Éhség és alultápláltság

A jó egészséghez elengedhetetlen az olyan étrend, amely mind az energia (kalória) szükséglet szempontjából elégséges, mind a további táplálkozási szükségletek kielégítésére változatos. Az alultápláltság, különösen a gyermekek és az anyák esetében, a halál és más egészségügyi következmények fő kockázati tényezője.

Az ENSZ a fenntartható fejlődési célok részeként globális célként tűzte ki az „éhség megszüntetését 2030-ig”. Jelenleg messze vagyunk a cél elérésétől.

Az éhezéssel és az alultápláltsággal kapcsolatos kutatásunk során azt vizsgáljuk, hogy hány ember alultáplált; hol laknak; gyermekkori alultápláltság; és az élelmiszerek bizonytalansága az egész világon.

Összegzés

Az összes listánk az éhségről és az alultápláltságról

A gyermekhalandóság és a gyermekpazarlás aránya
A gyermekhalandóság és a kábítás elterjedtsége
Az élelmiszerhiány mélysége kilokalóriában/fő/nap
Globális éhségindex
A globális éhezési index és az egy főre eső GDP
Globális éhségindex a szélsőséges szegénységgel szemben
Alultáplált emberek száma világszerte
Az élelmiszer-fogyasztás egyenlőtlensége az egy főre eső GDP-vel szemben
MDG1.C: Alultáplált népesség aránya
Elakadt gyermekek száma
Elvesztegetett gyermekek száma
Elvesztegetett gyermekek száma
Alultápláltként meghatározott emberek száma
Azok a személyek száma, akik közepesen vagy súlyosan elbizonytalanodtak
Azok a személyek száma, akik súlyosan elbizonytalanodtak
Alultápláltak száma
Alultápláltak száma
A súlyosan étellel bizonytalan emberek száma régiónként
Az alacsony testsúlyú gyermekek aránya (alacsony az életkor súlya)
A gyermekkori kábítószer elterjedtsége, férfi és nő között
A kaszkadások és a jobb higiénés létesítmények elterjedtsége
A kaszkadások és a nyílt székletürítést gyakorló emberek aránya
Az alultápláltság elterjedtsége (%) a fejlődő országokban 1970 óta
Az alultápláltság aránya az elakadt gyermekek arányával szemben
Az alultápláltság és a szegénységben élők aránya
Az alsúlyú gyermekek aránya a szélsőséges szegénységgel szemben
Elakadt gyermekek aránya
Elakadt gyermekek aránya
Az elakadt gyermekek aránya az egy főre eső GDP-vel szemben
Elpazarolt gyermekek aránya
Elpazarolt gyermekek aránya
Az 5 évesnél fiatalabb gyermekek aránya, akik életkoruk szerint alulsúlyosak
5 évesnél fiatalabb gyermekek aránya, akik szenvedést szenvednek
Alultáplált emberek aránya
Mérsékelt vagy súlyos élelmezésbizonytalanságban szenvedők aránya
A súlyos élelmiszer-bizonytalansággal küzdő népesség aránya
A súlyos élelmiszer-bizonytalansággal küzdő népesség aránya
Az alultáplált lakosság aránya
Az alultáplált lakosság aránya az egy főre eső GDP-vel szemben
A Világbank jövedelemcsoportjainak kaszkadása
Megakadás és a jólét szintje
Megakadás és a jólét szintje

Alultápláltság

Az emberek mekkora része alultáplált?

Az alultápláltság, mint a lakosság aránya, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által használt fő éhségmutató.

Megméri annak a népességnek a részarányát, amelynek kalóriabevitele (étrendi energia) nem elegendő az adott népesség számára szükséges minimális energiaigény kielégítéséhez.

Az alultápláltság elterjedtségének globális térképét - a teljes népesség százalékában - 2000-től mutatják be. A 2,5% alatti prevalenciával rendelkező országok nem jelennek meg.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Alultápláltság a világ régiói szerint

A vizualizáció megmutatja az alultápláltság elterjedtségét világrészenként.

Itt azt látjuk, hogy az éhség előfordulása a millennium óta összességében és a legtöbb régióban csökkent. Ez globálisan a 2000. évi 14,8 százalékról 2018-ra 10,8 százalékra csökkent.

Az éhségszint növekedése nagyrészt a szubszaharai Afrika növekedésének (ahol az arányok az elmúlt években több százalékponttal emelkedtek) és a Közel-Keleten és Észak-Afrikában bekövetkezett kismértékű növekedésnek tudhatók be. Az ENSZ FAO az alultápláltság növekedését főként a konfliktusok által sújtott országok növekvő mértékéhez köti (ami gyakran az éhínség vezető oka), és az éghajlattal kapcsolatos tényezők, például az El Niño-jelenség (amelyek mindkét szárazságot okozhatják) és árvíz viszonyok). 1, 2

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Hány ember alultáplált?

A diagram az egész világon mutatja az alultápláltként meghatározott egyedek számát.

Globálisan csökkenő - bár változó - tendenciát látunk az elmúlt évtizedekben. Az alultápláltak száma folyamatosan csökken. Az elmúlt években azonban a teljes szám körülbelül 40 millióval nőtt, 2017-ben elérte a 821 milliót.

Az ENSZ FAO az alultápláltság növekedését főként a konfliktusok által sújtott országok növekvő mértékéhez köti (ami gyakran az éhínség vezető oka), és az éghajlattal kapcsolatos tényezők, például az El Niño-jelenség (amelyek mindkét szárazságot okozhatják) és árvíz viszonyok). 3, 4

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Az élelmiszerhiány mélysége

Az alultápláltság elterjedtsége biztosítja az éhezés alapvető mutatóját a FAO mutatóival. Ez az intézkedés azonban nem utal az alultápláltak átlagos súlyosságára; megmondja, hogy hányan vannak a minimális energiaigény alatt, de nem azt, hogy meddig vannak e vonal alatt.

A lakosság alultápláltságának intenzitására vonatkozó becsléshez a FAO az „élelmiszerhiány mélysége” nevű mutatót használta. Ez az intézkedés becslést ad arról a kalóriákról, amelyre az átlagos egyénnek szüksége lenne ahhoz, hogy egyensúlyba hozza a kalóriabevitelét az energiaigénnyel. Ezt úgy számolják, hogy megmérik az alultáplált lakosság átlagos energiaigénye és átlagos kalóriafogyasztása közötti különbséget, megszorozva ezt az élelmiszerhiányt az alultáplált egyedek számával (az ország teljes kalóriadeficitjének megadásához), majd elosztva a teljes népesség. Az élelmiszerhiány átlagos intenzitását kilokalóriában mérjük/fő/nap.

Az élelmiszerhiány mélységét feltérképeztük a FAO 1992-től kezdődő adatai alapján. 2016-ban azt látjuk, hogy a fejlődő országok többségének élelmiszer-hiánya napi 200 kilokalória/fő alatt van. Az országok kis választékának hiánya 300-500 között volt, leginkább Afrika szubszaharai országaiban. A legnagyobb hiányú ország Haiti volt, naponta fejenként 530 kilokalória volt.

Bármely ország trendjeit megtekintheti az idő múlásával, ha kiválasztja a térképről.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Gyermekkori alultápláltság

A gyermekek alultápláltságának és alultápláltságának három fő élettani mutatója van. Az alábbi alszakaszokban tárgyalt és megjelenített intézkedések a következők:

Kaszkadőr - „túl rövid az életkorához”;
Pazarlás - „veszélyesen vékony az ember magasságához”; és
Alsúly - alacsony életkorú gyermekeknél.

Túl kevés az életkorhoz képest: akadozás

Megállapítják, hogy az elakadt gyermekek magassága az Egészségügyi Világszervezet gyermeknövekedési normáinak átlagéletkora alá esik.

Az elakadás a súlyos alultápláltság mutatója. A pazarlással és az életkor alacsony súlyával ellentétben az elakadásnak a gyermek fejlődésére gyakorolt hatása nagyrészt visszafordíthatatlannak tekinthető a gyermek életének első 1000 napján túl. Súlyos hatása lehet mind a kognitív, mind a fizikai fejlődésre az egyén egész életében. 5.

A megbotránkozást számos összetevő okozhatja, beleértve a gyermek, valamint az anya táplálkozási bevitelét terhesség alatt, a fertőző betegségek és a rossz higiéniai gyakorlatokból eredő fertőzések visszatérését.

A gyermekkori kaszkadások elterjedtségének globális térképe az 5 év alatti népesség részarányaként jelenik meg. Ne feledje, hogy sok ország időszakos egészségügyi és demográfiai felmérések révén jelent meg a stádiumban elterjedtségről, ami azt jelenti, hogy ezek az adatok gyakran nem állnak rendelkezésre éves alapon. A legfrissebb közzétett becslés éve országonként változó, így előfordulhat, hogy az idő gördítő sávját kell használnia az adott ország legfrissebb adatainak megtalálásához.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Túl kevés súly-magasság: pazarlás

A pazarlás meghatározása szerint az ember magassága szempontjából vészesen vékony, és általában a gyors fogyás jele (főleg gyermekeknél). Egy gyermeket akkor pazaroltnak minősítenek, ha a magassága meghaladja a két standard eltérést a 0–59 hónapos nemzetközi referenciapopuláció mediánja alatt. Azok a tényezők, amelyek hozzájárulnak ehhez a fogyáshoz, mind az étrenddel, táplálkozással, mind a fertőzéssel kapcsolatos intézkedésekhez kapcsolódnak. Ennek eredményeként a pazarlást gyakran a helytelen táplálkozás, az etetési gyakorlatok, valamint a nem megfelelő egészségügyi feltételek egészítik ki. 6.

A kaszkadástól eltérően a pazarlás javítható táplálkozási bevitelekkel, egészségügyi beavatkozásokkal és a fertőzések kezelésével.

A gyermekkori pazarlás gyakoriságának globális térképét az 5 év alatti népesség arányaként mutatjuk be. 2015-ben Dél-Szudánban tapasztalták a legnagyobb arányban a pazarlást, az 5 éven aluliak 22,7 százaléka volt pazarolt. A pazarlás előfordulása jellemzően Afrika szubszaharai térségében és Dél-Ázsiában a legmagasabb, olyan országokban, mint India, Srí Lanka, Dzsibuti, Szudán és Niger, a legmagasabb (15 százalékot meghaladó).

A pazarlásban szenvedő gyermekek aránya egyre csökken. Ha összehasonlítjuk a 2000-es évek eleji globális térképünket egy évtizeddel későbbivel, azt látjuk, hogy csökkent azoknak az országoknak a száma, amelyek prevalenciája meghaladja a 15 százalékot. A pazarlás jellege - amelyet gyakran a gyors fogyás példáz - azt jelenti, hogy az élelmiszerellátást befolyásoló rövid távú események megzavarhatják a hosszú távú trendeket. Ez különösen a gyenge politikai stabilitású országokban jellemző; például azt látjuk, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban az 1990-es évek végén - 2000-es évek elején a második kongói háború idején a gyermekkorban nagy veszteség következett be.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Alsúlyú gyermekek

Az alultápláltság vagy az életkor alatti alsúlyosság előfordulása magában foglalhatja azokat a gyermekeket is, akik elakadtak, pazaroltak vagy hosszabb ideig nem elegendő energiabevitelben szenvedtek.

Az ábrán az 5 év alatti gyermekek arányát látjuk, akik életkoruk szerint súlytalanságnak számítanak a világ régióiban 1990 óta. Összességében globális szinten folyamatos csökkenést tapasztalunk, amely az 1990-es 25 százalékról 2015-re 15 százalékra csökken.

Dél-Ázsia - annak ellenére, hogy a legmagasabb a regionális elterjedtsége - jelentős előrelépést tett az elmúlt évtizedekben, és az alultápláltságot 20 százalékponttal csökkentette 1990 és 2017 között. Az alultápláltság aránya Afrika szubszaharai országaiban is jelentősen visszaesett, az 1990-es 30 százalékról 2017-re 20 százalék alá. Afrika, de jelentős csökkenést is tapasztaltak, amelyek 1990-től több mint a felére csökkentették az alultápláltság előfordulását.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

A globális éhségindex (GHI)

Amint azt fentebb feltártuk, számos mutató létezik, amelyekkel mérhetjük és nyomon követhetjük az alultápláltsággal kapcsolatos előrehaladást. Az éhség terén elért eredmények hatékony mérése és nyomon követése egyetlen mutatóban a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) meghatározta a „Globális éhségindex” (GHI) elnevezésű pontrendszert. A Global Hunger Index megkísérli felmérni az éhség sokdimenziós jellegét, az alultápláltság négy kulcsmutatójának egyetlen index-pontszámba történő egyesítésével. 7 Ez a négy mutató a következő:

Alultápláltság: az alultápláltak aránya a népesség százalékában (tükrözve az elégtelen kalóriabevitelű népesség arányát);
Gyermek pazarlás: az öt évesnél fiatalabb gyermekek aránya, akik pazarlásban szenvednek (alacsony súlyuk a magasságuk miatt, ami az akut alultápláltságot tükrözi);
Gyermekláncos: az öt évesnél fiatalabb gyermekek aránya, amelyek szenvedéstől szenvednek (életkorukhoz mérten alacsony magasság, ami a krónikus alultápláltságot tükrözi); és
A gyermekhalandóság: az öt évesnél fiatalabb gyermekek halálozási aránya (részben tükrözi a nem megfelelő táplálkozás és az egészségtelen környezet halálos szinergiáját).

Földrajzilag azt látjuk, hogy a GHI-pontszámok a legmagasabbak (vagyis a legrosszabbak) Afrika szubszaharai térségében és Dél-Ázsiában. 2018-ban a legtöbb dél-ázsiai és szubszaharai afrikai ország a „súlyos” vagy a „riasztó” kategóriában kapott pontszámot. Latin-Amerika, Kelet- és Közép-Ázsia, valamint Kelet-Európa legtöbb országában alacsony volt az éhségérzet az „alacsony” vagy „mérsékelt” kategóriákban.

Ha azonban nyomon követjük a GHI-pontszámok előrehaladását az időben, végleges javulásokat tapasztalunk minden régióban. 1992-ben a Szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia legtöbb országa a „rendkívül riasztó” vagy „riasztó” besoroláson belül esett. 2018-ig csak egy, a rendelkezésre álló adatokkal rendelkező ország (Közép-afrikai Köztársaság) maradt a „rendkívül riasztó” felső kategóriában, és a legtöbbet „komoly” kategóriába sorolták. Más régiókban az országok az utóbbi években jellemzően az 1992-es mérsékeltről a súlyosra az alacsony vagy közepesre váltottak.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Az alultápláltság hosszú távú csökkenése

Mit tudunk az alultápláltság csökkenéséről a fejlődő világban hosszú távon?

Bár létfontosságú lenne a globális fejlődés megértéséhez, hiányoznak az éhezésről és az alultápláltságról szóló történelmi adatok. Az éhínségek története, mint az éhezés legszélsőségesebb epizódjai, ad némi utalást, és a Világunk az adatokban című külön bejegyzéssel foglalkozunk vele.

Az éhségre és az alultápláltságra vonatkozó legkonkrétabb és legmegalapozottabb információforrásaink 1990-ben kezdődnek. Ez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy az éhség csökkentésére vonatkozó globális előrehaladási mutatóinkat a millenniumi fejlesztési célok (MDG) és az azt követő fenntartható fejlődés alapján követjük nyomon. A célok (SDG-k), amelyek 1990-es alapévvel rendelkeznek. Ebben az időszakban az alultápláltság becslésére a FAO szabványos módszertanát a pontosság javítása érdekében felülvizsgálták (a korrekciót lásd itt). Legjobb tudomásunk szerint az 1990 előtti prevalencia becsléseit nem frissítették és nem tették közzé a felülvizsgált módszertan alapján.

Annak érdekében azonban, hogy érzékeltessük, hogy az alultápláltság hogyan változott hosszabb időn belül, az FAO becslései alapján az alultápláltságról szóló legfrissebb adatokat visszafejlesztettük az 1970-es és 1980-as korábbi módszerek felhasználásával. Ez az alultápláltság prevalenciáját bemutató sorozat (% -ban) a fejlődő országokban a diagram mutatja.

A FAO következetes meghatározást tart fenn a „fejlődő országokra”. 9.

Az 1970-es és 1980-as adatokat a FAO két, az élelmiszerekkel kapcsolatos bizonytalansággal foglalkozó államának (SOFI) 2006. és 2010. évi jelentéséből nyerték. Az alultápláltság előfordulására vonatkozó becslések eltérnek e két jelentés között. A 2006-os jelentés becslése szerint 1970-ben 37 százalékos az elterjedtség, 1980-ban 28 százalékra csökkent; 10 a 2010. évi jelentés ehelyett 32,5 százalékról 25 százalékos csökkenésre számít. 11.

Ez a becslések jelentős bizonytalanságát tükrözi, és ezt a szempontot figyelembe kell venni, amint az a diagram alcímében szerepel.

Figyelembe véve a korábbi becslések bizonytalanságát, mit mondhatnánk arról, hogy az alultápláltság hogyan változott az idők során? Míg az alultápláltság szintjére vonatkozó adatok a források között eltérnek, egyetértenek a változás irányában. Mindkét forrás következetes csökkenési tendenciáról számol be, hasonló mértékű csökkenéssel. Az alultáplált emberek aránya a fejlődő világban ezen hosszabb időtartam alatt csökken, de nincsenek biztos adatok arról, hogy hány ember volt alultáplált az egyes időszakokban.

Ez megadja az 1970-re becsült tendenciákat az alultápláltság miatt a fejlődő országokban; de vannak-e még korábbi becsléseink? A FAO alultápláltsági adatai 1945-re, az első nemzetközi csúcstalálkozó évére nyúlnak vissza. Az „Élelmezés és mezőgazdaság állapota” jelentés első kiadása 1947-ben jelent meg, és az alultápláltság előfordulását 1945-ben 50 százalékra becsülte 12

Ez ad néhány hasznos utalást az alultápláltság mértékére és arra, hogy ez hogyan változott az idők során, azonban ezt a becslést két fő okból nem vettük fel jelenlegi sorozatunkba.

Először is, ez az adat a teljes globális népességre vonatkozik, ahelyett, hogy kifejezetten a fejlődő országok prevalenciájára vonatkozna. 13.

A korai kiadásokban az adatokat nem határozták meg vagy kategorizálták a jövedelem szintje alapján, vagyis az 1945-ös becslésben szereplő országok nem azonosak az 1970–2015-ös sorozatunkban meghatározott határokkal.

Másodszor, a FAO 1945-ös megindításakor csak 34 tagország kormánya vett részt élelmiszer-biztonsági és mezőgazdasági programjában. 14

A korai FAO-programokban részt vevő ENSZ-tagok kis száma növelheti az adatgyűjtés és -becslés körüli bizonytalanság szintjét. Az alultápláltsággal kapcsolatos adatgyűjtés gyenge földrajzi lefedettsége valószínűleg kevésbé fogja megbízhatóvá tenni az 1945-ös becsléseket. 1961-re a tagországok száma több mint 100-ra nőtt. Az 1970-es évek közepére a FAO Élelmezésbiztonsági Világbizottságának 136 tagja volt. Ma a FAO-nak 194 tagállama van. 15