Éhség és táplálkozási tények

Mi a kapcsolat az éhség és a táplálkozás között?

Ez kézenfekvő fogalomnak tűnik - ha valaki nem eszik annyi ételt, hogy kielégítse jelenlegi fiziológiai szükségleteit, éhséget érez. Az éhség lehet átmeneti, például nem elegendő enni egy étkezéshez vagy egy napig, vagy tartós lehet, ha az illető nem kap annyi ételt, hogy fizikai szükségleteit fenntartsa sok nap, hét, hónap vagy év alatt. Ha egy személy tartósan éhezik, akkor a test szükségleteitől és a táplálékfelvételtől függően enyhe vagy súlyos alultápláltság alakulhat ki.

Az alultápláltság következményei

Az alultápláltság a tápanyagok hiányos, túlzott vagy kiegyensúlyozatlan bevitelét jelenti a szövetek és szervek megfelelő működéséhez, és magában foglalja mind a túl-, mind az alultápláltságot (Mosby Medical Dictionary, 2009; Egészségügyi Világszervezet [WHO], 2018).

Túl táplálkozás, a túlzott tápanyag- és energiafogyasztás időbeli viszonyai az alultápláltság egyik formájának tekinthetők, ha ez kóros elhízáshoz vezet (Mosby Medical Dictionary, 2009).

Alultápláltság a nem megfelelő táplálék-ellátás vagy a tápanyagok táplálékban való felhasználásának képtelensége okozza, ami esetleg mikroelemhiányt, kaszkadást (alacsony életkorú életkor), pazarlást (alacsony súlyú magasság) vagy alsúlyt (alacsony súlyú életkor) eredményez (Mosby Medical Dictionary, 2009; WHO, 2018). Az alultápláltság és annak következményei állnak a cikk középpontjában.

A kifejezés „Krónikus alultápláltság” alacsonyabb tápanyag-bevitelre utal, mint amire a testnek hosszú ideig szüksége van (Reinhardt & Fanzo, 2014). Ez a fajta alultápláltság a kisgyermekeket okozhatja:

elakadt magasságban, alacsony súlyú,
- késleltetett fejlődési képességek, mint például az agyműködés, és
hajlamosabb a betegségekre.

Az alultápláltság továbbá:

duzzadt és vérző íny,
szédülés és fáradtság, és
szuvas fogak, egyéb tünetek mellett (KidsHealth, 2015).

Az alultápláltság nem annyira látható, mint a súlyos alultápláltság, ezért kevesebb médiafigyelmet kap, mint az éhínség vagy a teljes éhezés; ennek ellenére sokkal nagyobb és krónikus probléma. A súlyos alultápláltság, különösen kisgyermekeknél és csecsemőknél, halálhoz vezethet (UNICEF, 2015b).

A probléma terjedelme

A világ élelmezésbiztonságáról és táplálkozásáról szóló ENSZ-jelentés szerint az éghajlatváltozás és az egyre növekvő konfliktusok miatt a globális éhezés 2016 óta nőtt, 815 millió embert érintett (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet [FAO] et al., 2017). Van azonban jelzés az általános haladásról, mivel ez a szám a 2000-es becsült 900 millió alultáplált emberhez képest csökken (FAO, 2017).

Az alultápláltság megkezdődhet az anyaméhben, és nemzedékeken át terjedhet, amikor az anya, aki a terhesség alatt nem felel meg a táplálkozási szükségletnek, már elakadt csecsemőt szül (Reinhardt & Fanzo, 2014). A gyermek életének első 1000 napján belüli alultápláltság, más néven a lehetőségek ablaka, visszafordíthatatlan, elakadt növekedéshez vezethet, és összefüggésbe hozható a kognitív képességek romlásával, az iskolai és a későbbi munkahelyi élet teljesítményének csökkenésével (Reinhardt & Fanzo, 2014 ). Tanulmányok kimutatták, hogy a gyermekek, akik csökevényesen születnek vagy nagyon életkorukban elcsüggednek, nagyobb eséllyel járhatnak súlyos sértődéssel és annak hosszú távú következményeivel felnőttkorban (Reinhardt & Fanzo, 2014).

A krónikusan alultáplált gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak alacsony felnőttekké, akik olyan kisebb csecsemőket születnek, akik felnőttkorukban alacsonyabb iskolai végzettséggel és gazdasági státusszal rendelkeznek (Reinhardt & Fanzo, 2014). Ez a ciklus anyától gyermekig tart, amikor a krónikus alultápláltság generációról generációra folytatódik. Az elakadás és annak hatásai jellemzően állandóvá válnak, mert a megfordulás általában az alultápláltság alapvető és mögöttes okainak megváltoztatását jelenti.

Akit leginkább veszélyeztet az alultápláltság?

A legkiszolgáltatottabbak:

öt év alatti gyermekek, valamint terhes és szoptató nők,
szegény emberek,
a fejlődő országokban élő emberek, és
lakóhelyüket elhagyni kényszerült vagy konfliktuszónákban élő emberek (FAO et al., 2017; WHO 2018)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint 98 millió öt évnél fiatalabb gyermek van alulsúlyos, vagyis körülbelül minden hatodik gyermek. A prevalenciája az alultáplált emberek száma a legmagasabb Afrikában, de a abszolút szám az alultáplált gyermekek száma Ázsiában a legmagasabb (FAO et al., 2017). A prevalencia a betegség által érintett vagy egy bizonyos jellemzőt mutató százalékos arány (százalékban kifejezve), az abszolút szám pedig egyszerűen a betegségben szenvedő vagy egy bizonyos jellemzőt mutató népesség száma.

Vitaminok és ásványi anyagok (mikrotápanyagok)

Ha egy bizonyos esszenciális tápanyagot nem fogyasztunk megfelelő mennyiségben, táplálékhiány alakulhat ki, amelynek általános formája a vérszegénység, amely a vas hiányából adódik (UNICEF, 2018).

A hasmenés vagy a fertőző betegség a mikroelemek elvesztését okozhatja, vagy gátolhatja a megfelelő táplálkozási ételek fogyasztását, gyengítve az egyént, hogy hajlamosabbá váljon súlyos betegségekre, és ezáltal súlyosbíthatja a mikroelemhiányt (UNICEF, 2018). A „rejtett éhség” néven is emlegetett mikrotápanyaghiány fokozatosan észrevétlenül kialakulhat, amíg visszafordíthatatlan kognitív, fizikai vagy immunrendszeri károsodásban nyilvánul meg (UNICEF, 2018).

Az A-vitamin-hiány, amely más fiziológiai hatások mellett befolyásolja a látást, egy másik gyakori hiány, amely a közép- és alacsony jövedelmű régiókban a gyermekek akár egyharmadát is érinti (UNICEF, 2018). A Centers for Disease Control and Prevention (2018) becslései szerint világszerte 2 milliárd ember, akiknek körülbelül fele gyermek, nem kap elegendő tápanyagot, például A-vitamint, vasat vagy cinket étrendjében. A mikrotápanyagok részletesebb ismertetését lásd az éhezési és szegénységi tények és statisztikák 2018-ban.

Az UNICEF alultápláltsági modellje

Az éhség és az alultápláltság viszonyának megértése érdekében az UNICEF kidolgozta az alultápláltság kiváltó okainak széles körben elismert modelljét (1. ábra). Az éhség az alultápláltság közvetlen okainak eredménye.

Forrás: UNICEF és Európai Unió, 2014

A végső megnyilvánulás a rossz táplálkozás az alultápláltság, az alapvető, mögöttes és azonnali tényezők miatt, amelyek hozzájárulnak ehhez a feltételhez.

A azonnali oka az alultápláltság a táplálkozási ételek elégtelen táplálkozásával vagy betegséggel jár, ami megakadályozhatja az elfogyasztott tápanyagok felszívódását (UNICEF, 2015a).

A fertőzés és az alultápláltság ciklikus összefüggésben van, ahol a nem megfelelő étrend fogyást és növekedést akadályozhat meg, valamint csökkentheti az immunitást (UNICEF, n.d.). Ez a betegség előfordulásának, súlyosságának és időtartamának növekedéséhez vezet. A betegség ekkor étvágytalansághoz, a tápanyagok rossz felszívódásához és a táplálkozási igények megnövekedett igényéhez vezet, ami végül visszatér a nem megfelelő étrend okához (UNICEF, nd). Az elsődleges betegségek, amelyek hozzájárulnak ehhez a ciklushoz, a hasmenés, az akut légúti fertőzések, a kanyaró és a malária (UNICEF, nd). A betegség kezelése és a táplálkozási állapot javítására tett erőfeszítések megszakíthatják a ciklust.

Hozzájárulás az alultápláltság közvetlen okaihoz a mögöttes okok alultápláltság (UNICEF, 2015a). Az, hogy az egyén elegendő ételt kap-e vagy sem, vagy a fertőzés veszélye fenyegeti, elsősorban a háztartás és a közösség szintjén működő tényezők következménye.

A kiváltó okokat három kategóriába lehet sorolni:

háztartási élelmiszer-bizonytalanság
nem megfelelő gondozási és etetési gyakorlatok
egészségtelen háztartási környezet és az egészségügyi szolgáltatások hiánya (UNICEF, 2015a)

A háztartások élelmiszer-bizonytalansága a biztonságos, megfizethető és megfelelő mennyiségű tápláló élelmiszerekhez való megbízható hozzáférés hiánya a háztartásban élők számára (UNICEF, nd). Nem megfelelő ellátás olyan gyakorlatokat foglal magában, mint a nem megfelelő szoptatás vagy a rossz étrendi bevitel terhesség alatt és általában (UNICEF, nd). A közegészségügyi szolgáltatások hiánya és a tiszta vízhez való hozzáférés, valamint a rossz közegészségügy hozzájárulhat az alultápláltsághoz azáltal, hogy elősegíti a betegség összehúzódását elősegítő környezetet.

A alapvető okai az alultápláltság különböző komplex társadalmi, gazdasági és politikai tényezőkből fakad (UNICEF, 2015a). Ezek a tényezők gátolhatják a háztartások élelmezésbiztonságát: például a szociális és élelmiszer-biztonsági hálók nem állnak rendelkezésre azoknak a családoknak, akik gazdasági nehézségekkel küzdhetnek; vagy van nemek közötti egyenlőtlenség, ahol a nőket és a lányokat nem védik az egyes országok törvényei és szokásai; és a kormányok politikai és ideológiai gyakorlata befolyásolhatja a jövedelem és az erőforrások elosztását (UNICEF, más néven).

Az alapvető okok pénzügyi forrásainak szempontjait figyelembe véve, ha egy család következetes és elegendő munkával nem keres elég jövedelmet az élelmiszerek és egyéb szükségletek vásárlásához, az ebből fakadó szegénység elégtelen élelmezésbiztonsághoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés képtelenségéhez vezethet.

Következtetés

Az alultápláltság alapvető okait nagyon nehéz és drága kezelni, amelyek gyakran a kormány programozásának megváltoztatását, a kiszolgáltatott etnikai csoportok védelmét, valamint az egészségügyi, vízügyi és egészségügyi infrastruktúrák, valamint egyéb infrastruktúrák, például utak kiépítését teszik szükségessé. az emberek könnyebben hozzáférhetnek a szükséges szolgáltatásokhoz és élelmiszerekhez. Amíg ezekkel nem foglalkoznak megfelelően, az alultápláltság továbbra is az a nagyszabású probléma marad.

A fejlődésnek ígéretes jelei vannak. 2016-ban, egy évvel azt követően, hogy a millenniumi fejlesztési célok (MDG) célja az alultáplált emberek arányának felére csökkentése lejárt, a konfliktusok által nem érintett országok átlagosan alig több mint 10% -ra csökkentették az alultáplált emberek prevalenciáját (FAO et al., 2017). Az általános fejlődés ellenére az élelmiszer-bizonytalanság csökkentése csak szerény javuláson ment keresztül a világ természeti katasztrófáktól és konfliktusoktól sújtott részein, különösen Afrika Szaharától délre fekvő részén és Nyugat-Ázsiában. Míg a konfliktus nélküli országok 2015-ben nagyrészt elérték az MDG célkitűzését, addig a konfliktusok által érintett, törékeny vagy tartós válságban lévő országok általában nem teljesítették az MDG célkitűzését (FAO et al., 2017).

Előretekintve a fenntartható fejlődési célok (SDG) célja az éhség és az alultápláltság minden formájának megszüntetése 2030-ig, bár aggodalomra ad okot, hogy a jelenlegi pályán ez a cél nem fog megvalósulni (FAO et al., 2017). Az SDG-cél elérése érdekében elért alultápláltsági prevalencia-mutató vizsgálatakor a világon az elmúlt évtizedben csak 4 százalékkal csökkent a prevalencia - 14,1% -ról 10,7% -ra (FAO et al., 2017). Az alacsony és közepes jövedelmű, szintén instabilitással küzdő országok számára a politikai bizonytalanság és a táplálkozás bonyolult kapcsolata különösen fontos kérdéssé válik az SDG-cél elérésének megkísérlésekor.

Frissítve 2018. augusztus: Crystal Lam, a George Washington Egyetem, az MPH jelöltjének közreműködésével
Publikálva 2018. szeptember 5