Élelmiszer-függőség és elhízás

Carrie R Ferrario

1 Farmakológiai Tanszék, Michigani Egyetem, Ann Arbor, Michigan, USA

által kiváltott

Egy nemrégiben végzett preklinikai vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy bármilyen étrend-manipuláció előtt azok a patkányok, amelyek a legerősebb motivációs válaszokat mutatják az ételjelre, később híznak a legnagyobb súlyban, amikor szabad hozzáférést kapnak egy zsíros, cukros, „ócska étel” étrendhez (Robinson et al., 2015). Az elhízásra hajlamos patkányok szintén érzékenyebbek a kokain mozgásszervi aktiváló hatásaira, jelezve a mezolimbikus rendszerek fokozott reakciókészségét, és az elhízás kialakulása előtt az NAc-mag közepes tüskés neuronjai jobban ingerelhetők (Oginsky et al, 2016a, b ). Adataink együttvéve azt sugallják, hogy a NAc reakciókészségének már meglévő javulása az elhízásra fogékony személyeket érzékenyebbé teheti az ételjelek motivációs tulajdonságai iránt. Ezenkívül a zsíros, cukros ételek fogyasztása oly módon változtatja meg az NAc működését, hogy az elhízásra való hajlam is változik. Például a gyorsétel fogyasztása fokozza az NAc glutamaterg transzmisszióját és a kalcium-permeabilizáló AMPA receptorok (CP-AMPAR) felfelé történő szabályozását eredményezi az elhízásra fogékony patkányokban (Brown és mtsai, 2015; Oginsky és mtsai, 2016a). Érdekes módon a CP-AMPAR-ok növekedését az elhízás megjelenése előtt találták, ami arra utal, hogy ezek fokozott motivációs válaszokat indíthatnak el, amelyek elősegítik a súlygyarapodást (további vitát lásd Oginsky és mtsai, 2016b).

A fokozott cue által kiváltott motiváció és az NAc válaszkészségének ezzel járó növekedése vélhetően a kábítószer-függőség alapját képezi (Flagel et al, 2009), és az NAc CP-AMPAR-ok közvetítik a fokozott cue-kiváltott kokain-keresést (Wolf, 2016). Az egyik sürgető kérdés azonban felmerül, hogy az elhízásra fogékony patkányokban tapasztalt fokozott neurobehaviorális válaszkészség milyen mértékben az aberrált motiváció egyik formája, hasonló a kábítószer-függőséghez. Az agy-jutalom áramkörök részben az étellel szembeni közvetlen viselkedéssé fejlődtek. Így az NAc reakciókészségének javulását és a jelzéssel kiváltott motivációt ennek a rendszernek a továbbfejlesztett funkciójaként lehetne leírni (azaz az egyének jobban megtalálják az ételt), nem pedig diszfunkcióként. Természetesen az, hogy a jelenlegi kalóriadús étkezési környezetben nem lehet megfékezni a jelek által kiváltott sürgetéseket, egészségtelen, és nem teljesen világos, hogy ez az ötlet hová hagyja az elhízás ellenálló egyéneket. Ők a kiemelkedők? Az elhízás megelőzésére vonatkozó jobb stratégiák kidolgozása érdekében azonban fontos lesz megkülönböztetni a „normális” neurobehaviorális válaszokat az alapvetően aberráltaktól, és továbbra is kihívást jelentenünk ezeknek a kérdéseknek a feltevésével.

Finanszírozás és közzététel

A CRF finanszírozását a NIDDK R01DK106188 és a NARSAD fiatal nyomozói díj biztosítja. A szerző kijelenti, hogy nincs összeférhetetlenség.