Élettani Hírek Magazin

Szerkesztőbizottság
Hozzájárul
Jelenlegi probléma

Korábbi kiadások
- A 111–119
  - 119. szám
  - 118. szám
  - 117. szám
  - 116. szám
  - 115. szám
  - 114. szám
  - 113. szám
  - 112. szám
  - 111. szám
- A múltbeli számok 101-110
  - 110. szám
  - 109. szám
  - 108. szám
  - 107. szám
  - 106. szám
  - 105. szám
  - 104. szám
  - 103. szám
  - 102. szám
  - 101. szám
- A 91–100
  - 100. szám
  - 99. szám
  - 98. szám
  - 97. szám
  - 96. szám
  - 95. szám
  - 94. szám
  - 93. szám
  - 92. szám
  - 91. szám
- A múlt számok 81-90
  - 90. szám
  - 89. szám
  - 88. szám
  - 87. szám
  - 86. szám
  - 85. szám
  - 84. szám
  - 83. szám
  - 82. szám
  - 81. szám
- Korábbi számok 71-80
  - 80. szám
  - 79. szám
  - 78. szám
  - 77. szám
  - 76. kiadás
  - 75. szám
  - 74. szám
  - 73. szám
  - 72. szám
  - 71. szám
- Korábbi számok 61-70
  - 70. szám
  - 69. szám
  - 68. szám
  - 67. szám
  - 66. szám
  - 65. szám
  - 64. szám
  - 63. szám
  - 62. szám
  - 61. szám
- Korábbi számok 51-60
  - 60. szám
  - 59. szám
  - 58. szám
  - 57. szám
  - 56. szám
  - 55. szám
  - 54. szám
  - 53. szám
  - 52. szám
  - 51. szám
- Korábbi számok 41-50
  - 50. szám
  - 49. szám
  - 48. szám
  - 47. szám
  - 46. szám
  - 45. szám
  - 44. szám
  - 43. szám
  - 42. szám
  - 41. szám
- Korábbi számok 31-40
  - 40. szám
  - 39. szám
  - 38. szám
  - 37. szám
  - 36. kiadás
  - 35. kiadás
  - 34. kiadás
  - 33. szám
  - 32. kiadás
  - 31. szám
- Korábbi számok 21-30
  - 30. szám
  - 29. szám
  - 28. kiadás
  - 27. szám
  - 26. szám
  - 25. szám
  - 24. szám
  - 23. szám
  - 22. szám
  - 21. szám
- Korábbi számok 11-20
  - 20. szám
  - 19. szám
  - 18. szám
  - 17. szám
  - 16. kiadás
  - 15. szám
  - 14. szám
  - 13. szám
  - 12. szám
  - 11. szám
- Korábbi számok 1-10
  - 10. szám
  - 9. szám
  - 8. szám
  - 7. szám
  - 6. kiadás
  - 5. kiadás
  - 4. szám
  - 3. szám
  - 2. kiadás
  - 1. szám

2014 ősze - 96. szám

Élelmiszer-harc: új megközelítések az elhízás megelőzésére és kezelésére

Az elhízás egyik fő globális közegészségügyi probléma. A testtömeg-szabályozó rendszerek jobb megértése ösztönzi a testtömeg-szabályozás újszerű megközelítéseinek kidolgozását.

Élelmiszer-harc: új megközelítések az elhízás megelőzésére és kezelésére

Az elhízás egyik fő globális közegészségügyi probléma. A testtömeg-szabályozó rendszerek jobb megértése ösztönzi a testtömeg-szabályozás újszerű megközelítéseinek kidolgozását.

Eleanor Spreckley és Kevin Murphy
Vizsgálati Orvostudományi Szekció, Imperial College London, Egyesült Királyság

A testtömeg szabályozásának egyszerűnek kell lennie. Az energiafogyasztás és az energiafelhasználás kiegyensúlyozása stabil testsúlyt eredményez. Ha a testtömeg túl magas, akkor csak az étel bevitelének csökkentésére és/vagy az energiafelhasználás növelésére van szükség. Az Egyesült Királyság lakosságának többsége azonban túlsúlyos vagy elhízott, és az elhízottak kezelésének költségei - javasolják - csődbe vihetik a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot.

Az étvágy - az éhség és a jóllakottság érzését - szabályozását az éhezés megakadályozása érdekében kialakult jelzőrendszerek komplex kombinációja szabályozza, mind az agyban, mind a periférián. Úgy gondolják, hogy őseink szórványosan jutottak hozzá az élelemhez, és válaszul az emberi test úgy fejlődött, hogy a felesleges kalóriabevitelt zsírszövetként tárolja korlátozott élelmiszer-hozzáférhetőség idején (Ulijaszek, 2002). A modern nyugati világban azonban az élelmiszer olcsó, bőséges és tele van energiával, a közlekedés, a szórakozás és a munkakörnyezet fejlődése azt jelenti, hogy a fizikailag megterhelőbb energiát igénylő tevékenységek már nem képezik a mindennapi élet alapvető részét. Ezek a tényezők együttesen járulnak hozzá a jelenlegi elhízási járványhoz. Az elhízás, amelyet 30 kg/m2 vagy annál magasabb testtömeg-indexként határoznak meg, ma már több mint 500 millió felnőttet érint az egész világon (Egészségügyi Világszervezet, 2013).

Az elhízás káros állapot. Számos társbetegség kialakulásának fokozott kockázatával jár együtt, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a II. Típusú diabetes mellitusokat, az osteoarthritist, a stroke-ot és bizonyos rákos megbetegedéseket, valamint más olyan tényezőkkel, amelyek csökkentik az életminőséget, beleértve az iskolai alulteljesítést, az alacsony önértékelést és mentális egészségi rendellenességek (Egészségügyi Világszervezet, 2013). Angliában a felnőttek több mint 60% -a túlsúlyos vagy elhízott, vagyis ami egykor „normális” egészséges testtömegnek számított, ma már nem normális. A kapcsolódó egészségügyi problémák az NHS-nek évente több mint 5 milliárd fontba kerülnek, és a gazdaság további, kevésbé könnyen kiszámítható költségeket vállal a kapcsolódó betegszabadság és a termelékenység csökkenése miatt (Public Health England, 2010).

Az elhízás problémájának központi eleme a legtöbb kezelés viszonylagos hatástalansága. A kalóriakontrollált étrend és a testmozgás rutinjai jól működnek, ha betartják őket, de a megfelelési arány alacsony, és a közegészségügyi kampányok általában sikertelenek. Az energiaháztartást szabályozó rendszerek nagyon érzékenynek tűnnek az energiahiányra reagálva, de sokkal kevésbé reagálnak az energiafeleslegre, és az agy mezokortikolimbikus rendszerének jutalmazási és döntéshozatali áramköre hajlamosít minket az „obezogén” környezetünkben történő súlygyarapodásra. Szükség van tehát más súlyszabályozási módszerekre. A jelenlegi kezelési lehetőségek közé tartozik a nagyon korlátozott farmakológiai eszközök és a bariatrikus műtét, amelyek tartós fogyást és egészségügyi előnyöket eredményeznek, beleértve a II. Típusú cukorbetegek glükóz homeosztázisának javulását. A bariatrikus műtétek egyre gyakoribbak az Egyesült Királyságban, és korábban ezeket a betegségeket elhízott betegeknél tartották fenn (BMI

A GLP-1 receptor hosszú hatású agonistái, például a liraglutid, jelenleg engedélyezettek a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Azonban a glükóz homeosztázisra gyakorolt jótékony hatások mellett a GLP-1 receptor agonistákkal végzett kezelés súlycsökkenést is eredményez, amely olyan szerek, mint elhízás elleni gyógyszerek vizsgálatához vezet. A hasnyálmirigy-gyulladással és a hasnyálmirigyrákkal való esetleges összefüggéssel kapcsolatos aggodalmak óvatossághoz vezettek a GLP-1 agonisták használatának kiterjesztése kapcsán, de az EMA és az FDA nemrégiben kijelentette, hogy az ilyen okozati összefüggések „nincsenek összhangban a jelenlegi adatokkal”. A GLP-1 agonisták másik lehetséges felhasználása más szerek célzásának javítása. Az ösztrogénről ismert, hogy kedvező metabolikus hatása van az agyban, de perifériás alkalmazás esetén a reproduktív szervekben is változásokat eredményez. Egy nemrégiben publikált cikk periférikusan beadott glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) -ösztrogén konjugátumot használt az ösztrogén specifikus juttatására az agy étvágyszabályozó régióiba, ami súlyvesztést eredményezett a reproduktív rendszerre gyakorolt szokásos káros hatások nélkül (Finan et et al., 2012).

Ezenkívül saját kutatócsoportunk érdekli a bélhormon analógok használatát, amelyek hetente adhatók be a testtömeg szabályozására, és olyan szerekkel rendelkeznek, amelyek jelenleg az 1. fázisú humán klinikai vizsgálatokba mennek át. A több bélhormont ötvöző terápiák szintén sikeresnek bizonyulhatnak, mivel egyeseknek additív anorektikus hatásuk van (Neary et al., 2005). Lehetséges például a bariatrikus műtét egyes hatásainak szimulálása több bélhormon infúziójával a műtétet követően megfigyelt megemelkedett szinteken, ami egy úgynevezett „orvosi bypass” -ot eredményez.

Az étkezés utáni anorektikus hormonok szintjét, beleértve a PYY-t és a GLP-1-et, az étkezés makrotápanyag-összetétele befolyásolja. A bélben lévő különféle tápanyag-érzékelő receptorok fiziológiája fokozatosan tisztázódik, a cukrok, zsírsavak és aminosavak receptorait már azonosították (Janssen & Depoortere, 2013). Ezek a receptorok jobb terápiás célpontokat jelenthetnek, mint maguk a hormonok, és a célzásukra tervezett „funkcionális ételek” vagy „táplálékkiegészítők” hasznosnak bizonyulhatnak a testsúly kezelésében. A magas fehérjetartalmú étrend például fogyáshoz vezet, és javítja a testsúly fenntartását, bár nehéz lehet betartani őket. Az aminosavak, a fehérje emésztésének termékei, képesek modulálni a bélhormon felszabadulását, és ösztönözhetik a fehérje bevitelét követően megfigyelt fokozott jóllakottságot. Kimutatták, hogy a magas fehérjetartalmú ételek nagyobb és tartósabb PYY felszabadulást váltanak ki, mint a magas zsírtartalmú vagy szénhidrát tartalmú ételek (van der Klaauw et al., 2013), és specifikus aminosavak állhatnak ezen hatások hátterében. bevitele és stimulálja a GLP-1 szekrécióját (Fromentin et al., 2012). A pontos receptorokat vagy egyéb érzékelő mechanizmusokat azonban még meg kell határozni.

A farmakoterápia mellett olyan új eljárások hatásait vizsgálják, amelyek célja a bariatrikus műtét műtét nélküli hatásainak néhány megismétlése. Ilyen például az EndoBarrier ™, amely szintetikus készülék behelyezésével jár, amely csökkenti a bevitt tápanyagok érintkezését a vékonybél nyálkahártyájával, és az Obalon ™, amelyben egy ballont fújnak fel a gyomorban, hogy utánozzák az evés után érzett gyomornyálkahatásokat (Espinet -Coll et al., 2012). A bariatrikus műtét megváltozott vagális jelzést is eredményez, és a vagusról ismert, hogy fontos szerepet játszik az étel bevitelében, beleértve az akut teltségérzet kommunikálását az agy felé. A vagus elválasztása az étkezés csökkenéséhez vezet. A fejlesztés során alkalmazott technikák, például a VBLOC, elektródok beültetésével járnak, amelyek ideiglenesen gátolják az éhségjelek átadását, csökkentik a gyomorfeszültséget és csökkentik az enzimek szekrécióját, ami reményeink szerint csökkent tápanyagfelszívódást eredményez (EnteroMedics, 2014).

A fent említett módszerekről úgy gondolják, hogy főként az élelmiszer-bevitel vagy a felszívódás csökkentésével hatnak, bár egyes szerekről is ismert, hogy szabályozzák az energiafelhasználást. A barna zsírszövet (BAT), összehasonlítva a zsírtartalékaink túlnyomó részét képező fehér zsírszövettel, sűrűn lakott mitokondriumokkal és erősen beidegződik szimpatikus idegrostokkal. A hőtermelés képessége miatt a BAT fontos a nem didergő termogenezisben. A korábban csak újszülötteknél fontosnak tartott BAT-ról a közelmúltban bebizonyosodott, hogy felnőtteknél működőképes, és új potenciális gyógyszercélokat kínál, amelyek célja az energiafelhasználás megváltoztatása. A BAT termogenezisének növelése a felesleges energia elégetése érdekében az elhízás kezelésének másik mechanizmusát jelentheti, bár további kutatásokra van szükség a BAT prevalenciájának, eloszlásának és funkcionalitásának meghatározásához elhízott embereknél, valamint a BAT túlaktiválásának lehetséges mellékhatásaihoz (Tseng et al., 2010).

A kognitív viselkedésterápia segítségével az ember étkezési és étkezési gondolkodásmódjának megváltoztatása praktikus módja lehet az életmódváltás támogatásának is azáltal, hogy javítja a megküzdési készségeket és megváltoztatja az embernek a fogyásról alkotott felfogását. A technológia folyamatos és gyors fejlődésével egyre inkább érvényesül az a tendencia, hogy állandóan bejelentkezünk a közösségi médiába és dokumentáljuk mindennapi életünket. Ez több száz mobil „alkalmazás” kifejlesztéséhez vezetett, amelyek kiegészítik a fogyókúrázási kísérleteket, kezdve az étkezés bevitelének dokumentálásától, az egészséges életmódra vonatkozó tippek fogadásától és az önfenntartó rendszerek felajánlásáig, azokig, amelyek állítólag útközben biztosítják a fogyás hipnózisát. akiknek egy kis extra motivációra van szükségük a kalóriabevitel csökkentéséhez.

Jelenleg a sikeres életmód-módosítás és az oktatás továbbra is a legfontosabb tényező az elhízás kezelésében. A túlsúlyos és elhízott betegek többségében azonban hatástalanok. Azok a fiziológiai rendszerek, amelyek egészen más környezetben alakultak ki, hogy ösztönözzék a felesleges energiatárolást, nehezen kezelhetők a súlycsökkenés érdekében. A korábban kifejlesztett étvágycsökkentő szerek biztonsági kérdésekkel jártak, számos vegyületet kivontak a piacról. Lehetséges, hogy a perifériás jelzőrendszerek vagy specifikusabb központi áramkörök megcélzása lehetővé teheti a biztonságosabb profilú gyógyszerek kifejlesztését. Az energia homeosztázisban szerepet játszó több jel célzása, hasonlóan a magas vérnyomás kezelésének módjához, ígéretes taktikának bizonyulhat. Előfordulhat, hogy a viselkedési terápiák, táplálkozási tanácsok, funkcionális ételek és kombinált gyógyszeres kezelések testreszabott programjára van szükség a hatékony és tartós fogyás eléréséhez. Bár az ilyen terápiák fejlesztése kihívást jelent, elengedhetetlen annak megakadályozása, hogy a jelenlegi elhízási járvány még tovább fokozódjon az irányításon kívül.

Hivatkozások

Espinet-Coll E, Nebreda-Duran J, Gomez-Valero JA, Munoz-Navas M, Pujol-Gebelli J, Vila-Lolo C, Martinez-Gomez A & Juan-Creix-Comamala A (2012). A jelenlegi endoszkópos technikák az elhízás kezelésében. Rev Esp Enferm Dig 104, 72–87.

Finan B, Yang B, Ottaway N, Stemmer K, Muller TD, Yi CX, Habegger K, Schriever SC, Garcia-Caceres C, Kabra DG, Hembree J, Holland J, Raver C, Seeley RJ, Hans W, Irmler M, Beckers J, De Angelis MH, Tiano JP, Mauvais-Jarvis F, Perez-Tilve D, Pfluger P, Zhang L, Gelfanov V, Dimarchi RD & Tschop MH (2012). A célzott ösztrogén-szállítás megfordítja a metabolikus szindrómát. Nat Med 18., 1847–1856.

Fromentin G, Darcel N, Chaumontet C, Marsset-Baglieri A, Nadkarni N & Tome D (2012). Perifériás és központi mechanizmusok, amelyek részt vesznek az étrendi aminosavak és fehérjék táplálékfelvételének ellenőrzésében. Nutr Res Rev 25, 29–39.

Heisler LK, Cowley MA, Kishi T, Tecott LH, Fan W, Low MJ, Smart JL, Rubinstein M, Tatro J, Zigman JM, Cone RD & Elmquist JK (2003). Az energiaháztartást szabályozó központi szerotonin- és melanokortin-utak. Ann N Y Acad Sci 994, 169–174.

Janssen S & Depoortere I (2013). Tápanyag-érzékelés a bélben: új utak a terápiához? Trendek Endocrinol Metab 24., 92–100.

Kievit P, Halem H, Marks DL, Dong JZ, Glavas MM, Sinnayah P, Pranger L, Cowley MA, Grove KL & Culler MD (2013). A melanokortin-4 receptor agonistával végzett krónikus kezelés súlyvesztést okoz, csökkenti az inzulinrezisztenciát és javítja a szív- és érrendszeri funkciókat az étrend okozta elhízott rhesus makákókban. Cukorbetegség 62, 490–497.

Neary NM, Small CJ, Druce MR, Park AJ, Ellis SM, Semjonous NM, Dakin CL, Filipsson K, Wang F, Kent AS, Frost GS, Ghatei MA & Bloom SR (2005). Az YY3-36 peptid és a glukagon-szerű peptid-17-36 additívan gátolja az élelmiszer-bevitelt. Endokrinológia 146, 5120–5127.

Powell AG, Apovi CM és Aronne LJ (2011). Új gyógyszercélok az elhízás kezelésére. Clin Pharmacol Ther 90, 40–51.

Közegészségügyi Anglia (2010). Az elhízás közgazdaságtana [Online]. Elérhető: http://www.noo.org.uk/NOO_ about_obesity/Economics.

Tseng YH, Cypess AM és Kahn CR (2010). A celluláris bioenergetika az elhízás terápiájának célpontjaként. Nat Rev Drug Discov 9., 465–482.

Ulijaszek SJ (2002). Az emberi táplálkozási viselkedés evolúciós ökológiai kontextusban. Proc Nutr Soc 61, 517–526.

Van Der Klaauw AA, Keogh JM, Henning E., Trowse V M, Dhillo WS, Ghatei MA & Farooqi IS (2013). A magas fehérjebevitel serkenti az étkezés utáni GLP1 és PYY felszabadulást. Elhízás (ezüst tavasz) 21, 1602–1607.