Étel megtagadása

Kapcsolódó kifejezések:

Autizmus spektrum zavarok
Jóllakottság
Autizmus
Viselkedéselemző
Gondozók
Menekülési kihalás
Etetési zavar
Étkezések
Elő nem ajánlott étel

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Bevezetés

Jonathan Tarbox, Taira Lanagan Bermudez, az autizmus táplálkozási kihívásainak kezelésében, 2017

1.1.4 Élelmiszerek/folyadékok elutasítása

Egy másik gyakori táplálkozási probléma az étel elutasítása, amely magában foglalja az ételek és/vagy folyadékok részleges vagy teljes elutasítását. Kevesebb autizmussal élő ember hajlandó elutasítani az ételt, mint az ételszelektivitás (Field, Garland és Williams, 2003). Az ételek elutasítása gyakran a táplálkozási igények kielégítésének elmulasztását eredményezi, ami sikertelenséghez vagy alultápláltsághoz vezethet. Sok autizmussal és anélkül élő egyénnel, akiknek táplálkozási problémája az étkezés elutasítása kategóriába tartozik, orvosi beavatkozásra van szükség, beleértve az enterális etetőcsöveket is. Az etetési csövek két leggyakoribb típusa, amelyet táplálkozási problémákkal küzdenek, a nasogastricus (az orrtól a gyomorig) és a gastrostomia/„g-tubusok” (a hasfalba közvetlenül a gyomorba helyezett cső). Az alkalmazott enterális cső típusát az orvosi szakemberek határozzák meg, és számos kliens tényezőtől függ.

Az etetési problémák orvosi és viselkedési eredete

Jonathan Tarbox, Taira Lanagan Bermudez, az autizmus táplálkozási kihívásainak kezelésében, 2017

2.1.1 Autizmus-specifikus eredetek

TÖBB FOGYATÉKOS GYERMEKEK ÉS KÜLÖNLEGES EGÉSZSÉGÜGYI GONDOSSÁGOK

Emésztőrendszeri szövődmények

A gyomor-bélrendszeri problémák gyakoriak és jelentősen bonyolíthatják az etetést. A leggyakrabban előforduló emésztőrendszeri kérdéseket vitatják meg.

Gastrooesophagealis reflux betegség

A GERD rendkívül gyakori azoknál a gyermekeknél, akiknek kóros izomtónusa van (görcsösség és hipotónia). A tünetek közé tartozik a öklendezés, a retching, és gyakran az őszinte hányás. Ha krónikus GERD fordult elő, a nyelőcsőgyulladás kialakulhat, és ingerlékenységet, táplálékkal ívelt ívet és ételtagadást okozhat. A GERD kezelésének alappillére a gyomorsavtermelés elnyomása. A ranitidin (Zantac) gyakran hasznos, de gyakran szükség van erősebb szerekre, például protonpumpa-gátlókra (omeprazol [Prilosec] vagy lansoprazol [Prevacid]).

A GERD-t súlyosbíthatja a gyomor-bél traktus rossz motilitása. Számos szer fokozza a gyomor-bél traktus motilitását, beleértve a metoklopramidot, a betanecholt és az eritromicint. Ez utóbbi kettőt gyakran nehéz titrálni, és emésztőrendszeri megbomlást okozhatnak. Jelentős mellékhatásai lehetnek a metoklopramidnak, beleértve a rohamküszöb csökkentését, amely problematikussá válhat. Ha a GERD elég súlyos ahhoz, hogy befolyásolja a gyermek súlygyarapodását és életminőségét, és az orvosi kezelés hatástalan, akkor műtéti fundoplikáció jöhet szóba. A korábban jelentős műtéti beavatkozásnak tekintett újabb laparoszkópos sebészeti technikák megjelenése lehetővé tette, hogy ezt az eljárást kevésbé invazív módon hajtsák végre. A fundoplikáció súlyosbíthatja az orális szekréció kezelésének problémáit, különösen súlyos sialidosisban (nyáladzás) szenvedő gyermekeknél. Megnövekedett visszahúzódás és öklendezés lehet, ha a burkolat túl szoros.

A székrekedés

A székrekedés gyakori a mozgássérült gyermekeknél, különösen az alacsony izomtónusú gyermekeknél. Szintén társul spina bifidával és más myelodysplasiákkal, valamint bizonyos szindrómás rendellenességekkel, például FG szindrómával. Ha a székrekedés elég súlyos, az étel elutasításához és a táplálék intoleranciájához vezethet. Az enyhébb esetek gyakran kezelhetők az étrend módosításával és a megnövekedett folyadékfogyasztással. A súlyosabb esetek gyakran olyan gyógyszereket igényelnek, mint a polietilénglikol (MiraLAX) vagy a Senokot.

G asztritisz

A gyomornyálkahártya irritációját gyakran észlelik a gastrostomia csövekben szenvedő gyermekeknél. Ez az irritáció gasztrointesztinális vérzéssel nyílt fekélygé alakulhat. A szülők észrevehetik a kávé őrölt gasztrosztómia cső elvezetését vagy a melenotikus székletet. A szukralfáttal végzett akut kezelés gyakran hasznos, de a hosszú távú szukralfát zavarja a sav blokkoló gyógyszerek hatását és más gyógyszerek (köztük a digoxin és a fenitoin) felszívódását. A dózis körültekintő időzítése és a szukralfát csak rövid távú alkalmazása ajánlott.

Táplálkozás speciális egészségügyi szükségletekkel rendelkező gyermekek számára

4 Etetési kérdések

Sok ASD-ben szenvedő gyermek hiper- vagy hipo-reaktivitással rendelkezik az érzékszervi bemenetekre, amelyek magukban foglalhatják az ízt, a szagot és az orális érzékenységet. Ezek az érzékszervi problémák felelősek lehetnek az autizmussal küzdő gyermekeknél tapasztalható problémás étkezési magatartások magas gyakoriságáért [156,157]. Ezek a magatartások magukban foglalhatják a szelektív elutasításokat, például textúrákat, színezékeket és ételcsoportokat [134,157]. Az etetést befolyásoló egyéb szelektív magatartás kapcsolódhat a korábban említett GI-problémákhoz, az új ételektől való félelemhez vagy az étkezés közbeni megszállott rituálékhoz, például az egyformaság szükségességéhez. Az ASD-ben szenvedő gyermeknek nehézségei lehetnek a környezeti változásokkal is [158], ami problémákhoz vezethet az iskolai étkezések során, ahol egy hangos és dühös büfé túlterhelő lehet, így az ASD-ben szenvedő gyermeknek nehézségei lehetnek ebédelni kortársaival.

Viselkedési konzultáció

Intervenciós fókusz

A viselkedési konzultáció a beavatkozás három szintjét foglalja magában. Harmadik szinten az aggály arra tanítja a konzultánsokat, hogyan lépjenek közbe egy olyan gyermekkel vagy felnőttel, aki tanulási és viselkedési kihívásokkal szembesül. Az etetés példaként használva a harmadlagos beavatkozás középpontjában az a gyermek állhat, aki szelektív étkezést, ételtagadást vagy folyékony kerülést mutat, ami a gyermek alultápláltságát és alulsúlyát okozza. Ebben a példában a gyermek bemutat egy problémát, egyértelmű negatív eredménnyel, és szisztematikus beavatkozást igényel.

A másodlagos beavatkozás nem egy meglévő tanulási vagy magatartási kihívásra irányul, hanem egy meglévő állapotra, amely veszélyezteti a gyermeket vagy felnőttet egy probléma kialakulásához. Az etetéssel példa lehet egy gyermek, aki hajlamos a preferenciális étkezésre, vagy az a szülő, aki rosszul kezeli az étkezést. Ilyen esetekben a hatékony konzultáció ezeket a kockázati tényezőket célozza meg megelőzés-központú beavatkozás révén.

Végül az elsődleges beavatkozás hangsúlya megakadályozza a kockázati tényezők megjelenését. A táplálkozási példát ismét felhasználva a konzultáció gondja lehet a szülők és az ellátást nyújtók képzése táplálkozási szempontból megfelelő ételválasztás kiválasztására és pozitív megközelítések alkalmazására az étkezések élvezetessé tételére, olyan eljárások alkalmazására, amelyek támogatják a gyermek önellátását, és olyan előzményi stratégiákat valósítanak meg, amelyek visszatartják a gyermekeket. a gyermek az étkezési zavaró viselkedés elsajátításától.

Ételbeszélgetés a családokban

Leíró eredmények

Az egyes kódok leíró statisztikáit a 6.2. Táblázat mutatja be. A családok számos ételbeszélgetést fejeztek ki. A gyermekek iránti vágyakozásuk, majd nemtetszésük vagy elutasításuk kifejeződése volt a leggyakoribb, a gyermekek 100% -a valamilyen igényt vagy igényt fejezett ki az interakció során. Az etetési kódok sok ilyen interakciót jellemeztek, a családok (főleg szülők, bár a kódot gyermekeknél is használták) 100% -a biztatást és megfigyelést adott ki a felvétel időtartama alatt. Az étkezéskészítés megvitatása szintén gyakori volt, ami nem meglepő, mivel az interakciók elsősorban az iskola utáni vagy az előtti órákban fordultak elő, amikor az étkezések és étkezési készítmények általában előfordulnak.

A várakozásoknak megfelelően a szülők kezdeményezték a szülőállapotot, táplálkozási vagy étkezési előkészítési kódokat tartalmazó szekvenciák nagy részét, míg a gyermekek a szekvenciák nagy részét a gyermekállapotra vonatkozóan (lásd 6.2. Táblázat). Összességében a gyerekek kezdeményezték az étellel kapcsolatos beszélgetés 36% -át. Bár a beavatások többsége valószínűleg a saját állapotára vonatkozott (pl. „Szeretem ezt a muffint”), szinte minden kód esetében előfordult olyan eset, amikor a gyermek kezdeményezte az ételbeszélgetést; például amikor a gyerekek megvizsgálták, hogy a szülő szereti-e bizonyos ételeket, vagy kérdéseket tettek fel az étel elkészítésével kapcsolatban (pl. „mi van ebben a szószban?”). A jelenlegi vizsgálat gyermekei óvodás korúak voltak; a jövőbeni munka megvizsgálhatná, hogyan változhat az étellel kapcsolatos beszélgetések jellege a fejlődéssel. Az étkezési szokásokkal és az elhízás megelőzésével kapcsolatban fontos lehet meghatározni, hogy a gyermekvezérelt étkezési beszélgetések tükrözhetik-e az élelmiszer iránti nagyobb érdeklődést, és hogy ez az érdeklődés nagyobb vagy kisebb elhízási kockázathoz kapcsolódik-e.

Az alábbiakban az élelemmel kapcsolatos interakciós szekvenciák két példáját mutatjuk be. Az első példában a szülő úgy kezdeményezi az étkezési beszélgetést, hogy először figyelemmel kíséri a gyermek jóllakottsági állapotát („tele vagy?”; Monitorként van kódolva). Úgy tűnik, hogy a szülő megerősítést kap arról, hogy a gyermek jóllakott, de aztán több ételt kínál („Szeretne még valamit?”; Bátorításként kódolva). Ezt követően a gyermek több ételt igényel (kód: Gyermek kifejezett igénye vagy vágya), a szülő pedig elutasítja a kérést (korlátozásként kódolva).

Anya: Itt. Vissza kell venned az ingedet. Tele vagy? Igen? Szeretnél még valamit? Nem.

Gyermek: Kaphatok egy almát?

Anya: Már kérdeztem tőled. Azt mondtad, hogy nem akarod az almát.

Gyerek: Azt akarom. De nem halltalak.

Anya: Te tetted. Nem akartál hallani.

Gyermek: Almát kérek.

Ez a példa szemlélteti az ilyen élelmiszerekkel kapcsolatos interakciók összetettségét. Bár az anya szóban megerősíti a gyermekkel, hogy a gyermek nem akar több ételt, a gyermek azt állítja, hogy nem hallotta, és több ételt kér. Előfordulhat, hogy a gyermek elhallgatott, és az anya ezt megerősítésnek vette, vagy a gyermek valami másra hivatkozva bólintott. Alternatív megoldásként a beszélgetés folyamata kellett ahhoz, hogy a gyermek feldolgozza, hogy többet szeretett volna enni, és maga az anya felszólítása arra ösztönözhette a gyereket, hogy éhes legyen. Előfordulhat az is, hogy a gyermek „tele volt” azzal, amit evett (pl. Ami vacsorára készült), de egyszerűen más ételt szeretett volna; sokunknak valószínűleg megtapasztaltuk, hogy vacsora után jóllakunk, de további helyet találunk a desszert számára.

A második példa egy klasszikus ételmegtagadást - az étkezésre való ösztönzést ösztönöz. Ebben a példában a gyermek először megtagadási nyilatkozatot tesz („Nem akarok tovább”; kódolva: Nemtetszés/Elutasítás), és az anya arra biztatja a gyereket, hogy fejezze be („maradt még pár falatod, fejezd be”; kódolt mint ösztönözni). A gyermek újabb nyilatkozatot tesz az étel elutasításáról, az anya pedig azt mondja, hogy van elég idő a játékra, ami azt sugallja, hogy az anya arra számít, hogy ez aggodalomra adhat okot a gyermek számára. A gyermek ismét kijelenti, hogy nem akarja az ételt, és az anya most arra biztatja a gyermeket, hogy fejezze be, és elkezd alkudozni („még két falatot ...”, tárgyalási kódként kódolva). Ez a példa azt is szemlélteti, hogy a környezeti tényezők hogyan befolyásolhatják az étkezési magatartást - úgy tűnik, hogy a gyermek nem akar enni (és ha kényszerítik, úgy tűnik, hogy gyorsan eszik), mert a gyermek játszani akar. Az anya viszont azt sugallja, hogy az a barát, akivel a gyermek játszani akar, befejezheti az ételt, ami azt jelezheti, hogy az anya lehetséges motivátora vagy befolyásolása az a szándék, hogy ne pazarolja el az ételt, vagy hogy az anya úgy véli, hogy a gyermek nem eleget fogyasztott.

Gyerek: Már nem akarom.

Anya: Van még pár falatod, fejezd be.

Gyerek: Nem akarom.

Anya: Még van időd játszani, van még 15 perced.

Gyerek: Nem akarom.

Anya: Hány falat van még hátra? Vegyen még két falatot, és akkor hagyjuk, hogy [BARÁT] befejezze. Lassíts.

Kezelés összetevői

Jonathan Tarbox, Taira Lanagan Bermudez, az autizmus táplálkozási kihívásainak kezelésében, 2017

4.2.2 Ha a menekülés nem lehetséges

Előfordul, hogy gyakorlati vagy biztonsági okokból a teljes menekülési kihalás nem lehetséges. Vagyis amikor az ügyfél megtagadja az elő nem adott ételeket, akkor előfordulhat, hogy meg kell engednie, hogy elmeneküljenek, függetlenül attól, hogy a menekülési kihalás milyen változatát kísérli meg. Ebben az esetben előfordulhat, hogy túlkompenzálnia kell a képtelenséget, hogy teljes mértékben kihalást okozzon, azzal, hogy jelentősen megnöveli az étkezéshez szállított erősítés mennyiségét, és a lehető legnagyobb mértékben minimalizálja az étkezés elutasításának menekülését. Például, ha súlyos viselkedés miatt nem hagyhatja el a kanalat a kliens arca előtt, akkor minimális menekülési lehetőséget adhat az ügyfélnek (pl. 5 vagy 10 másodperces menekülés), amikor megüt vagy sír, de ad sokkal nagyobb erősítő (pl. 10 perc menekülés az étkezés elől), amikor egy falatot új ételből eszik. Vagy megszervezhet egy étkezést, ahol ha az ügyfél nem hajlandó új ételt enni, akkor kap egy kis mennyiségű semleges ételt, míg ha elfogad egy kis mennyiségű új ételt, akkor nagy mennyiségben kap kiemelten preferált ételeket. Az ilyen módosítások valószínűleg hosszabb ideig tartják a kezelési folyamatot. Ha azonban működnek, akkor fokozatosan elhalványulhatnak, és időnként egyedüli lehetőségei lehetnek a hatékony kezelésre.

Anorexia Nervosa

Affect

A szakirodalom nemrégiben készült áttekintése, amelyben azt értékelték, hogy az adatok alátámasztják-e az AN diagnosztikai kritériumainak módosítását Becker és munkatársai által, megállapította, hogy a nem zsírfóbiás AN valójában földrajzilag elterjedt. Továbbá, úgy tűnik, hogy az ED pszichopatológia következetes profilja van a nem zsír-fób AN-k között, amely a kultúrákban jelen van, és amely a hagyományos AN-hoz hasonló alacsony tömeggel társul. Végül Thomas és munkatársai által végzett nagy metaanalízis arra a következtetésre jutott, hogy a nem zsírfób AN-val rendelkező személyek kevésbé súlyos étkezési patológiát mutatnak, mint azok, akik megfelelnek az AN összes kritériumának. Ez a keresztmetszeti kutatással összhangban álló megállapítás azt sugallja, hogy azok az egyének Az AN kritériumai, kivéve a zsírfóbiát, jobb naturalista betegséggel járnak, mint a teljes szindrómás AN-ban szenvedők.

Az ön által jelentett súlygyarapodástól való félelem a gyermekeknél is általában hiányzik - derül ki a gyermekek és serdülők étkezési rendellenességeinek osztályozásával foglalkozó munkacsoport által készített szakirodalom áttekintéséből, és felvetették, hogy a káros testsúlycsökkentő magatartások valószínűleg megbízhatóbb diagnosztikát szolgáltatnak. információ, mint a gyermekek és serdülők pszichológiai motivációinak önálló jelentése. Ezen összesített adatok alapján az Amerikai Pszichiátriai Társaság DSM-5 étkezési rendellenességek munkacsoportja azt javasolta, hogy az osztályozási rendszer (DSM-5) következő iterációja tartalmazzon tartós magatartást, amely zavarja a súlygyarapodást, az ön által jelentett félelem alternatívájaként. súly vagy elhízás.

A Down-szindrómás személyek egészségügyi problémáinak áttekintése

3.3 Etetés, rágás és lenyelés

Tanulmányok azt mutatják, hogy a DS-ben szenvedő gyermekek 80% -ának problémái vannak a táplálkozással és az etetéssel. E problémák közé tartozik (1) a tápanyagok és az energia nem megfelelő, túlzott vagy alacsony bevitele; (2) rossz étkezési szokások, az infantilis táplálkozási szokások megtartása, az étkezés megtagadása és az étel körüli elfogadhatatlan viselkedés; és (3) nem megfelelő szülői táplálkozási gyakorlatok és késések az önellátási készségekben olyan gyermekeknél, akik életkorukon túl készek a készség megszerzésére (Pipes & Holm, 1980). 14 DS-ben szenvedő gyermek táplálkozási nehézségeit vizsgáló tanulmányban, összehasonlítva a kontrollcsoporttal, és standardizált táplálkozási és orális-motoros eszközöket használva, a DS-ben szenvedő gyermekek lemaradtak és az orális-motoros funkcióban aberráns utat követnek. Különösen a nyelv és az állkapocs működésének bizonyos aspektusai sérültek, valamint az etetési műveletek sima sorrendjének elindításával és fenntartásával kapcsolatos problémák (Spender et al., 1996). Noha a szoptatás prevalenciája hasonló volt a nem DS populációkhoz és a táplálékbevitel is megfelelő volt, a szilárd táplálék életkorának szignifikáns késedelme következett be (medián életkor 12 hónap DS-ben szenvedő gyermekeknél 8 hónap a kontrolloknál); p Frazier és Friedman (1996), az orális túlérzékenység zavarja a lenyelés orális szakaszát és a texturált élelmiszerek elfogadását. Ezen kívül észleltek egy rendellenes garatfázási fázist 19 gyermekből 16-ban, akik 19 közül 10-ben aspirációval vizsgálták, de néma 8. A rágási és nyelési problémák továbbra is problémát jelenthetnek serdülőknél és felnőtteknél is.

Étkezési rendellenességek kezelése gyermekeknél és serdülőknél

Fekvőbeteg, bentlakásos, részleges kórházi kezelés és intenzív járóbeteg-ellátási programok

Feltéve, hogy a beteg stabil ahhoz, hogy biztonságosan kezelhető legyen az orvosi kórházon kívül, a szolgáltatóknak meg kell határozniuk a folyamatos ellátás legmegfelelőbb beállítását. A fekvőbeteg pszichiátriai egységek magatartási struktúrát és támogatást nyújtanak tartalmas körülmények között, és általában nem szükségesek, kivéve, ha az egyén aktívan öngyilkos, vagy folyamatos felügyeletet igényel a megerőltetés, tisztogatás, kényszeres testmozgás vagy az ételek hirtelen elutasításának megakadályozása érdekében. .

A bentlakásos kezelési központok struktúrát és 24 órás támogatást nyújtanak, de nincsenek lezárva, és lehetőséget nyújtanak a betegek számára, hogy intenzív terápiás tapasztalatokat szerezzenek, beleértve az in vivo expozíciót és a válaszmegelőzéssel járó élelmiszer-kihívásokat. Az Egyesült Államokban szelektíven fedezik őket a biztosítótársaságok, míg más országokban különböző visszatérítési módszerek vannak, és a betegek 30, 60 vagy 90 napos tartózkodást igényelhetnek. A részleges kórházi programok (PHP) lehetővé teszik a megnövekedett struktúrát és támogatást a nap folyamán, de lehetővé teszik az egyén számára, hogy gyakoroljon esténként néhány órát otthon és saját ágyában aludjon. Az egyes napok szerkezete meglehetősen hasonló a terápiás csoportok, támogatott étkezések és a bentlakásos kezelési központokban elérhető egyéni foglalkozások ütemezéséhez. Az intenzív járóbeteg-programok esti támogatást nyújtanak azoknak az egyéneknek, akik készek visszatérni a munkába vagy az iskolába, de további támogatásban részesülhetnek a nap kiszolgáltatott óráiban. Ezek a programok általában felügyelt vacsorát, valamint csoportos és egyéni terápiás tevékenységeket biztosítanak.

Gyakran előfordul, hogy a kórházak a kórházi orvosi vagy pszichiátriai osztályokról a bentlakásos kezelési központokba „lépnek le”, majd a teljes hazatérés előtt a PHP-ről az IOP-ra. Újabb bizonyítékok utalnak arra, hogy a nappali programok (részleges kórházi ápolás) nem kevésbé hatékonyak, mint a pszichiátriai felvétel (Herpertz-Dahlmann és mtsai, 2014), bár általában kevés eredményvizsgálattal (Brewerton & Costin, 2011a, 2011b), nehéz megismerni e beavatkozások valódi hatékonyságát. Sok beteg képes jól visszaállítani a súlyt erősen strukturált körülmények között, de hajlamosak visszaesni az alapértelmezett szokásokba: a bevitel korlátozása és a megszállott testmozgás, amikor visszatérnek otthoni környezetükbe. Mint ilyen, egyes programok a fiatal betegek lehető legnagyobb mértékű otthon tartását szorgalmazzák (feltételezve, hogy ez orvosilag biztonságos), hogy a változás családként történjen, és a gyógyulást befolyásoló tényezőkkel a kezelés kezdetétől kezdve foglalkozzanak.