Elhízás és a HPV és a méhnyakrák szexuális viselkedési kockázati tényezőinek valószínűsége
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Általános Orvostudományi és Alapellátási Osztály, Beth Israel Deaconess Medical Center, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA
Absztrakt
Az elhízás a rákos megbetegedések magasabb kockázatával jár együtt, ideértve a méhnyakrák okozta halálokat is ((1)). Évente az Egyesült Államokban csaknem 10 000 nőnél diagnosztizálják az invazív méhnyakrákot, és további 4000 nő hal meg a betegségben ((2)). A közepesen vagy súlyosan elhízott nők több mint háromszor nagyobb eséllyel halnak meg a méhnyakrákban, mint a normál testtömegű nők ((1)).
Az elhízással járó túlzott halálozás a méhnyakrákban különösen megdöbbentő, mivel a méhnyakrák nagyrészt megelőzhető betegség. A Papanicolaou teszttel végzett rendszeres szűrés hatékonyan csökkentette e betegség előfordulását a fejlett országokban ((3), (4)). A magasabb rákkockázat ellenére azonban a bizonyítékok arra utalnak, hogy az elhízott nők kevésbé valószínű, hogy időben beszűrik a méhnyakrákot ((5), (6)). Ennélfogva a szűrési ajánlások alacsonyabb betartása hozzájárulhat az elhízott nők körében megfigyelhető magasabb méhnyakrákos korai halálozás kockázatához.
Az emberi papilloma vírus (HPV) központi szerepet játszik a méhnyakrák kialakulásában ((7)), és egyre elterjedtebbé válik ((8)). Ezen fertőzések egy része átmeneti jellegű, de ezek egy része méhnyakváltozásokhoz vezet, amelyek méhnyakrákká válnak, ha nem észlelik és korán kezelik őket. A HPV-nek számos szerotípusa is létezik, amelyek közül néhány nagyobb rosszindulatú daganat kockázatát hordozza magában, mint mások ((9), (10)). A HPV szexuális aktivitás útján terjed, és számos módosítható tényezőt azonosítottak, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek a nők számára a HPV megfertőződéséhez, és ezáltal magasabb méhnyakrák kockázatához vezetnek. Ezek a tényezők számos enyhíthető magatartást foglalnak magukban, például a szexuális tevékenység korai kezdetét, több szexuális partneret és korábbi szexuális úton terjedő betegségeket (STD) ((11), (12), (13), (14), (15), (16) )). Kevés tanulmány vizsgálta, hogy az elhízás pszichoszociális következményei befolyásolják-e az elhízott személyek szexuális viselkedését, különös tekintettel a magas kockázatú magatartásra, amely veszélyeztetheti a nőket a HPV-fertőzés és így a méhnyakrák kockázatával ((17)).
Ebben az összefüggésben megvizsgáltuk az elhízás és az 1999–2004-es Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) résztvevői által jelentett több méhnyakrák kockázati tényező prevalenciáját, hogy jobban megértsük a szexuális viselkedési kockázati tényezők hozzájárulását a magasabb megfigyelt méhnyakrák elhullás az elhízott nők körében.
Mód
Az NHANES az Egyesült Államok nem intézményesített polgári lakosságának rétegzett, többlépcsős valószínűségi mintája, amelyet a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok és az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ készítettek ((18)). Az NHANES-t felnőttek és gyermekek egészségi és táplálkozási állapotának felmérésére tervezték, és egyesíti mind az interjúkat, mind a fizikális vizsgálatot. 1999-től kezdődően a tanulmányt folyamatos, folyamatos programnak tekintették. Az adatokat kétéves ciklusokban adják ki. A tervezési súlyok és mintavételi információk rendelkezésre állnak annak érdekében, hogy a komplex mintavételi tervet elemző elemzések általánosíthatók legyenek az Egyesült Államok lakosságára.
Az interjú részeként a 20–59 éves résztvevőknek számos kérdést tettek fel egészségükkel és szexuális viselkedésükkel kapcsolatban. A vizsgálati mintánkat ebben a korcsoportban résztvevő nőkre korlátoztuk (n = 4,132). Kérdések vetették fel, hogy a nők valaha is folytattak-e szexuális kapcsolatot, az életkor, amikor először vettek részt, és a szexuális partnerek száma az elmúlt hónapban, az elmúlt évben és az életük során. Az előző hónapban szexuális tevékenységről beszámoló nők körében (n = 408), megkérdezték tőlük, hogy hányszor léptek kapcsolatba óvszer használata nélkül. A résztvevőket arról is megkérdezték, hogy STD-vel diagnosztizálták-e őket, nevezetesen a genitális herpeszet, a genitális szemölcsöket, a gonorrhoét és a chlamydiát („Mondott már Önnek orvos egyáltalán, hogy…”). Ezenkívül a nőket a demográfiai információkról is megkérdezték, beleértve az életkort, a fajt és az etnikai hovatartozást, valamint az iskolai végzettséget.
Minden résztvevő fizikai és laboratóriumi vizsgálatokon esett át mobil vizsgálati egységekben. Megmértük a magasságot és a súlyt, amelyet a BMI kiszámításához használtunk. Ezután a résztvevőket a szokásos súlykategóriák ((19)) alapján kategorizáltuk: normál súly vagy 18,5–24,9 kg/m 2 BMI (referenciacsoportként szolgált), túlsúly vagy 25,0–29,9 kg/m 2 BMI, I. osztályú elhízás vagy a BMI 30,0-34,9 kg/m 2, és a II-III osztályú elhízás vagy a BMI 35,0 kg/m 2 és magasabb. Kizártuk azokat a nőket, akiknek hiányzott sem a magasság, sem a súly (n = 52), valamint az alacsony súlyú nők (BMI 2) (n = 80) vagy akik anamnézisük szerint terhesek voltak (n = 661), mert a testtömeg ezekben a helyzetekben nem tükrözi a stabil alapvonal súlyokat. Vérmintákat gyűjtöttünk és teszteltünk herpes simplex vírus 2 (HSV ‐ 2) antitestekre 20–49 éves nőknél. A HSV ‐ 2 okozza a genitális herpesz, az STD legtöbb esetét. A pozitív antitest teszt (szeropozitivitás) korábbi fertőzést jelez.
A 2003–2004-es NHANES női válaszadóit szintén felkérték, hogy nyújtsák be a saját maguk által gyűjtött nyaki és hüvelyi tamponokat. A DNS-t a QIAmp Mini Kit protokoll módosításával extraháltuk a mintavételtől számított egy hónapon belül, és a HPV kimutatását és tipizálását a máshol leírtak szerint végeztük (8). 2003. januárja és 2004. áprilisa között 27 HPV szerotípusra végeztünk próbát, beleértve a magas kockázatúakat is (16, 18, 26, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 68, 73, 82) és alacsony kockázattal (6, 11, 40, 42, 54, 55, 83., 84.) a méhnyakrák. Április után további magas- (67, 69, 70, IS39) és alacsony kockázatú (61, 62, 64, 71, 72, 81, 89) szerotípusokat vizsgáltak.
Adatelemzés
Kétváltozós és többváltozós statisztikai analitikai módszereket használtunk a BMI-kategória és a HPV-fertőzések és a méhnyakrák számos kockázati tényezője közötti kapcsolat vizsgálatára: életkor az első közösüléskor, bármiféle STD-kór (genitális herpesz, genitális szemölcsök, gonorrhoea és chlamydia), száma az életen át tartó partnerek száma (≥10 partner), függetlenül attól, hogy a nőknek volt-e két vagy több partnere az előző évben. Az előző évben két vagy több partnerrel rendelkezők között, akik az előző hónapban is szexuálisan aktívak voltak, megvizsgáltuk a BMI és a jelentések közötti kapcsolatot, amelyek az előző hónapban legalább egy vagy több alkalommal nem használtak óvszert. Végül az alcsoportban, amely megfelelő cervicovaginális tamponokat adott be, megvizsgáltuk a BMI és a HPV fertőzés összefüggését. A modelleket az életkor, a faj/etnikai hovatartozás és az iskolai végzettség szerint igazították. Súlyoztuk az elemzéseket az amerikai népesség becsléseinek tükrében, és a SUDAAN analitikai szoftverrel ((20)) vettük figyelembe a komplex rétegzett mintavételi rendszert, hogy megfelelő standard hibákat lehessen levezetni.
Eredmények
Asztal 1 jellemzi vizsgálati mintánkat. 3329 nem terhes, 20–59 éves nő közül, akiknek a BMI-je ≥ 18,5 kg/m 2 volt, 39% -a normál testtömegű, 27% -a túlsúlyos és 34% -a elhízott. A normál testsúlyú nők lényegesen fiatalabbak voltak, nagyobb valószínűséggel voltak nem spanyol fehérek, és több éves formális oktatást végeztek.
1.ábra jellemzi a nők szexuális viselkedési kockázati tényezőit a BMI szerint a kiigazítás előtt. A normál testsúlyú nőkhöz képest a magasabb BMI-vel rendelkező nőknél az előző évben szignifikánsan kevésbé volt két vagy több szexuális partnerük. Azok az elhízott nők, akiknek BMI-ja 30,0 és 34,9 kg/m 2 között volt, a legkevésbé valószínűsítették az STD kórtörténetét, P = 0,04; a normálnál magasabb BMI-vel rendelkező nőknél azonban magasabb volt a HSV ‐ 2 szeropozitivitás. A közösülés életkora, az egész életen át tartó partnerek száma és az óvszerhasználat nem különbözött szignifikánsan a BMI-ben. A BMI szintén nem volt szignifikánsan társítva az aktív HPV prevalenciához; ezek az eredmények konzisztensek voltak, amikor az eredményt csak a magas kockázatú HPV-szerotípusokra korlátoztuk.
A szexuális viselkedési kockázati tényezők elterjedtsége a BMI-ben. * Az óvszer nélküli szexet csak azok között értékelték, akiknek az előző évben ≥2 nemi partnere volt. ** A HPV csak a 2003–2004 közötti értékeléshez érhető el.
Az életkor, a faj és az etnikai hovatartozás, valamint az iskolai végzettség (2. táblázat), a normálnál magasabb BMI-vel rendelkező nők általában kevésbé számoltak be magasabb kockázatú szexuális viselkedésről. Ezek az eredmények azonban nem értek el statisztikai szignifikanciát, kivéve azokat a nőket, akiknek testtömeg-indexe 30,0 és 34,9 kg/m 2 között volt, és akiknél kevésbé valószínű, hogy az STD kórtörténetéről számoltak be, vagy két vagy több szexuális partnerük volt az előző évben. A HPV prevalenciája a korrekció után nem különbözött a BMI-től.
Vita
Vizsgálatunk azt találta, hogy a HPV prevalenciája nem változott BMI-nként. A magasabb BMI-vel rendelkező nők valószínűleg nem jelentettek olyan szexuális viselkedési kockázati tényezőket, amelyek hajlamosíthatják őket a HPV-fertőzés megszerzésére és a méhnyakrák kialakulására. A normál testsúlyú nőkhöz képest a magasabb BMI-vel rendelkező nők ugyanolyan valószínűséggel számoltak be korábbi STD-ről, életük során hasonló számú élettársaik voltak, és ugyanolyan valószínűséggel kettő vagy több szexuális partnerük volt az előző évben; az előző évben több élettárssal rendelkezők körében a súlyosabb nőknél az előző hónapban már nem volt valószínű óvszer nélküli nemi kapcsolat. A szociodemográfiai tényezőkhöz való igazodás után a súlyosabb nőknél sem volt valószínűbb, hogy a normális testsúlyú nőknél objektív bizonyítékokat mutattak be a korábbi genitális herpesz fertőzésről.
Megállapításaink alapján az elhízott nőknél a méhnyakrák okozta magasabb halálozási arány a normál nőkhöz képest valószínűleg nem a HPV-fertőzés magasabb kockázatának tudható be, amely a méhnyakrák kialakulásának szükséges előfutára. Ehelyett az elhízott nők körében a méhnyakrák magasabb halálozása valószínűleg más vizsgálatok által dokumentált alacsonyabb szűrési arányt tükröz (5), (6). Bár a szűrési arány abszolút különbsége szerény, korábban ((5)) becsültük, hogy a túlsúlyos és elhízott nők 3,5 és 6% -os csökkenése 3 éves szűrési intervallum alatt ~ 1200 esetet eredményezne elmulasztani vagy késni diagnosztizálják az invazív méhnyakrákot, kiemelve annak fontosságát, hogy a jobb szűrővizsgálatokra törekedni kell.
Bár a HPV-fertőzés a méhnyakrák kialakulásának szükséges előfutára, a HPV-nek kitett és megfertőződött nőknél nem feltétlenül alakul ki a betegség. Sok nőnél, különösen azoknál, akik fiatalabb korban voltak kitéve, a fertőzés idővel kimutathatatlanná válik ((29), (30)). Ezenkívül a HPV által előidézett méhnyakváltozások több szakaszon keresztül haladnak, mielőtt a rosszindulatú daganat kialakulása következne be (30). Ennélfogva a méhnyakrák elkerülhető, ha ezeket a méhnyakváltozásokat elég korán észlelik, és biopsziás és kolposzkópos eljárásokkal beavatkoznak, mielőtt az elváltozások méhnyakrákká fejlődnének ((30)). Nem vizsgálták, hogy az elhízott nők ritkábban kapnak-e megfelelő utóellenőrzést és kezelést a vékonyabb nőknél, ha észlelnek akár HPV, akár HPV-hez kapcsolódó méhnyak-változásokat.
Vizsgálatunkat korlátai összefüggésében kell értelmezni. Először is, a keresztmetszeti és megfigyelési tervezés megakadályozza, hogy oksági következtetéseket vonjunk le az elhízás és a magas kockázatú szexuális viselkedés kapcsolatáról. Ez különösen érvényes a korábbi viselkedések és az STD-k kimenetelére, mert a múltbeli viselkedés idején nincsenek információink a válaszadók BMI-jéről, bár valószínűleg erős összefüggés van a múlt súlya és a jelenlegi súlya között. Másodszor, a szexuális viselkedési jellemzőket kizárólag önbevallással értékelték, következésképpen valószínűleg aluljelentik a társadalmilag nemkívánatos magatartásokat, például a magas kockázatú szexuális viselkedéseket; az NHANES azonban audio-számítógépes kérdőíves kérdező kérdést használ, amelyről bebizonyosodott, hogy javítja a társadalmilag nemkívánatos magatartásról szóló saját jelentések minőségét ((31)). Sőt, nincs bizonyíték arra, hogy az aluljelentéseknek a BMI-nél eltérően kellene történniük, és tekintettel arra, hogy a magasabb testtömegű nők magas kockázatú magatartására vonatkozó becslések folyamatosan alacsonyabbak voltak, mint a normál testsúlyú társuk, nem valószínű, hogy elég erős súly- kapcsolódó jelentési elfogultság létezik, amely megváltoztatta volna következtetéseinket.
Összefoglalva, annak ellenére, hogy a magasabb BMI-vel rendelkező nőknél megfigyelték a méhnyakrák okozta halálozás nagyobb kockázatát, az elhízás nem társult a HPV magasabb előfordulásával vagy szexuális viselkedési kockázati tényezőkkel, amelyek hajlamosíthatják a nőket a HPV-fertőzés és a méhnyakrák kialakulására. Az elhízott nők körében a méhnyakrák okozta halálozás nagyobb kockázata valószínűleg a rákszűrés korábban leírt eltérései, nem pedig a mögöttes viselkedési kockázati tényezők különbségei miatt.
Elismerés
A tanulmányt a Nemzeti Egészségügyi Intézetek/Nemzeti Diabétesz-, Emésztőrendszeri és Vesebetegségek Intézete (R01 DK071083) támogatásával finanszírozták. Köszönjük a Betegségellenőrzési Központoknak (CDC) és az Országos Egészségügyi Statisztikai Központnak (NCHS) a kezdeti adatok megadását. Az elemzések, értelmezések és következtetések azonban a szerzőké, és nem tükrözik a CDC, az NCHS vagy a Nemzeti Egészségügyi Intézetek nézeteit vagy véleményét. A finanszírozónak nem volt szerepe az adatok elemzésében vagy a szerzők értelmezésében és következtetéseiben. Ezúton is köszönjük Norma Ojehomonnak az adminisztratív és szerkesztői segítséget.
Közzététel
A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.
- Az elhízás tényezői növelhetik a vese rák kockázatának gyógyítását ma
- A túlsúly, az elhízás, a hasi elhízás és az elhízással kapcsolatos kockázati tényezők elterjedtsége délen
- A túlsúly és az elhízás kockázati tényezői a városi iskolás gyermekek és serdülők körében
- A gyermekkori túlsúly és elhízás kockázati tényezői Ukrajnában és Németországban - PubMed
- Az anális rák kockázati tényezői