Cikk Eszközök

DOI: 10.1200/JCO.2010.29.5113 Journal of Clinical Oncology - online megjelent nyomtatás előtt, 2010. június 14.

Az elhízás és az emlőrák közötti kapcsolat összetett. 1 Az elhízás minőségileg különböző módon kapcsolódik a mellrák kockázatához a menopauza előtt és után (a premenopauzás nőknél csökkent a kockázat, a postmenopausás nőknél pedig fokozott a kockázat), míg az elhízás és a prognózis hasonló összefüggéseit tapasztalják a menopauza előtti és a posztmenopauzás nőknél (elhízott nők mindkét csoport gyengébb eredményeket ér el). Ez a bonyolultság valószínűleg legalább részben tükrözi az elhízás és az ösztrogén (a hormonreceptor-pozitív emlőrák növekedésének fő elősegítője) közötti változó kapcsolatokat a menopauza előtt és után. A menopauza előtt az elhízás megzavarhatja a normális menstruációs ciklust, ami az ösztrogénszint csökkenéséhez vezethet; A menopauza után az elhízott nőknél a megnövekedett zsírszövet-ösztrogén termelés magasabb ösztrogénszinttel jár. Valószínű, hogy az elhízás és az emlőrák kapcsolatának összetettsége azt is tükrözi, hogy az ösztrogénen kívül az elhízással kapcsolatos tényezők is jelentősen hozzájárulnak mind az emlőrák kockázatához, mind az előrejelzéshez. 2 Ezek a tényezők közé tartoznak az inzulin, az adipocitokinek, például a leptin és az adiponektin, valamint a gyulladásos markerek, például a C-reaktív fehérje és az interleukinek.

Ezen korábbi eredmények és Sestak és mtsai 3 eredményeinek nyilvánvaló eltérésének okai nem világosak. Lehetséges, hogy az eltérés a metasztatikus és az adjuváns beállítások közötti különbségeket tükrözi, mivel a teljes aromatáz szuppresszió fontosabb lehet az adjuváns környezetben, amikor a betegség terhelése a legkisebb. Az is lehetséges, hogy a metasztatikus körülmények között végzett korábbi vizsgálatok egy része alulteljesített volt az aromatáz inhibitor hatékonyságának BMI-függő hatásainak kimutatására különböző dózisok esetén, vagy más tényezők játszottak szerepet.

Nem világos, hogy lehet-e hasonló gond a tamoxifen adagolásával kapcsolatban (vagyis hogy a napi 20 mg-os szokásos adag elegendő-e a BMI teljes tartományában). Bár Sestak és mtsai 3 arról számoltak be, hogy a BMI nem volt szignifikánsan összefüggésben a megismétlődés kockázatával azoknál, akik tamoxifent kaptak, a kockázat mértéke mérsékelten nőtt azoknál, akiknél a BMI meghaladja a 35 kg/m 2 (kockázati arány, 1,18; 95% CI, 0,90–1,84). Két korai tanulmány a tamoxifen különböző dózisainak áttétes emlőrákban (20 v 40 mg naponta) 8,9 nem azonosította a magasabb dózis jelentős előnyeit. Mindkét vizsgálat kicsi volt (N = 68 és N = 34 nő), és nem számoltak be a hatékonyságról a BMI vonatkozásában; érdekes azonban mindkét tanulmányban megjegyezni, hogy a daganatreakciók valamivel gyakrabban fordultak elő a 40 mg-ot kapó nőknél, szemben a 20 mg-mal. Megnyugtatóbbak a nagy, randomizált, a tamoxifen és a kontroll összehasonlító adjuváns kísérleteinek adatai, ahol legalább a keresztkísérleti összehasonlításokban nincs utalás a hatás különbségére, ha a tamoxifent napi 20, 30 vagy 40 mg adagokban adták be. . 10.

Tekintettel arra, hogy Sestak és mtsai 3 eredményei azt sugallják, hogy az anastrozol napi 1 mg-os adagja nem lehet elegendő az ösztrogénszint megfelelő csökkentéséhez a nehezebb betegeknél, a BMI-vel kapcsolatos hatékonyság szigorú vizsgálata más folyamatban lévő és befejezett randomizált aromatáz inhibitor-vizsgálatokban mind a az adjuváns és metasztatikus beállítás kritikus fontosságú. Ezt sürgősen el kell végezni, és ez különösen szembetűnő lehet az aromatáz-inhibitorok több dózisú kísérleteiben. 6,7 Ezenkívül erősen ajánlott a kvantitatív endogén ösztrogén szuppresszió és a szöveti aromatáz aktivitás gátlásának értékelése standard terápiás dózisban adott aromatáz gátlókkal, a BMI szintje szerint. Ha lehetséges, ezeket a vizsgálatokat kezdetben archivált minták felhasználásával kell elvégezni (feltéve, hogy a vizsgálat tervezésének egyéb szempontjai megfelelőek) az eredmények időszerűségének maximalizálása érdekében. Továbbá, mivel a különböző aromatáz-inhibitorok különböző mennyiségekkel képesek elnyomni az ösztrogéntermelést, a BMI-vel kapcsolatos hatások 11 vizsgálatának túl kell terjednie az anasztrozol-vizsgálatokon azokra, amelyek más aromatáz-inhibitorokat is tartalmaznak.

Lásd a mellékelt cikket a 3411 oldalon

Bár minden szerző kitöltötte a nyilvánosságra hozatali nyilatkozatot, a következő szerző (k) olyan pénzügyi vagy egyéb érdeklődést jeleztek, amely releváns a cikk tárgyát képező témában. Bizonyos „U” betűvel jelölt kapcsolatok azok, amelyekért nem kapott kompenzációt; azokat a „C” jellel jelölt kapcsolatokat kompenzálták. A nyilvánosságra hozatal kategóriáinak részletes leírását vagy az ASCO összeférhetetlenségi politikájával kapcsolatos további információkért olvassa el a Szerzők nyilvánosságra hozatali nyilatkozata és a potenciális összeférhetetlenségről szóló információk című részt a Tájékoztatás a közreműködőknek című részben.

Foglalkoztatási vagy vezetői beosztás: Egyik sem Tanácsadó vagy tanácsadó szerep: Kathleen I. Pritchard, Roche (C), Novartis (C), AstraZeneca (C) Részvénytulajdon: Egyik sem Honoraria: Kathleen I. Pritchard, Roche, Novartis, AstraZeneca Kutatási finanszírozás: Pamela J. Goodwin, Novartis, Pfizer, AstraZeneca Szakértői vallomás: Kathleen I. Pritchard, Novartis (C), AstraZeneca (C) Egyéb javadalmazás: Egyik sem

Koncepció és tervezés: Pamela J. Goodwin, Kathleen I. Pritchard

Adminisztratív támogatás: Pamela J. Goodwin

Kéziratírás: Pamela J. Goodwin, Kathleen I. Pritchard

A kézirat végleges jóváhagyása: Pamela J. Goodwin, Kathleen I. Pritchard