Elhízás és magas vérnyomás: Két járvány vagy egy?

Bethesda, MD (2004. június 7.) - Az elhízás erősen megterheli Amerikát.

magas

A kormányzati és a magánszféra egészségügyi szakemberei szerint az amerikai felnőttek 65 százaléka túlsúlyos, a felnőttek 31 százaléka elhízott és krónikus betegségek, például cukorbetegség és magas vérnyomás kockázatának van kitéve. Az elhízás és a magas vérnyomás közötti kapcsolat jól ismert, de a két rendellenesség közötti kapcsolat jellege továbbra sem világos.

Elhízás és magas vérnyomás

Az elhízás jelentős növekedésével az elmúlt évtizedben a hipertónia prevalenciájának megfelelő növekedése következik. A lakosság csaknem 29 százaléka magas vérnyomásban szenved (vérnyomása (BP) meghaladja a 140/90 Hgmm-t, vagy hipertóniás gyógyszereket használ). Az elhízás és a BP közötti kapcsolat lineárisnak tűnik, és az egész nem elhízott tartományban fennáll. De az elhízás és a magas vérnyomás összefüggésének erőssége a különböző faji és etnikai csoportok között eltérő. Általában a kockázatbecslések szerint a férfiak és a nők magas vérnyomásának kb. 75, illetve 65 százaléka közvetlenül a túlsúlyos állapotnak és az elhízásnak tulajdonítható.

Fontos felismerni, hogy a tartós elhízás nem tűnik szükségesnek a BP emeléséhez, amint azt a magas vérnyomásban szenvedő gyermekek elhízása bizonyítja. Ezért egy speciális eset helyett az elhízás magas vérnyomását kell ismerni a hipertónia leggyakoribb formájának ismeretlen okok miatt.

Sok, de nem minden tanulmány azt sugallja, hogy a hasi zsírosság vagy a "sörbél" szorosabban összefügg a magas vérnyomással, mint az általános elhízással. Az elhízott, intraabdominális (zsigeri) zsírtartalmú egyéneknél a koszorúér-betegség kockázati tényezői (vagyis a metabolikus szindróma) csoportosulnak. Eddig az orvosi kutatók úgy vélték, hogy a zsigeri zsír felhalmozódása a szindróma központi jellemzője. A legújabb bizonyítékok azonban a méhen kívüli vagy nem megfelelő zsírraktározás szerepét támogatják, mint a metabolikus szindróma okát. Ebben a tekintetben mind a zsigeri zsír felhalmozódása, mind a méhen kívüli zsírraktározás számos szövetben és szervben fontos lehet az elhízás magas vérnyomásának okai és következményei szempontjából.

Átfogó áttekintés

Két kutató áttekintést adott az elhízás hipertóniájának okáról, folyamatáról és kezeléséről. A figyelem középpontjában az emberek jelenlegi állapotának ismerete állt, különös tekintettel a hasi elhízás lehetséges szerepére. Ezt a meghívott beszámolót "Elhízás és magas vérnyomás: két járvány vagy egy?" Címmel Kevin P. Davy írta a Virginia Polytechnikai Intézet és a Blacksburg (VA) Állami Egyetem Humán Táplálkozás, Élelmiszerek és Testmozgás Tanszékétől; és John E. Hall, a Mississippi Egyetem Orvosi Központjának élettani és biofizikai tanszékével, Jackson, MS. Beszélgetésük az American Journal of Physiology-Regulatory, Integrative and Comparative Physiology 2004. májusi kiadásában jelenik meg. A folyóirat egyike annak a 14-nek, amelyet minden hónapban az American Physiological Society (APS) jelentet meg (http://www.the-aps.org).

A hipertónia és az elhízás közötti összefüggéssel kapcsolatos meglévő szakirodalom és kutatás ezen átfogó áttekintésének legfontosabb elemei:

1. A klinikai standardok szerint nem minden elhízott egyén hipertóniás. A súlygyarapodás szinte mindig együtt jár a megnövekedett BP-vel. A BP növekedése szorosan összefügg a súlygyarapodás nagyságával, és még a mérsékelt súlygyarapodás is a hipertónia kialakulásának fokozott kockázatával jár együtt. Azonban a testtömeg-növekedésre adott válaszban jelentős az egyének közötti változékonyság, és nem minden elhízott egyén válik hipertóniássá, legalábbis a 140/90 Hgmm-es szabvány szerint. Ezenkívül a súlycsökkenés számos normotenzív, elhízott egyénnél a BP csökkenésével jár. Ezért az elhízott embereknél a BP magasabb, mint azt a túlzott zsírsejtek alacsonyabb szintjén lehet elérni.

A súlygyarapodásra adott BP reakcióban az egyének közötti változékonyság okai továbbra sem tisztázottak, de genetikai tényezők hozzájárulhatnak. Ezenkívül szerepet játszhat a zsigeri zsírfelhalmozódás és a súlygyarapodás közötti személyek közötti változékonyság is. Fontos hangsúlyozni, hogy az optimális szint (kb. 120/80 Hgmm) feletti BP emelkedés növeli az egyén szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Viszont a BP csökkentése az optimális szint fölött egészségügyi előnyökkel jár.

2. A vérkeringés változásai az elhízás hipertóniájához kapcsolódnak. Az állatkísérletek azt mutatják, hogy a szívgyomor teljesítménye és a zsírszövet és számos más régió (pl. Szív, vese, izom, bél) véráramlása megnő a súlygyarapodás hatására. Embernél ez is látszik. A szívteljesítmény nyugalmi állapotban megnövekszik, és párhuzamos a nyugalmi oxigénfogyasztás növekedésével, míg az elhízottaknál a szisztémás vaszkuláris ellenállás hasonló vagy csökken, mint a nem elhízott egyéneknél.

Bizonyos bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a hasi elhízás a súlygyarapodás megváltozott vérkeringési beállításával jár. Konkrétan azoknál az egyéneknél, akiknél a hasi zsír túlzottan felhalmozódott, alacsonyabb a szívteljesítményük és magasabb a perifériás ellenállásuk, mint az alacsonyabb testtel vagy szubkután elhízással rendelkezőknél.

3. A szervkárosodás az elhízás magas vérnyomásából eredhet. Az elhízás miatti megnövekedett vérnyomás hosszú távon károsíthatja a szervezet létfontosságú szerveit és funkcióit. Ez a kár az alábbiaknál fordulhat elő:

* Szív: Az elhízott embereknél megnő a szív kitöltő nyomása, részben a kamrai merevség növekedésének a megnövekedett vérmennyiséggel szemben. A diasztolés diszfunkció az elhízás korai szakaszában nyilvánvaló, és a kamrai töltés dinamikájának és relaxációjának romlása jellemzi. Előfordulhat szisztolés diszfunkció és megnagyobbodott szív, elhúzódó elhízással. Az elhízás és a magas vérnyomás szinergikus módon rontja a bal kamrai hipertrófia mértékét, és ez a pangásos szívelégtelenség nagyobb kockázatát eredményezi. A fogyás javítja a szisztolés és a diasztolés funkciót, és csökkenti a bal kamra tömegét. Az elhízás súlyossága, időtartama és típusa (visceralis és szubkután) szintén fontos meghatározó tényezők az elhízottaknál megfigyelt szívműködési zavarok és bal kamrai hipertrófia szempontjából. A szívműködési zavar és a bal kamrai hipertrófia mértéke szorosabban kapcsolódik a megnagyobbodott hashoz, mint a teljes test elhízása.

* Vaszkulatúra (erek): Az endothelium, egy lapos sejtek rétege, amely különösen a vér- és nyirokereket és a szívet béleli, fontos szerepet játszik a szív- és érrendszeri homeosztázisban az érrendszeri tónus modulálásával, a monocita és a vérlemezke tapadásának gátlásával, valamint a fibrinolitikus egyensúly fenntartásával. Elhízás esetén az endothelium mechanikai erőknek és más kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek van kitéve, amelyek megváltoztathatják az érrendszert és a működést. Egyre több bizonyíték van arra, hogy az emberek elhízása perifériás és koszorúér-endothel diszfunkcióval jár.

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az elhízás a központi artériás merevség növekedésével jár, és a súlycsökkenés csökkenti az artériás merevséget. Továbbá, úgy tűnik, az artériás merevség szorosabban kapcsolódik a hasi zsigeri zsírhoz, mint az egész test adipozitásának mértéke. Az elhízott emberek artériás merevségéért felelős mechanizmusok nem tisztázottak, de az endothel diszfunkciója, az emelkedett glikációs végtermékek és a kollagén keresztkötése szerepet játszhat.

A krónikus vese (vese) elégtelenség két leggyakoribb oka, a cukorbetegség és a magas vérnyomás szorosan összefügg az elhízással. Egyéb metabolikus tényezők, beleértve a hiperlipidémiát és a hiperglikémiát, hozzájárulhatnak a vese szerkezetének és az elhízás működésének megváltozásához. Nem világos azonban, hogy a vese szerkezetének és működésének változásai súlyosabbak-e a zsigeri elhízásban.

4. Számos lehetséges mechanizmus kapcsolja össze az elhízást a magas vérnyomással. Számos lehetséges mechanizmus közvetítheti az elhízással járó nátrium-visszatartást és magas vérnyomást, beleértve a szimpatikus idegrendszer aktiválását, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválását és a vese kompresszióját.

5. Potenciális összefüggés az elhízás hipertóniája és az obstruktív alvási apnoe között. Az elhízás az obstruktív alvási apnoe fontos kockázati tényezője, de az obstruktív alvási apnoe szorosabban kapcsolódhat a megnagyobbodott hashoz, mint a test általános elhízása. Az obstruktív alvási apnoét mind a klinikai, mind az epidemiológiai vizsgálatok során összefüggésbe hozták a magas vérnyomással. Mint ilyen, az obstruktív alvási apnoe fontos mechanizmus lehet, amely egyes embereknél összeköti az elhízást és a magas vérnyomást.

6. Az elhízás hipertóniájának nem gyógyszeres kezelése. Ajánlások a nem farmakológiai megközelítés alkalmazására az elhízás magas vérnyomásának kezelésére:

* Súlycsökkenés: A testsúlycsökkenést tartják a leghatékonyabb nem farmakológiai terápiának a BP csökkentésére elhízott magas vérnyomásban. A súlycsökkenés mértéke és a BP csökkenése között dózis-válasz összefüggés van, amely független a nátrium bevitelétől. Még a testtömeg 5–10 százalékának mérsékelt súlyvesztése is társul a BP klinikailag jelentős csökkenésével.

* Rendszeres fizikai aktivitás: A magas vérnyomás előfordulása az elhízott ülő üléseknél a legmagasabb, a legkevésbé sovány fizikailag aktív egyéneknél. A fizikailag aktív egyéneknél alacsonyabb a hipertónia kockázata ülő társaikkal összehasonlítva. Fontos, hogy a súlygyarapodással járó magas vérnyomás kockázata a fizikailag aktív egyéneknél is alacsonyabbnak tűnik. Mint ilyen, az emelkedett BP-vel rendelkező egyének számára rendszeres fizikai aktivitás ajánlott.

* Nátrium-korlátozás: A nátrium-korlátozás elhízott egyéneknél - bár szerényen - csökkenti a BP-t. Ugyanakkor további kutatások arról számoltak be, hogy a mérsékelt nátrium-korlátozás a BP drámai csökkenését eredményezte elhízott posztmenopauzás nőknél.

7. Az elhízás hipertóniájának farmakológiai terápiája. Jelenleg nincsenek speciális ajánlások az elhízás hipertóniájának farmakológiai kezelésére, bár egyesek szerint a terápia kiválasztásának a rendellenesség etiológiáján kell alapulnia. Mint ilyen, a szimpatikus idegrendszer aktivációjának farmakológiai blokkolása és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer logikus választás az intervencióhoz.

8. Az elhízás farmakológiai kezelése logikus megközelítés lehet a BP csökkentésére. Ha az elhízás az esszenciális hipertónia mögöttes oka, amint az látszik, akkor az elhízás farmakológiai kezelése logikus megközelítés lehet a BP csökkentésére elhízott egyéneknél. Mindazonáltal csak két gyógyszert, a sibutramint és az orlisztát hagyták jóvá hosszú távú alkalmazásra a fogyás és a súlykezelés terén. Randomizált, kontrollált vizsgálatokban mindkét gyógyszer mérsékelt hatékonyságát rövid távú testsúlycsökkentésben és hosszú távú testsúly fenntartásban dokumentálták, de a kopási arány magas.

9. Az elhízás magas vérnyomásának megelőzése. A lakosság átlagos súlygyarapodását az Egyesült Államokban körülbelül két fontra becsülik évente, és a súlygyarapodás szinte mindig a BP növekedésével jár. Ennek megfelelően a súlygyarapodás megakadályozásának elsődleges célnak kell lennie a magas vérnyomás csökkentésében. A rendszeres testmozgás és a csökkent táplálékzsír-bevitel csökkenti a testsúlygyarapodást normál testsúlyú embereknél, és a testsúlycsökkenés után visszanyerik az elhízott egyének. A szerzők azt javasolják, hogy a rendszeres testmozgás mennyiségének növelése és az energiafogyasztás 100 kcal/nap értékkel történő csökkentése megakadályozhatja a népesség nagyobb részének súlygyarapodását. Ez viszonylag kicsi életmódbeli változásokkal érhető el, például napi 15 perc séta hozzáadásával és étkezésenként néhány falattal csökkentve az adagokat.

A hízás és az elhízás folyamatos problémája az Egyesült Államokban nem mutatja a csökkenés jeleit. Mivel az elhízás a hipertónia, az emelkedő BP és az ezzel járó betegségek egyik fő oka, egyre inkább támogatják, hogy a szimpatikus idegrendszer aktivációjának és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivációjának fontos szerepe van az elhízás hipertóniájának okában.

A mai szakértők úgy vélik továbbá, hogy a zsigeri zsírból származó megnagyobbodott has szerepet játszik ezen rendszerek aktiválásában, ezáltal növelve a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. A kóros zsírlerakódás hozzájárulhat a súlygyarapodás BP-emelő hatásához és az ezzel járó szív-, ér- és veseelégtelenséghez is.

Ez az átfogó áttekintés feltárja, hogy sokat tudunk a magas vérnyomás és az elhízás közötti összefüggésről. De az elhízás magas vérnyomásának leghatékonyabb kezelési módja továbbra is a bevált módszer, amely súlycsökkenéshez és egyéb életmódbeli változásokhoz vezet.

Forrás: Invited Review, az American Journal of Physiology-Regulatory, Integrative and Comparative Physiology 2004. májusi kiadása. A folyóirat egyike annak a 14-nek, amelyet minden hónapban az American Physiological Society (APS) jelentet meg (http://www.the-aps.org).

Az Amerikai Fiziológiai Társaságot (APS) 1887-ben alapították az alap- és alkalmazott tudomány előmozdítása érdekében, amelynek nagy része az emberi egészségre vonatkozik. A Bethesda, MD-alapú társaságnak több mint 10 000 tagja van, és évente 14 szakértői véleményezésű folyóiratában 3800 cikket tesz közzé.