Elhízás és szívbetegség

Az elhízás egyre gyakoribb anyagcsere-rendellenesség, amely nemcsak az Egyesült Államok lakosságát érinti, hanem a fejlődő világét is. A harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES III) (1988-1991) becslése szerint az Egyesült Államok lakosságának 33% -a elhízott, szemben az NHANES II (1976-1980) 25% -ával. 1 A kövérség számos társbetegséggel jár együtt, beleértve a szívbetegségek számos formáját. Bár az öröklődés az elhízás eseteinek 30-70% -át magyarázza, az elhízás növekvő előfordulásához környezeti hozzájárulást kell keresni, mivel a génállomány ugyanolyan időközönként stabil maradt. A magas zsírtartalmú (és kalóriatartalmú) étrendek2 és a fizikai aktivitás formájában csökkentett energiafelhasználás 3 a legvalószínűbb magyarázat. Az Egyesült Államokban azonban annak ellenére, hogy a zsírfogyasztás az 1965-ös kalória kb. 40% -áról 1991-ben a kalória 34% -ára csökkent, 4 az elhízás gyakorisága nem csökkent. Ez valószínűleg mind a zsírbevitel fenntartásának, mind a teljes kalóriabevitel növekedésének, mind a csökkent fizikai aktivitásnak tulajdonítható. Érdekes módon a fejlődő országokban néhány társbetegség kisebb mértékű túlsúlynál jelentkezik, ami arra utal, hogy a relatív súly ugyanolyan fontos lehet, mint az abszolút zsírosság.

szívbetegség

Az elhízás meghatározása

Elhízás és szívkoszorúér-betegség

Pangásos szívelégtelenség

A bal kamrai hipertrófia gyakori az elhízásban szenvedő betegeknél, és bizonyos mértékben összefügg a szisztémás hipertóniával. 20 A bal kamra tömegében és működésében fellépő rendellenességek azonban a magas vérnyomás hiányában is előfordulnak 21, és összefüggésben lehetnek az elhízás súlyosságával. A magas vérnyomás körülbelül háromszor gyakoribb elhízott, mint normál testsúlyú embereknél. 23 Ez a kapcsolat ok-okozati lehet abban az értelemben, hogy ha a súly növekszik, akkor a vérnyomás is nő, 24 míg ha a súly csökken, a vérnyomás csökken. 25

A megnövekedett bal kamrai térfogat és falfeszültség a megnövekedett stroke-térfogat és a szívteljesítmény mellett általában a szisztémás hipertóniában jelentkezik. 21 26 A bal kamra hipertrófiája mind koncentrikus, mind excentrikus, és gyakori a diasztolés diszfunkció. Ha elhízás van jelen, de nincs szisztémás magas vérnyomás, a bal kamra térfogata gyakran megnő, de a falfeszültség általában normális marad. A magas vérnyomás nélküli elhízott betegeknél azonban a stroke térfogatának és a szívteljesítményének növekedése, valamint a diasztolés diszfunkció látható. Ezek a változások a bal kamrában elhízott betegek hirtelen halálához kapcsolódnak. Amikor 22 súlyos elhízásban szenvedő beteget vizsgáltak postmortem során, a dilatált kardiomiopátia leggyakrabban hirtelen halálhoz (n = 10), súlyos koszorúér-érelmeszesedéshez (n = 6), dilatáció nélküli koncentrikus bal kamrai hipertrófiához (n = 4), tüdőembólia ( n = 1) és hipoplasztikus koszorúerek (n = 1) is találtak. 22 Tehát a dilatált kardiomiopátiák, feltehetően egyidejű szívritmuszavarokkal, lehetnek a hirtelen halál leggyakoribb okai súlyos elhízásban szenvedő betegeknél. A meghosszabbított QT-intervallum, amelyet a 27 elhízás is észlel, hajlamosíthat ilyen ritmuszavarokra.

A jobb szív változásai az elhízásban is előfordulnak. A kórélettan összefügg az obstruktív alvási apnoével és/vagy az elhízás hipoventilációs szindrómájával, amelyek pulmonalis hipertóniát és jobb kamrai hipertrófiát, dilatációt, progresszív diszfunkciót és végül kudarcot okoznak. 28 29 Ugyanakkor a jobb kamrai diszfunkció a bal kamrai diszfunkció következményeként is előfordulhat, és a kialakuló szívelégtelenség gyakran biventrikuláris. 21

Elhízás és szívbetegség kezelése

Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a nátrium-korlátozás és a kis súlycsökkenés drámaian javíthatja a kamrai funkciót és az oxigénellátást. 30 31 Ezenkívül számos tanulmány azt sugallja, hogy az elhízás miatt alkalmazott gasztrointesztinális műtétet követő nagyobb mértékű súlycsökkentés csökkenti a kardiovaszkuláris mortalitást 32, és az inzulinfüggő cukorbetegségben szenvedőknél mind a kardiovaszkuláris, mind a teljes mortalitást. 33 Ráadásul bár számos tanulmány kimutatta a testsúlycsökkentés jótékony hatásait a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkre, mint például a magas vérnyomás 25 34 35 és a dyslipidaemia, 36 37 Svédországból nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az elhízás gyomor-bélrendszeri műtétjét követő testtömeg jelentős csökkenése az incidenciát is csökkenti. nem inzulinfüggő diabetes mellitus. A QT intervallum lerövidülése a súlycsökkenést is követi. A súlycsökkentés tehát hatékonynak tűnik a szívkoszorúér-betegség és a pangásos szívelégtelenség kockázatának csökkentésében, valamint elhízott betegeknél a szívbetegségek potenciális megelőzésében.

Az elhízás kezelésének súlyosságán és társbetegségeken kell alapulnia, például pangásos szívelégtelenség, diszlipidémia, magas vérnyomás, nem inzulinfüggő cukorbetegség és obstruktív alvási apnoe. BMI fenntartása 40 A legtöbb 25 és 30 közötti BMI-s beteg esetében az életmód módosítása, ideértve az étrendet és a testmozgást is. Az étrendet mérsékelten kell korlátozni a kalóriákban; a bizonyítékok azt sugallják, hogy az elhízott betegeknél, akiknél a súlycsökkenés lassabb, hosszú távú eredményeik megegyeznek a gyorsabb súlycsökkenésen átesett betegekkel. 41 A zsírfogyasztás korlátozása 42-re Ha gyors fogyásra van szükség, például súlyos biventricularis szívelégtelenség esetén, súlyosabb kalóriakorlátozás, például napi kevesebb, mint 800 kalória, legalább 0,75 g/kg biohasznosítható fehérjével. A kevésbé sürgős súlycsökkentés érdekében a heti 0,45 kg (1 lb) fogyás ésszerű. 44 Ez a fogyás mértéke napi körülbelül 400 kalóriát igényelne.

A fizikai aktivitást növelő edzésprogramok változó hatással voltak a testtömegre és az összetételre. 45 46 Ugyanakkor a napi rutin egyszerű megváltoztatása, például a távolabb parkolás és a lépcső használata a lift helyett szintén hatékony lehet. 47 A súlycsökkenés elérése után egy erőteljesebb edzésprogram a súlycsökkenés fenntartását is elősegítheti. 48

A gyógyszerkészítményeket 30-as BMI-vel, vagy kevésbé súlyos elhízással és társbetegségekkel kell számolni. 49 50 A felhasználás indokolását és a pácienssel való megbeszélést a gyógyszerek káros hatásairól dokumentálni kell a beteg nyilvántartásában. Ha az elhízás kockázata elég súlyos ahhoz, hogy jelezze az elhízás elleni gyógyszerek használatát, hosszú távú alkalmazásra kell számítani. Egy esettanulmány-tanulmány azonban Európában kimutatta, hogy a dexfenfluraminnal 3 hónapnál hosszabb ideig kezelt betegeknél az esélyarány 23,1 (95% -os konfidenciaintervallum, 6,9–77,7) volt a primer pulmonális hipertónia kialakulásában. 51 Felvetődött a kapszulás szívbetegségben szenvedő elhízott betegek fenfluramin-terápiája közötti potenciális kapcsolat is. 52 Ennek eredményeként a fenfluramint és a dexfenfluramint is kivonták a piacról. Kevés gyógyszer választás marad. Az elhízás más nem sebészeti terápiáihoz hasonlóan, az elhízás elleni gyógyszerek leállítása után általában a súlygyarapodás következik. 53

Ha a BMI értéke> 35 és társbetegségek vannak, a gyomor-bélműtét fontossá válik. Ha a BMI> 40, a műtét a választott kezelés. A sebész tapasztalatai és a választott műtét típusa megjósolja az eredményt. Általában a Roux-en-Y gyomor bypass jobb, mint a gyomor plikációja. 54.

Bár a testsúlycsökkentés nem ajánlott a BMI-vel szenvedő betegeknél 55, ezért a terápiás rendet korlátlan ideig fenn kell tartani; akkor is csak a műtét bizonyította jelentős tartós, hosszú távú fogyást. Az elhízás diétával és rendszeres fizikai aktivitással történő megelőzése továbbra is a szív- és érrendszeri egészség megőrzésének legfontosabb prioritása. Ez különösen fontos kisgyermekek és serdülők számára.

Az “elhízást és a szívbetegséget” az American Heart Association tudományos tanácsadó és koordinációs bizottsága 1997 augusztusában hagyta jóvá.

Egyetlen utánnyomás érhető el a 800-242-8721 telefonszámon (csak az Egyesült Államokban) vagy az American Heart Association, Public Information, 7272 Greenville Avenue, Dallas, TX 75231-4596 telefonszám megírásával. Kérjen újranyomtatást a 71-0130 sz.