Elhízás - megelőzhető betegség

Absztrakt

Az elhízás gyakori és megelőzhető betegség, amelynek klinikai és közegészségügyi jelentősége van. Gyakran ez a fő kockázati tényező számos nem fertőző betegség, jelentős fogyatékosság és idő előtti halálozás kialakulásában. Jelenleg az elhízás világméretű járványa van minden korcsoportban, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Az elhízás növekvő gyakorisága nagy terhet ró az egészségügyi ellátás igénybevételére és költségeire. A fogyás jelentős egészségügyi és gazdasági előnyökkel jár. A hatékony fogyás stratégiák közé tartozik az étrendi terápia, a fizikai aktivitás és az életmód módosítása. A gyógyszeres terápiát elhízott vagy túlsúlyos betegek számára fenntartják, akik egyidejűleg elhízással kapcsolatos kockázati tényezőkkel vagy betegségekkel rendelkeznek. Az egész népességre kiterjedő prevenciós programok nagyobb potenciállal rendelkeznek az elhízási járvány megfékezésében, és költséghatékonyabbak, mint a klinikán alapuló súlycsökkentő programok. Ghána gazdasági és táplálkozási átmeneten megy keresztül, és növekszik az elhízás és az elhízással összefüggő betegségek gyakorisága, különösen a nők és a városlakók körében. Sürgősen szükség van egy nemzeti munkacsoportra a járvány kezelésére és a kapcsolódó nem fertőző betegségekre vonatkozó nemzeti politika kidolgozására.

elhízás

Bevezetés

Az elhízás a világ számos országában a klinikai és közegészségügyi jelentőségű, de gyakran alábecsült állapot. Számos társadalom általános elfogadása a jólét jeleként vagy a magas társadalmi státus szimbólumaként, valamint az egészségügyi szakemberek és a közvélemény általi tagadása, miszerint ez önálló betegség, hozzájárultak a betegség nem megfelelő azonosításához és kezeléséhez valamint a járványos arány növekedése elleni hatékony közegészségügyi stratégiák hiánya.

Az elhízás a zsírszövetben fellépő rendellenes vagy túlzott zsírfelhalmozódás állapotának minősül, amennyiben az egészség károsodik 1. A felesleges zsírmennyiség abszolút értelemben és annak eloszlása ​​a testben - vagy a derék és a törzs körül (hasi, központi vagy androidi elhízás), vagy a test körüli periférián (gynoid elhízás) - fontos egészségügyi következményekkel jár.

Az elhízás általában a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD), például a magas vérnyomás, agyvérzés és a szívkoszorúér-betegség, valamint az epehólyag-betegség, egyes rákok (endometrium, emlő, prosztata, vastagbél) és nem halálos kimenetelű állapotok, beleértve a köszvényt, a légzőszervi betegségeket, a gyomor-nyelőcső reflux betegségét, az osteoarthritist és a meddőséget. Az elhízás súlyos következményekkel jár a pszichoszociális egészségre is, főleg a zsírosság elleni társadalmi előítéletek miatt.

A testzsír központi eloszlása ​​magasabb morbiditási és mortalitási kockázattal jár, mint egy perifériásabb eloszlás 2. Ezenkívül a CVD kockázati tényezőkkel, például a T2DM-rel, a magas vérnyomással és a dohányzással küzdő egyének jelentős egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve alacsonyabb elhízás esetén. Ezért elengedhetetlen a túlsúlyos vagy elhízott személyek felmérése, nemcsak a zsírosodás mértékének meghatározása érdekében, hanem a testzsír-eloszlás és az együtt járó tényezők jelenléte szempontjából is.

A testtömeg-index (BMI) egy egyszerű és általánosan használt paraméter az adipozitás különböző fokainak osztályozásához. Az egyén kilogrammban kifejezett tömegének a magasság négyzetméterével (kg/m 2) elosztott értékéből származik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenlegi kritériumai szerint a BMI 2 alulsúlyosnak, 18,5–24,9 kg/m 2 ideális súlynak és 25–29,9 kg/m 2 túlsúlyosnak vagy elhízottnak számít. Az elhízott kategóriát az elhízott I. osztályba (30–34,9kg/m 2), az elhízott II. Osztályba (35–39,9kg/m 2) és az elhízott III. Osztályba (≥40kg/m 2) 3 sorolják. A felnőtteknél a 28 kg/m 2 -nél nagyobb BMI a T2DM és a CVD miatt három-négyszer nagyobb morbiditási kockázattal jár, mint az általános populációban 4 .

A derék körfogatának mérése - a borda alsó határa és a csípőcsík 5, 6 vagy a derék: csípő arány (WHR) 5 középső pontján mérve hasznos indexeket ad a hasi zsír felhalmozódásához és jobb korrelációt a megnövekedett az egészség és a halálozás kockázata, mint a BMI önmagában 2. A hasi átmérő meghaladja a férfiaknál a 108 cm-t (40 hüvelyk), a nőknél a 98 cm-t (35 hüvelyk), a férfiaknál pedig a nőknél a WHR> 1,0, illetve a 0,85, a túlzott hasi zsír felhalmozódásának jelenleg elfogadott mutatói, a metabolikus szövődmények jelentősen megnövekedett kockázata 3, 5 .

Használatának bizonyos korlátai ellenére általános egyetértés mutatkozik a BMI-mérések alkalmazhatóságában a felnőttek alsúlyának, túlsúlyának és elhízásának értékelésére. A gyermekek és serdülők esete azonban más, mivel a felnőttekkel ellentétben a BMI az életkor előrehaladtával jelentősen megváltozik a növekedés ezen szakaszaiban. Az 1970-es évek végén a WHO az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központja által kidolgozott növekedési referencia alkalmazását javasolta a kisgyermekek számára 7. Az adatok, amelyekből ez a hivatkozás származik, már régi, és csak az USA-ból származó gyermekek alapján nem alkalmazhatók reálisan világszerte az összes populációra. A WHO nemrégiben helyettesítette ezt a hivatkozást egy új hivatkozással, amely egy közösségi alapú, több országot átfogó, csecsemők és kisgyermekek születésétől 6 éves koráig tartó tanulmányának adatait vonja le a világ összes nagyobb régiójában, beleértve a fejlett és a fejlődő országokat is. Ghána egyike volt a hat résztvevő országnak az új tanulmányban 8. Amire most várnak, hasonló nemzetközi növekedési referencia az idősebb gyermekek és serdülők számára. Addig hat különböző referenciapopuláció (Brazília, Nagy-Britannia, Hongkong, Hollandia, Szingapúr és az Egyesült Államok) 9 adatállományából származtatott életkor- és nemspecifikus BMI-diagramok használhatók 9.

Járványtan

Jelenleg az elhízás világméretű járványa van minden korcsoportban, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. 1995-ben becslések szerint 200 millió elhízott felnőtt élt világszerte. 2000-től az elhízott felnőttek száma meghaladta a 300 milliót. A fejlődő országokban becslések szerint több mint 115 millió ember szenved elhízással kapcsolatos problémáktól 10. A gyermekkori elhízás gyors növekedéséről 10, 11 is beszámoltak .

Az elhízás a ghánai felnőttek körében gyakori, különösen az idősek, a nők és a városi lakosok körében. A Greater Accra régió két városi és egy vidéki közösségét érintő nemrégiben végzett felmérés azt mutatta, hogy az elhízás (BMI ≥ 30 kg/m 2) általános durva prevalenciája 20,2%, illetve 4,6% volt a nőknél és a férfiaknál. A felnőttkori elhízás életkor szerinti standardizált prevalenciája 13,6% volt. Az elhízás az életkor előrehaladtával növekedett, az 55-64 éves korcsoportban érte el a csúcsot. A magas osztályú lakóövezet lakóinak BMI-je magasabb volt, mint az alsóbb osztályú külváros alanyaié. A városi lakosok BMI-je magasabb volt a vidéki alanyokhoz képest 12 .

Számos bizonyíték alapján az elhízás globális járványa elsősorban társadalmi tényezőkből származik, amelyek elősegítik a mozgásszegény életmódot és a magas zsírtartalmú, energiatartalmú étrend fogyasztását (3). Míg a gének fontosak a személyek súlygyarapodásra való hajlamának meghatározásában 13, az elhízás általában akkor következik be, amikor az elfogyasztott és ivott energiabevitel egy elhúzódó időszak alatt meghaladja az energiafelhasználást.

Az elhízott gyermekek nagyobb valószínűséggel nőnek elhízott felnőttekké, mint nem elhízott társaik 14. Számos tanulmány adatai is szilárd bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a születéskor növekedésben visszamaradó gyermekeknél nagyobb a kockázata az elhízásnak a későbbi életkorban 15, 16, 17. Ez a jelenség, amely magában foglalja a felnőttkori elhízás magzati programozását, különösen akkor fordul elő, ha a méhen belüli növekedési retardációból (IUGR) születéskor született alacsony testtömeget túlkompenzálja a későbbi élet felzárkózási növekedése, és amikor ez az adipozitás visszapattan gyermekkor elején fordul elő 16 .

Az elhízott állapot kialakulása után a még hiányosan megértett élettani folyamatok fenntartják az új súlyt egy meghatározott szinten. Úgy gondolják, hogy a leptin, egy főleg adipociták által expresszált fehérjehormon, fontos szerepet játszik a súly fenntartásának ebben a komplex mechanizmusában. A leptin általában az agy hipotalamuszában található receptorokra hat, és gátolja a táplálékfelvételt azáltal, hogy ellensúlyozza az erős táplálkozási stimulánsok, például az Y neuropeptid hatását, miközben elősegíti az étvágycsökkentő α-MSH szintézisét. Az elhízott egyének karcsú társaikhoz képest magasabb a leptinszintje 19, ami inkább „leptinrezisztenciára” utal, mintsem hiányra az elhízott állapotokban.

Az elhízás ritkán más olyan állapotok megnyilvánulása lehet, mint a hypothyreosis, a Cushing-szindróma és bizonyos hipotalamusz-rendellenességek, amelyeket a lehető legnagyobb mértékben ki kell zárni klinikai okokból és alkalmanként laboratóriumi vizsgálatokkal, mielőtt a betegek kezelését folytatnák.

A fokozott inzulinszekréció az elhízás gyakori következménye. Az elhízott egyének normális vagy megemelkedett vércukorszinttel rendelkező hiperinsulinaemiájának együttélése az „inzulinrezisztencia” jelenlétére utal, amelyet ma már számos betegség állapota, köztük a T2DM, a magas vérnyomás, a dyslipidaemia és a kardiovaszkuláris betegségek közös alapmechanizmusaként fogadnak el. Ezen szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek többsége, beleértve az elhízást is, ugyanazon a páciensen a metabolikus szindróma 20 jelenlétére utal, amely jelentős hatással van a szív- és érrendszer egészségére.

Az elhízás növekvő gyakorisága nagy terhet ró az egészségügyi ellátás igénybevételére és költségeire. Néhány tanulmány azt mutatja, hogy egy ország teljes egészségügyi kiadásainak 2–7% -a közvetlenül az elhízásnak tudható be, a hipertónia költségei az elhízás összes közvetlen költségének 53–60% -át teszik ki. Másrészt az elhízott egyének fogyása mind klinikai, mind gazdasági előnyökhöz kapcsolódik 3 .

Fogyás stratégiák

A fogyás és a fenntartási stratégiák magukban foglalják az étrendi terápiát, a fizikai aktivitást, az életmód módosítását, a viselkedésterápiát, a farmakoterápiát és esetenként a műtétet. Ezen technikák alkalmazásával a célok legalább a további súlygyarapodás megakadályozása, vagy a súlycsökkentés elérése és az alacsonyabb testtömeg fenntartása hosszú távon 21 .

Számos szakértői testület javasolta az elhízás értékelésének és kezelésének legjobb módszereit. Jelenleg a testsúlycsökkentő terápia ajánlott azoknak a betegeknek, akiknek BMI-értéke ≥ 30 kg/m 2, és azoknak, akiknek BMI-je 25 és 29,9 kg/m 2 között van, vagy magas a kockázata a derék kerületének, és akiknek emellett két vagy több kardiovaszkuláris rizikófaktoruk van . A kezelést a testtömeg 10 százalékos csökkentésére kell irányítani egy 6 hónapos időszak alatt, heti 0,5–1 kg (havi 2–4 kg) ütemben 21 .

A diétás terápiának biztosítania kell a napi 500–1000 kcal-kal csökkentett bevitelt a jelenlegi szinthez képest. Az alacsony kalóriatartalmú étrendek (LCD-k) 1000–1200 kcal/nap mennyiséget tartalmaznak a legtöbb nő számára, és 1200 kcal/nap és 1600 kcal/nap között férfiak esetében elegendő súlycsökkenést eredményezhetnek. A nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend (VLCD), amely kevesebb, mint 800 kcal/nap, nem hatékonyabb, mint az LCD, a fogyás előidézésében, és el kell kerülni 21 .

A fizikai aktivitás növeli az energiafogyasztást, és a szívbetegségek kockázatát is jobban csökkenti, mint a pusztán a fogyás. A fizikai aktivitást (gyaloglás, tánc, kertészkedés, házimunkák és csapat- vagy egyéni sportok) lassan meg kell növelni olyan szintre, amely legalább 30 perc vagy annál hosszabb közepes intenzitású fizikai aktivitást biztosít a hét legtöbb, és lehetőleg minden napján. A magatartási stratégiák, beleértve az önellenőrzést, a stresszkezelést és a társadalmi támogatást, növelhetik az étrendi módszerek és a fizikai aktivitás előnyeit 21 .

A gyógyszeres terápiát csak étrenddel, fizikai aktivitás-változásokkal és viselkedésterápiával együtt szabad alkalmazni, és csak akkor, ha ezek az intézkedések 6 hónap elteltével nem eredményezték a fogyást 21. Az Orlistat, orális hasnyálmirigy-lipáz inhibitor, amely gátolja a bevitt zsír 30% -ának felszívódását a bélből, jelenleg az egyetlen gyógyszer, amelyet a ghánai élelmiszer- és gyógyszerügyi tanács jóváhagyott az elhízás hosszú távú kezelésére. Mellékhatásai lehetnek hasi fájdalom, puffadás és zsíros széklet zsírtartalmú étkezés után.

A különféle technikákat alkalmazó súlycsökkentő műtét csak jól informált és motivált betegek számára áll rendelkezésre, akiknél klinikailag súlyos elhízás (BMI ≥ 40 kg/m 2) vagy BMI ≥ 35 kg/m 2, súlyos kísérő betegségek kíséretében 21 .

Megelőző stratégiák

Az elhízás-járvány leküzdésének kulcsa a megelőzés. A WHO által ajánlott különféle megelőzési stratégiák a következőket tartalmazzák: egyetemes vagy közegészségügyi megközelítés, amely a közösség minden tagjára irányul; szelektív megközelítés a magas kockázatú egyének és csoportok felé; és célzott megközelítés a súlyproblémákkal küzdő egyénekre, valamint a túlsúlyos és elhízott betegségekkel járó betegségek nagy kockázatának kitett személyek számára. Ezek közül a népesség egészére kiterjedő elhízásmegelőzési programok nagyobb potenciállal rendelkeznek az elhízási járvány megfékezésében és költséghatékonyabban, mint a klinikán alapuló kezelések 3. A WHO javasolta továbbá az elhízás megelőzésének célkitűzéseinek beépítését az egyéb CVD-vel kapcsolatos nem fertőző betegségek (NCD-k) 3 elleni védekezés stratégiáiba és programjaiba, mivel ezen állapotok közül sok közös kockázati tényezővel rendelkezik.

Ghána gazdasági és táplálkozási átmeneten megy keresztül, és növekszik az elhízás és az elhízással összefüggő betegségek gyakorisága. Most minden eddiginél nagyobb szükség van egy több ágazatot átfogó munkacsoport felállítására, amely felmérné az elhízás és a kapcsolódó NCD-k országos előfordulását, trendjeit, meghatározó tényezőit és hatásait a társadalom egészére és az ország egészségügyi ellátására. Egy ilyen konzultáció ajánlásai megmutathatják, hogyan lehet környezetünket jobban lehetővé tenni a felnőttek és a gyermekek számára, hogy egészségesebben étkezzenek és rendszeresen fizikailag aktívabbak legyenek. Ezenkívül egy ilyen munkacsoport megalapozhatja az NCD-kkel kapcsolatos nemzeti politika kialakítását, amely meghatározza egyrészt a kormány és a törvényhozás, másrészt az egészségügyben, az oktatásban, a várostervezésben, a mezőgazdaságban és az élelmiszerellátásban részt vevő magán- és közszféra felelősségét. másrészről pedig a média a megelőzhető járvány kezelésében.