Elhízott emberek hozzáállása az elhízáshoz: Az elhízott nők páros evéssel és anélkül történő összehasonlítása

R.M. Puhl

1 Rudd Élelmiszerpolitikai és Elhízási Központ, Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

R.M. Masheb

2 Pszichiátriai Osztály, Orvostudományi Kar, Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

M.A. White

2 Pszichiátriai Osztály, Orvostudományi Kar, Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

C.M. Grilo

1 Rudd Élelmiszerpolitikai és Elhízási Központ, Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

2 Pszichiátriai Osztály, Orvostudományi Kar, Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

3 Pszichológiai Tanszék, Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

Absztrakt

BEVEZETÉS

A negatív társadalmi attitűdök gyakran az elhízott fiatalok és felnőttek felé irányulnak, akik gyakran a súly alapú megbélyegzés, előítéletek és diszkrimináció célpontjai. Az elhízott emberek elfogultsággal küzdenek a foglalkoztatási környezetben, az egészségügyi intézményekben, az oktatási intézményekben, az interperszonális kapcsolatokban és a médiában, ahol az elhízott személyek ábrázolása különösen durva (1–3). Sajnos ezt az elfogultságot ritkán vitatják, ami a zsírellenes attitűdök normatív elfogadhatóságát eredményezi az észak-amerikai kultúrában.

Míg van egy halmozó irodalom, amely az elhízott embereket a súly torzításának célpontjaként dokumentálja (2, 4), kevés munka vizsgálta a túlsúlyos és elhízott egyének által kifejezett súlyeltérés jellegét és mértékét. Talán részben a testsúly elfogultságának társadalmilag elfogadható természetéből fakadva számos tanulmány kimutatta, hogy a súlyon alapuló sztereotípiák kiterjedhetnek az elhízott személyekre is, akikről kiderült, hogy zsírellenes attitűdöt fejeznek ki (5, 6). Ez a megállapítás ellentmond más olyan megbélyegzett csoportok kutatásainak, amelyek gyakran kedvező attitűdöt fejeznek ki a csoportjukba (7–10), ami arra ösztönöz néhány kutatót, hogy az elhízott emberek internalizálhatják a negatív társadalmi súlyon alapuló sztereotípiákat (5, 11).

Annak ellenére, hogy az elhízottak figyelemre méltóan heterogén csoportot alkotnak (12–15), az elhízott, mértéktelen étkezési zavarban szenvedő személyek ennek a népességnek külön alcsoportjaként jelentek meg. Ellentétben a nem nagy mértékű étkezési társaikkal, a BED-ben szenvedő elhízott emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek további rendellenességektől és pszichés szorongásoktól, például depressziótól és szorongástól (16). A mértéktelen evés érzelmi klinikai jellemzői közé tartozik a túlfogyasztás utáni undor, depresszió vagy bűnösség érzése, a mértéktelen kontroll érzése a mértéktelen epizódok alatt és a szorongás súlyos szorongása (17). Ez a fokozott szorongás segíthet elmagyarázni Bannon és mtsai nemrégiben végzett kísérleti tanulmányának eredményeit. amely megállapította, hogy a mértéktelen evés jelenléte növeli a más elhízott célpontok iránti megbélyegzés valószínűségét. Más szavakkal, az elhízott emberek szorongása önmagukban túlfogyasztásuk miatt fokozhatja az elhízott egyének felelősségét csoportként (18).

Ezzel az elmélettel összhangban azok a személyek, akiket súlyuk miatt ugrattak vagy áldozattá váltak, kiszolgáltatottabbak a mértéktelen étkezési szokásokkal szemben (19–23), és azok, akik internalizálják a súlyalapú sztereotípiákat, fokozottan veszélyeztetettek lehetnek a mértéktelen étkezési magatartásban (11); ezenkívül - mind a nem fogyasztók (24), mind a fogyasztók (25) körében - azok, akiket a súly miatt ugrattak, fokozták a testkép pszichopatológiáját. Az is látszik, hogy az emberek nagyobb megbélyegzést fejeznek ki az elhízott, BED-ben szenvedőkkel szemben, mint az elhízott, mértéktelen evés nélkül (18).

Tekintettel ezekre a kétirányú kapcsolatokra a megbélyegzés és a mértéktelen evés között, fontos meghatározni, hogy vannak-e különbségek a súlyvesztés kifejeződésében a BED-del rendelkező és anélkül elhízott emberek között. Az e csoportok közötti potenciális különbségek fontos következményekkel járhatnak abban, hogy a BED és a súlycsökkenés kezelése során foglalkozni kell-e és hogyan a súlyeltéréssel, valamint szélesebb körű megbélyegzés-csökkentési törekvésekkel. Így ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy összehasonlítsa az elhízás okaival kapcsolatos zsírellenes attitűdöket és meggyőződéseket az elhízott, BED-del rendelkező és anélküli nők egyeztetett mintájában, és megvizsgálja, hogy ezek az attitűdök összefüggenek-e a pszichológiai jólét mutatóival, beleértve az önmaga -estem és depresszió.

MÓDSZEREK ÉS ELJÁRÁSOK

Résztvevők

Annak érdekében, hogy összehasonlítsuk az elhízott egyének súlyosságát a túlzott étkezési problémákkal és anélkül, két, a BMI-nek és az életkornak megfelelő nőcsoportot kaptunk ehhez a tanulmányhoz. Az Intézményi Felülvizsgálati Testület jóváhagyását megkapta a tanulmányhoz, és minden résztvevő írásbeli beleegyező nyilatkozatot adott. Az egyes vizsgálati csoportokat az alábbiakban ismertetjük.

1. vizsgálati csoport: Elhízott felnőttek étkezési zavarban (BED)

A résztvevők egymás után 50 nőből álltak, akik egy elhízott személyek kezelésére vonatkozó vizsgálatának válaszadói voltak, akik falatozást végeztek, alapellátásban, egy nagy egyetemi székhelyű orvosi központban, városi környezetben. A résztvevőknek elhízottnak kellett lenniük [testtömeg-index (BMI) ≥30], alsó küszöbértékű BED-vel (≥1 ütés hetente) vagy teljes BED-vel (≥2 ütés heti). A BED alatti küszöbértékű résztvevőket azért vettük fel, mert a kutatások azt találták, hogy általában nem különböznek szignifikánsan a teljes BED-del rendelkező egyénektől (26, 27), és növelik az általánosíthatóságot. A kezelési vizsgálat „hatékonysági” vizsgálat volt, minimális kizárási kritériumokkal, az általánosíthatóság fokozására; figyelemre méltó kizárási kritériumok voltak a jelenlegi antidepresszáns terápia, súlyos orvosi problémák (szív-, májbetegség) és a kontrollálatlan magas vérnyomás vagy cukorbetegség.

A résztvevők önállóan kitöltött kérdőíveket töltöttek ki, majd tapasztalt doktori szintű kutatóorvosok készítettek interjút velük, akik az összes tanulmányi interjú és intézkedés adminisztrációjára képzettek voltak. A BED-diagnózisokat [az alsó küszöb és a teljes DSM-IV (17) kutatási kritériumok] a DSM-IV I. tengely rendellenességeinek strukturált klinikai interjúja (SCID-I/P) (28) és az étkezési rendellenesség vizsgálata (29) segítségével határozták meg. generált adatok az étkezési rendellenességek pszichopatológiájáról (az alábbiakban ismertetjük). A súly és magasság tényleges mérését kalibrált orvosi mérlegnyaláb-skála segítségével végeztük el.

2. vizsgálati csoport: Elhízott felnőttek mértéktelen evés nélkül (OB)

A második vizsgálati csoport (OB) 50 elhízott nőből állt, akik nem fogyasztottak túlzottan. Ezeket a nőket egy 2449 női résztvevőből álló kezdeti mintából választották ki, akik 2006-ban számos online felmérést végeztek a súlyalapú megbélyegzésről, a pszichológiai működésről és az étkezési magatartásról. A résztvevőket tagságuk révén toborozták egy nemzeti nonprofit, nem kereskedelmi, súlycsökkentő támogató csoport szervezetébe. A toborzás során a tanulmányt önkéntes kutatási projektként reklámozták a szervezet hivatalos honlapján és havi hírmagazinjukban. Ennek a mintának a jellemzőit másutt publikálták (30). A BED státust az alábbiakban ismertetett étkezési és testsúly-felülvizsgált kérdőív (QEWP-R) (31) segítségével határozták meg.

A kezdeti minta csupán 26% -a válaszolt elég kérdésre a QEWP-R-en annak érdekében, hogy a DSM-IV kritériumok alapján meghatározza a pontos falási állapotot (ez a felmérés volt az online felmérések végső mércéje, és valószínűleg sok résztvevő felmérés kitöltése előtt esett ki). A 636 résztvevő közül, akik elegendő kérdésre válaszoltak a QEWP-R-n a BED státusz meghatározásához, 211 nem támogatta a BED tüneteit, ezért alkalmasak voltak ebbe a tanulmányba való felvételre. Ebből a 211 résztvevőből 92-et kizártak a fő vizsgálati intézkedések felhasználhatatlan vagy hiányzó adatai miatt, 71-et pedig azért, mert BMI-jük vagy életkoruk a BMI-re vonatkozó [átlag (M) ± 1 szórás (SD)] felett vagy alatt volt. életkor a BED vizsgálati csoportban. A résztvevők teljes száma azt eredményezte, hogy 50 nő BMI és életkor szerint illeszkedett a BED vizsgálati csoportba.

Intézkedések

Demográfiai és súlyra vonatkozó információk

A két csoport résztvevőit felkérték, hogy adják meg életkorukat, nemüket és fajukat/etnikai hovatartozásukat. További elemeket kértek a résztvevők gyermekkori súlyállapotának és első diétázási kísérletének életkorának felmérésére. A résztvevők testtömegét és magasságát a BED csoportban mérték, és az OB csoportban saját jelentést tettek róla.

Zsírellenes hozzáállás

Az attitűd az elhízott emberek skálája felé (ATOP) egy 20 tételes Likert minősítési skála, amely az elhízottakkal kapcsolatos sztereotip attitűdöket méri (32). Minden kérdés arra kéri a válaszadókat, hogy jelezzék az egyetértés vagy nézeteltérés mértékét (+3 - −3) egy adott állításhoz, például: „Az elhízott munkavállalók nem lehetnek olyan sikeresek, mint a többi munkavállaló”. A pontszám 0 és 120 között mozog, ahol a magasabb pontszámok pozitívabb hozzáállást tükröznek az elhízott emberek iránt. Megfelelő belső megbízhatóság ehhez a skálához felnőtt populációkban bizonyított (30, 32, 33). Az OB csoportban az alfa megbízhatóság 0,72, a BED csoportban pedig Cronbach alfa 0,75.

Hiedelmek az elhízás okairól

Az elhízásokkal kapcsolatos hitek skálája (BAOP) egy 8 tételes Likert minősítési skála, amely értékeli az elhízás okaival kapcsolatos meggyőződéseket (32). Minden kérdés arra kéri az egyéneket, hogy jelezzék az egyetértés vagy a nézeteltérés mértékét (+3 - −3) az elhízás okaival kapcsolatos konkrét kijelentéshez, például: „Az elhízást valóban az akaraterő hiánya okozza”. A pontszám 0 és 48 között mozog, ahol a magasabb pontszámok azt a meggyőződést mutatják, hogy az elhízás nem kontrollálható. A korábbi kutatások együttható alfái 0,65 és 0,82 között változtak (30, 32). Az OB csoport esetében a Cronbach alfa 0,71, a BED csoportnál pedig 0,67.

Önbecsülés

A Rosenberg önértékelési kérdőív (RSQ) az általános önértékelés és a globális önértékelés 10 tételes, jól validált és széles körben alkalmazott mérőszáma (34). Az alacsonyabb összpontszám alacsonyabb önértékelést jelez.

Depresszió

A depressziós tünetek értékelésére a Beck Depression Inventory (BDI) 21 tételes verzióját használták (35). A BDI széles körben használt és jól bevált intézkedés, kiváló megbízhatósággal és érvényességgel (36). A BDI 0 és 3 közötti skálát alkalmaz, ahol a magasabb pontszámok a súlyosabb depressziós tüneteket tükrözik. Noha nem diagnosztikai eszköz, a depressziós jellemzők mérőszámaként jól teljesít, és hatékonyan jelzi a negatív affektust és a széles pszichopatológiát (37).

Fogyasztási magatartás

Az étkezési és testsúly-minták felülvizsgált kérdőíve (QEWP-R) (31) egy önjelentő eszköz, amelyet a DSM-IV terepi vizsgálatokban használnak (38). A QEWP-R értékeli a BED minden kritériumát, beleértve a DSM-IV-TR (39) viselkedési mutatókat, hogy segítsen meghatározni a mértéktelen evést. A tanulmányok megfelelő konvergenciáról számoltak be a QEWP-R és a diagnosztikai interjúk között a BED jelenlétének vagy hiányának meghatározásához (38, 40, 41). Ebben a tanulmányban az alfa együttható a BED szűrésére használt elemek belső megbízhatóságára 0,70 volt.

Az evészavar-vizsgálatot (EDE) (29) ebben a vizsgálatban csak a BED-csoportnak adták be. Az EDE egy félig strukturált kutatóalapú interjú, amely az étkezési rendellenességek sajátosságait értékeli. Az EDE az előző 28 napra összpontosít, kivéve azokat a diagnosztikai elemeket, amelyeket a DSM-IV-ben meghatározott időtartamok szerint osztályoztak (17). Az EDE értékeli a túlfogyasztás különböző formáinak gyakoriságát, beleértve az objektív bulimiás epizódokat (OBE-k; azaz a mértéktelen evés, amelyet szokatlanul nagy mennyiségű ételként határoznak meg, szubjektív érzéssel az ellenőrzés elvesztése). Az EDE négy alskálát is magában foglal: az étrend visszafogását, az étkezési gondot, a súlyt és az alakot és a globális pontszámot. Az étkezési rendellenességek jellemzőit értékelő elemeket a négy EDE alskálán hétpontos kényszer-választási formátumban (0–6) osztályozzák, a magasabb pontszámok nagyobb súlyosságot vagy gyakoriságot tükröznek. Az EDE egy jól megalapozott, széles körben használt interjú (42, 43), amely a BED-ben bizonyított jó inter-értékelési és teszt-újratesztelési megbízhatóságot (44). Az EDE interjú olyan adatokat generált, amelyeket a mértéktelen étkezési magatartás és az étkezési rendellenességek pszichopatológiája, valamint az elhízással kapcsolatos attitűdök és hiedelmek változékonysága közötti elhízott, BED-ben szenvedő betegeknél tártak fel.

EREDMÉNYEK

Az 1. táblázat bemutatja az egyes vizsgálati csoportok leíró statisztikáit az érdeklődésre számot tartó elsődleges változókra vonatkozóan. A varianciaanalízisek (ANOVA) nem mutattak ki szignifikáns különbséget a BED és az OB csoport között a BMI, az életkor, az önértékelés, a depresszió vagy az ATOP és a BAOP pontszámok tekintetében (az ANOVA összes követelménye és feltételezése teljesült). A depresszió és az önbecsülés eszközei mindkét csoport esetében enyhe vagy közepes klinikai tartományban voltak. Az OB csoportba tartozó nők elsősorban kaukázusi nők voltak (95%), ahol a BED csoport 42% kaukázusi, 40% fekete és 12% spanyol nőből állt. Az ANOVA-k nem mutattak ki szignifikáns különbséget ezen etnikai alcsoportok között a BED-csoportban az elsődleges változók egyikében sem.

ASZTAL 1

Leíró statisztika az elsődleges változókról az OB és BED vizsgálati csoportokban.

OB nők (N = 50) Ágyas nők (N = 50) ANOVA-kÁtlagos (SD) Átlagos (SD) dfFp

BMI (kg/m 2)	39,42 (7,60)	38,75 (6,49)	98	0,23	0,63
Kor (év)	43.55 (7.06)	43.48 (12.02)	98	0,01	0,97
TETEJÉN	60.00 (15.48)	59,62 (19,93)	98	0,01	0,92
BAOP	18,18 (8,29)	16,64 (7,66)	98	0,93	0,34
BDI	15.53 (12.21)	16.35 (11.33)	87	0.1	0,75
RSQ	30,51 (7,92)	28,82 (7,22)	87	1.11	0,29

BMI: testtömeg-index; ATOP: attitűdök az elhízott személyek felé skála; BAOP: Hízások az elhízottakról skála; BDI: Beck Depresszió Leltár; RSQ: Rosenberg önértékelő kérdőív; ANOVA-k: varianciaanalízisek. Valamennyi hatásméret kicsi volt és nem szignifikáns, ezért nem szerepel a táblázatban.

Az elhízottakhoz való viszonyulás (ATOP-pontszám) nagyon hasonló volt az OB csoportban [t (98) = 1,87, p = 0,17]. Az ATOP átlagos pontszámai mind az OB, mind a BED csoportoknál valamivel kedvezőbbek voltak a korábbi, elhízott résztvevőkkel folytatott kutatásokhoz képest egy lakossági fogyókúrás létesítményben (M = 54,3, SD = 15,1) (43). Mindkét csoport hasonló súlykontrollálhatósági meggyőződéseket (BAOP pontszámok) hagyott jóvá (1. táblázat). Az OB és a BED csoport alacsonyabb súlykontrollálhatósági hiedelmeket hagyott jóvá a korábbi kutatásokhoz képest egy súlycsökkentő kezelési mintával (M = 11,7, SD = 5,0) (43). Ezzel szemben mind az OB, mind a BED csoport több negatív hozzáállást és sokkal erősebb meggyőződést mutatott a súly személyes kontrollálhatóságában az Országos Szövetség a zsírelfogadás előmozdításáért (NAAFA) elhízott tagjaihoz képest (ATOP M = 67,6, SD = 18,6; BAOP M = 31,7, SD = 10,5) (30).

Kétváltozós korrelációs elemzéseket végeztek az egyes vizsgálati csoportokon belül külön-külön, hogy megvizsgálják az elhízással, az étkezési rendellenességek pszichopatológiájával és a pszichológiai változókkal kapcsolatos attitűdök és hiedelmek összefüggéseit (2. táblázat).

2. TÁBLÁZAT

Kétváltozós összefüggések az attitűdök (ATOP) és a hiedelmek (BAOP) között az elhízással, a pszichológiai működéssel és az étkezési rendellenességekkel kapcsolatban az OB és a BED csoporton belül.