Elsődleges fejfájás elhízott betegeknél

Cefaléias primárias em pacientes obesos

Mario Fernando Prieto Peres I.; Daniel Diniz Gonçalves Lerário I; Arthur Belarmino Garrido I., II .; Eliova Zukerman I.

I Instituto Israelita de Ensino e Pesquisa Albert Einstein, São Paulo SP, Brazília
II Hospital Beneficência Portugesa, São Paulo SP, Brazília

HÁTTÉR ÉS CÉL: Az elhízás világszerte jelentős közegészségügyi probléma. Kevéssé ismert a fejfájás rendellenességeinek gyakorisága és hatása elhízott betegeknél. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje az elsődleges fejfájások prevalenciáját elhízott betegeknél és kontrolloknál.
MÓDSZER: Hetvennégy egymást követő elhízott beteget vizsgáltak az elhízási sebészeti szolgálatból, és összehasonlították azokat a kontrollokkal, amelyek testtömeg-indexe kevesebb, mint 25.
EREDMÉNYEK: 56 beteg (75%) fejfájás diagnosztizált, 49 migrén (66%), 7 feszültség típusú fejfájás (9%), 36 (48%) alkalmatlan fejfájás volt.
KÖVETKEZTETÉS: Az elsődleges fejfájás gyakoribb és alkalmatlanabb az elhízott betegeknél, mint a kontrollok, a migrén a legfontosabb diagnózis ebben a populációban. A fejfájást megfelelően kell diagnosztizálni és kezelni elhízott betegeknél.

Kulcsszavak: fejfájás, elhízás, migrén.

BEVEZETÉS: Obesidade é um problema de saúde publica relevante em todo o mundo. Pouco se sabe sobre a prevalencia e impacto das cefaléias em pacientes obesos.
OBJETIVO: Avaliar a prevalência de cefaléias primárias em pacientes obesos.
MÉTODO: Setenta e quatro pacientes consecutivos originários de um centro de tratamento de obesidade foram estudados and Compareados com controles com índices de massa corporal menores que 25. Eredmények: Cinquenta e cinco pacientes (75%) apresentaram algum diagnóstico de cefaléia primária, 49% ), 7 cefaléia do tipo tensional (9%), 36 (48%) tiveram cefaléias incapacitantes.
KÖVETKEZTETÉS: Cefaléias primárias são mais comuns e inpacitantes em pacientes obesos que controles, an enxaqueca é o diagnóstico mais freqüente nesta população. Cefaléias devem ser adekvát diagnosztikai és tratadas betegek páciensek elhízásai.

Palavras-barlang: cefaléia, obesidade, enxaqueca.

Az elhízást a 30 kg m -2 vagy annál nagyobb testtömeg-index (súly osztva a magasság négyzetével) határozza meg. Az elmúlt évtizedekben az elhízás és a túlsúly prevalenciája világszerte járványos arányra nőtt, a francia 7% -tól a brazíliai 32,8% -ig 1. Az Egyesült Államokban mára elérte a 31% -ot, és sok más iparosodott országban meghaladja a 25% -ot 2. Az Egyesült Államokban a felnőttek 65% -a és a serdülők 16% -a mára túlsúlyos 3. Az elhízás világszerte jelentős közegészségügyi probléma, amely hozzájárul a növekvő morbiditáshoz és halálozáshoz. Az elhízás ma már annyira elterjedt a világ népességén belül, hogy az alultápláltságot és a fertőző betegségeket kezdi felváltani, mivel ezek a legjelentősebb hozzájárulók a rossz egészségi állapothoz. Az elhízással kapcsolatos betegségek gazdasági terhe sok országban jelentős, a becslések az egészségügyi kiadások 2–7% -át, valamint a társadalom közvetlen és közvetett költségeinek milliárd dollárját teszik ki 4 .

Az elhízás és a túlsúly a teljes mortalitás növekedésével, valamint számos krónikus betegséggel jár együtt, beleértve a cukorbetegséget, a szív- és érrendszeri betegségeket, a rákot, az osteoarthritist, a gastrooesophagealis reflux betegségeket, az alsó hátfájást és az alvási-légzési rendellenességeket .

Az elhízás globális járványa a genetikai hajlam, a magas energiájú ételek fokozott hozzáférhetőségének és a modern társadalomban a fizikai aktivitás csökkenésének kombinációjából adódik. Az elhízást már nem csupán egyes személyeket érintő kozmetikai problémának kell tekinteni, hanem olyan járványnak, amely veszélyezteti a globális jólétet.

A fejfájás és az elhízás többféleképpen kapcsolódik egymáshoz. A fejfájás olyan állapotai, mint az idiopátiás koponyaűri magas vérnyomás 6 és az alvási apnoe szindróma miatt másodlagos fejfájás, nagymértékben összefüggenek az elhízással, ráadásul a szexuális fejfájás kockázati tényezője 8. Az elhízás kezelésére szolgáló gyógyszerek (szibutramin) köztudottan fejfájást okoznak, másrészt a migrénes megelőző szerek súlygyarapodást vagy fogyást okozhatnak 9. Kevéssé ismert a fejfájás rendellenességeinek gyakorisága és hatása elhízott betegeknél.

74 egymást követő elhízott beteget vizsgáltunk a São Paulo-i Hospital Beneficência Portuguesa elhízási sebészeti szolgálatától. Meghatározták a nemet, az életkort, a fajt, a testtömeg-indexet (BMI). Az Epworth Sleepiness Scale-t (ESS) minden betegre alkalmazták. A fejfájás jellemzői, gyakorisága, intenzitása és a támadás időtartama, mivel az IHS diagnosztikai kritériumok 10 alapján az elsődleges fejfájás diagnosztizálásához szükséges egyéb változókat is megszerezték. Klinikai és neurológiai vizsgálatot, valamint klinikai anamnézist egy fejfájás szakorvos szerzett.

A betegek BMI-t 5 kategóriába sorolták: 1) normál, BMI 19-25,2) túlsúlyos, 26-30, 3) I. fokú elhízás, 31-35, 4) II. Fokú elhízás, 36-40 és 5, 5) elhízási fokozat III, > 41 (1. táblázat). A normál BMI-vel rendelkező általános populáció életkorának és nemének megfelelő kontrollokat vettünk fel.

A fibromyalgiát az American College of Rheumatology diagnosztikai kritériumai szerint 11 diagnosztizálták. Valamennyi beteg és kontroll írásos beleegyezését írta alá, a tanulmányt a helyi etikai bizottság jóváhagyta. A statisztikai elemzéshez Chi-négyzet próbát, egyirányú ANOVA, Pearson korrelációs tesztet és Mann Whitney Rank Sum tesztet használtunk. Az eredményeket p szinten szignifikánsnak tekintették

Az életkor 14 és 69 között, átlagéletkor 38,4 (61 nő, 13 férfi), az átlagos testtömeg-index 43 volt. Az életkornak megfelelő kontroll betegek átlagéletkora 39,2 (18 és 65 év), 60 nő, 10 férfi, átlagos BMI volt 22, 19 és 24 közötti tartományban. Öt betegnél volt túlsúlyos, 12 betegnél elhízás I, 10 elhízás II és 47 elhízás III (1. táblázat). Harminchat beteg (48%) cselekvőképtelen fejfájást határozott meg, amikor a betegek jelentős fogyatékosságról számoltak be a fejfájásuk miatt.

Csak 10 betegnél volt reggeli fejfájás. Az átlagos Epworth-álmossági skála 7,4 volt a betegeknél és 3,5 a kontrolloknál, 26 beteg (35%) és 10 kontroll (14%) pontszáma meghaladta a 10-et, ami túlzott nappali álmosságra utal (p

A BMI szignifikánsan korrelál az életkorral (p

Az elsődleges fejfájási rendellenességek elhízott betegeknél nagyon gyakoriak és alkalmatlanok. Tudomásunk szerint ez az első tanulmány, amely az elhízott betegek elsődleges fejfájás diagnózisát értékeli. A migrén a leggyakoribb diagnózis, az elhízott betegek 12,2% -ában krónikus napi fejfájás (krónikus migrén és krónikus feszültség típusú fejfájás) volt jelen. A populációs vizsgálatokkal összehasonlítva a napi fejfájás előfordulási aránya nem haladhatja meg a 6% -ot 12. Az elhízott betegek korábban fel nem ismert magas fejfájási rendellenességei jelentős változásokat jelentenek az elhízás kezelésében. Az elhízott, elsődleges fejfájási rendellenességekben szenvedő betegek életminőségét jelentősen befolyásolhatja, ezért a fejfájást megfelelően diagnosztizálni és kezelni kell. A fejfájás rendellenességeinek diagnosztizálása ebben a vizsgálatban klinikai vizsgálatokon és kórelőzményeken alapult, azonban nem zárhatjuk ki az idiopátiás intrakraniális hipertónia eseteit papillema nélkül.

Az alvási légzési rendellenességet régóta felismerték a fejfájás okaként 13. Vizsgálatunkban nem sikerült kimutatnunk a korrelációt a túlzott nappali álmosság, az alvási apnoe szindróma (SAS) jellemzői, valamint a fejfájás diagnózisa, intenzitása és gyakorisága között. A reggeli fejfájás, a fejfájás SAS legfontosabb jellemzője, ritkán fordult elő populációnkban. Nem valószínű, hogy az alvási légzési rendellenességek döntő szerepet játszhatnak az elhízott betegek fejfájásában. Más tényezők, beleértve a pszichiátriai kísérő rendellenességeket (szorongás és hangulati rendellenességek), szintén szerepet játszhatnak a fejfájás előfordulásában ebben a populációban. Elméletileg társulhatnak olyan állapotok, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a diszlipidémia. További kérdésekre van szükség a kérdések tisztázásához.

Peres és mtsai. 14 feltételezték, hogy krónikus migrénes betegeknél hipotalamusz érintettség áll fenn. A hipotalamusz egyértelműen fontos a táplálkozási magatartás szabályozásában és az elhízás patofiziológiájában, ezért valószínű hely lehet az elhízás fejfájásának mechanizmusaival kapcsolatban. Az elhízás kialakulásában szerepet játszó, nemrégiben jelentett neuropeptidek vizsgálata az elhízás szabályozásában érintett állatmodellekben és idegi utakban segíthet tisztázni a fejfájás patofiziológiáját 15. Ennek ellenére nem szabad megfeledkezni a környezeti tényezőkről - az elhízás járványa az elmúlt 20 évben egy viszonylag állandó genetikai állományból származott. Az elhízás és a fejfájás rendellenességeinek etiológiájában és patogenezisében szerepet játszó mechanizmusok meghatározása továbbra is kritikus fontosságú mindkét rendellenesség közvetlen jövője szempontjából.

Az elhízás esetén a fejfájás kezelése nehéz lehet, a kezelés korlátai jelentkeznek, de terápiás lehetőségek merülnek fel. Kerülni kell az olyan gyógyszereket, mint a szibutramint. Az elhízás társult rendellenességeinek kezelésére általánosan használt egyéb szerek, például a sztatinok diszlipidémiában, a nitrátok a szívkoszorúér betegségben szintén fejfájást okozhatnak. Az esetlegesen súlygyarapodást okozó migrénes kezelések, mint például a triciklikusok, a flunarizin, a divalproex és a kortikoszteroidok, körültekintően alkalmazhatók. A topiramát potenciális megelőző kezelés, amelyet elhízott, fejfájási rendellenességekben szenvedő betegeknél alkalmaznak.

Nem ismert, hogy ajánlott-e nagyobb dózisú migrénes gyógyszerek alkalmazása elhízott betegeknél, de a klinikusoknak szem előtt kell tartaniuk ezt a lehetőséget.

A nem gyógyszeres megközelítések, mint például a fokozott fizikai aktivitás ösztönzése, továbbra is kiemelt jelentőségűek az elhízás és az azzal összefüggő betegségek megelőzésében, és segíthetik a fejfájás kontrollját is. Összegzésképpen elmondható, hogy az elhízott betegeknél az elsődleges fejfájás gyakori és alkalmatlan. Az elhízott betegeknél a migrén a leggyakoribb elsődleges fejfájás. A hipotalamusz lehet az elsődleges hely, amely összekapcsolja a fejfájás patofiziológiáját az elhízásban. A fejfájás rendellenességeit megfelelően kell diagnosztizálni és kezelni elhízott betegeknél.

1. Filozof C, Gonzalez C, Sereday M és mtsai. Az elhízás prevalenciája és tendenciái a latin-amerikai országokban. Obes Rev 2001; 2: 99-106. [Linkek]

2. Flegal KM, Carroll MD, Ogden CL és mtsai. Az elhízás elterjedtsége és tendenciái az amerikai felnőttek körében, 1999-2000. JAMA 2002; 288: 1723-1727. [Linkek]

3. Ogden CL, Flegal KM, Carroll MD és mtsai. A túlsúly elterjedtsége és tendenciái az amerikai gyermekek és serdülők körében, 1999-2000. JAMA 2002; 288: 1728-1732. [Linkek]

4. Birmingham CL, Muller JL, Palepu A és mtsai. Az elhízás költségei Kanadában. CMAJ, 160; 483-488. [Linkek]

5. Kopelman PG. Az elhízás mint orvosi probléma. Nature 2000; 404: 635-643. [Linkek]

6. Wang SJ, Silberstein SD, Patterson S és mtsai. Idiopátiás koponyaűri magas vérnyomás papillema nélkül: eset-kontroll vizsgálat egy fejfájás központban. Neurology 1998; 51: 245-249. [Linkek]

7. Dodick DW, Eross EJ, plébánia JM. Az alvás és a fejfájás klinikai, anatómiai és fiziológiai kapcsolata. Fejfájás 2003; 43: 282-292. [Linkek]

8. Akpunonu BE, Ahrens J. Szexuális fejfájás: esetjelentés, áttekintés és kezelés kalcium blokkolóval. Fejfájás 1991; 31: 141-145. [Linkek]

9. Loewinger LE, Young WB. Fejfájás megelőző: hatása a súlyra. Neurology 200; 58 [7 Suppl 3]; A286. [Linkek]

10. A Nemzetközi Fejfájás Társaság fejfájás osztályozási bizottsága. Osztályozási és diagnosztikai kritériumok a fejfájás rendellenességeihez, a koponya neuralgiáihoz és az arc fájdalmához, második kiadás. Cephalalgia. 2004 (1. kiegészítés): 1-160. [Linkek]

11. Wolfe F, Smythe HA, Yunus MB és mtsai. Az American College of Rheumatology 1990 kritériumai a fibromyalgia osztályozásához: a Multicenter Criteria Committee jelentése. Arthritis Rheum 199; 33: 160-172. [Linkek]

12. Queiroz LP, Blank N, Barea, LM. A krónikus fejfájás népességalapú vizsgálata Florianopolisban, Brazíliában. Cephalalgia, 2003; 23: 598. [Linkek]

13. Sand T, Hagen K, Schrader H. Alvási apnoe és krónikus fejfájás. Cephalalgia 2003; 23: 90-95. [Linkek]

14. Peres MF, Sanchez dR, Seabra ML és mtsai. Hipotalamusz érintettsége krónikus migrénben. J Neurol Neurosurg Pszichiátria. 2001; 71: 747-751. [Linkek]

15. Kis CJ, Parkinson JR, Bloom SR. Új terápiás célok az étvágyszabályozáshoz. Curr Opin Investig Drugs 2005; 6: 369-372. [Linkek]

2005. április 20-án kapott, végleges formában 2005. június 24-én kapott. Elfogadva 2005. augusztus 15-én.

Dr. Mario Fernando Prieto Peres - Instituto Israelita de Ensino e Pesquisa Albert Einstein - Avenida Albert Einstein, 627/701 - 05651-901 São Paulo SP - Brasil. E-mail: [email protected]

A napló minden tartalmát, kivéve, ha másként jelezzük, a Creative Commons Nevezési Licenc alapján licenceljük