Cushing-szindróma szűrése elhízott betegeknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉSEK:

A tanulmány célja a Cushing-szindróma (CS) gyakoriságának vizsgálata elhízott betegeknél, akiknek nincsenek speciális Cushing-szindróma klinikai tünetei.

MÓD:

Összesen 150 elhízott beteget (129 nő, 21 férfi; átlagéletkor 44,41 ± 13,34 év; átlagos BMI 35,76 ± 7,13) vontak be a vizsgálatba. Első szűrési lépésként 24 órás vizeletmentes kortizolt (UFC) mértünk. Egy éjszakán át 1 mg dexametazon szuppressziós tesztet is végeztek minden betegnél. 100 μg/24 óra feletti vizeletmentes kortizolszintet rendellenesnek tekintettek. A szérum kortizol 100 μg/24 óra szuppresszióját 37 betegnél regisztrálták (24%). A Cushing-szindrómát a 150 betegből 14-ben diagnosztizálták (9,33%). A Cushing-szindróma etiológiai okai az agyalapi mirigy microadenoma (9 beteg), az adrenokortikális adenoma (3 beteg) és az adrenokortikális carcinoma (1 beteg) voltak.

KÖVETKEZTETÉS:

Az egyszerű elhízással rendelkező betegek jelentős részének (9,33%) Cushing-szindrómát találtak. Ezek a megállapítások azzal érvelnek, hogy az elhízott betegeket rutinszerűen át kell vizsgálni a Cushing-szindróma miatt.

BEVEZETÉS

Az elhízás a leggyakoribb anyagcsere-probléma az iparosodott országokban. Az USA-ban a felnőttek 32% -a minősül túlsúlyosnak, és ezen egyének 22,5% -a elhízott. 1 Mind a túlsúlyos, mind az elhízott személyek fokozottan veszélyeztetettek a szív- és érrendszeri betegségek, 2 egyes ráktípusok, 3 cukorbetegség 4 és még az idő előtti halálozás szempontjából is. Az elhízást gyakran más krónikus rendellenességek kísérik, beleértve a magas vérnyomást, az osteoarthritist, az epeköveket és a dyslipidaemiát. 6 - 12 Ezen testi rendellenességek mellett az elhízás általában pszichológiai és pszicho-szociális problémákkal jár. 10.

Az elhízás együtt járhat különböző fizikai rendellenességekkel, és az orvosoknak minden kezelési eljárás megkezdése előtt először a lehetséges mögöttes rendellenességek differenciáldiagnózisára kell összpontosítaniuk. Az elhízás az endokrin betegségek kiemelkedő jellemzője, beleértve a hipotireózist, az inzulintúlzott szindrómákat, a policisztás petefészek-szindrómát (PCOS), a hipogonadizmust, a hipotalamusz betegségét/sérülését, a növekedési hormon hiányát, a leptinhiányt vagy a leptin receptor hibáit, az álhypoparathyreoidistát és a Cushing-szindrómát (CS). 11, 12

A CS diagnózisa elsősorban a rendellenesség jelein és tünetein alapul. Ennek ellenére a CS-betegek jelentős része csak egyszerű elhízással (13-14) vagy 2-es típusú diabetes mellitusban és rossz glikémiás kontrollban szenved. 15 - 17 A metabolikus szindróma szintén jelezheti a CS jelenlétét. Azoknál a betegeknél, akiknek nincsenek speciális klinikai jellemzői a CS-ben, szubklinikai Cushing-szindrómának (SCS) 15 betegnek nevezik, és az SCS diagnózisa jelentős kihívást jelent az orvos számára.

Ennek megfelelően meghatároztuk a CS gyakoriságának meghatározását az egyszerű elhízással küzdő betegeknél, a CS-re utaló egyéb specifikus jelek vagy tünetek hiányában.

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK

Asztal 1

A fizikális vizsgálat eredményeinek összefoglalása a betegcsoportban

(Átlag ± SD) (n = 150)

BMI (kg/m 2)	35,76 ± 7,13
derék (cm)	104,07 ± 15,77
Derék-csípő arány	0,98 ± 0,92
Szisztolés vérnyomás (mm/Hg)	135,13 ± 20,49
Diasztolés vérnyomás (mm/Hg)	87,23 ± 13,03

2. táblázat

Laboratóriumi eredmények a vizsgálati betegeknél

3. táblázat

A Cushing-szindrómával diagnosztizált 14 beteg etiológiája

Agyalapi mirigy adenoma	9.	64.28
Surrenal cortex adenoma	3	21.42
Surrenal cortex carcinoma	1	7.15
Elutasította a további értékelést	1	7.15

Összehasonlítottuk a 14 elhízott, CS-ben szenvedő betegcsoportot a fennmaradó 136 egyszerű elhízással rendelkező beteg csoportjával. Nem volt szignifikáns különbség az ACTH (p = 0,43) vagy a bazális kortizol (p = 0,88) szintjeiben a CS csoport és az egyszerű elhízott, CS nélküli csoport között. Azonban a 24 órás UFC kiválasztás (1. ábra) és a reggeli kortizolszint 1 mg DMS beadását követően (2. ábra) szignifikánsan magasabb volt az elhízott, CS-ben szenvedő betegeknél, mint egyszerű, elhízott, CS nélküli betegeknél.

Huszonnégy órás ingyenes kortizolszint Cushing-szindrómában és egyszerű elhízásban szenvedő betegeknél

Az 1 mg dexametazon szuppressziós teszt eredményeinek összehasonlítása mindkét csoport esetében

Nem voltak szignifikáns különbségek a csoportok között a szérum lipidek, a glükóz, a BMI, a szisztolés vérnyomás vagy a derék és a csípő arányának átlagértékében. A diasztolés nyomás magasabb volt CS-ben szenvedő betegeknél (p = 0,02). Bár magasabb HOMA-R értékeket regisztráltak CS-ben szenvedő betegeknél (medián, 4,66 mg/dL × mU/ml; IQR, 1,38–9,08), összehasonlítva az egyszerű elhízott betegekkel (medián, 4,02 mg/dL × mU/ml; IQR, 1,91 –6,59), a két csoport közötti különbség szűken nem érte el a statisztikai szignifikanciát (p = 0,06).

VITA

Itt 150 elhízott páciensről számolunk be, hogy megvizsgáljuk a CS-t. A CS diagnózisát 14 betegnél állapították meg (9,33%). Ez a megállapítás megerősíti annak szükségességét, hogy az egyszerű elhízásban szenvedő betegeket a CS szempontjából értékelni kell annak ellenére, hogy a rendellenesség egyéb jelei vagy tünetei nincsenek.

Ezt a következtetést számos korábbi tanulmány is alátámasztja. Az elhízás a CS gyakori klinikai jele, és a CS-betegek zsírszöveteinek tipikus központi eloszlása van. Az elhízott, CS-ben szenvedő betegek a CS-vel kapcsolatos nyilvánvaló anyagcserezavar nélkül élhetnek. Az egyszerű elhízás esetén végzett CS-szűrést azonban általában nem hajtják végre, kivéve, ha a páciensnek egyéb CS-klinikai jellemzői vannak, például rosszul kontrollált magas vérnyomás, cukorbetegség, gyors előrehaladással járó csontritkulás vagy a terápiára nem reagáló hypokalemia. Az SCS késleltetett azonosítása elhízott betegeknél a CS progresszióját eredményezi, visszafordíthatatlan szövődmények kockázatával. Ezért egyszerű elhízott járóbetegeinkben megkezdtük a CS szűrővizsgálatát. Az érzékeny vizsgálatok használata jelentős javulást eredményezett a CS azonosításában. 150 egyszerű elhízott betegből vett mintában 14 CS-esetet dokumentáltunk. A Cushing-szindrómás betegek magas aránya, amelyet a CS figyelemfelkeltése ellenére azonosítottunk, az lehet, hogy elhízott populációban szűrtük meg a CS-t. Ezek az eredmények azt állítják, hogy minden egyszerű elhízással rendelkező beteget meg kell vizsgálni a CS szempontjából.

Néhány 2-es típusú cukorbetegségben és rossz glikémiás kontrollban szenvedő betegeknél szubklinikai CS-k (SCS) is előfordulhatnak, és ezeket a betegeket át kell szűrni CS-re. A legújabb tanulmányok indokolttá tették a CS szisztémás szűrését 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. 16, 17 A hiperkortizolizmus inzulinrezisztenciát eredményezhet; az inzulinrezisztencia miatt másodlagos glükóz intolerancia (vagy 2-es típusú cukorbetegség) a CS-ben szenvedő betegek körülbelül 75% -ában fordul elő. Ebben az alcsoportban az alanyok 50% -ának nyilvánvalóan 2-es típusú cukorbetegsége volt (az összes CS-beteg 20–25% -a). Az 1960-as évek óta jól dokumentálták, hogy a CS-ben szenvedő betegek általában hiperinsulinémiában, inzulinrezisztenciában és 2-es típusú cukorbetegségben szenvednek. 19, 20

Catargi és mtsai. 200 túlsúlyos, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, rossz glikémiás kontrollt szenvedő beteg (HbA1c> 8%) szűrését végezte el. 15 Egyikük sem mutatta a CS specifikus klinikai jellemzőit a rosszul kontrollált 2-es típusú cukorbetegség mellett. Összesen 52 betegnél (26%) volt károsodott 1 mg DMS (a 15 kortizol elnyomásának sikertelensége)

A 24 órás UFC értékelése kényelmes szűrővizsgálat a CS számára a járóbeteg-klinikákon. A hamis-negatív arány az UFC esetében rendkívül alacsony, bár a hamis-pozitív arány általában magas. A CS tehát kizárható, ha a 24 órás UFC normális. Magas, 24 órás UFC-szinttel rendelkező betegeknél a CS diagnózisát 1 mg-os, éjszakai dexametazon-szuppressziós teszttel kell megerősíteni. Vizsgálati csoportunkban az emelkedett UFC-értékű 30 beteg közül csak 14-et igazoltak CS-nek az 1 mg-os DMS-teszt segítségével. A fennmaradó 16 elhízott beteget hamis pozitívnak tekintették. Wood és mtsai. megállapította, hogy a plazma kortizol 1,8 μg/dl alá történő elnyomása kizárta a CS-t a hamis pozitív arány növekedése nélkül. 21 Baid SK et al. Tanulmánya. kimutatta, hogy a CS-re specifikus szűrővizsgálatok eredményei hamisan abnormálisak lehetnek a túlsúlyos és elhízott populációkban. 22.

Vizsgálatunkban 14 betegből 13-ban azonosítottak végleges CS-t, szuppresszálatlan szérum-kortizollal, miután figyelembe vették az 1 mg-os DMS-teszt eredményeit. Egy beteg elutasította a további vizsgálatot. A fennmaradó 13 betegnél további biokémiai és képalkotó vizsgálatokat végeztek. A CS végleges diagnózisát a műtéttel eltávolított anyag szövettani elemzésével igazolták. 30 magas 24 órás UFC-s beteg között a szint szignifikánsan magasabb volt a szuppresszálatlan kortizolos betegek csoportjában 1 mg DMS beadása után (p = 0,002), mint egyszerű elhízott, elnyomott kortizolszinttel rendelkező betegeknél.

Az egyszerű elhízott betegek megkülönböztetése a CS-től kihívást jelent az orvos számára. Nagyobb betegpopulációkra vonatkozó jövőbeni vizsgálatokra lesz szükség a CS valódi prevalenciájának kezelése érdekében. Megfelelő vizsgálati csoportok a releváns klinikai jellemzőkkel rendelkező betegeket foglalják magukban, beleértve az egyszerű elhízást, a rosszul kontrollált cukorbetegséget, az oszteoporózist és a PCOS-t.