Endokrin hasnyálmirigy-diszfunkció HIV-fertőzött gyermekeknél: asszociáció növekedési változásokkal

Mariangela Rondanelli, Desiree Caselli, Rosita Trotti, Sebastiano Bruno Solerte, Mohamed Maghnie, Anna Maccabruni, Lorenzo Minoli, Ettore Ferrari, Endokrin hasnyálmirigy-diszfunkció HIV-fertőzött gyermekeknél: Egyesület növekedési változásokkal, The Journal of Infectious Diseases, 190. évfolyam, 5. szám, 2004. szeptember 1., 908–912. Oldal, https://doi.org/10.1086/422255

hasnyálmirigy-diszfunkció

Absztrakt

Háttér. A hasnyálmirigy endokrin rendszere általában garantálja a napi metabolikus zavarok gyors és hatékony reagálását, de a humán immunhiányos vírussal (HIV) fertőzött betegek kapcsolódó adatai hiányoznak. Prospektív vizsgálatot végeztek a hasnyálmirigy endokrin szekréciójának és annak a kudarc sikertelenségével való lehetséges összefüggésének értékelésére a HIV-fertőzött gyermekek körében.

Mód. Tizennégy jól táplált, prepubertális, HIV-fertőzött gyermek (6 fiú és 8 lány; 5–11 éves korosztály), akik közül senki sem kapott proteázgátlót, és 16 klinikailag egészséges, nemhez és életkorhoz illeszkedő gyermek alkotta a betegcsoportot illetve a kontrollcsoport. Az éves utóellenőrzések során inzulin-, glukagon-, C-peptid- és glükózszinteket mértek; kiszámolták az inzulin és a glükóz arányát, az inzulin és a glukagon arányát, valamint a homeosztázis-modell (HOMA) indexét; a glükagon tesztet alkalmaztuk; valamint a növekedési hormont, a pajzsmirigy-stimuláló hormont, az adrenokortikotrop hormont, a kortizolt és a lipidmintákat értékelték.

Eredmények. Az inzulin-, glükagon-, C-peptid-, glükóz- és HOMA-mérések szignifikánsan magasabbak voltak a betegek körében, összehasonlítva a kontrollal, mind a három, eddig elvégzett követés során. A glükagon-teszt normál glikémiás választ mutatott ki az összes egészséges kontroll alanyban, és szignifikánsan romlott a válasz 11 betegnél. Jelentős összefüggés alakult ki az inzulin és a glukagon aránya és a HIV-fertőzött gyermekek növekedési sebessége között.

Következtetés. Tudomásunk szerint ez a tanulmány az első bizonyítékot szolgáltatja a hasnyálmirigy endokrin elváltozásának megváltozására és annak összefüggésére a HIV-fertőzött gyermekek növekedési kudarcával.

Napi szinten az energia- és fehérje-anyagcserét az endokrin hasnyálmirigy szekréciós aktivitása szabályozza [1]. Bár a metabolikus elváltozásokról széles körben beszámoltak a HIV-fertőzöttek körében [2, 3], a HIV-fertőzötteknél még mindig hiányzik a hasnyálmirigy endokrin rendszerének részletes leírása. Behrens és mtsai. [4] nemrégiben beszámoltak β-sejtek diszfunkciójáról HIV-fertőzött egyéneknél, de eredményeik csak azokra a felnőtt betegekre vonatkoztak, akik proteáz inhibitorokkal kezeltek. Ezért prospektív vizsgálatot végeztek azzal a céllal, hogy értékeljék a hasnyálmirigy endokrin aktivitását, annak növekedési mechanizmusokra gyakorolt ​​hatását, és összefüggését, ha van ilyen, a HIV-fertőzött gyermekek körében tapasztalt jól dokumentált boldogulási kudarccal [5–8].

TÁRGYAK, ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

Tárgyak. Tizennégy jól táplált (átlagos szérumalbuminszint ± SD, 46 ± 3 g/L [az első értékelésnél], 45 ± 2 g/L [a második értékelésnél] és 45 ± 3 g/L [a harmadik értékelésnél] ], prepubertális, HIV-szeropozitív fehér gyermekeket (6 fiú és 8 lány; életkor: 5–11 év) vizsgáltak. A vizsgált populáció véletlenszerűen kiválasztott HIV-fertőzött gyermekekből állt, akik járóbetegek voltak a Páviai Egyetem (Pavia, Olaszország) IRCCS San Matteo Kórház Infektológiai Intézetének Intézetében. Írásbeli, tájékozott beleegyezést kaptak minden gyermek szülőjétől vagy gondviselőjétől, és A jelen jelentésben leírt protokollt a Páviai Egyetem Belgyógyászati ​​és Orvosi Terápiás Tanszékének etikai bizottsága hagyta jóvá.

Minden beteg esetében a HIV-fertőzést a perinatális átvitelnek tulajdonították. Tizenkét betegnél tünetmentes HIV-fertőzés vagy enyhe betegség volt (6-nál A1-es, 3-nál A2-es és 3-nál A3-as fertőzés volt), míg 2-nél súlyos HIV-fertőzés volt (1-nél B2-es, 1-nél C2-kategóriás fertőzés), a fertőzés fogalommeghatározásainak megfelelően a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok osztályozásában [9]. A HIV-fertőzést ELISA, Western blot elemzés, polimeráz láncreakció és vírus tenyésztés igazolta. Az átlagos CD4 + sejtszám (± SD) az első értékelésnél 426 × 106 sejt/L ± 308 × 106 sejt/L volt, a második értékelésnél 625 × 106 sejt/L ± 510 × 106 sejt/L és 506 × 106 sejt/L ± 328 ± 106 sejt/L a harmadik értékelésnél. Az átlagos HIV RNS-szint (× SD) az első kiértékeléskor 3,1 log10 másolat/ml ± 0,1 log10 másolat/ml volt, a második értékelésnél 3,6 log10 másolat/ml ± 0,2 log10 másolat/ml és 3,4 log10 másolat/ml ± 0,2 log10 másolat/ml. log10 példány/ml a harmadik kiértékelésnél.

Nincs olyan beteg, akinek máj- vagy veseelégtelenség klinikai vagy biokémiai jellemzői lennének; egyiket sem érintette semmilyen neurológiai betegség, hipofízis és/vagy hipotalamusz betegség vagy pajzsmirigy betegség, vagy olyan gyógyszereket használt, amelyekről ismert, hogy zavarják a hormon szekrécióját vagy mérgezőek a hasnyálmirigyre. Az összes vizsgált gyermek esetében az amiláz és a lipáz szérumszintje normálisnak tekinthető tartományban volt. A betegek közül négyen kaptak zidovudint (90–160 mg/m 2 naponta kétszer vagy naponta háromszor); egyik sem kapott proteáz inhibitorokat. A HIV-vel fertőzött gyermekek egyike sem szenvedett klinikailag aktív opportunista fertőzést a vizsgálatba való belépésüket megelőző hónapban.

Tizenhat klinikailag egészséges, nemhez és életkorhoz illeszkedő gyermeket (7 fiú és 9 lány; életkor, 6–11 év) választottak kontrollcsoportnak. Egyik beteg vagy kontrollalany családjában sem volt cukorbetegség. A fizikai aktivitás szintjét mindkét gyermekcsoportban értékelték, csakúgy, mint az étrend tápanyag-összetételét és a gyermekek étkezési előzményeit a vizsgálatba való belépés előtti 3 nap során. A betegek szüleinek és a kontroll alanyok magasságára vonatkozó adatok arra utalnak, hogy a növekedési potenciál mindkét gyermekcsoportban azonos volt.

Laboratóriumi eljárások. Az inzulin szérumszintjét kettős antitest radioimmunassay (RIA; Kabi Pharmacia Diagnostics AB) alkalmazásával értékeltük, és pikomol/liter értékben fejeztük ki. A vizsgálaton belüli és a vizsgálatok közötti variációs együtthatók 0,1 ng/ml voltak.

A GH plazmaszintjét immunoradiometriai vizsgálattal (Kabi Pharmacia Diagnostics AB) mértük, és mikrogramm/literben fejeztük ki. Ennek a vizsgálatnak az intra- és az interay vizsgálati variációs együtthatói voltak az 1. táblázat). A vizsgált növekedési paraméterek tekintetében a csontkor jelentősen késett, és a csontkor és a kronológiai életkor aránya a 2. táblázat volt. A fizikai aktivitás szintje (2 óra aktivitás/hét) és az étrend bevitelének tápanyag-összetétele hasonló és megfelelő volt a HIV-fertőzött betegeknél és az egészséges gyermekeknél; nem figyeltek meg jelentős különbségeket az étrendben a csoportok között, sőt, a fehérjék, zsírok és szénhidrátok formájában elfogyasztott energia százalékos aránya hasonló volt. A vírusterhelés és a HIV-fertőzött gyermekek CD4 + sejtjeinek száma nem korrelált semmilyen vizsgált endokrin, növekedési vagy anyagcsere-paraméterrel. Nem találtak változást egyetlen paraméterben sem a 2 AIDS-es gyermekben, sem a 12 HIV-fertőzött (tünetmentes) alanyban, sem a 4 zidovudint kapó gyermekben, illetve a 10 gyermekben, akik nem kaptak terápiát.

VITA