Asia Pacific Journal of Medical Toxicology

Dokumentum típusa: Eredeti cikk

Szerzői

1 Regionális Pszichiátriai Kórház, 8 km Sibirsky-traktus, Jekatyerinburg, 620030, Oroszország.

2 Brusin, Regionális Pszichiátriai Kórház, 8 km Sibirsky-traktus, Jekatyerinburg, 620030, Oroszország.

Absztrakt

Kulcsszavak

Teljes szöveg

Hogyan idézhetem ezt a cikket: Brusin KM, Krayeva YV. Erősen koncentrált ecetsavmérgezés: 400 eset áttekintve. Asia Pac J Med Toxicol 2012; 1: 3-9.

Bevezetés

Az ecetsav olyan szerves sav, amely legfeljebb 70% -os koncentrációban áll rendelkezésre. Oroszországban évtizedek óta használják házi készítésű zöldségkonzervekhez, és szinte minden élelmiszerboltban kapható. Könnyű hozzáférhetősége és az a hagyomány, hogy a 70% -os ecetsavat az étel közelében tartják (az ecetsav palackokat hűtőszekrényben tartják), a lenyeléssel történő mérgezés gyakori. Az ecetsav-mérgezés átlagos aránya az elmúlt 8 évben Sverdlovsk régióban 11,2/100 000 ember volt, a halálozási arány 1,05/100 000 (1). A jekatyerinburgi mérgezések nemrégiben készített, 2008 és 2009 közötti éves vizsgálata feltárta, hogy az ecetsav-mérgezés kórházi halálozási aránya 13,6% volt, kifejezve, hogy ez az akut mérgezésben szenvedő betegek kórházi halálozásának legfőbb oka (2).

A jégecet lenyelése több szövődménnyel és magasabb halálozási rátával jár, mint a lúgos lenyelés (3). Azok a betegek, akik erősen koncentrált ecetsavat fogyasztottak, nyelőcső- és gyomornyálkahártya-égési sérülésekben, légzési és veseelégtelenségben, valamint hemolízisben szenvedtek (1,4). Ezenkívül fokozott enzimatikus aktivitást és disszeminált intravaszkuláris koagulációt (DIC) jelentettek az ecetsav lenyelése után (5,6).

Bár az ecetsav lenyelése általános probléma Oroszországban, kevés publikáció jelent meg erősen koncentrált ecetsav-mérgezésről másutt, mivel a lenyelt maróanyagok típusa etnikumtól függően változik (7). Ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy meghatározza a 70% -os tömény ecetsavval való emberi expozíció fő szövődményeit és eredményeit.

Mód

Ez egy retrospektív vizsgálat volt, 400 beteg 70% -os ecetsav-mérgezéssel, akiket a Sverdlovsk Regionális Mérgező Kezelő Központban kezeltek 2006 januárja és 2012 júniusa között. Minden adatot a betegek nyilvántartásaiból nyertek és egyetlen adatbázisba vezettek be. Demográfiai jellemzők, ideértve az életkort, a nemet, a mérgezési szándékot, a bevitt ecetsav mennyiségét, a bevételtől a kezelésig eltelt időt, a lakóhelyet (pl. Jekatyerinburg városában vagy Jekatyerinburgon kívül) és a fő klinikai szövődményeket, beleértve a gégeödémát, hemolízist, anuriát, tüdőgyulladást, kómát, a sokk (100 Hgmm alatti szisztolés vérnyomásként definiált) jelenlétét és időtartamát, valamint a vérzést rögzítettük. A tüdőgyulladást egy- vagy kétoldalúként jelentették. A vesekárosodást a RIFLE kritériumokkal jellemezték (veseelégtelenség kockázata; vese sérülés; vesefunkció meghibásodása, vesefunkció csökkenése és végstádiumú vesebetegség) (8), anuria időtartama,

kapott hemodialízis ülések és a glomeruláris szűrési sebesség (GFR) a kibocsátáskor. A halál okát minden esetben tapasztalt patológus határozta meg.

A gasztrointesztinális endoszkópiát az első héten végezték el (medián: a bevétel utáni 5. nap), és megismételték a kibocsátás előtt, ha az első vizsgálat során fekélyt találtak. A súlyos GI-sérüléssel járó betegeknél 3 vagy 4 alkalommal végeztek endoszkópos vizsgálatot, hogy ellenőrizzék a GI-vérzés és a striktúrák kialakulásának kockázatát. Boncolási adatokat 23 alanyból nyertek, akik az első napokban haltak meg és nem estek át GI endoszkópián. Zargar skáláját használták a GI traktus sérüléseinek osztályozásához (9,10). Valamennyi beteget felkértek, hogy jöjjön el endoszkópos és laboratóriumi vizsgálatokra, 3 és 6 hónappal a mentesítés után, de csak 7 beteg egyezett bele. Az első 6 hétben kialakult szűkületeket endoszkópiával és kontrasztos röntgenográfiával igazolták.

Az eredményeket a következők szerint határozták meg: „túlélés szigorítások nélkül”, „túlélés szigorításokkal” és „halál”. Az adatokat a folytonos változók mediánjaként és tartományaként, a kategorikus változók gyakoriságában (százalékában) adtuk meg. Az adatok elemzését SPSS szoftverrel végeztük, és a 0,05 alatti p-értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. A csoportok közötti különbségeket a beteg mérgezési szándéka szerint a hallgató t-tesztjével elemeztük. Szükség esetén nem parametrikus elemzéseket alkalmaztunk. A csoportok közötti különbségeket a GI sérülési fokozat szerint összehasonlítottuk a Chi-négyzet próbával. Lépésenkénti logisztikai regresszióanalízist végeztünk a szűkület kialakulásának és a mortalitás előrejelzőinek elemzésére.

Eredmények

Négyszáz beteget vizsgáltak 47 éves medián életkorral (14–89 között), ebből 178 eset (44,5%) férfi volt. 393 beteget (98%) vettek fel az ICU-ra. A bevitt ecetsav mennyiségét 375 esetben jelentették, és a medián 60 ml volt (10–250 tartomány). A lenyelés és a kezelés közötti medián idő 2 óra volt (0,5–96 tartomány). 209 beteget (52%) a Jekatyerinburgon kívüli helyi kórházakból szállítottak a mérgező központba. A medián kórházi tartózkodás 18 nap volt (3–136 tartomány).

A felvétel során bekövetkezett klinikai szövődmények között 40 beteg (10%) kóma, 60-ban sokk (15%), 221-ben hemolízis (55%) és 71-ben (18%) anuria szerepelt. A fő légzési rendellenesség a befogadáskor 80 esetben volt a gégeödéma (20%), amely 47 esetben orotrachealis intubációt, 3 esetben pedig tracheostomiát igényelt. Tüdőgyulladást 106 esetben (27%) találtak, ebből 65 egyoldalú és 41 kétoldalú volt. 72 beteg (18%) főként a lenyelés utáni második és negyedik nap között alakult ki pszichózisban.

A gyomor-bélrendszeri szövődmények 109 esetben (27%) kezdeti vérzést, 68-ban ismétlődő vérzést (17%) és 13-ban (3%) perforációt jelentettek. Szűkület 45 esetben alakult ki, amelyek közül 28 esetben (62%) a nyelőcsőben, 11 esetben (24%) a gyomorban és 5 esetben (11%) volt mindkét helyzetben (1. ábra). Az egyik betegnél szűkület volt a nyelőcsőben és aduodenumban. Az ecetsav lenyelése után 3 hét mediánban kialakult szigorú formációk (1-6 tartomány).

1.ábra. Kontraszt roentrográfiai képalkotás egy 25 éves, öngyilkossági ecetsav-mérgezésben szenvedő betegnél az expozíció utáni 20. napon. 100 ml 70% -os ecetsavat fogyasztott be, és 8 órával a hemolízissel történő bevétel után a helyi kórházba került. A képek a pylorus szelep és a nyelőcső harmadik részének szűkülését (szűkületét) mutatják.

85 beteg (21%) halt meg a 10. nap mediánjában (1-71 tartomány). Húsz beteg (5%) halt meg az első napon, elsősorban sokk és gasztrointesztinális vérzés miatt. Az elhunyt betegek medián életkora 59 év volt (23–88 tartomány), és közülük 44 (52%) nő volt. A fő dokumentált halálokok: vérzés 43 betegnél (51%), sokk 17-nél (20%), perforáció 11-nél (13%), hasnyálmirigy-nekrózis 11-nél (13%) és tüdőgyulladás 7-nél (8%). A szívizominfarktust és a májelhalást 2 esetben fedezték fel postmortem után. A halált okozó ecetsav minimális mennyisége 20 ml volt.

Lenyelés szándéka

Az öngyilkossági szándék 252 esetben volt érintett (63%). A fennmaradó esetekben a lenyelés nem szándékos volt, beleértve 76 beteget, akik összekeverték az ecetsavat a vodkával. Az öngyilkossági szándék gyakoribb volt a nőknél (70%). A nem szándékos mérgezések domináltak a férfiak körében (70%). A betegek mérgezési szándék szerinti demográfiai és klinikai jellemzőit az 1. táblázat mutatja be és hasonlítja össze.

Asztal 1. Demográfiai és klinikai jellemzők a mérgezés szándéka szerint.