Terhes dyspnoe elhízásban

Keresse meg ezt a szerzőt a Google Tudósban
Keresse meg ezt a szerzőt a PubMed oldalon
Keresse meg ezt a szerzőt ezen a webhelyen
Levelezés céljából: [email protected]

Absztrakt

Az elhízott személyekben a kardiopulmonális testmozgás tesztjének (CPET) célja, mint bármely kardiopulmonális testtesztnél, a beteg testtűrési képességének meghatározása, valamint a különböző élettani tényezők azonosításának és/vagy megkülönböztetésének elősegítése, amelyek hozzájárulhatnak a testmozgás intoleranciájához. A megmagyarázhatatlan nehézlégzés a CPET gyakori oka, de megmagyarázása rendkívül összetett tünet. Néha az elhízás az egyszerű válasz más lehetőségek megszüntetésével. Tehát az erőlködési nehézlégzés több klinikai okának megkülönböztetése attól függ, hogy képesek-e kiküszöbölni a lehetőségeket, miközben felismerik az elhízott betegre jellemző válaszmintákat. Ez magában foglalja az egyébként egészséges elhízott beteget, valamint az elhízott beteget, akinek potenciálisan többféle kardiopulmonáris korlátja van. A tüdőfunkció, az anyagcsere-betegség és/vagy a szív- és érrendszeri diszfunkció nyilvánvaló korlátai ellenére az elhízás lehet a legvalószínűbb oka az erőlködési nehézlégzésnek. Ebben a cikkben áttekintjük az egyébként egészséges, elhízott felnőttek gyakorlásának gyakoribb kardiopulmonáris válaszait, különös hangsúlyt fektetve az erőkifejtés nehézlégzésére.

Absztrakt

Az elhízás önmagában és/vagy zavaró tényezőként hozzájárulhat ahhoz, hogy a DOE alapos értékelést igényeljen a CPET során http://ow.ly/Secp305mId2

Bevezetés

A kardiopulmonáris testmozgás (CPET) célja a beteg funkcionális képességének felmérése, valamint a szív- és érrendszeri és légzőrendszerek fiziológiai teljesítményének egybehangzó értékelése. A megmagyarázhatatlan nehézlégzés (DOE) az egyik fő tünet, amelyhez CPET-t kérnek [1]. A terhelési nehézlégzés számos betegséggel összefüggő rendellenességnek tudható be, kizárólag dekondíció és/vagy önmagában az elhízás miatt [2–4]. A testgyakorlásra adott fiziológiai válaszok teljesen normálisak lehetnek a DOE-ben szenvedő betegeknél, vagy sok esetben a súlyos betegségben szenvedő betegek is elhízhatnak, ami komolyan megnehezíti a testmozgás korlátozásainak értékelését és a DOE lehetséges mechanizmusait. Ebben a cikkben kitérünk a CPET-re, hogy feltárjuk és leleplezzük a DOE hátterében álló mechanizmusokat az egyébként egészséges elhízott felnőtteknél és a betegségben és elhízásban szenvedő klinikai betegeknél.

A CPET megközelítése az erőkifejtés során fellépő dyspnoe értékeléséhez

Míg a maximális inkrementális (vagy osztályozott) CPET az aranystandard a maximális edzés teljesítményének meghatározásához, ez nem a legjobb módszer a DOE értékelésére. Ehelyett a testmozgás és a dyspnoe kapcsolatának megfelelő kiértékeléséhez stabil állapotú (vagy legalább állandó terhelésű) testmozgástesztet kell végezni. Ennek oka, hogy a légzőszervi érzetek időbeli dinamikája lassabban állapítható meg, mint a fiziológiai válaszoké [5, 6]. Így megfelelő időtartamot kell biztosítani egy adott testmozgás intenzitása mellett, hogy a légzési érzés (ek) elérje az időbeli egyensúlyi állapotot. Ez nem biztosítható abban az esetben, ha a testmozgás ideje rövid, ha a testmozgás intenzitása magas, vagy ha a testmozgás intenzitása gyorsan változik, ahogy az egy inkrementális testteszt során történik. Egy inkrementális testteszt során az alanyok által gyakorolt légzési érzések intenzitása és minősége megváltozhat, mivel a testmozgás intenzitása és a légzési igények gyorsan változnak. Tehát bármely konkrét növekményes munkarátánál az alanyok kevésbé tudnák értékelni a légzőszervi érzéseket, mint egyensúlyi állapotban. Adataink (publikálatlan és közzétett adatok) 124 egyébként egészséges, elhízott nőnél alátámasztják ezt a légúti tünetek látenciájának fogalmát (1. ábra).

Minden pont a résztvevő minősítését jelöli (n = 124) az állandó terhelés alatti szubmaximális 60 W-os tesztnél és az inkrementális maximális 60 W-os tesztnél. A szaggatott vonal az azonossági vonalat jelenti. RPB: az észlelt légszomj értékelése (Borg skála 0–10). [7, 8] és nem publikált adatok.

Egy általánosan használt kardiopulmonáris testmozgás tesztprotokoll ábrázolása klinikai betegeinknél, amelyek két állandó állapotú szintet (egyenként 4–5 percet), egy pihenőidőt (~ 15 perc) és az akarati kimerülés növekményes növekedését mutatják (minden szinten 1 perc max-ig).

A szubmaximális tesztek terhelését a betegre szabják, és a páciens tünetei, valamint azok a tevékenységek alapján választják meg, ahol előfordulnak. Azok a betegek, akiket a klinikai laboratóriumunkba irányítanak a dyspnoe megterhelésére, meglehetősen sokfélék lehetnek; szív-, légzőszervi, pulmonalis hipertónia és transzplantált betegek, de sportolók is. Tehát a pácienstől függően az 1. egyensúlyi állapot jellemzően 10–40 W (átlagosan 25 W) és a 2-es állapot 20–80 W (átlagosan 50 W körüli) között van. Az 1. egyensúlyi állapot alatt gondosan megfigyelik a pulzusszámot (az előre jelzett maximális pulzus ~ 50% -a), a légzéscsere sebességét (∼0,9) és a laktátot (2 mmol · L -1). Jellemzően a 2-es egyensúlyi állapot terhelése duplája az 1-es állapotnak, hacsak a korábban említett értékeket nem becsülik túl vagy alul. Pihenőidő után a maximális vizsgálatot 1 vagy 10 perces, 10 vagy 20 W-os lépésekben hajtják végre (2. ábra). Minden szakaszban mérik a gázcserét és a belégzési kapacitást (áramlás-térfogat hurkok esetében), a szív teljesítményét pedig a csúcsfogyasztáskor, a pedálozás fenntartása mellett.

Kutatási résztvevőink számára hasonló vizsgálati megközelítést alkalmaztunk egy állandó terhelésű szakaszhoz, rögzített 60 W-os nőknél és 105 W-os munkamennyiségnél, majd ezt követte az inkrementális maximális teszt. Ezek a résztvevők általában fiatalabbak (20–45 évesek), egyébként egészségesek és elhízottak.

CPET az elhízásban

Elhízottság

Az elhízás elterjedtsége az Egyesült Államokban elérte a járványszintet. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a felnőttek 37,7% -át (a férfiak 35,2% -át és a nők 40,5% -át) elhízottnak tekintik, ha a testtömeg-index (BMI) ≥30 kg · m −2 kategóriába sorolja [10]. Hasonlóképpen a 60 évesnél idősebb felnőttek 38,5% -a elhízott [10]; így a potenciális betegek nagy populációjának az elhízás zavaró tényezője lesz a CPET során. Az elhízás számos súlyos betegség és egészségi állapot megnövekedett kockázatával jár együtt, beleértve a magas vérnyomást, a 2-es típusú cukorbetegséget, a szívkoszorúér-betegségeket, az alvási apnoét és a mentális betegségeket [11–14]. Az elhízott betegeknél sokkal magasabbak az orvosi ellátás költségei (beleértve a fekvőbetegek, járóbetegek és vényköteles gyógyszerek költségeit is), összehasonlítva a nem elhízott egyénekkel, az Egyesült Államokban 2008-ban összesen mintegy 147 milliárd dollárral [15]. Míg az enyhe elhízás (vagyis a BMI −2) nem jár a várható élettartam csökkenésével, a magasabb BMI kategóriák [16].

Természetesen a BMI kiszámítása csak durva becslést adhat a testösszetételről, bár gyakran használják a testzsír százalékának helyettesítőjeként. Ezt a gyakorlatot különösen a nőknél kerülni kell, mivel a hidrodenzitometria és a kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer adatai azt mutatják, hogy a testzsírszázalék-értékek jóval magasabbak a nőknél a BMI-nél [7, 8, 17]. Bár az elhízott felnőttek sokkal nagyobb zsírtömeggel rendelkeznek, mint a nem elhízott felnőttek (mind abszolút értékben, mind a teljes testtömeghez viszonyítva), a zsír relatív eloszlása figyelemre méltóan hasonló lehet [18, 19]. Különösen a zsigeri zsír, amely általában a kardiometabolikus betegségek magasabb kockázatával jár [20–23], a teljes testzsír hasonló százalékát tette ki ezeknél az alanyoknál (8 ± 3%, míg sovány és elhízott férfiaknál 10 ± 4%, illetve 5 ± 3%, míg sovány és elhízott nőknél 5 ± 3%, míg az abszolút zsírtömeg majdnem négyszer nagyobb [18]. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a súlygyarapodás meglehetősen egyenletesen történik az egész testben, és nem csak bizonyos területeken. Hasonlóképpen, a fogyás nem változtatja meg a zsíreloszlást, mivel a testtömeg elvész minden testrégióból, beleértve a mellkas, a has, a zsigeri, a szubkután és a perifériás területeket is [24].

A fizikai aktivitás fontos eleme az elhízás megelőzésének és kezelésének [25], de sok elhízott egyén nem vesz részt rendszeres testmozgásban az erőlködési nehézlégzés miatt [26]. Számos, az elhízással kapcsolatos korlátozás (mind nyugalomban, mind testmozgás közben) hozzájárulhat az erõs dyspnoéhez, még társbetegségek hiányában is, amint azt a következõ szakaszok tárgyalják. A CPET megközelítés jó módszer több rendszer felmérésére a testedzés során, hogy megvizsgálják a DOE lehetséges okait egyébként egészséges felnőtteknél.

A légzésfunkció nyugalmi állapotban

Mielőtt bármilyen CPET-t végeznénk a DOE-hez, fontosnak tartjuk értékelni a nyugalmi tüdőfunkciókat, különösen az elhízott személyeknél, akiknek csak kismértékű változása lehet a tüdőfunkcióban, vagy sokkal nagyobb, mint a BMI alapján a tüdőfunkció várható változása lenne. Az elhízásnak a nyugalmi állapotban fellépő légzési funkciójára gyakorolt hatása, beleértve a tüdő térfogatának, a légzőrendszer mechanikájának és a kilégzési áramlásnak a változását, jól megalapozott, és számos áttekintésben beszámoltak róla [27, 28]. Röviden: a funkcionális maradék kapacitás (FRC) és a kilégzési tartalék térfogata csökken, míg a belégzési kapacitás növekszik, ezáltal fenntartva a viszonylag normális teljes tüdő kapacitást [29]. Az FRC csökkenése növeli a kilégzési áramlás korlátozásának prevalenciáját és súlyosságát [30–32]. Ezenkívül csökken a teljes légzőrendszeri megfelelés [33, 34], és nő a légzés oxigénköltsége [35–37]. A súlycsökkenés megfordítja a tüdőmennyiség és a légzés oxigénköltségének legnagyobb változását [38, 39], jelezve, hogy a mellkas falán a túlzott zsírsúly a változások fő tényezője.

Légzésfunkció edzés közben

A tüdő térfogatának változásai nyugalmi állapotban a légzésfunkció változásaival járnak edzés közben. A csökkentett FRC (end-expirációs tüdőtérfogat) miatt a pihenő és a testmozgás árapályos légzése alacsony működési tüdőmennyiségnél fordul elő [18, 40], ahol a légzőrendszer fokozott rezisztív terhelése van. Így az árapály térfogatának fő növekedését a belégzés végi tüdő térfogatának növelésével kell elérni, nem pedig a végső kilégzéses tüdő térfogatának csökkenésével, mint az egészséges, nem elhízott egyének esetében. A belégző izmok fokozott munkája a tüdő és a mellkas falának a zsírterheléssel szembeni kiterjesztése érdekében [36, 41, 42], valamint a csökkent tüdő- és mellkasfal-megfelelés [34] hozzájárulhat a légzés megnövekedett oxigénköltségéhez a testgyakorlás [43–45], valamint az elhízott egyének jellemző sekély és gyors légzési mintázata [30, 46]. Az edzés közbeni alacsony üzemi tüdőmennyiség másik következménye a kilégzési áramlás korlátozásának kialakulásának kockázata, ami viszont fokozhatja a légszomj tüneteit [47, 48]. Egy nemrégiben elhízott nők (BMI 36 kg · m −2) nemrégiben végzett tanulmányában azonban csak négynél volt kilégzési áramláskorlátozás [39].

Az edzés közbeni szellőzés nagyobb az elhízottaknál, mint a nem elhízott egyének esetében, adott munkarátánál [30, 46, 49–52]. Ennek oka elsősorban a megnövekedett végtagok mozgásának megnövekedett metabolikus igénye a testmozgás során, de a légzés megnövekedett oxigénköltsége is kicsi szerepet játszhat [39]. Ebben a tekintetben nemrégiben kimutattuk, hogy a mérsékelt, 8% -os (~ 7 kg) testsúlycsökkenés 26% -kal csökkentette a légzőizmok hozzájárulását a test teljes oxigénfelvételéhez (V′O2), ami a V ′ O2 [39]. Noha a ventiláció fokozott az elhízásban, a megnövekedett oxigénfelvétel és szén-dioxid-kibocsátás figyelembevételével a szellőzés és a testmozgásra adott ventilációs válasz normálisnak tűnik egyébként egészséges elhízott, kórosan elhízott, valamint elhízott alvási apnoében szenvedő betegeknél [30, 46, 50, 53] és az artériás szén-dioxid feszültsége a normális határokon belül marad [54, 55].

Gyakorlási képesség

HÍVJON elhízásban

A DOE előfordulása elhízásban

A DOE az elhízás gyakran kimutatott tünete. A harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat [64] adatai alapján az elhízott résztvevők 2,66-szor nagyobb eséllyel tapasztaltak nehézlégzést, amikor egy dombra jártak, összehasonlítva az egyező nem elhízott résztvevőkkel [65]. Sok megmagyarázhatatlan dyspnoe miatt CPET-t igénylő beteg túlsúlyos/elhízott, nincsenek szignifikáns együttélő állapotok [2, 3, 66]. Ezen túlmenően, a túlsúlyos/elhízott egyének, akiknél jobban érzékelik a testmozgás nehézségeit, nagyobb valószínűséggel térnek vissza a testsúlycsökkentő beavatkozást követően [67].

Az észlelt légszomj (RPB) besorolásának gyakorisági eloszlása 171 egyébként egészséges, elhízott nőnél. [15, 16] és nem publikált adatok.