Macskás Panleukopenia vírus

Az FPV-t az 1960-as évek elején izolálták a szövetkultúrában, miután felismerték, hogy replikációja az osztódó sejtektől függ, és hogy maga a vírus csak gyengén citopátiás, a parvovírusok mindkét közös tulajdonsága.

témákról

Kapcsolódó kifejezések:

  • Szérum (vér)
  • Vakcina hatékonysága
  • Monospecifikus antitest
  • Fertőző ügynök
  • A macska leukémia vírusa
  • Macskás immunhiányos vírus
  • Macskakalicivírus
  • Kutya parvovírus
  • Macska
  • Cica

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Parvoviridae család

Susan Payne, a vírusokban, 2017

Macskás Panleukopenia vírus

Az FPV megfertőzi az összes macskafélét (házi- és vadmacska), valamint a rokon családok egyes tagjaiban (pl. Mosómedve, nyérc). Az FPV világszerte megtalálható, és a vírus endemikus a be nem oltott házimacska populációkban. Az FPV a macska panleukopenia, a macska fertőző enteritis és a macska megfertőződésével járó betegségekkel jár. Ezek a betegségek leggyakrabban a közelmúltban elválasztott cicáknál fordulnak elő, és az anyai antitest szintjének csökkenésével a fertőzés veszélye fenyegeti őket. A betegség akkor fordul elő, amikor a vírus szaporodik a mitotikusan aktív szövetekben, beleértve a belet, a csontvelőt, a csecsemőmirigyet, a nyirokcsomókat és a lépet. A keringő fehérvérsejtek száma 90% -kal csökkenhet, ami panleukopeniát okozhat. Az FPV-t légzési és/vagy széklet-orális úton továbbítják. A vírust ürülékben, nyálban, vizeletben, hányásban és vérben bocsátják ki. A vírusok hosszú ideig (sok hétig) leadhatók, és a vírus nagyon stabil a környezetben.

Vékonybél

Macskás Panleukopenia vírus

Etiológia

A macska panleukopenia vírus (FPV) egy globális elterjedésű, fel nem fedett DNS vírus, amely potenciálisan a fogbél betegség súlyos klinikai tüneteit idézi elő a fogékony macskákban. 176 Nemrégiben kimutatták, hogy a macskák is megfertőződhetnek CPV-2b és CPV-2c. 177 178 Bár a fejlett országok számos állatorvosa ritkán diagnosztizálja az FPV fertőzést a kliens tulajdonában lévő macskáknál, a vadon élő macskákban a fertőzés még mindig elterjedt. Egy tanulmányban a feltehetően nem oltott vadmacska 33% -ának volt FPV antitest-titer. 179

Kórélettan

A korábban kitett vagy beoltott macskák általában korlátozzák az FPV replikációját és klinikailag normálisak maradnak. Miután az érzékeny macskának oronazális expozíciója volt FPV-t tartalmazó váladékokkal szemben, a virémia kb. 2–7 napos inkubációs periódusban következik be a betegség klinikai tüneteinek kialakulása előtt. Ami a kutyák CPV-jét illeti, az FPV behatol és elpusztítja az aktívan osztódó sejteket, beleértve a csontvelő, a limfoid szövetek, a bélhám, a fiatal állatok kisagyának, a retina, az embrionális és a magzati sejtek sejtjeit. A GI traktusban az ebből eredő sejtpusztulás kitágult bél kriptákat, villiák degenerálódását, ödémát és nekrózist eredményez, amelyek felelősek a betegség klinikai tüneteiért. A vírus részecskék nagy számban kerülnek ki a fertőzés akut fázisában, és a klinikai gyógyulást követően hetekig kimutathatók a székletben. Az FPV egy évnél tovább képes túlélni megfelelő külső környezetben.

Klinikai vizsgálat

Az FPV-fertőzés elsődleges klinikai tünetei a láz, a depresszió, az étvágytalanság, a hányás, a hasmenés és az akut halál. Egyes FPV-s macskák hasmenés nélkül hánynak. Fizikai vizsgálatkor kiszáradás, hasi diszkomfort, megvastagodott SI és megnagyobbodott mesenterialis nyirokcsomók észlelhetők. Kevesebb információ áll rendelkezésre a CPV-vel fertőzött macskák klinikai tüneteiről, de úgy tűnik, hogy ezek a fertőzések kevésbé súlyosak, mint az FPV-fertőzések.

Diagnózis

Megfelelő klinikai tünetek és panleukopenia jelenléte FeLV antigén-negatív cicában erősen FPV fertőzésre utal. A kutyákhoz hasonlóan a macskák parvovírusfertőzései is dokumentálhatók azáltal, hogy a székletben található ágenseket elektronmikroszkóppal, vírusizolációval, széklet antigén tesztekkel vagy széklet vagy vér PCR vizsgálatával demonstrálják. A CPV-2-hez kifejlesztett 176,180-182 antigénvizsgálat az FPV-t is kimutatja. 180 181 FPV-t tartalmazó módosított élő vakcinák közelmúltbeli beadása átmeneti pozitív eredményeket adhat mind a kutya antigénvizsgálatában, mind a parvovírus PCR-vizsgálatokban, ezért az oltási előzményeket figyelembe kell venni a macskák parvovírus-tesztjeinek értelmezésében. 181,182

Kezelés

A macskák parvovírusfertőzései által okozott klinikai megbetegedések elsősorban szubsztituens folyadékok és elektrolitok beadásával támogatják. A hányáscsillapítókat gyakran alkalmazzák tartós hányás esetén, és a másodlagos bakterémia vagy a szepszis antibiotikum-terápiája indokolt lehet. Más terápiákat, mint például az interferonokat, a passzív immunterápiát és a vírusellenes gyógyszereket, megkísérelték néhány, de nem állnak rendelkezésre ellenőrzött adatok, amelyek alátámasztanák e kezelések alkalmazását. A gyomor-bélrendszert támogató terápiákat, mint a nyájas étrendet és a probiotikumokat, gyakran írják fel a gyógyulási időszakban.

Prognózis

Az FPV-fertőzés halálozási aránya a fogékony cicákban nagyon magas lehet még megfelelő támogató kezelés mellett is. 176 A macskák CPV-2 fertőzéseivel járó klinikai betegség kevésbé súlyosnak tűnik, és jobb prognózisa lehet.

Megelőzés és közegészségügyi megfontolások

Az FPV-tartalmú inaktivált vagy gyengített élő oltásokkal történő immunizálás tartósan sterilizáló immunitást biztosít. Lehetséges, hogy egyes FPV-tartalmú vakcinák védelmet váltanak ki a kutya parvovírustörzsek ellen, amelyek klinikai betegséghez vezethetnek. 183 Az AAFP javasolja a legyengített élő vakcinák alkalmazását magas kockázatú cicákban annak érdekében, hogy az anya potenciális immunitása esetén gyorsan kiváltsa az elsődleges immunválaszokat. 158 Nincs bizonyított közegészségügyi kockázat a macskák parvovírusfertőzései kapcsán.

Macskás Panleukopenia vírusfertőzés és egyéb vírusos enteritidek

Etiológia és epidemiológia

A macska panleukopenia vírus (FPV) egy parvovírus, amely világszerte enteritist és panleukopeniát okoz a házi- és vadmacskafajokban. 2 A mosómedve, a nyérc, a rókák és a majom betegségével is társult, és a görényekben is képes reprodukálódni, anélkül, hogy betegséget okozna. A macskás panleukopeniát néha zavaróan „macskavésznek” és „macskaméregnek” nevezik. Az FPV egy kicsi, egyszálú, burok nélküli DNS-vírus, amely szoros kapcsolatban áll a CPV-2-vel, de az 1970-es évek végén kialakult CPV-2-vel ellentétben az FPV létezése az 1920-as évek óta ismert. 1 Az FPV ugyanolyan képességgel rendelkezik, mint a CPV-2, hogy hosszú ideig túlélje a környezetet és ellenálljon a fertőtlenítésnek, és ugyanolyan előnyben részesíti a gyorsan osztódó sejtek replikációját (lásd 14. fejezet).

A macskák gyomor-bélgyulladásával társult egyéb vírusos kórokozók közé tartozik a macska enterális koronavírus (lásd 20. fejezet), a FeLV, a rotavírusok, a kalicivírusok, a reovírusok és az asztrovírusok. A torovírusszerű szer társult a hasmenés szindrómájával és a macskák niktáló membránjának kiemelkedésével. 11 Togavírusszerű és pikornavírusszerű részecskéket azonosítottak az ausztrál macskák ürülékében, de jelentőségük bizonytalan. 12.

Meddőség a szukában és a királynőben

Macskás Panleukopenia vírus

A macska panleukopenia vírusát a nyál, a széklet és a vizelet közvetlen érintkezés útján továbbítják. A terhes királynők megfertőzése abortuszt, halvaszületést, újszülöttek halálát és magzati kisagyi hypoplasiát eredményezhet. Ezek a hatások a transzplacentáris fertőzés következményei, amelyek magzati halálhoz és reszorpcióhoz vezetnek a terhesség korai szakaszában, valamint kisagyi hypoplasia , amikor a fertőzés a terhesség középső harmadától kezdődik. A diagnózis a klinikai tünetek, a hisztopatológiai leletek, a vírusizoláció és a párosított szérumminták alapján állítható fel, amelyek az antitest titerének emelkedését mutatják. A cerebellaris hypoplasiában szenvedő kiscicák nem kezelhetők.

Parvoviridae

Klinikai jellemzők és epidemiológia

A macska panleukopenia vírus erősen fertőző. A vírus megszerezhető fertőzött macskákkal való közvetlen érintkezés útján, vagy fomitesen keresztül (ágynemű, ételételek); a legyek és az emberek mechanikus vektorként működhetnek. A vírus túlnyomórészt a székletben ürül, de előfordulhat a beteg állatok hányásában, vizeletében és nyálában is, és nagyon stabil a környezetben.

A macska panleukopenia leggyakrabban az elválasztás időpontjában fertőzött kiscicáknál fordul elő, amikor az anyai antitestek elapadnak, de minden korosztály macskája hajlamos a fertőzésre. Az inkubációs periódus körülbelül 5 nap (2–7 nap). A klinikai tünetek megjelenésekor mély leukopénia alakulhat ki, és a betegség súlyossága és a halálozási arány párhuzamos a leukopenia súlyosságával; a prognózis súlyos, ha a fehérvérsejtszám 1000 sejt/ml vér alá csökken. A klinikai tünetek közé tartozik a láz (40 ° C-nál nagyobb), amely 24 órán át vagy tovább tarthat. A halál ebben a fázisban következik be a betegség peracut formájában. A túlélő macskákban a hőmérséklet normalizálódik, és a betegség 3. vagy 4. napján ismét emelkedik, ekkor lassúság, alkalmatlanság, durva szőrzet és gyakran ismételt hányás jelentkezik. Körülbelül a betegség 3. vagy 4. napján bőséges és tartós hasmenés alakulhat ki. A súlyos malabszorpciós hasmenéstől való kiszáradás gyakran a halálos fertőzések fő tényezője.

A cicák perinatális vagy méhen belüli fertőzése a kisagy kóros fejlődését okozhatja (kisagyi hypoplasia/atrófia szindróma). Az érintett cicák észrevehetően ataxiásak, amikor 3 hét körüli korukban ambulánssá válnak (úgynevezett spasztikus vagy ingatag macska szindróma); széles alapú álláspontot képviselnek, és eltúlzott lépésekkel mozognak, hajlamosak túllépni a jelet, és szünetet tartani és ingadozni a tervezett cél körül.

A macskák megelőző egészségügyi ellátása

Ilona Rodan, Andrew H. Sparkes, A macska, 2012

Macskás Panleukopenia vírus

Az FPV elleni oltás általában rendkívül hatékony, a legtöbb oltott macska teljesen védett a betegségekkel és a fertőzésekkel szemben. Bár az oltás nagyon hatékony, az FPV továbbra is elterjedt vírus, és mindhárom macska vakcina irányelv (FVGG) ajánlja az FPV-t alapvető vakcinaként. A cicáknál az oltást már 6–8 hetes korban el kell kezdeni, és az oltásokat 3–4 hetente meg kell ismételni, amíg a macska 16–20 hetes lesz. A végső vakcina beadása 16-20 hetes korban segít az optimális oltási hatékonyság biztosításában azoknál a macskáknál, amelyekben az MDA magas szintje megakadályozhatja a hatékony reakciót korábbi életkorban. A módosított élő vakcinákat nem szabad 4 hétesnél fiatalabb cicáknál vagy vemhes királynőknél használni, mivel a fejlődő agyban a kisagy károsodása fennáll. Nagy kockázattal járó helyzetekben a módosított élő injekciós vakcinák az immunitás gyorsabb kialakulását biztosíthatják, míg az intranazális oltások kevésbé hatékonyak. FeLV- és FIV-fertőzött macskákban, valamint immunhiányos macskákban módosított élő vakcina helyett megölt állat használata ajánlott.

Tanulmányok kimutatták az elhúzódó DOI-t az FPV-vel történő sikeres oltás után, és ezért mindhárom FVGG 1 évesen emlékeztetőt javasolt, majd 3 évente gyakrabban emlékeztetőt.