Figyelemre méltó gyakorisága a májbetegség kórelőzményében kutyákkal, akik hajdinával házi étrendet fogyasztottak

Hovatartozások

  • 1 Állattáplálkozási és dietetikai tanszék, Állatorvos-tudományi Tanszék, Ludwig-Maximilians-Egyetem.
  • 2 Gyógyszerésztudományi Kar, Ljubljanai Egyetem.

Szerzői

Hovatartozások

  • 1 Állattáplálkozási és dietetikai tanszék, Állatorvos-tudományi Tanszék, Ludwig-Maximilians-Egyetem.
  • 2 gyógyszerészi kar, Ljubljanai Egyetem.

Absztrakt

Célkitűzés: Táplálkozási konzultációs szolgáltatásunkban májbetegséget észleltünk egy kutyánál, egy gazdinak, aki hajdinát etetett. Ez ahhoz a hipotézishez vezetett, hogy a hajdina problémákat okozhat. A német és az orosz táplálkozási konzultációs szolgálatban végzett jelenlegi retrospektív vizsgálatot annak érdekében vizsgálták, hogy a hajdinával etetett kutyáknál gyakoribb-e a májbetegség.

méltó

Anyagok és metódusok: Retrospektív tanulmány készült az LMU München állattáplálkozási és dietetikai tanácsa és egy orosz táplálkozási tanácsadó táplálkozási konzultációs eseteiről. Táplálkozási előzményeik szerint hajdinával rendelkező kutyák összes esetét kiértékeltük, és összehasonlítottuk véletlenszerűen kiválasztott kutyákkal, akiket ugyanabban az esetcsoportban nem tápláltak hajdinával. Két német és 1 orosz hajdina mintát hasonlítottak össze (megjelenés, tápanyagtartalom, keményítőzselatinizáció, flavonoidok, fagopirin), valamint főzési módszereket.

Eredmények: A 2007-2017-es években Németországban 34, Oroszországban 57 esetet azonosítottak hajdinával etetett kutyákkal. Németországban 85, Oroszországban 48 kontrollesetet értékeltek. Németországban a hajdinával etetett kutyákban a májbetegségek előfordulási gyakorisága 32%, míg a kontrollcsoporté 3,5% volt. Oroszországban azonban nem volt szignifikáns különbség a hajdina és a kontroll kutyák között. A német és az orosz hajdina megjelenése különbözött, a német példányokban kisebb magvak és zöldebb színűek voltak, míg az orosz hajdina nagyobb és barnább magokat mutatott. Nem volt különbség a 3 hajdina minta nyers tápanyag- és rutintartalmának elemzésében. A kvercetin, a kvercitrin és a fagopirin nem volt kimutatható mind a három mintában. Az orosz mintában a keményítő-zselatinizáció mértéke magasabb volt, mint a németé. Oroszországban a forrázás során ajánlott eltávolítani a vöröses söpredéket, míg Németországban ezt ritkán említik.

Következtetés és klinikai jelentőség: A német hajdina kockázatot jelenthet a kutyák étrendjében. Mivel a különbség továbbra sem tisztázott, ajánlatos tartózkodni a hajdina kutyákkal való etetésétől. Házi táplálékkal etetett és májbetegségben szenvedő kutyáknál a hajdinát figyelembe kell venni a táplálkozási történelemben.

Gegenstand und ziel: Az unserem Ernährungsberatungsdienst beobachteten wir Lebererkrankungen bei 2 Hunden eines Besitzers, die mit Buchweizen gefüttert wurden. Diese retrospektive Studie wurde in jeweils einer deutschen und einer russischen Ernährungsberatungspraxis durchgeführt, um festzustellen, ob eine erhöhte Inzidenz von Lebererkrankungen bei Hunden besteht, die mit Buchweizen gefüttert wurden.

Anyag és módszer: Minden Fälle der mit Buchweizen ernährten Hunde in den beiden Ernährungsberatungspraxen wurden überprüft und mit einer Kontrollgruppe zufällig ausgewählter Hunde verglichen, deren Ration keinen Buchweizen enthielt. Es erfolgte ein Vergleich von 2 deutschen und einer russischen Probe hinsichtlich Aussehen, Nährstoffgehalt, Stärkeaufschlussgrad sowie Gehalt an Flavonoiden und Fagopyrin. Ferner wurde die landestypische Kochmethode für Buchweizen recherchiert.

Ergebnisse: In den Jahren 2007–2017 ließen sich 34 Fälle aus Deutschland und 57 Fälle aus Russland identifizieren, in denen Buchweizen an Hunde verfüttert wurde. Die Kontrollgruppe umfasste 85 Fälle in Deutschland und 48 in Russland. A Die Inzidenz von Lebererkrankungen betrug in Deutschland bei mit Buchweizen gefütterten Hunden 32% im Vergleich zu 3,5% in der Kontrollgruppe. Oroszországban differierte die Inzidenz von Lebererkrankungen zwischen beiden Gruppen nicht signifikant. Das Aussehen des deutschen und russischen Buchweizens war unterschiedlich, mit kleineren und grünlichen Samen in den deutschen Proben und bräunlicher Farbe der russischen Probe. Kein Unterschied wurde zwischen den 3 Buchweizenproben hinsichtlich Rohnährstoffgehalt und Rutingehalt festgestellt. A keiner Probe ließ sich Quercetin, a Quercitrin a Fagopyrin nachweisen nevet viseli. Der Stärkeaufschlussgrad háború der russischen Buchweizenprobe höher als in den deutschen Proben. A Russland wird empfohlen, den rötlichen Schleim während des Kochvorgangs zu entfernen, während dieschen-ben döglött Rezepten selten erwähnt wird.

Schlussfolgerung und klinische: Relevanz Das Verfüttern von deutschem Buchweizen kann für Hunde ein Risiko darstellen. Bis geklärt ist, worin seine potenziell schädliche Wirkung besteht, sollte das Verfüttern von Buchweizen an Hunde vermieden werden. Bei Hunden mit einer Lebererkrankung sollte Buchweizen in der Fütterungsanamnese berücksichtigt werden.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A szerzők megerősítik, hogy nincsenek összeférhetetlenségük.