Diétás kompozíciók

A diétakompozíciók összes táblázata

Az egy főre eső átlagos gyümölcsfogyasztás és a minimálisan ajánlott irányelvek
Az egy főre eső zöldségfogyasztás átlagos értéke az ajánlott minimális irányelvekkel szemben
Szénhidrátokból, fehérjéből és zsírból származó napi kalóriakészlet
Diétás összetétel országonként
Diétás összetételek árucsoportonként
Gyümölcsfogyasztás gyümölcstípus szerint
Az egy főre eső gyümölcsfogyasztás
A gyümölcsfogyasztás és az egy főre eső GDP
Az egy főre eső gabonafélék fogyasztása árutípus, napi kilokalória szerint
Rizsfogyasztás és szélességi fok
Az állati fehérjéből származó kalóriák aránya az egy főre eső GDP-vel szemben
A fehérjéből származó étrendi energia aránya az egy főre eső GDP-hez viszonyítva
A szénhidrátokból származó étrendi energiaellátás aránya az egy főre eső GDP-hez viszonyítva
A zsírok étrendi energiaellátásának aránya az egy főre eső GDP-hez viszonyítva
A gabonafélékből, gyökerekből és gumókból származó energia aránya az egy főre eső GDP-hez viszonyítva
Egy főre eső zöldségfogyasztás

Diétás készítmények

Diétás összetételek makrotápanyagokkal

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Diétás összetételek ételcsoportok szerint

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Gabona-preferenciák az egész világon

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Gyümölcs- és zöldségbevitel

Zöldségfogyasztás az egész világon

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Zöldségfogyasztás vs. ajánlott irányelvek

A térkép részletezi az egy főre jutó napi átlagos zöldségfogyasztást, szemben az egészségre vonatkozó tipikus étrendi irányelvekkel. A kék színnel jelölt országokban az egy főre jutó átlagos bevitel személyenként és naponta 250 gramm (g) alatt van; a zöld színű országok száma meghaladja a 250 g-ot. Az Országos és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai általában napi 200-250 g között mozognak. 1

Az adatok az egy főre jutó átlagos zöldségellátást mutatják, ami nem korrigálja a háztartások hulladékát.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Gyümölcsfogyasztás az egész világon

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Gyümölcsfogyasztás típusonként

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Gyümölcsfogyasztás az ajánlott irányvonalakkal szemben

A térkép részletezi az egy főre jutó napi átlagos gyümölcsfogyasztást, összehasonlítva az egészségre vonatkozó tipikus étrendi irányelvekkel. Az egy főre jutó átlagos gyümölcsfogyasztás, az egészségre általánosan elfogadott minimális irányvonalakhoz viszonyítva. A kék színnel jelölt országokban az egy főre jutó átlagos bevitel személyenként naponta 200 gramm (g) alatt van; a zöld színű országok száma meghaladja a 200 g-ot. Az Országos és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) általában napi 200 g-ot határoz meg. 2

Az adatok az egy főre eső átlagos gyümölcsszükségletet mutatják, ami nem korrigálja a háztartások hulladékát.

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Az állati eredetű ételek az étrend nagyobb részét képezik, amint meggazdagodunk

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

A diéták változatosabbak, ahogy egyre gazdagabbak vagyunk

Az alacsonyabb jövedelmek kevésbé változatos, gabonaalapú étrenden alapulnak

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Az étrend tápanyagokban gazdag ételekben változatosabb, mivel gazdagabbak vagyunk

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

A gabonafélék preferenciái földrajzi elhelyezkedés szerint változnak

Kattintson az interaktív verzió megnyitásához

Definíció és mérés

Hogyan számítják az egy főre eső élelmiszer-ellátást vagy -fogyasztást?

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) elkészíti az „Élelmiszer-mérleget” (FBS) az összes élelmiszeripari termékről globális, regionális és nemzeti szinten. Az élelmiszer-mérlegek feltérképezik az élelmiszer-alapanyagok mennyiségét (elsődleges egyenértékükként mérve, például a „búza és termékek” a búzából származó összes termék összegét jelenti) a termelési szinttől az emberi élelem számára megmaradt maradék mennyiségig. Ezt tömegmennyiségben mérik - például tonnában vagy kilogrammban.

Ezek a lapok elszámolják az élelmiszer-rendszer veszteségeit és elosztásait, ideértve az importot, az exportot, a készletváltozásokat, a vetőmagot, az állati takarmányt, egyéb (ipari felhasználást) és az élelmiszer-veszteségeket. Az ezen eltérítések korrekciója után fennmaradó áruk meghatározása „élelmiszer-ellátás”. Az egy főre eső átlagos élelmiszer-ellátás levezetéséhez ezt az összértéket el kell osztani a népesség méretével. Ez az adat a táplálékfelvétel átlagos szintjének tekinthető, azonban nem veszi figyelembe az élelmiszer-pazarlást a fogyasztói szinten (azaz háztartásokban vagy éttermekben).

Hogyan származik a szénhidrát-, fehérje- és zsírbevitel az áru mennyiségéből?

A specifikus makrotápanyagok (szénhidrátok, fehérjék és zsírok) bevitelét az átlagos élelmiszer-összetételi tényezők alapján származtatják - ezeket a tényezőket vezetik le és mutatják be a FAO Élelmiszer-mérleg kézikönyvében. 3

Ezen tényezők és tömegmennyiségek felhasználásával a szénhidrát-, fehérje- és zsírbevitel grammban számolható.

Annak levonásához, hogy ezek a makrotápanyagok hozzájárulnak-e a teljes kalóriabevitelhez, kiszámíthatjuk a szénhidrátokból, fehérjékből és zsírokból származó kalóriákat az energiasűrűség-tényezők felhasználásával. Körülbelül minden gramm szénhidrát és fehérje egyenértékű 4 kilokalóriával, míg minden zsírgramm 9 kilokalóriával egyenértékű. 4

Ezért kiszámíthatjuk az egyes makrotápanyagokból származó napi kalóriák teljes számát, szorozva mindegyik grammját az ekvivalens energia-átalakítási tényezővel.

Például: 300 gramm szénhidrát * 4 kilokalória/gramm fogyasztása = 1200 kilokalória szénhidrátból.