Glikémiás index, glikémiás terhelés és metabolikus szindróma mexikói serdülőknél: keresztmetszeti tanulmány az NHNS-2012-től

Absztrakt

Háttér

Az étrendi glikémiás index (GI) és az étkezési glikémiás terhelés (GL) szerepe a metabolikus szindrómán (MetS) az ifjúsági populációkban továbbra sem tisztázott. Jelen tanulmány célja az étrendi GI, a diétás GL és a MetS és összetevői közötti összefüggés értékelése mexikói serdülőknél.

Mód

Ezt a vizsgálatot a National Health and Nutrition Survey 2012 keresztszelvényes, valószínűségi, népességalapú felmérés keretében, többlépcsős, rétegzett klaszter mintavétellel végezték. Elemeztünk egy 1346 12–19 éves korú alany mintáját, akik 13 164 077 serdülõt képviselnek. A táplálkozási szokásokat validált szemikvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőív segítségével értékelték. A GI-értékeket a GI-értékek nemzetközi táblázatai alapján rendeltük hozzá. A MetS-t a serdülők számára kidolgozott Nemzetközi Diabetes Szövetség kritériumai szerint határoztuk meg. Többféle logisztikai regressziós modellt alkalmaztunk az esélyhányadok (OR) és 95% -os konfidencia intervallumuk (CI) megbecsülésére az étrendi GI és GL kategóriái közötti összefüggés, valamint a MetS és alkotóelemeinek prevalenciájának értékelésére.

Eredmények

Nem tapasztaltunk összefüggést az étrendi GI vagy GL és a MetS prevalenciája között. Az étrendi GI legmagasabb kategóriájába tartozó női serdülőknél nagyobb az esély a kóros vérnyomásra (OR = 3,66; 95% CI, 1,46–9,22; P trend esetén = 0,012). A magas diétás GL-hez társult a kóros vérnyomás magasabb esélye is női serdülőknél (OR = 5,67; 95% CI, 1,84–17,46; P a trendhez = 0,003).

Következtetések

Magasabb az abnormális vérnyomás esélye a magas diétás GI-vel és diétás GL-lel rendelkező női serdülőknél.

Háttér

A metabolikus szindróma (MetS) prevalenciája magas az elhízott gyermekeknél és serdülőknél [= 95.) mexikói serdülőknél. Endocr Connect. 2013; 2: 208–15. "Href ="/articles/10.1186/s40795-017-0162-2 # ref-CR1 "> 1, 2]. Mexikóban a serdülők csaknem 35% -a túlsúlyos vagy elhízott [3 ] és a MetS előfordulása 6,5% [4] és 19,2% [5] között ingadozik. Ezért különös figyelmet kell fordítani a módosítható kockázati tényezőkre, például az életmódra és az étkezési szokásokra: ezek fontos szerepet játszanak a MetS. Az étrendi tényezők közül a szénhidrátok a fő energiaforrás a legtöbb populáció étrendjében, és különleges funkcióval rendelkeznek az energia-anyagcserében és a homeosztázisban [6]. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy egyes szénhidrátforrások hasznosak lehetnek, mások pedig nem minőségük és rosttartalmuk [7]. A szénhidrátok minősége a glikémiás index (GI) segítségével mérhető; ez a vércukor-válasz görbéje alatti növekményes terület, miután egy bizonyos ételből 50 g rendelkezésre álló szénhidrátot fogyasztottak, és a kiváltott glikémiás válasz százalékában kifejezve b y 50 g glükóz vagy fehér kenyér [8]. Sőt, a glikémiás terhelés (GL) a szénhidrátbevitel minőségét és mennyiségét egyaránt figyelembe veszi [9, 10].

Felnőtteknél a randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT) különböző metaanalíziséből származó bizonyítékok azt mutatták, hogy az alacsony GI vagy GL étrend alacsonyabb éhomi vércukorszintet és glikált hemoglobinszintet eredményezett [11], valamint az összkoleszterin és az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterinszint nagyobb mértékű csökkenését eredményezte ( LDL-c) összehasonlítva a kontroll étrendekkel [12, 13]. Ennek ellenére ez utóbbi megállapításokat nem figyelték meg túlsúlyos/elhízott alanyoknál, akik alacsony GI/GL étrendet követtek [14]. Az RCT-k eredményei továbbá bebizonyították, hogy az alacsony GI-tartalmú étrend a trigliceridszintre [15] vagy a nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin (HDL-c) koncentrációjára [16] kedvező hatást gyakorol. Ezek a megállapítások azonban következetlenek, és egy nemrégiben készült metaanalízis nem erősítette meg őket [13].

Gyermekek és serdülők esetében egy metaanalízis kimutatta, hogy az alacsony GI-diéták csökkenthetik a szérum trigliceridek és a homeosztázis modell értékelési indexét túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél és serdülőknél [17].

A GI, GL és MetS közötti összefüggést többnyire felnőtt populációkban végzett prospektív vizsgálatokban tanulmányozták [18, 19], és változó eredményeket produkált. Kevés a bizonyíték a fiatalok ilyen társulására. Két, Ausztráliában végzett keresztmetszeti vizsgálat magasabb esélyeket állapított meg a MetS kialakulásában a reggeli GL minden egységnövekedése esetén [20] és 20 egység étrendi GL növekedése esetén [21].

Tudomásunk szerint nem állnak rendelkezésre bizonyítékok a szénhidrátok minősége és a MetS közötti kapcsolatról egy mexikói fiatalok körében. Ezért a tanulmány fő célja az étrendi GI, a diétás GL és a MetS és annak összetevői közötti kapcsolat értékelése volt egy mexikói serdülők országos reprezentatív mintájában.

Mód

Vizsgálati populáció

Ez a tanulmány a National Health and Nutrition Survey 2012 (NHNS-2012) keresztszelvényes, valószínűségi, népességalapú felmérés keretében készült, Mexikóban, többlépcsős, rétegzett klaszter mintavétellel. Az NHNS-2012 tervezését és módszereit máshol írták le [22]. Az NHNS-2012 fő célja az volt, hogy számszerűsítse az egészségügyi és táplálkozási feltételek gyakoriságát, eloszlását és tendenciáit, valamint meghatározó tényezőit a mexikói lakosságban [22]. Az adatokat számítógépes interjúk segítségével gyűjtötték a résztvevők otthonában. A 14 évesnél fiatalabb gyermek interjúalanyokat rokona segítette válaszaikban.

Folyamatábra, amely a tanulmány résztvevőinek kiválasztását mutatja

Az expozíció értékelése

Étrendi értékelés

Diétás GI és étrendi GL értékelés

Biokémiai mérések

Az éhomi vérmintákat az NHNS-2012 képzett személyzete gyűjtötte össze. A vérvételt megelőző napon az alanyokat arra utasították, hogy kerüljék a szilárd vagy folyékony ételek fogyasztását a gyűjtés előtt. A vért egy antecubitalis vénából vették, és antikoaguláns nélkül csövekbe vették. A vért in situ 3000 g-vel centrifugáltuk. Azoknál az alanyoknál, akik a 2-es típusú diabetes mellitus (T2D) korábbi diagnózisáról számoltak be, egy második mintát gyűjtöttünk heparinizált csövekbe. A szérum alikvot részeket kriovialokban tároltuk és folyékony nitrogénben fagyasztottuk. A mintákat a Mexikói Nemzeti Közegészségügyi Intézetbe szállították és -70 ° C-on tárolták a biokémiai laboratórium hátsó elemzéséhez.

Automata analizátorral (Architect ci8200, Abbott Diagnostics, Wiesbaden, Németország) mértük a szérum glükózkoncentrációt glükóz-oxidáz módszerrel kemilumineszcencián keresztül. Az eljárás pontosságának és pontosságának ellenőrzése érdekében a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet 965 anyagát egyidejűleg megmérték. Meghatároztuk a szérum triglicerid szinteket a lipáz hidrolízis után egy automatikus analizátorban (Architect ci8200, Abbott Diagnostics, Wiesbaden, Németország). A HDL-c-t enzimatikus kolorimetriás közvetlen módszerrel mértük, a kiomikronok, a nagyon kis sűrűségű lipoproteinek (VLDL) és az alacsony sűrűségű lipoproteinek enzimes emésztéssel történő eltávolítása után. E mérések pontosságának és pontosságának biztosítása érdekében a HDL-c és a triglicerid koncentrációját egyidejűleg mértük egy második laboratóriumban (Lipidek Laboratórium, Országos Orvostudományi és Táplálkozástudományi Intézet, Salvador Zubiran, Mexikó).

Metabolikus szindróma

A MetS jelenlétét a Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) MetS gyermekeknek és serdülőknek meghatározása alapján azonosították [36, 37]. 12–16 éves serdülőknél a MetS-t a következő kritériumok szerint határozták meg: (1) a hasi elhízás jelenléte (WC ≥90. percentilis az életkor és a nem, illetve a felnőttek cutoffja esetén, ha alacsonyabb); és (2) két vagy több egyéb állapot jelenléte a trigliceridek között ≥150 mg/dl, HDL-c

Eredmények

Ebben a vizsgálatban a serdülők átlagos étrendi GI és GL értéke az NHNS-2012-ben 51,8 (5,3) és 150,0 (27,3) volt. A MetS prevalencia a teljes mintában 8,8% volt, nagyobb arányban a nők (12,0%), mint a férfiak serdülők között (6,4%; P = 0,019).

Az 1. és 2. táblázat bemutatja a minta főbb jellemzőit az étrendi GI és az energiához igazított étrendi GL nemspecifikus tertilitása szerint. Az étkezési GI legmagasabb kategóriájába tartozó résztvevők magasabb szénhidrát- és cukorbevitellel, alacsonyabb fehérje- és teljes zsírértékkel rendelkeztek, mint a legalacsonyabb diétás GI-kategóriába tartozó alanyok. Hasonló jellemzőket találtunk az étrendi GL kategóriáiban, emellett az étrendi GL felső tertilisében magasabb étkezési rostbevitelt figyeltünk meg, mint a legalacsonyabb tertilisban. Nem találtunk különbséget a MetS prevalenciájában vagy összetevőinek átlagában az étrendi GL kategóriákban.

A 3. táblázat az ORS-eket és a MetS és komponenseinek 95% -os CI-jét mutatja az étrendi GI nemspecifikus kategóriái szerint. Nem figyeltük meg a MetS összefüggését sem az étrendi GI-vel, sem az étrendi GL-lel. Amikor azonban a MetS komponenseket külön elemeztük, a női serdülőknél közvetlen összefüggés mutatkozott a legmagasabb étkezési GI és a kóros vérnyomás között (1. modell: OR = 3,66; 95% CI, 1,59–8,39; P trendhez = 0,009). Ez az összefüggés statisztikailag szignifikáns maradt a többváltozós kiigazítást követően. A 4. táblázat a legkülső régiók és a MetS és komponenseinek 95% -os CI-jét mutatja az energiával módosított étrendi GL nemspecifikus kategóriái szerint. A többváltozós modell eredményeink azt is jelezték, hogy a legmagasabb étrendi GL-t szenvedő női serdülőknél nagyobb volt a kóros vérnyomás esélye (OR = 5,67; 95% CI, 1,84–17,46); az étrendi GL kategóriákban jelentős tendencia figyelhető meg (P trendhez = 0,003). A férfiak körében nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést az étrendi GI vagy az étrendi GL és a kóros BP között. Nem találtunk statisztikailag szignifikáns összefüggést a fennmaradó MetS kritériumok és az étrendi GI vagy GL között.

Az értékelt interakciók egyike sem volt statisztikailag szignifikáns az étrendi GI és a GL és a MetS közötti összefüggésben (P interakció> 0,05)

Vita

Ebben a keresztmetszeti vizsgálatban nem találtunk összefüggést az étrendi GI vagy GL és a MetS között. A MetS komponensek elemzésében azonban a magas diétás GI és GL összefüggésbe hozta a kóros vérnyomás magasabb esélyét női serdülőknél.

Nem találtunk összefüggést az étrendi GI vagy GL és a MetS között. Hasonló eredményeket figyeltek meg egy európai gyermekekkel és serdülőkkel (5–18 éves) végzett klinikai vizsgálat során nem mutattak összefüggést az alacsony GI-diéta és a MetS között [43]. Egy 516 ausztrál serdülővel végzett keresztmetszeti vizsgálat nem talált összefüggést az általános diétás GI vagy az étrendi GL és a MetS között [20]. Ebben a vizsgálatban azonban a reggeli GL prediktív volt a MetS-re női, de nem serdülőknél. A jelen tanulmányban SFFQ-t használtunk az étrendi bevitel értékelésére, és nem tudtuk megbecsülni az étkezési GI vagy GL-t különböző étkezési időkben. Így nem volt lehetséges megerősíteni az ausztrál vizsgálat eredményeit.

Eredményeink ellentétben állnak egy keresztmetszeti vizsgálat eredményeivel is, amelyben az étrendi GL-hez a MetS magasabb prevalenciája társult 769 serdülőben (13–15 év) [21]. Eredményeink eltérése magyarázható az étrend értékelésére alkalmazott különböző módszerekkel. Az ebben a tanulmányban használt 3 napos élelmiszer-nyilvántartás valójában pontosabban értékelhette a GI-t, mint a nálunk használt SFFQ: az élelmiszer-nyilvántartások pontosabb tájékoztatást adnak az elfogyasztott élelmiszerek típusairól és adagjairól, mint az SFFQ.

Összefüggést azonosítottunk a legmagasabb étrendi GI és a GL és a kóros vérnyomás között a női serdülők között. Eredményeinkkel ellentétben egy olyan klinikai vizsgálat eredménye, amelyben 50 túlsúlyos vagy elhízott női serdülő vett részt, nem mutatott vérnyomáscsökkenést egy 10 hetes beavatkozás után alacsony GI diétával [44]. Eredményeink és az eredményeik közötti eltérés a tanulmány tervezésével magyarázható. Keresztmetszeti vizsgálatunk nem tette lehetővé az ok-okozati viszony értékelését; ezért további prospektív és klinikai vizsgálatokra van szükség a megfigyelt összefüggés megerősítéséhez. Másrészt hasonló eredményeket figyeltek meg egy prospektív vizsgálatban, amelyet 858 ausztrál serdülő körében folytattak 5 éven keresztül [45]. A szerzők közvetlen összefüggést találtak a női serdülők között: az étrendi GI és GL minden 1-SD-növekedése esetén az átlagos szisztolés vérnyomás 2,3, illetve 4 Hgmm-rel emelkedett. Ebben a vizsgálatban nem figyeltek meg szignifikáns összefüggést a férfi serdülők szénhidrátminősége és vérnyomása között.

Jelen munkában nem találtak bizonyítékot az étrendi GI, az étrendi GL és a többi MET-komponens közötti összefüggésre (emelkedett WC, emelkedett trigliceridszint, alacsony HDL-c, emelkedett éhomi szérum glükóz). Egy nemrégiben végzett szisztematikus felülvizsgálat eredményei nem mutattak összefüggést az alacsony/magas GI diéták és a testtömegindex, a derék kerülete, a csípő kerülete, a derék és a csípő közötti arány, az összes koleszterin, az LDL-c, a HDL-c, a diasztolés és a szisztolés vér között. nyomás, éhomi szérum glükóz, éhomi szérum inzulin, glikozilezett hemoglobin és C-reaktív fehérje. Ez utóbbi metaanalízisek azonban azt mutatták, hogy az alacsony GI protokollok a trigliceridek és a HOMA-index markánsabb csökkenését eredményezték [17].

Mindazonáltal a közelmúltbeli beavatkozási vizsgálatok megállapították, hogy az alacsony GI-diéták a WC-hez képest szignifikánsan nagyobb csökkenést eredményeztek [46, 47]. Ezenkívül egy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy a görbe alatti vércukorszint teljes területe 13% -kal nagyobb volt a magas GI, mint az alacsony GI reggelivel a túlsúlyos női serdülőknél, és 4% -kal magasabb a nem túlsúlyos női serdülőknél [48]. Ráadásul alacsony GI-vel rendelkező étrendi beavatkozás javította a szérum glükózszintjét az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél [49]. Hasonlóképpen, a túlsúlyos és elhízott 11 éves gyermekek körében 6 héten át tartó alacsony GL-értékű diétás beavatkozás az éhomi glükóz csökkenését mutatta [50]. A klinikai vizsgálatokat azonban meghatározott populációs csoportokban végezték: ez a tény - az étrendi beavatkozással együtt - megmagyarázhatja a különbségeket eredményeinkben.

Vizsgálatunkban az átlagos diétás GI a női serdülőknél 51,5, a férfi serdülőknél 52,1, az étrendi GL magasabb volt a férfi serdülőknél (161,4), mint a női serdülőknél (135,8). A mintánk GI-értékei alacsonyabbak voltak, mint az ausztrál, kanadai, brit vagy japán serdülőknél (kb. 56–64 egység), és tanulmányunk átlagos étrendi GL-je összhangban volt a serdülőkön végzett korábbi vizsgálatokkal (128 és 168 egység között) ) [20, 51,52,53,54]. Ezért továbbra is szükséges és sürgős tisztázni azt a szerepet, amelyet az alacsony GI- vagy GL-diéták gyakorolnak a MetS kezdetére az ifjúsági népességben világszerte, mivel a MetS-ben szenvedő egyének kétszeres kockázata van a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának [55] és magasabb a T2D kockázata a szindróma nélküli emberek [56].

Az egyik feltételezett metabolikus hatás, amellyel a magas GI és a GL étrend növeli a vérnyomást, egy étkezés utáni glikémiás válasz, és az ennek következtében magas GI ételek fogyasztása után kiváltott hiperinsulinémia [57]. Megállapították, hogy a pubertás alatti magasabb étkezési GI prospektívan összefügg a nagyobb inzulinrezisztenciával [58]. A hiperinsulinémiát a szimpatikus idegrendszer stimulálásával, a fokozott nátrium-visszatartással és a térfogat-bővüléssel társították a vérnyomás kóros szintjével [45].

Ezenkívül az SFFQ az interjú dátumát megelőző 7 napon belül értékelte az élelmiszerek fogyasztását, így ez az értékelés nem tükrözi a lakosság szokásos étkezési szokásait. Ezenkívül az SFFQ-t nem kifejezetten az étrendi GI és GL értékelésére tervezték; ennek az eszköznek az alkalmazásával elfogultság alakulhat ki az étrendi GI és GL változásokban, mivel az élelmiszerek korlátozott száma és korlátok vannak az egyes elfogyasztott élelmiszerek mennyiségének meghatározására [63]. Ennek ellenére az NHNS-2012-ben alkalmazott SFFQ-t elégségesnek találták a serdülők szénhidrátbevitelének értékelésére [23]. Továbbá a mexikói helyi élelmiszerek közzétett GI-értékei korlátozottak; ezért más országokból származó referencia földrajzi adatokat használtunk fel. Ez hibaforrást jelenthet, mert az élelmiszerek GI-értékei fajtától, termesztési körülményektől, feldolgozástól és főzéstől függően eltérhetnek [64]. Étrendi értékelésünkben bizonyos fokú téves osztályozás történhetett; azonban az ilyen téves osztályozás valószínűleg nem differenciáltabb lett volna, így az elfogultság valószínűleg a null felé irányult volna.

Ennek a tanulmánynak az egyik erőssége a nagy mintaméret, amely lehetővé teszi számunkra, hogy lehetséges zavarókat bevezessünk a modellekbe. A kialakított protokoll használata lehetővé tette számunkra, hogy a GI értékeket szisztematikusan, reprodukálható módon hozzárendeljük az SFFQ-hoz. Ezenkívül tudomásunk szerint ez az első mexikói serdülők körében végzett tanulmány, amely az étrendi GI, a diétás GL és a MetS vagy annak összetevői közötti összefüggést tárja fel. Mindazonáltal további, prospektív vizsgálatokon alapuló bizonyítékokra van szükség az étrendi GI, a diétás GL és a MetS közötti hosszú távú összefüggés megállapításához a fiatalok körében.

Következtetések

A mexikói serdülők országos reprezentatív mintájában nem tapasztaltunk összefüggést az étrendi GI vagy az étrendi GL és a MetS között. Ugyanakkor a kóros vérnyomás magasabb esélyeit találtuk a legmagasabb diétás GI-vel és GL-lel rendelkező női serdülők között. Ez a vizsgálat hozzájárul a szénhidrátok minősége és a MetS kockázati tényezők közötti kapcsolat bizonyítékainak összegyűjtéséhez az ifjúsági populációkban. A keresztmetszeti vizsgálat miatt azonban eredményeinket körültekintően kell kezelni, és további vizsgálatokra van szükség az azonosított összefüggések megerősítéséhez.