Gyomor polip

A gyomorpolipok (többnyire nonadenomatous) a betegek 30-100% -ában fordulnak elő, a duodenalis adenomák pedig 45-90% -ban fordulnak elő.

Kapcsolódó kifejezések:

Adenoma
Családi adenomatózus polipózis
Neoplazma
Endoszkópia
Lézió
Mutáció
Dysplasia
Polip
Gyomorrák

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Gyomorpolipok

Steffen Muehldorfer,. Manfred Stolte, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Járványtan

A gasztrointesztinális polipok definíció szerint a környező nyálkahártya fölé emelkedett elváltozások. A gyomorban az összes gasztroszkópos vizsgálat 1–5% -ában megtalálhatók. A jelentett incidencia változó, mivel a fundus mirigy polipjait, amelyek az összes polip körülbelül 50% -át teszik ki, csak következetlenül vették fel a felmérésekbe. A betegek körülbelül 25% -ában egynél több polip található. Az egyik legnagyobb hisztopatológiai sorozat csaknem 3600 gyomorpolipot értékelt. A különböző típusú gyomorpolipok abszolút számát és relatív százalékát, a fundus mirigy polipjainak kivételével, az I. táblázat mutatja. A gyomorpolipok helyét illetően bebizonyosodott, hogy a hasnyálmirigy- és Brunner-mirigy heterotópia, valamint a gyulladásos mióma polipok főleg az antrumban, míg a karcinoid tumorok túlnyomórészt a korpuszban fordulnak elő. A hiperplasztikus polipok és adenómák meglehetősen egyenlően oszlanak el az antrum és a korpusz között.

I. TÁBLÁZAT. Különböző gyomorpolipok előfordulása a

típusSzámElőfordulása

Neopláziák
Tubuláris adenoma	600	(16,7%)
Tubulopapilláris adenoma	77	(2,2%)
Papilláris adenoma	7	(0,2%)
Pylorus mirigy adenoma	13.	(0,4%)
Adenocarcinoma	423	(11,8%)
Karcinoid tumor	95	(2,6%)
Teljes	1215	(33,9%)
Daganatos elváltozások
Hiperplasztikus polip	2036	(56,7%)
Gyulladásos mióma polip	192	(5,4%)
Heterotopia	111.	(3,1%)
Peutz – Jeghers polip	21	(0,6%)
Fiatalkori polip	11.	(0,3%)
Cronkhite – kanadai polip	2	(0,1%)
Teljes	2373	(66,1%)

A gyomorpolipos betegek életkor szerinti megoszlása a szövettani típus szerint különbözik. A Peutz – Jeghers-polipokat, a fiatalkori polipokat és a hasnyálmirigy-heterotópiákat általában 50 évnél fiatalabb betegeknél diagnosztizálják, és a fundus mirigy polipjai a 40 és 69 év közötti korosztályban fordulnak elő leggyakrabban; az összes többi szövettani típus főként a 60 éves és idősebb korcsoportban található meg.

Gyomorpolipok és megvastagodott gyomorhajtások

1 Mik a gyomorpolipok, és melyek a leggyakrabban megfigyelt gyomorpolipok?

A gyomorpolipok a hámszövet bármilyen rendellenes növekedését jelentik, amely a gyomor egyébként sima felületéből származik. A gyomorpolipok lehetnek ülő vagy kocsányosak. A nyugati populációkban ma a fundus mirigy polipjai (12-1. Ábra) a leggyakrabban megfigyelt gyomorpolipok, amelyek prevalenciájában a hiperplasztikus gyomorpolipokat helyettesítik (12-2. Ábra). Ezek együttesen a gyomorpolipok több mint 90% -át teszik ki; adenomatózus és hamartomatózus polipok alkotják a fennmaradó részt. A korai gyomorrákok polipoid elváltozásokként jelentkezhetnek. A gyomorpolipok lehetnek egyesek vagy többszörösek. Bár az endoszkópos jellemzők megjósolhatják a szövettani tényezőket, a polip típus pontos megkülönböztetése csak szövetmintavétellel érhető el, és bizonyos esetekben csak a polip teljes reszekcióját követően.

Veleszületett rendellenességek és a gyomor műtéti rendellenességei

Polipok

Gyomorpolipokkal ritkán találkoznak gyermekeknél a diagnosztikai esophagogastroduodenoscopia során. A gyomorpolipok ritkán okozhatnak obstruktív vagy vérző tüneteket. A legtöbb tünetmentes, és a magányos polipok viszonylag ritkák. A hiperplasztikus gyulladásos típusú polipok a leggyakoribb gyomorpolipok. A gyomorpolipok gyakrabban fordulnak elő olyan polipózisos szindrómákkal együtt, mint a családi adenomatózus polipózis (FAP), a Peutz-Jeghers-szindróma vagy a fiatalkori polipózis. Ezeknél a betegeknél gyakran találkoznak velük a felügyeleti endoszkópia során. Mindhárom szindróma autoszomális domináns, és a rosszindulatú daganat kockázatának növekedésével jár. Mind a felső, mind az alsó emésztőrendszer egész életen át tartó megfigyelését igénylik. A rosszindulatú daganat kockázata legnagyobb a FAP-ban szenvedő betegeknél, valamint az adenomatous és fundus mirigy polipokban. A fiatalkori polipózis és a Peutz-Jeghers-szindróma hamartomatózus polipjai kevésbé rosszindulatúak. A 74,75 gyomorpolipokat tipikusan endoszkóposan távolítják el. Azok a polipok, amelyeket endoszkópos úton nem lehet eltávolítani, szükség esetén gasztrotomiával vagy részleges gasztrektómiával távolíthatók el. Lásd még a 43. fejezetet .

Endoszkópos rákszűrés és -figyelés

Joel Z. Stengel, MD, David P. Jones, GI/Májtitok (negyedik kiadás), 2010

24 Mi a gyomorpolipok rosszindulatú potenciálja?

A gyomorpolipokat gyakran véletlenül találják az endoszkópia során, és szövettanilag hiperplasztikus, fundus mirigy vagy adenomatous polipokként osztályozzák őket.

A hiperplasztikus polipok a leggyakrabban előforduló gyomorpolipok (70–90%), és rosszindulatú lehet. A legújabb klinikai vizsgálatok a hyperplastikus polipok akár 19% -ánál mutattak ki diszpláziát, és több jelentést is kaptak fokális rákról.

A fundusmirigy polipok nem társultak a gyomorrák megnövekedett kockázatával, de kialakulhatnak a protonpumpa-gátlók hosszú távú alkalmazásával, vagy előfordulhatnak családi adenomatous colorectalis polipokkal együtt.

A gyomor adenómás polipok rosszindulatúak, ami korrelál a polip méretével és a beteg életkorával.

A gyomor-bélrendszer endoszkópiájának szövődményei

Mouen Khashab, Jean Marc Canard, Gyomor-bélrendszeri endoszkópia a gyakorlatban, 2011

2.3 Polipektómia és endoszkópos nyálkahártya reszekció

A gyomorpolipokat a felső endoszkópos értékelések legfeljebb 3% -ában észlelik.

Az ASGE közzétette a gyomorpolipok kezelésére vonatkozó ajánlásait (7. háttérmagyarázat).

ASGE ajánlások a gyomorpolipok kezelésére

A tüneteket, például elzáródást és vérzést okozó polipokat el kell távolítani, lehetőleg endoszkóposan.

A> 2 cm nagyságú polipokat endoszkóposan kivágni kell, ahol csak lehetséges.

Tünetmentes polipok, amelyek nem adenomák és •

Ha több gyomorpolip találkozik, akkor a legnagyobb polipokat biopsziával vagy kimetszéssel kell ellátni, és reprezentatív mintabiopsziákat kell venni másoktól. A további kezelésnek szövettani eredményeken kell alapulnia.

Megfigyelési endoszkópia 1 évvel az adenomatózus polip eltávolítása után ésszerű. Ha ez a vizsgálat negatív, akkor az ismételt megfigyelési endoszkópiát legfeljebb 3-5 éves időközönként kell megismételni.

A nem adenomatózus gyomorpolipok eltávolítása után nincs szükség felügyeleti endoszkópiára.

A gyomor polipektómiából származó vérzés előfordulása körülbelül 2%.

A duodenális adenomák endoszkópos reszekcióját követő szövődmények jellegükben hasonlóak a kolonoszkópos polipektómia szövődményeihez, beleértve a perforációt, a vérzést és a szedációval kapcsolatos szövődményeket.

A nagy gasztroduodenális polipok reszekciója során sóoldat vagy epinefrin submukozális injekcióját, valamint hurkok és klipek alkalmazását alkalmazták.

A klipek elhelyezése az EMR után elkerülheti a késleltetett vérzést, különösen a duodenumban.

2.3.1 Endoszkópos nyálkahártya reszekció (EMR)

Az EMR magában foglalja az elváltozás felemelését a bélfal muscularis propria-jából, injekcióval vagy az elváltozásnak az endoszkóp csúcsára szerelt sapkába történő felszívásával, majd az elváltozás pergő eltávolításával. Számos EMR technikát írtak le: ▪

Injektálási és vágási technika

Injekció, emelés és vágás technikája

EMR ligálással

Az EMR szövődményei közé tartozik a vérzés, a perforáció és a luminalis stenosis (1. táblázat).

Gyomorpolipok és megvastagodott gyomorhajtások

Endoszkópos reszekció

Gyomorrák

Richard M. Gore, Frank H. Miller, Onkológiai képalkotás, 2002

Gyomorpolipok

A gyomorpolipok előfordulása az Egyesült Államok általános populációjában kevesebb, mint 1%, de tüneti egyéneknél 4-5% -ra nő. 5, 29, 30 A hiperplasztikus polipok a leggyakoribb fajták, amelyek a gyomorpolipok 75-95% -át teszik ki. 14 Elsősorban a gyomor antrumában fordulnak elő, és átmérőjük kevesebb, mint 1,5 cm. A hiperplasztikus polipok krónikus gyomorhuruthoz kapcsolódnak, és a gyomorrákos betegek 4,5-12% -ában fordulnak elő. 3 Általában a hiperplasztikus polipokat, ha kicsik és többszörösek, nem kell eltávolítani.

A fundamentális mirigy polipjai a gyomorpolipok 10–13% -át teszik ki, és rosszindulatú potenciállal nem rendelkező hamartómák közé sorolják. 8, 11, 31 Kicsi (1–5 mm), simán margós, ülő, többszörös, sárga vagy barnás csomók, amelyek a proximális gyomorban helyezkednek el. Családi adenomatózus polipózisban szenvedő betegeknél a fundus mirigy polipjai az esetek 23-45% -ában alakulnak ki. 31 Bár ezek a polipok idővel változhatnak, nincs egyértelmű bizonyíték a rosszindulatú transzformációra.

Az adenomatózus polipok, bár a vastagbélben gyakoriak, az általános populáció gyomrában ritkák. Ezek a polipok nagyobbak és gyakrabban kocsányosak, mint a hiperplasztikus polipok. 32 Az adenomatózus polipok általában 2 cm-nél kisebbek. A 2 cm-nél nagyobb polipok az esetek körülbelül 40% -ában rákos gócokat hordoznak. 33 Ezeknek a polipoknak a természettörténetéről szóló tanulmányok azt mutatják, hogy nem tűnnek el spontán módon, és az adenomák 11% -ánál 4 éven belül kialakulnak carcinomatosus gócok. 11, 33 Így megfigyelési endoszkópia javallt azoknál a betegeknél, akiknél a gyomor adenomáit reszektálták. Új polipok alakulnak ki azoknak a betegeknek a 25-33% -ánál, akiknél endoszkóposan eltávolítottak egy adenomatous polipot. 33

Az adenomatous polipok a családi duodenumban és a distalis gyomorban alakulnak ki a családi adenomatous polyposisban szenvedő betegek 35-100% -ában. 11., 22., 26., 34. Általában kicsik és sokfélék, és rosszindulatú változásokon eshetnek át. Így a megfigyelés és a reszekció jelzett, figyelembe véve a jóindulatú és rosszindulatú daganatok kockázatát ebben a rendellenességben. 3

A Peutz-Jeghers-szindróma a disztális gyomorban és a duodenumban a neoplazma 2-3% -os kockázatával jár. 11, 22 Ezen betegek legfeljebb 25% -ánál alakul ki gastroduodenális polip, de ezeknek nincs rosszindulatú potenciáljuk. 26 A családi fiatalkori polipózisban (retenciós polip) szenvedő betegeknél nincs nagyobb kockázat a gyomorrák kialakulásának. 31

A RENDSZERES LUPUS ERITEMATÓZUS KÉPZÉSE: A MŰVÉSZET ÁLLAMA

Krónikus emésztőrendszeri lupus

A lupusos betegek krónikus gyomor-bélrendszeri változásai közé tartozik a nyelőcső diszfunkciója, a gyomorpolipok, a malabszorpciós szindróma és a fehérjevesztett enteropátia [68, 329–341].

Az SLE-ben előforduló nyelőcső-rendellenességek, amelyek a betegek 13–32% -ánál fordulnak elő [298, 329–334], gyakrabban érintik a nyelőcső alsó egyharmadát, és Raynaud-jelenséggel társultak. Bár a báriumfecske aperisztaltikát, hipomotilitást vagy nyelőcső dilatációt mutathat ki, a manometriai vizsgálatok szerint a változások meghatározása érzékenyebb [331, 332]. A nyelőcső motilitási rendellenességei kevésbé súlyosak és ritkábbak lupusos betegeknél, összehasonlítva a szklerodermával, a vegyes kötőszöveti betegséggel és a polimiozitissel [331, 334].

A gyomorpolipok, amelyeket a gasztrointesztinális széria göbös kitöltési hibáinak tekintenek, ritkán fordulnak elő a lupusban. A mikroszkópos vizsgálat krónikus és akut gyulladásokat mutat, fibrinoid nekrózissal az arterioláris falakban, amelyek vasculitishez kapcsolódnak [335].

A malabszorpció az SLE-hez számos vizsgálatban társult [336, 337, 337a]. A betegeknél rendellenes d-xilózvizsgálatok vannak és/vagy fokozott a széklet zsírkiválasztása [336, 337, 337a]. A röntgenfelvétel hasonló a malabszorpcióhoz más entitásokban, spiculációval, szétaprózódással és a vékonybél hurkok összecsomósodásával. A biopsziák normálisak lehetnek, vagy tompa és normális villiák elvesztését mutathatják.

A lupusos betegek fehérjevesztõ enteropátiát is megnyilváníthatnak durvult és megvastagodott bélredõkkel (55. ábra) és többszörös sima és noduláris elváltozással, fõleg a proximális vékonybélben, de esetenként a gyomorban és a vastagbélben is [338–340, 340a, 341]. A jejunális endoszkópián kitágult nyirokerek és submucosalis ödéma mutatható ki [340a].

55. ÁBRA. A vékonybél-sorozat durvult és megvastagodott bélráncokat mutat egy 25 éves, SLE-ben szenvedő, fehérjevesztõ enteropathiás nõnél.

Trenthamtől és Masi-tól [338], engedéllyel.