Macska egészség

Gyulladásos bélbetegség

Kevés olyan dolog van, ami elkeserítőbb, mint egy olyan macska, aki krónikus hányást és hasmenést szenved. A hányás és a hasmenés kiszáradást okoz, és ha nem kezelik, életveszélyessé válhat. Ezért minden olyan macskát, amelynél ezek a jelek jelentkeznek, állatorvosnak kell megvizsgálnia.

A hányás és a hasmenés számos lehetséges oka lehet, de a gyulladásos bélbetegség (IBD) a macskában a gyomor-bélrendszeri problémák gyakori oka. Bár bármilyen korú macskák érintettek lehetnek, a középkorú vagy idősebb macskák hajlamosabbak az IBD-re.

Az IBD a krónikus emésztőrendszeri rendellenességek csoportját írja le. Mikroszkóposan a betegséget az jellemzi, hogy a gyulladásos sejtek behatolnak az emésztőrendszer nyálkahártyájába. Az IBD oka ismeretlen, de a szövetek mikroszkopikus változásai (hisztopatológia) azt sugallják, hogy az immunológiai tényezők fontos szerepet játszanak.

A betegség különböző formáinak adott tudományos elnevezések nyelvforgatók, de valójában leírják a betegség jellemzőit. Például a macskákban az IBD leggyakoribb formáját limfocita-plazmaciás enterocolitisnek nevezik. Ez lefordítva azt jelenti, hogy a limfociták (a fehérvérsejtek egy típusa) és a plazmasejtek (antitesteket termelő sejtek) a nyálkahártyában jelenlévő gyulladásos sejtek elsődleges típusai. A kevésbé elterjedt formákat eozinofilnek, neutrofilnek és granulomatózusnak nevezzük, a túlsúlyban lévő gyulladásos sejtektől függően. Az enterocolitis a vastag- és a vékonybél gyulladására utal, amely az IBD ezen formájában fordul elő. Azokban az esetekben, amikor a gyulladás csak a vékonybélben fordul elő, enteritisnek hívják; csak vastagbélgyulladás esetén colitisnek hívják; és gastritis azokban az esetekben, amikor a gyomor gyulladása dominál.

Diagnózis
A gyomor-bélrendszeri megbetegedések egyéb okainak kizárása érdekében az állatorvos diagnosztikai vizsgálatokat végez, amelyek magukban foglalhatják a teljes vérsejtszámot, a szérum biokémiait, a szérum tiroxin szintjét, a macska leukémia vírus (FeLV) és a macska immunhiányos vírus (FIV) tesztjeit, vizeletvizsgálatot, székletet parazita és bakteriális szerek vizsgálata, étrendi kísérletek, hasi röntgenfelvétel és/vagy ultrahang.

A diagnosztikai vizsgálatok közül a leghatározottabb a bélburok apró darabjainak mikroszkópos vizsgálata (nyálkahártya biopszia). A szövetmintákat hasi műtétek (pl. Laparotomia) vagy endoszkópos vizsgálat során lehet beszerezni. Bár mindkét eljárás általános érzéstelenítést igényel, a módszerek megválasztása számos tényezőtől függ, beleértve a felszerelés rendelkezésre állását és a gyomor-bél traktusnak azt a részét, amelyet feltételezhetően érintettek.

Kezelés
Az étrendkezelés és az orvosi terápia kombinációja sikeresen kezeli az IBD-t a legtöbb macskában. Mivel nincs egyetlen legjobb kezelés, előfordulhat, hogy állatorvosának több különböző kombinációt kell kipróbálnia a macska számára a legjobb terápia meghatározása érdekében.

ÉTRENDKEZELÉS
Az ételantigének iránti érzékenység hozzájárul néhány gyomor-bélrendszeri gyulladáshoz, ezért az étrend megváltoztatása gyakran tüneti enyhítést nyújt. Számos kiegyensúlyozott kereskedelmi étrendet támogattak hatékonynak az IBD kezelésében.

A házi diéták alternatívát jelentenek azoknak a macskáknak, akik nem hajlandók fogyasztani a kereskedelmi étrendet. Állatorvosa megfelelő receptet adhat Önnek. Ideális esetben az étrendnek egyetlen fehérjeforrást kell tartalmaznia, amelyet a macska általában nem fogyaszt. Az élelmi rost hozzáadása néhány macskának előnyös. Néhány hétig vagy tovább tarthat a macskák javulása az étrend megváltoztatása után, és ebben a kísérleti etetési időszakban minden más táplálékforrást (például ételt, ízesített gyógyszereket és csemegéket) ki kell választani az étrendből.

ORVOSI TERÁPIA
A kortikoszteroidokat általában IBD-ben szenvedő macskák kezelésére használják. Ezek a gyógyszerek erős gyulladáscsökkentő és immunszuppresszív tulajdonságokkal bírnak, viszonylag kevés mellékhatással rendelkeznek macskáknál. Ezenkívül a kortikoszteroidok stimulálhatják az étvágyat és fokozhatják a bél nátrium- és vízfelszívódását. Az orális prednizon a kortikoszteroid, amelyet a leggyakrabban alkalmaznak, rövid hatásideje és megfelelő tabletta méretben való rendelkezésre állása miatt. Szükség esetén injekciós kortikoszteroid terápia alkalmazható olyan macskáknál, amelyeket túl nehéz orálisan gyógyítani, vagy ha a hányás és a felszívódási zavar súlyos.

Az antibiotikumok, például a metronidazol vagy a tilozin, hasznosak lehetnek, ha az étrendkezelés és a kortikoszteroid terápia kombinációival nem sikerült megfelelően kontrollálni a betegséget. A metronidazol terápia mellékhatásai ritkák alacsony dózisok esetén, de étvágytalanság és hányás léphet fel. A túlzott nyálasodás a macskák gyakori reakciója a tabletta bevétele után. Ez valószínűleg válasz a gyógyszer kellemetlen ízére. A szulfaszalazin olyan gyógyszer, amelyet gyakran alkalmaznak, ha a vastagbélgyulladás (colitis) a túlsúlyos probléma.

Ha ezek közül a gyógyszerek egyike sem kezeli sikeresen a tüneteket, erőteljesebb immunszuppresszív gyógyszerekre lehet szükség, de szükségük van állatorvosuk szorosabb ellenőrzésére.

Prognózis
Gyulladásos bélbetegség gyógyítása ritkán lehetséges, de a legtöbb esetben gyógyszeres kezeléssel és étrend-kezeléssel kielégítően szabályozható. Relapszusok léphetnek fel, ha a kezelési rendet nem tartják be teljes mértékben.