Hányinger és terhesség hányása

JEFFREY D. QUINLAN, LCDR, MC, USN, Tengerészeti Kórház, Jacksonville, Florida

alatt

D. ASHLEY HILL, MD Florida Kórház, Orlando, Florida

Am Fam orvos. 2003. július 1.; 68 (1): 121-128.

  • Absztrakt
  • Etiológia és kórélettan
  • Differenciáldiagnosztika és értékelés
  • Anyai és magzati eredmények
  • Kezelés
  • Hivatkozások

Cikk szakaszok

  • Absztrakt
  • Etiológia és kórélettan
  • Differenciáldiagnosztika és értékelés
  • Anyai és magzati eredmények
  • Kezelés
  • Hivatkozások

A terhesség hányingere és hányása a terhes nők 80% -ában az utolsó menstruáció után a negyedik és a hetedik héten kezdődik, és a terhesség 20. hetére megszűnik ezeknek a nőknek a kivételével 10% -nál.1 A betegség gyakoribbnak bizonyult városi nőknél, mint a vidéki nőknél.2 Egy tanulmány3 a háziasszonyoknál fokozott kockázatot és a kockázat csökkenését állapította meg a fehérgalléros vagy profi fehér nőknél, akik a fogantatás előtt alkoholt fogyasztottak, valamint a 35 évesnél idősebb nőknél, akiknél korábban meddőség volt.

A Hyperemesis gravidarum, az émelygés és hányás súlyos formája, 200 terhes nő közül egyet érint.4 Bár ennek az állapotnak a meghatározása nem szabványosított, az elfogadott klinikai jellemzők közé tartozik a tartós hányás, kiszáradás, ketózis, elektrolit zavarok és a fogyás (több mint A testtömeg 5 százaléka). A multiplex terhesség, a terhességi trophoblasticus betegség, a triploidia, a 21-es trisomia szindróma (Down-szindróma) és a hydrops fetalis a hyperemesis gravidarum előfordulásának megnövekedett előfordulásával társult.

Etiológia és kórélettan

  • Absztrakt
  • Etiológia és kórélettan
  • Differenciáldiagnosztika és értékelés
  • Anyai és magzati eredmények
  • Kezelés
  • Hivatkozások

A terhesség hányingerének és hányásának etiológiája továbbra sem ismert, de számos lehetséges okot megvizsgáltak.

Bár sok orvosnak azt tanították, hogy a pszichológiai tényezők felelősek a terhesség hányingeréért és hányásáért, valamint a hyperemesis gravidarumért, kevés adat támasztja alá ezt az elméletet. Egy jól ismert tanulmányban 4 Cornell Medical Index-et adtak 44 hiperemézisben szenvedő terhes nőnek és 49 hiperemézis nélküli terhes nőnek; a Minnesota Multiphasic Personality Inventory-t (MMPI) csak a hyperemesisben szenvedő terhes nőknek adták be. Az MMPI adatai szerint a hiperemézisben szenvedő nők hisztériában szenvednek, túlzottan függenek az anyjuktól és infantilis személyiségtől. A tanulmány eredményei azonban nem voltak meggyőzőek, mert összehasonlító tesztet nem végeztek.

A gyomor-bél traktus diszfunkcióját szintén a terhesség hányingerének és hányásának okaként javasolták. Egy tanulmányban6, amelyben a progeszteront nem terhes nőknek írták fel, az ebből eredő hányinger és hányás arra utalt, hogy a progeszteron késleltetett gyomormotilitása lehet felelős az állapotért. Egy másik tanulmány7 áttekintette a terhesség hányingerének és hányásának számos lehetséges gyomor-bélrendszeri okát, beleértve a gyomor elektromos ritmusának rendellenességeit (gyomor dysrhythmia).

Számos jelentés szerint a hormonok hányingert és hányást okozhatnak a terhesség és a hyperemesis gravidarum miatt. Egy összehasonlító vizsgálatban 8 hányinger és hányás terhesség alatt szenvedő nőnél találták megemelkedett humán koriongonadotropin (hCG) szintjét; azonban egy másik tanulmány9 nem támasztotta alá ezt a megállapítást. Néhány tanulmány kimutatta az ösztrogénszint emelkedését ebben a betegségben szenvedő nőknél; mások nem.7 Ezért a hCG és az ösztrogén szerepe továbbra is ellentmondásos. Sok hiperemezisben szenvedő terhes nő elnyomta a tirotropin-stimuláló hormon (TSH) szintjét. Folyamatban van a hCG és a TSH kölcsönhatásának felderítése a hyperemesisben szenvedő terhes nőknél

Egy nemrégiben készült tanulmány10 azt sugallta, hogy a Helicobacter pylori krónikus fertőzése szerepet játszhat a hyperemesis gravidarumban. Ebben a tanulmányban a hiperemézisben szenvedő terhes nők 61,8% -áról derült ki, hogy pozitívak a H. pylori genomra, szemben a hyperemezis nélküli terhes nők 27,6% -ával.

Differenciáldiagnosztika és értékelés

  • Absztrakt
  • Etiológia és kórélettan
  • Differenciáldiagnosztika és értékelés
  • Anyai és magzati eredmények
  • Kezelés
  • Hivatkozások

Az állandó kórtörténet és a teljes fizikális vizsgálat fontos a tartós hányással járó terhes nők értékelésében. A hányinger és hányás a terhesség korai szakaszában általában önkorlátozott állapot. Ha az állapot súlyosabb, ki kell zárni a potenciálisan súlyos okokat (1. táblázat) .5 Ha a hányinger és a hányás kilenc hetes terhesség után kezdődik, más okokat kell megvizsgálni.

A tartós hányás differenciáldiagnosztikája a terhesség alatt

Epeúti traktus betegségei

Peptikus fekélybetegség

Urogenitális traktus rendellenességei

Központi idegrendszeri daganatok

Degeneráló méh leiomyoma

Hányinger és hányás a terhesség alatt *

A terhesség akut zsírmája

Kábítószer-toxicitás vagy intolerancia

* - Beleértve a hyperemesis gravidarumot .

A Goodwin TM engedélyével adaptálva. Hyperemesis gravidarum. Clin Obstet Gynecol 1998; 41: 597–605 .

A terhesség tartós hányásának differenciáldiagnosztikája

Epeúti traktus betegségei

Peptikus fekélybetegség

Urogenitális traktus rendellenességei

Központi idegrendszeri daganatok

Degeneráló méh leiomyoma

Hányinger és hányás a terhesség alatt *

A terhesség akut zsírmája

Kábítószer-toxicitás vagy intolerancia

* - Beleértve a hyperemesis gravidarumot .

A Goodwin TM engedélyével adaptálva. Hyperemesis gravidarum. Clin Obstet Gynecol 1998; 41: 597–605 .

Ha a kórtörténet és a fizikai vizsgálat megállapításai konkrét okra utalnak, a tesztelés ezen ok megerősítésére irányul. Például a leletek a pyelonephritist, a terhesség általános állapotát sugallhatják. Az ultrahangvizsgálat hasznos lehet az epehólyag, a máj és a vese rendellenességeinek kizárásában. A hyperemesis gravidarum mellett a tartós hányás terhességgel összefüggő okai közé tartozik az akut zsírmáj és a preeclampsia. A terhességgel nem összefüggő okok közé tartoznak a gyomor-bélrendszeri, genitourináris, anyagcsere- és neurológiai rendellenességek.

Anyai és magzati eredmények

  • Absztrakt
  • Etiológia és kórélettan
  • Differenciáldiagnosztika és értékelés
  • Anyai és magzati eredmények
  • Kezelés
  • Hivatkozások

Azoknál a nőknél, akiknek komplikáció nélküli hányingerük és terhességi hányásuk van („reggeli betegség”), javult a terhesség kimenetele, beleértve a kevesebb vetélést, az idő előtti szüléseket és a halvaszületéseket, valamint a magzat alacsony születési súlyának, a növekedés visszamaradásának és mortalitás. .13 - 15

Kezelés

  • Absztrakt
  • Etiológia és kórélettan
  • Differenciáldiagnosztika és értékelés
  • Anyai és magzati eredmények
  • Kezelés
  • Hivatkozások

A terhesség hányingerének és hányásának kezelése a tünetek súlyosságától függ. A kezelési intézkedések az étrendi változásoktól az agresszívebb megközelítésekig terjednek, beleértve az antiemetikus gyógyszereket, a kórházi kezelést vagy akár a teljes parenterális táplálást (TPN). Inkább étrendi változásokkal kezdjük, majd szükség szerint adjunk hozzá gyógyszereket. Nemrégiben Cochrane-áttekintést tettek közzé a terhesség és a hyperemesis gravidarum hányingerének és hányásának különböző, nem gyógyszeres és farmakológiai kezeléséről.16 [B bizonyítékszint, változó minőségű randomizált kontrollált vizsgálatok (RCT) szisztematikus áttekintése]

NEM FARMAKOLÓGIAI TERÁPIA

Diétás intézkedések

Enyhe hányingerrel és terhességi hányással (azaz reggeli betegséggel) rendelkező nők kezdeti kezelésének tartalmaznia kell az étrend megváltoztatását. Az érintett terhes nőket arra kell utasítani, hogy gyakori, kicsi étkezéseket fogyasszanak, valamint kerüljék az émelygést okozó szagokat és étel textúrákat. A szilárd ételeknek gyengéd ízűeknek, magas szénhidráttartalmúaknak és zsírszegényeknek kell lenniük. A sós ételeket (pl. Sózott keksz, burgonya chips) általában kora reggel elviselhetjük, a savanykás és savanykás folyadékokat (pl. Limonádét) gyakran jobban tolerálják, mint a vizet. A családtagokat tájékoztatni kell arról, hogy a terhességben hányingert és hányást szenvedő terhes nőknek módosítaniuk kell az étkezési időt és az egyéb otthoni rutinokat.

Érzelmi támogatás

Bár a terhesség hányingere és hányása, valamint a hyperemesis gravidarum nincs szorosan összefüggésben a pszichológiai betegségekkel, néhány nő depresszióba eshet, vagy más affektív változásokat tapasztalhat. Fontos, hogy ezek a nők megfelelő támogatást kapjanak a családtagoktól, valamint az orvosi és ápolói személyzettől. A konzultáció akkor javasolt, ha egy terhes nő depressziós, családon belüli erőszak gyanúja merül fel, vagy bizonyíték van a szerekkel való visszaélésre vagy pszichiátriai betegségre.

Akupresszúra

Számos tanulmány17, 18 az akupresszúrát javasolta hányinger kezelésére. Az akupresszúra leggyakoribb helye a pericardium 6 vagy Neiguan pont, amely három ujjnyi szélességgel helyezkedik el a csukló felett a volár felületén. A mozgásbetegségek enyhítésére szolgáló különböző kereskedelmi termékek (pl. Sea-Band, ReliefBand) nyomást gyakorolnak erre a területre. A Neiguan pont-akupresszúrával végzett hét vizsgálat adatainak egy áttekintése19 azt mutatta, hogy ezek a termékek hasznosak a korai terhesség reggeli betegségének kezelésében; egy nemrégiben végzett tanulmány20 azonban nem mutatott hasznot az akupresszúra terhes nőknél.

További adatokra van szükség annak megállapításához, hogy az akupresszúra életképes kezelés-e a terhesség hányingere és hányása esetén. Az akupresszúra azonban nem gyógyszerészeti beavatkozás, ismert káros mellékhatások nélkül. Egyes orvosok felkínálhatják a betegeiknek.

Gyömbér

A reggeli rosszullét népszerű alternatív kezelésére a gyömbért teákban, konzervekben, gyömbéres sörökben és kapszulákban alkalmazták. Egy európai tanulmány21 kimutatta, hogy a gyömbérpor (napi 1 g) hatékonyabb volt, mint a placebo a hyperemesis gravidarum tüneteinek csökkentésében.

A gyömbér használatával kapcsolatos magzati rendellenességekről még nem jelentek meg jelentések. Az egyik kutató22 azonban arra figyelmeztetett, hogy a gyömbérgyökér tromboxán-szintetáz-gátlót tartalmaz, ami megzavarhatja a tesztoszteron receptor kötését a magzatban. Más nyomozók23 megjegyezték, hogy bár a biztonsági adatok hiányoznak, sok kultúrában az emberek a gyömbért használják fűszerként; a felhasznált mennyiség hasonló a terhesség hányingerének és hányásának kezelésére általánosan előírt mennyiségekhez.

FARMAKOLÓGIAI TERÁPIA

Piridoxin (B6-vitamin) és doxilamin

A piridoxin önmagában vagy doxil-aminnal együtt alkalmazható. Egy kicsi tanulmány kimutatta, hogy a B6-vitamin 25 mg-os orális adagolással nyolc óránként (napi 75 mg) hatékonyabb volt, mint a placebo a terhes nők hányingerének és hányásának kezelésében.24 [A bizonyítékszint, RCT] Farmakológiai dózisokban A B6-vitamint nem találták teratogénnek. Egyetlen, éjszaka bevett 25 mg doxilamin (Unisom) tabletta használható önmagában vagy piridoxinnal (napi háromszor 25 mg) kombinálva.

Az 1970-es években a piridoxint és a doxilamint (Bendectin) ötvöző gyógyszert általában a terhesség hányingerétől és hányásától szenvedő nők kezelésére használták. Noha több tanulmány nem mutatta a születési rendellenességek fokozott kockázatát, a gyártó 1983-ban peres eljárás miatt önként kivonta a Bendectint a piacról. A piridoxin-doxilamin továbbra is az egyetlen gyógyszer, amelyet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala kifejezetten a terhességi hányinger és hányás kezelésére jelöl meg.

A piridoxin-doxilamin Kanadában Diclectin márkanéven kapható (10 mg piridoxin és 10 mg doxilamin késleltetett felszabadulású tablettában). A diklektint általában két tabletta adagolásával írják elő éjszaka enyhe tünetek esetén, és legfeljebb négy tabletta adagban napi súlyosabb tünetek esetén.

Hányáscsillapítók

Ha a korábban tárgyalt terápiák sikertelenek, az antiemetikumok kipróbálása indokolt. Kimutatták, hogy a fenotiazinok, a proklorperazin (Compazine) és a klórpromazin (Thorazine) csökkentik a terhesség hányingerét és hányását a placebóval összehasonlítva. (Phenergan) orálisan vagy rektálisan, 25 mg dózisban négy óránként (150 mg naponta).

Ha a proklorperazinnal vagy a prometazinnal végzett kezelés sikertelen, néhány orvos más antiemetikumokat is kipróbál, például trimetobenzamidot (Tigan) vagy ondansetront (Zofran). A hyperemesis gravidarumban szenvedő nőknél végzett intravénás terápia egy kisméretű tanulmányában26 nem mutatták ki az ondanszetron fokozott előnyét a prometazinnal szemben. Bár egy 315 terhes nőből álló tanulmány27 kissé megnövekedett születési rendellenességek kockázatát mutatta, amikor fenotiazinokat adtak az első trimeszterben, egy nagyobb vizsgálat28 nem mutatott összefüggést a magzati rendellenességekkel.

A terhességben súlyos hányingertől és hányástól szenvedő nőknél vagy a hyperemesis gravidarumnál előnyös lehet a droperidol (Inapsine) és a difenhidramin (Benadryl). Egy tanulmány29 megállapította, hogy mind a droperidol, mind a difenhidramin folyamatos intravénás beadása szignifikánsan rövidebb kórházi ápolásokat és kevesebb visszafogadást eredményezett, összehasonlítva számos más fekvőbeteg antiemetikus terápiával.

Antihisztaminok és antikolinerg szerek

Meclizint (Antivert), dimenhidrinátot (Dramamine) és difenhidramint alkalmaztak a terhesség alatti hányinger és hányás kezelésére. Mindegyik hatékonyabbnak bizonyult, mint a placebo.25 Bár a meclizint korábban teratogénnek gondolták, a vizsgálatok bizonyították biztonságosságát a terhesség alatt.28 Egy tanulmány30 összefüggést talált a difenhidramin és az ajak- és szájpadhasadék között, de egy későbbi tanulmány31 nem támogatják ezt a megállapítást.

Motilitási gyógyszerek

A metoklopramid (Reglan) az alsó nyelőcső záróizomra gyakorolt ​​nyomásnövekedéssel, valamint a gyomorban történő átjutás gyorsításával hat. Ez a gyógyszer a placebónál hatékonyabbnak bizonyult a hyperemesis gravidarum kezelésében.32 A metoklopramid nem társult a veleszületett rendellenességek fokozott előfordulásával.

Kortikoszteroidok

Egy randomizált, kettős-vak, kontrollos vizsgálat33 nem talált kórházi visszafoglalást a visszatérő hányás miatt hyperemesis gravidarumban szenvedő nőknél, akiket szájon át alkalmazott metilprednizolonnal (Medrol) kezeltek, szemben az orális prometazin-terápiában részesültek öt visszafogadásával. A tanulmány szerzői azt javasolták, hogy a metilprednizolon napi háromszor 16 mg-os adagban (48 mg naponta), majd két héten át tartó kúpos kezeléssel érdemes kezelni a refrakter hyperemesis gravidarumban szenvedő nők számára.

Megjegyzendő, hogy ezek és más szerzők azt találták, hogy szinte minden hyperemesis gravidarumban szenvedő nő tolerálja az orális kortikoszteroid terápiát. Olyan terhes nőknél alkalmaztuk a kéthetes kúpos kezelést, akik nem voltak képesek a szokásos antiemetikus terápiára, és szubjektív csökkenést észleltek a kórházi kezelési arányban és a visszafogadásban.

A kortikoszteroid terápiát általában biztonságosnak tekintik terhesség alatt. Egy nemrégiben készült metaanalízis34 azonban a súlyos rendellenességek kismértékben megnövekedett kockázatát és az orális hasadék kockázatának 3,4-szeres növekedését mutatta kortikoszteroidokkal kezelt csecsemőknél az első trimeszterben.

A terhesség hányingerének és hányásának, valamint a hyperemesis gravidarumnak a farmakológiai kezeléseit a 2. táblázat foglalja össze. 16, 23, 35 - 37