Hasi elhízás: A 21. század koleszterinszintje?

Jean-Pierre Després

1 Québeci Szívintézet, Hôpital Laval Kutatóközpont;

2 Kineziológiai osztály, Szociális és Preventív Orvostudományi Osztály;

Benoit J Arsenault

1 Québeci Szívintézet, Hôpital Laval Kutatóközpont;

3 Anatómiai és Élettani Tanszék, Université Laval, Quebec City, Quebec

Mélanie Côté

1 Québeci Szívintézet, Hôpital Laval Kutatóközpont;

3 Anatómiai és Élettani Tanszék, Université Laval, Quebec City, Quebec

Amélie Cartier

1 Québeci Szívintézet, Hôpital Laval Kutatóközpont;

3 Anatómiai és Élettani Tanszék, Université Laval, Quebec City, Quebec

Isabelle Lemieux

1 Québeci Szívintézet, Hôpital Laval Kutatóközpont;

Absztrakt

Önéletrajz

A több mint fél évszázadon át végzett epidemiológiai, metabolikus és kísérleti vizsgálatok lehetővé tették a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) fő kockázati tényezőinek azonosítását (1–5). Néhány közülük nem módosítható, és magában foglalja az életkorot, a nemet és a CVD iránti genetikai hajlamot, de sokan tükrözik életmódbeli szokásainkat, például dohányzást, vérnyomást, plazma lipid/lipoprotein és glükózszintet, cukorbetegséget, rossz étrendet, fizikai aktivitás/testmozgás hiányát, túlsúlyt és az elhízás (különösen a hasi elhízás) és a pszichoszociális tényezők (4). A módosítható CVD kockázati tényezők annyira fontos kockázatot jelentenek, hogy nagyon kevés CVD esemény figyelhető meg azoknál az egyéneknél, akiknek nincs ilyen (6,7). Ezért legalább elméleti szempontból, ha sikerül kezelnünk a módosítható kockázati tényezőket, óriási kedvező hatással lehetünk a CVD előfordulására Kanadában.

MÓDOSÍTHATÓ CVD KOCKÁZAT TÉNYEZŐK: FEJLŐDŐ MOZAIK

A magas vérnyomás és a dyslipidaemia farmakológiai kezelésének javulásával párhuzamosan Kanadában, valamint a legtöbb tehetős és növekvő gazdaságban megfigyeltük a túlsúly és az elhízás prevalenciájának állandó növekedését (16–18). Sajnos arra is van bizonyíték, hogy az elhízás prevalenciájának leggyorsabb növekedése a legfiatalabb korosztályban történt (17). Mivel az elhízás összességében magas vérnyomással, diszlipidémiával és 2-es típusú cukorbetegséggel társul, várhatóan a kanadaiak következő generációja nem élheti meg ugyanolyan várható élettartamot, mint az előző, mivel a korai elhízáshoz kapcsolódó hosszabb „inkubációs idő” elősegíti a a koszorúér-érelmeszesedés korábbi progressziója, amely végül káros hatással van egészségükre. A Bogalusa Heart Study (19) bizonyítékai egyértelműen megmutatták, hogy a gyermekek elhízása korai érelmeszesedéssel jár.

ELFOGLALKOZTATÁS: CSÖKKENTŐ CVD KOCKÁZATTÉNYEZŐ

Az a megállapítás, hogy a derék kerülete a CAD előfordulásának előrejelzője, teljes összhangban volt a korábbi tanulmányokkal (32, 34, 35), amelyek kimutatták, hogy a derék kerülete növekedése növeli a CAD kockázatát bármely BMI szinten. Egy másik mérföldkőnek számító epidemiológiai tanulmányban, az INTER-HEART (36), amely a szívinfarktusos betegeket tünetmentes kontrollokkal hasonlította össze, arról is beszámoltak, hogy a hasi zsír megnövekedett aránya, amelyet a magas derék-csípő kerületi arány tükröz, a szívinfarktus esélyhányadosának jelentős növekedése.

Az EPIC-Norfolk című cikkben a kutatók a derék kerülete értékeinek regressziós elemzését is elvégezték a CAD kockázattal szemben, és úgy becsülték, hogy a derék kerületének 5 cm-es csökkenése férfiaknál 11% -kal, nőknél 15% -kal csökkentheti a CAD kockázatát (33). Érdekes módon általánosságban úgy ítélték meg, hogy az 1 kg-os súlycsökkenés hozzávetőlegesen 1 cm-es derékkörfogat-csökkenéssel jár (33). Tehát a mindössze 5 kg-os súlycsökkenés elegendő ahhoz, hogy az EPIC-Norfolk kutatói által becsült, a derékkörfogat viszonylag kicsi csökkenéséből adódó csökkenést eredményezzék. Természetesen beavatkozási vizsgálatokra lesz szükség ezen becslések megerősítéséhez, de ezek összhangban vannak az 5% -os súlycsökkenés jól dokumentált jótékony hatásával az anyagcsere-kockázati profilra (37).

A hasi adipozitás mint CVD-kockázati tényező: szubkután vagy viszkáló zsír?

Súlyosan eltérő kardiometabolikus kockázattal rendelkező elhízott egyének két esetének sematikus ábrázolása. A bal oldali panel egyénekének szubkután elhízása van, kedvező kardiometabolikus profilja van, és alacsony a kardiovaszkuláris betegség (CVD) kockázata. Ugyanazon testtömeg-index (BMI) esetén a jobb oldali panelen lévő személy zsigeri úton elhízott, a metabolikus szindróma aterotrombotikus, gyulladásos profilja van, és magasabb a CVD kockázata, mint a bal oldali panelen. HDL nagy sűrűségű lipoprotein; LDL Kis sűrűségű lipoprotein

A 2. TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGŰ CAD PÁLYÁK HIPERGLIKÉMIAINAK KEZELÉSE: A JOBB CÉLOT VAGYUNK?

Végül még a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek körében is kimutatták, hogy a gyenge kardiorespirációs alkalmasság előrejelzi a CVD-mortalitást bármely BMI-szinten (58). Ezek az eredmények tovább hangsúlyozzák, hogy nemcsak a jobb glikémiás szabályozásra és a CVD kockázati tényezők kezelésére kell törekedniük a cukorbetegeknél, hanem a fizikai aktivitás/fittség elősegítésére is a magas kockázatú betegek ezen populációjában. Ezért, mivel a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek nagy hányada hasi elhízott és fizikailag alkalmatlan, ezek az eredmények hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy ezeknél a betegeknél minden kockázati tényezőt célozzanak, beleértve a túlzott derékvonalat és az ülő magatartást.

A CVD-KOCKÁZAT ÉRTÉKELÉSÉRE ÉS KEZELÉSÉRE VONATKOZÓ VISZERÁLIS ELLENESZKÖZÖSÉG: A GLOBÁLIS KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZAT FOGALMA

A metaanalízisek kimutatták, hogy a metabolikus szindróma klinikai diagnózisa körülbelül 1,5 - 2,0-szeresére növeli a CAD kockázatát (59,60). Bár a zsigeri elhízásnak ez a következménye új módosítható CVD kockázati tényezőnek tekinthető, fontos kiemelni, hogy a metabolikus szindróma nem képes felmérni a CVD globális kockázatát (46). Ez az egyik kulcsfontosságú kritika, amelyet a metabolikus szindróma koncepciójával foglalkoztak: nem használható globális CVD-kockázati számológépként. Egy nemrégiben megjelent írásban (46) bevezettük a kardiometabolikus kockázat fogalmát, amely leírja a CVD globális kockázatát, amely a jól ismert „klasszikus” kockázati tényezőkből (életkor, nem, dohányzás, magas vérnyomás, LDL- és HDL-koleszterin, cukorbetegség és koraszülött CAD családi kórtörténete), valamint az új, kialakulóban lévő módosítható kockázati tényezővel: a metabolikus szindrómával járó hozzáadott kockázat (2. ábra). Mivel a metabolikus szindróma legelterjedtebb formája a hasi/viscerális zsírfelesleggel rendelkező betegek körében figyelhető meg, azt javasoltuk, hogy a klasszikus rizikófaktorok felmérése után a metabolikus szindróma további kockázatát meg lehet ragadni hipertrigliceridémiás egyének azonosításával. derék, mert ez a fenotípus bebizonyosodott, hogy mind a zsigeri elhízással, mind az anyagcserezavarokkal küzdő egyéneket azonosítja (48).

A globális kardiometabolikus kockázat fogalma. Ez az ábra azt a gondolatot szemlélteti, hogy a hasi elhízás és a metabolikus szindróma jellemzőinek diagnózisa nem elegendő a globális kardiovaszkuláris betegség (CVD) kockázatának felméréséhez, amelynek szintén figyelembe kell vennie a hagyományos kockázati tényezőket. A hagyományos rizikófaktorok és a hasi elhízás metabolikus következményei által meghatározott kockázat összegét globális kardiometabolikus kockázatként definiálják. HDL nagy sűrűségű lipoprotein; LDL Kis sűrűségű lipoprotein

A hasi obezitás kezelése a klinikai gyakorlatban: Kívánatos gondolkodás?

Köszönetnyilvánítás

A szerzők munkáját a Kanadai Egészségügyi Kutatóintézetek, a Kanadai Diabetes Szövetség, a Szív és Stroke Alapítvány, valamint a Québeci Szívintézet Alapítványa támogatta. Dr. Després a kardiometabolikus kockázatokkal foglalkozó nemzetközi elnök tudományos igazgatója, amelyet a Sanofi Aventis korlátlan támogatásával támogat az Université Laval. Benoit J Arsenault a Hôpital Laval Research Center képzési ösztöndíjában részesül. A Mélanie Côtét a Fond de la recherche en santé du Québec ösztöndíja támogatja. Amélie Cartier-t az elhízással kapcsolatos képzési program támogatja, amelyet a kanadai egészségügyi kutatóintézetek finanszíroznak.