Hiperinzulinizmus és túlnövekedés elhízás nélkül A gyermekkori betegségek archívuma

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

  • itthon
  • Archívum
  • 88. évfolyam, 4. szám
  • Hiperinzulinizmus és túlnövekedés elhízás nélkül
  • Cikk
    Szöveg
  • Cikk
    info
  • Idézet
    Eszközök
  • Ossza meg
  • Válaszok
  • Cikk
    metrikák
  • Figyelmeztetések
  1. S Srinivasan 1,
  2. M J Waters 2,
  3. J E Rowland 2,
  4. R B Baxter 3,
  5. C F határ 1
  1. 1 Sydney Gyermekkórház, Sydney, Ausztrália
  2. 2 Fiziológiai és Farmakológiai Tanszék, Queensland Egyetem, Brisbane, Ausztrália
  3. 3 Kolling Intézet, Royal North Shore Kórház, Sydney, Ausztrália
  1. Levelezés:
    Dr C F Verge, Endokrinológiai Osztály, Sydney Gyermekkórház, High Street, Randwick, NSW 2031, Ausztrália;
    vergecsesahs.nsw.gov.au

Absztrakt

Egy 5 éves kislányról számolunk be posztnatális túlnövekedéssel (magasság sebessége> 97. centile), hiperinsulinaemiával és az életkor előrehaladtával megnövekedett 1 inzulinszerű növekedési faktorral, bioaktív vagy immunreaktív növekedési hormon túllépés vagy agyalapi mirigy rendellenesség bizonyítéka nélkül. Noha túlnövekedése hiperinzulinizmus következménye lehet, széruma olyan faktort tartalmaz (sem inzulint, sem IGF-1-et), amely képes stimulálni a limfocita prekurzorok szaporodását, és ez a túlnövekedést is elszámolhatja. Két éves megfigyelés során acanthosis nigricans és diabetes mellitus fejlődött ki.

túlnövekedés

  • diabetes mellitus
  • inzulin
  • növekedési tényező
  • túlnövekedés
  • ACTH, adrenokortikotróf hormon
  • ALS, savas labilis alegység
  • DHEAS, dehidroepiandroszteron-szulfát
  • FSH, tüszőszerkesztő hormon
  • GH, növekedési hormon
  • GHBP, növekedési hormont kötő fehérje
  • IGF, inzulinszerű növekedési faktor
  • IGFBP, IGF-kötő fehérje
  • LH, luteinizáló hormon
  • NCHS, Országos Egészségügyi Statisztikai Központ
  • OGTT, orális glükóz tolerancia teszt
  • SDS, szórás pontszám
  • TSH, pajzsmirigy stimuláló hormon

Statisztikák az Altmetric.com-tól

  • diabetes mellitus
  • inzulin
  • növekedési tényező
  • túlnövekedés
  • ACTH, adrenokortikotróf hormon
  • ALS, savas labilis alegység
  • DHEAS, dehidroepiandroszteron-szulfát
  • FSH, tüszőszerkesztő hormon
  • GH, növekedési hormon
  • GHBP, növekedési hormont kötő fehérje
  • IGF, inzulinszerű növekedési faktor
  • IGFBP, IGF-kötő fehérje
  • LH, luteinizáló hormon
  • NCHS, Országos Egészségügyi Statisztikai Központ
  • OGTT, orális glükóz tolerancia teszt
  • SDS, szórás pontszám
  • TSH, pajzsmirigy stimuláló hormon

Egy 5 éves kaukázusi nőstényt az endokrin klinikára irányítottak magas termetének felmérése céljából. Az anya hipogonadotróf hipogonadizmusa miatt FSH-pumpával történő ovuláció-indukcióval 39. terhességi héten született. Édesanyjának policisztás petefészkei is vannak. A terhesség eseménytelen volt. Születési súlya 2580 g volt (lásd ezt a táblázatot:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése

Orális glükóz tolerancia teszt eredményei, 5. és 7. életkor

Az agyalapi mirigy működésének egyéb vizsgálata normális volt. A szabad tiroxin 16 pmol/l (normális tartomány: 9,8–23,8), a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) 2,1 mU/l (0,1–3,8), a trijód-tironin 2,4 nmol/l (0,9–2,7), a kortizol 278 nmol/l volt 0800-nál ( 155–599), adrenokortikotróf hormon (ACTH) 31 pg/ml (97. centile a csontkorban; 1. ábra). Csontkora továbbra is 2 év 6 hónap. 6 éves 3 hónapos korában észlelték, hogy korai acanthosis nigricanái befolyásolják a hónaljat, ami előrehaladt. Nincs bizonyítéka lipodystrophiára. A magas átlagos IQ ellenére jelentősen csökkent a szociális interakció képessége, és az Asperger-szindróma diagnózisát szórakoztatják.

A beteg magassága (A) és súlya (B) adatai az életkor szerint ábrázolva (centilisek a CDC NCHS 2000 adataiból).

Az ismételt OGTT-nél 7,2 éves korban betegnél a WHO kritériumai alapján kialakult a 2-es típusú diabetes mellitus (1. táblázat). A metforminnal történő kezelést ajánlották, de a gyermek szülei vonakodtak. Növekedési markerei spontán módon normálissá váltak az életkor számára: IGF-1 34 nmol/l (12,6–35), IGFBP-3 3,9 mg/l (2–4) és ALS 284 nmol/l (60–280). Korai szeméremszőrű adrenarche-ról van szó, és DHEAS-értéke 1,2 μmol/l (0,1–1,5).

Édesanyjának éhomi vizsgálatait is elvégezték, amelyek normál inzulinszintje 4 mU/l (1–25), az IGF-1 22 nmol/l (12,1–51), a HbA1c 5,4% (4,4–6,4) és az ALS 267 nmol/l volt. (120–265), de 7,2 mg/l (2,2–4,6) IGFBP-3 érték emelkedett. Apja, aki 2-es típusú cukorbetegségben szenved, éhomi inzulint (32 mU/l), de normál IGF-1-t (18,1 nmol/l) emelt.

A SZÉRUM BIOAKTIVITÁS VIZSGÁLATA

A bioaktív, de nem immunreaktív növekedési hormon fehérje lehetőségét kizárták a bioaktív növekedési hormon nem kimutatható koncentrációival (1 Ez a biológiai vizsgálat az emberi GH receptort expresszáló egér proB sejtek proliferációján alapul, és a GH specifitását méréssel érjük el. proliferáció specifikus GH antagonista jelenlétében és távollétében. Az 5 éves beteg mintáiban a nem-GH receptor által közvetített proliferáció fokozott szintje volt, ami 15 ng/ml GH ekvivalens aktivitásnak felel meg. Ez magasabb, mint azt a több mint száz klinikai minta. 1 Ezért, míg a GH antagonista kiszorítható bioaktivitása kevesebb volt, mint 2 ng/ml, a nem-GH receptor által közvetített proliferáció 15 ng/ml-nek felel meg. Sem a páciensünk rendkívül magas inzulin koncentrációja, sem az IGF-1 nem nőtt Különleges kísérletek során a proB sejteket inzulin koncentrációnak tették ki hasonló, mint a páciens szérumában, nem váltott ki stimulációt. A páciensünk hatszoros inzulin koncentrációját alkalmazva a stimuláció csak 0,3 ng/ml hGH-val volt egyenértékű. Ideiglenesen arra a következtetésre jutunk, hogy a páciens az inzulinon, az IGF-1-n vagy a prolaktinon kívül más növekedést elősegítő faktort termel, amely klinikai állapotának tudható be.

VITA

Betegünk klinikai jellemzőket mutatott be, emelte az IGF-1 és IGFBP-3 értékeket, ami az agyalapi mirigy gigantizmusának diagnosztizálására utal. A növekedési hormon feleslegére azonban nem volt bizonyíték; ehelyett súlyos inzulinrezisztenciát kövérség hiányában mutatott ki az orális glükóz tolerancia teszt. Van egy olyan ritka rendellenességek csoportja, amelyeknél a szubkután zsír általános vagy részleges hiánya (lipodystrophia), inzulinrezisztenciával járó hyperinsulinaemia, túlnövekedés és akromegaloidizmus, hyperlipidaemia és nem ketotikus diabetes mellitus. 2 Mivel azonban a szubkután zsírvesztés és a hiperlipidémia korai megnyilvánulás, betegünk nem illik bele a rendellenességek ebbe a spektrumába.

Betegünk a korábban beszámolt „inzulin által közvetített pszeudoakromegalia” gyermekkori változatát jelentheti, amelyről a felnőttkori endokrin szakirodalomban már kevés jelentés született. 3–6 A pszeudoakromegália vagy az akromegaloidizmus egy ritka rendellenesség, amelyet túlnövekedés és akromegális változások jellemeznek, túlzott növekedési hormon vagy IGF-1 nélkül és az agyalapi mirigy rendellenességei nélkül. 2 Flier és munkatársai 4 a miénkhez hasonló felnőtt esetről számoltak be, kivéve, hogy betegének normál IGF-1 koncentrációja volt (19 évesen mérve). Idővel betege megnagyobbodott, prognathismusban, a fogak széles távolságában, súlyos acanthosis nigricansban, valamint a nyelv és a fül figyelemre méltó megnagyobbodásában - vagyis az akromegália jellemzőiben, de növekedési hormon felesleg nélkül. Betegünk 7 éves korára nem alakult ki akrális elváltozás vagy arcvonás durvulása. Ez idővel kialakulhat, a növekedési hormon-felesleg helyzetének analógiájával, amelyben a betegnél akromegália vagy agyalapi mirigy gigantizmusa alakulhat ki, a növekedési hormon hiperszekréciójának időzítésétől függően az epiphysealis fúzióval kapcsolatban.

Flier és munkatársai 4 disszociációt találtak az inzulin metabolikus és mitogén hatása között a pszeudoakromegáliában. Míg az inzulinreceptor szekvenciája és expressziója normális, az inzulinnal stimulált foszfoinozidid-3-kináz aktivitás egyes pszeudoakromegáliában szenvedő betegeknél jelentősen csökken. 5, 6

Korábban nem jelentettek gyermekkori „pszeudoakromegáliáról” vagy „pszeudogigantizmusról”. Betegünk 5 éves korában megemelt növekedési markerei a betegség korai szakaszának jellemzői lehetnek. Alternatív megoldásként, míg az IGF-1 36 nmol/l-rel jelentősen megemelkedik egy 5 éves gyermeknél (4,7–22 referencia-tartomány), csak enyhén növekszik a megfelelő 7,5 éves csontkorban (12,6–35 referencia-tartomány). Ennek ellenére az IGFBP-3 és az ALS koncentrációja kezdetben megemelkedett, még akkor is, ha a csontkorra normalizálták. Ezek később normálissá váltak, ami valószínűtlenné teszi az IGF tengely autonóm aktiválását.

Betegünk posztnatális túlnövekedése súlyos hyperinsulinizmussal jár együtt, amely 2-es típusú diabetes mellituszá alakul. Megnövekedett a bioaktivitása a sejtproliferációs tesztben is, amely nyilvánvalóan nem a megnövekedett inzulin, IGF-1 vagy prolaktin eredménye. Ez egy másik keringő növekedést elősegítő tényező jelenlétére utal. Ilyen tényezőt korábban már javasoltak a „GH nélküli növekedés” szindrómájának magyarázatára, amelyet néhány panhypopituitarismusban szenvedő gyermeknél észleltek. 7