Hipotézis: β-adrenerg receptor blokkolók és súlygyarapodás

A Franz Volhard Klinikáról és Max Delbrück Molekuláris Orvostudományi Centrumról, a Charité Orvostudományi Kar, Humboldt Egyetem, Berlin, Németország.

Absztrakt

A β-blokkolók elsődleges alkalmazása ellen felhozott egyik érv a káros anyagcsere-hatásokkal, például a lipidekre gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal vagy az inzulinérzékenységgel kapcsolatos aggodalomra vonatkozott. Egy másik kevésbé értékelt potenciális hátrány az a hajlandóság, hogy egyes betegeknél súlygyarapodást okozzanak. 8 értékelhető, ≥ 6 hónapig tartó, prospektív randomizált kontrollos vizsgálatban a testtömeg nagyobb volt a β-blokkolókban, mint a kontrollcsoportban a vizsgálat végén. A testtömeg-medián különbség 1,2 kg volt (tartomány: –0,4–3,5 kg). Regressziós elemzés szerint a β-blokkolók az első hónapokban kezdeti súlygyarapodáshoz kapcsolódtak. Ezt követően a kontrollokhoz képest nem volt további súlygyarapodás. A demográfiai jellemzők és a testtömeg változása között nem volt összefüggés. Ezen megfigyelések alapján felül kell vizsgálni a β-blokkolók első vonalú alkalmazását elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. Az elhízás kezelése túlsúlyos hipertóniás betegeknél nehezebb lehet a β-blokkoló kezeléssel szemben.