Hízik a fogyókúra? Ikertanulmány

Absztrakt

Célkitűzés:

Annak megvizsgálása, hogy a diétával járó paradox súlygyarapodás jobban kapcsolódik-e a súlygyarapodás genetikai hajlandóságához, mint magukhoz a fogyási epizódokhoz.

Tárgyak:

Az alanyok között 4129 egyéni iker szerepelt a populációalapú FinnTwin16 vizsgálatban (a Finnországban született ikrek 90% -a 1975–1979). A súlyt és a magasságot 16, 17, 18 és 25 éves longitudinális felmérések alapján nyertük, és az egész életen át tartó, szándékos súlycsökkenési (IWL) epizódok száma 25 év alatt meghaladta az 5 kg-ot.

Eredmények:

Az IWL-ek gyorsított súlygyarapodást és a túlsúly kockázatát jósolták. A túlsúlyosodás (testtömeg-index (BMI) ⩾ 25 kg m −2) 25 évre való esélye szignifikánsan nagyobb volt egynél (OR 1,8, 95% CI 1,3–2,6 és OR 2,7, 1,7–4,3 férfiaknál és nő), vagy kettő vagy több (OR 2,0, 1,3–3,3 és OR 5,2, 3,2–8,6, férfiaknál és nőknél), IWL-ek, összehasonlítva az IWL nélküli alanyokkal. Az IWL szempontjából diszkráns MZ-párokban a legalább egy IWL-vel rendelkező ikertestvérek 0,4 kg m −2 voltak (P= 0,041) 25 évnél nehezebb, mint nem diétázó ikertestvéreik (nincs különbség a kiindulási BMI-kben). DZ párokban az IWL-ekkel rendelkező ikrek fokozatosan nagyobb súlyt kaptak, mint a nem diétázó ikrek (BMI-különbség 1,7 kg m −2 16 évesen és 2,2 kg m −2 25 évesen, P

Bevezetés

A „fogyókúra hízik” a 25 évvel ezelőtt megjelent diétakönyv provokatív címe 1, és utána több cikk témája. 2, 3 A bőséges klinikai adatok azt is megerősítik, hogy a legtöbb fogyókúrázó gyorsan visszaszerzi az elért súlycsökkenést vagy még többet. A prospektív vizsgálatok során a testsúlykontroll erőfeszítései a jövőbeni 4, 5, 6, 7, 8 súlygyarapodást jósolták még az esetleges zavaró tényezők, például az életkor, a testtömeg-index (BMI) kiindulási kezdete, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a társadalmi osztály módosítása után is. 3 éven át tartó serdülők utólagos vizsgálata 10 azt mutatta, hogy a kiindulási diétás magatartás az elhízás fokozott kockázatát vetítette előre, és hogy a súlycsökkentési erőfeszítések valószínűleg súlygyarapodást, nem pedig fogyást eredményeznek. Egy serdülőkön végzett 5 éves utóvizsgálat megállapította, hogy ez részben annak a káros magatartási szokásoknak köszönhető (reggeli kihagyás, alacsonyabb gyümölcs- és zöldségfogyasztás, alacsonyabb fizikai aktivitás és harapás), amelyek kontraproduktívak a testsúly kezelésében. 11 A fogyókúra hosszú távú eredménye így paradox módon ellentétes lehet a kívánt céllal.

Legalább három lehetséges magyarázat létezik a paradoxonra. Először is, a korlátozó fogyókúra az étellel való elfoglaltsághoz vezethet, és túlzott evést okozhat. 12 Másodszor, az anyagcsere sebességének elnyomása és a sovány tömeg csökkenése a negatív energiamérleg segítségével megkönnyítheti a fogyókúra utáni súly-visszapattanást. 13 Ezek a „védekező” (pszichológiai vagy fiziológiai) reakciók a fogyókúrára, hogy helyreállítsák a fogyókúrával elveszített súlyokat, és elméletileg a súly helyreállításán túl is fennmaradhatnak. A legrosszabb esetben a nettó súlygyarapodás a testösszetétel nemkívánatos változásával járna, a zsírraktárak aránytalan feltöltésével. 14 A harmadik magyarázat, az úgynevezett „elhízási paradoxon” megfordítja az ok-okozati összefüggés irányát a fogyókúra és a súlygyarapodás között, vagyis a diétát pusztán a súlygyarapodás hajlamára adott reakciónak tekintik, és nem fordítva. 3

Mind a BMI, mind a szándékos fogyás (IWL) epizódok száma jelentős genetikai összetevőket tartalmaz, 75%, illetve 38–66%. 15 Így lehetséges, hogy az elhízásra genetikailag leginkább hajlamos személyek végül a legtöbbet fogyókúrázzák, és emiatt híznak később. Azonban nehéz megkülönböztetni a genetikai hatásokat a szabadon élő emberek életmódjától, és a korábbi fogyásvizsgálatok során a genetikai tényezőket nem sikerült kontrollálni. Az ismételt fogyókúra kísérleti beavatkozásai annak igazolására, hogy a súlycsökkenés maga okozza-e a súlygyarapodást, lehetetlen a valós életben végrehajtani, mivel miután az egyén diétázott, nem lehet a státust soha nem diétás állapotba állítani. Ilyen lehetőség azonban létezik ikertanulmányokban, ahol a monozigóta (MZ) ikrek természetes kísérletei megegyezhetnek az egész életen át tartó diétával.

Jelen tanulmányban ezt az egyedülálló tanulmánytervet használtuk a fogyókúra és a súlygyarapodás közötti összefüggés vizsgálatára a genetikai hatásoktól függetlenül a finn ikrek öt születési kohorszából származó és 16-25 éves korig nyomon követett IWL-diszkordáns MZ ikreknél. Ezenkívül megvizsgáltuk az IWL-diszkordáns dizygotikus (DZ) ikrek, valamint az MZ és a DZ párok súlyának alakulását a fogyókúra történetében, hogy megvizsgáljuk, hogy a gének (hasonlóak-e az MZ ikertestvérekben és részben különböznek a DZ ikertestvérekben) mutasson bármilyen kölcsönhatást.

Tantárgyak és módszerek

Tárgyak

Intézkedések

Élettartam IWL

Az IWL-t 25 évesen értékelték a következő kérdés felhasználásával: „Életed során hányszor fogytál el szándékosan ⩾ 5 kg súlyt?” A válasz alternatívái „soha, egyszer, 2–4-szer és ötször vagy többször voltak”. 15

Testtömeg-index

A magasságot és a súlyt 16, 17, 18 és 25 évesen önértékelésnek vetették alá, és a BMI (kg m −2) kiszámításához használták őket. Az önmaga által bejelentett és mért adatok összehasonlíthatóságát átlagosan 566 ikernél állapították meg, átlagosan 663 nappal a 25 éves kérdőív kitöltése után. A BMI osztályon belüli korrelációja 0,94 és κ-az elhízás értéke 0,66 volt (95% konfidencia intervallum (CI) 0,58–0,74). 17.

25 kg m −2 BMI-leválasztást alkalmaztak az alanyok normál testsúlyú és túlsúlyos kategóriába sorolására 25 évesen. BMI ⩾ 30 kg m −2-t használtunk az elhízás meghatározására. Ezenkívül 16 évesen az alap BMI-t három csoportra osztották az életkorral igazított BMI szerint z-19-et ért el a Stata zantro-funkciójának használatával: 20 alacsony (⩽ 25. percentilis, 19,0 kg m −2 férfiaknál; 18,7 kg m −2 nőknél), magas (⩾ 75. percentilis, 21,6 kg m −2 férfiaknál; 21,3 kg m −2 nőstényekben) és köztes (a többi).

Zavaró tényezők

A menarche életkorát 16 évesen kérdezték meg a kérdőívben szereplő nőktől.

Késői fizikai érettség

A késői serdülőkorban (16–18,8 év) a magasság növekedését a késleltetett fizikai érettség proxyként használták. 21

A fizikai aktivitás

A szabadidős testmozgás gyakoriságát strukturált és validált kérdőív segítségével értékelték, amely mind a négy postai kérdőívet tartalmazta, a következő válaszadási alternatívákkal: „egyáltalán nem, havonta egyszer, havonta 1-2 alkalommal, kb. hetente 2-3 alkalommal, heti 4-5 alkalommal és minden nap ”. 22 Akik beszámoltak arról, hogy a serdülőkor (16–18 éves) mindhárom időpontjában heti 4-5 alkalommal vagy annál többet gyakoroltak, azok aktívak voltak; akik havonta 1-2 alkalommal vagy kevesebbet gyakoroltak, „passzívak” voltak; a maradék pedig „kiinduló” az alapvonalon. 22 Ugyanezeket a kategóriákat használták 25 évesen.

Dohányzó

A dohányzással kapcsolatos információkat minden életkorban megszerezték, és négy csoportba sorolták: „soha nem dohányzók, volt dohányosok, alkalmi dohányosok (a jelenlegi dohányosok, a napi dohányzók kivételével) és a napi dohányosok”. Mivel a dohányzási állapot 16 és 18 év között stabil maradt, a kiindulási dohányzást 17 évesen értékelték a 18 éves adatok alapján, és ha ez hiányzott, akkor a 16 és 17 éves válaszokat használták.

Reggeli evés

A reggeli elfogyasztásának gyakoriságáról (minden reggel, körülbelül 3-4 reggel, hetente egyszer és hetente egyszer vagy ritkábban) minden életkorban információt kaptunk, de csak 16 évesen használták. 23

Gyermekek száma

A gyermekek (egy, egy, kettő vagy több) számáról 25 évesen kaptunk információt.

Szülői BMI

A szülők BMI-jét az anya és az apa által külön kitöltött szülői felmérések során felidézett magasságok és súlyok felhasználásával számították ki, amikor az ikrek 16 évesek voltak.

Társadalmi-gazdasági státusz

Az apa 16 éves iker életkorának társadalmi-gazdasági helyzetét a foglalkozással, a foglalkoztatással és az oktatással kapcsolatos kérdések alapján határozták meg. A társadalmi-gazdasági státuszt öt kategóriába sorolták (fehérgalléros, kékgalléros, kétkezi munkás, önálló vállalkozó és mezőgazdasági termelő) a társadalmi-gazdasági csoportok finn osztályozásának kritériumai alapján. 24.

Statisztika

Eredmények

Túlsúly és elhízás

A túlsúly prevalenciája hasonló volt a nőknél és a 16 éves korú férfiaknál, de 18 éves kor után a férfiak szignifikánsan túlsúlyosak voltak, mint a nők (1. táblázat). 25 évesen a férfiak 28% -a és a nők 15% -a volt túlsúlyos, és mindkét nem 4% -a elhízott.

Szándékos fogyás

A nők 38 százaléka és a férfiak 24% -a számolt be az élet során legalább egyszer 5 kg-os IWL-epizódról (1. táblázat). A nők 15% -ának és a férfiak 10% -ának volt két vagy több IWL-je.

Többváltozós elemzésben a BMI, a fizikai aktivitás, a dohányzás, a reggeli evés, a szülő BMI-je és az apa társadalmi-gazdasági állapota a kiinduláskor, a magasság növekedése 16 és 18 év között, a menarche életkora (nőknél) és a 25 éves gyermekek száma zavaró tényezőként, annak az esélye, hogy legalább egy IWL van, magasabb volt azoknál a férfiaknál és nőknél, akiknél a BMI 16 évnél magasabb volt, naponta dohányoztak, kihagyták a reggelit és a kékgalléros (nőknél önálló vállalkozóként is) társadalmi-gazdasági csoportban voltak (2. táblázat).

Az IWL és a súlyfejlődés

A kiindulási BMI 16 éves korban nagyon meghatározó meghatározó volt a jövőbeni IWL-epizódokban. Azok a férfiak (átlag ± s.d. BMI 20,1 ± 1,8 kg m −2) és nők (19,5 ± 2,0 kg m −2), akiknek nem voltak IWL-kórtörténetei, szignifikánsan súlyoztak (P −2) és nőstények (21,0 ± 2,2 kg m −2) egy IWL-epizóddal, vagy férfiak (22,2 ± 2,8 kg m −2) és nőstények (22,2 ± 3,0 kg m −2), akiknek legalább két IWL-je volt. A súlygyarapodás mértéke mind a férfiak, mind a nők esetében jelentősen különbözött az IWL csoportoktól mind a három kiindulási BMI kategóriában (alacsony, közepes és magas) (P 1.ábra

A 2. ábra mutatja a BMI változását 16 és 25 év között a kiindulási BMI és az IWL-ek szerint. A hímek sokkal nagyobb súlyt kaptak, mint a nők, különösen akkor, ha az alap BMI alacsony volt. Azok, akiknek a legtöbb IWL-epizódja volt, a legtöbb BMI-csoportban nyertek a legtöbbet, férfiaknál, különösen a legalacsonyabb BMI-csoportban (varianciaanalízis, P 2. ábra

IWL és a túlsúlyosodás kockázata

A kezdetben nem túlsúlyos résztvevők 25 éves túlsúlyosodásának kockázata arányos volt az IWL gyakoriságával. Azok a férfiak, akiknek egy (OR 1,8, 95% CI 1,3–2,6) vagy legalább kettő (OR 2,0, 95% CI 1,3–3,3) IWL van, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel válnak túlsúlyossá, mint az IWL nélküli férfiak (3. táblázat). A nőstények között az IWL gradiens még meredekebb volt: VAGY 2,7 (95% CI 1,7–4,3) egy IWL esetén és OR 5,2 (95% CI 3,2–8,6) legalább két IWL-vel rendelkezők esetében. A lehetséges zavarók és a kiindulási BMI alapján történő kiigazítás nem változtatott az eredményen. A zavarók közül a 16 éves BMI nagyon szignifikánsan és egymástól függetlenül jósolta meg a túlsúly kockázatát 25 évnél mindkét modell esetében. Továbbá nőknél a 25 éves alacsony fizikai aktivitás, az alacsony társadalmi-gazdasági helyzet és az apa túlsúlya is megjósolta a túlsúly kockázatát (3. táblázat).

IWL és súlyfejlődés MZ és DZ ikreknél

Ezután a kettős kontroll módszerrel vizsgáltuk a súlycsökkenés későbbi súlyfejlődésre gyakorolt hatásait, teljesen (MZ-ben; 3a. Ábra) vagy részben (DZ-ikrek; 3b. Ábra) alkalmazkodva a genetikai hatásokhoz. Továbbá ellentétes nemű ikreknél a nemek súlycsökkenésre és BMI fejlődésére gyakorolt hatásait tanulmányoztuk (3c. Ábra).

Vita

Az egész életen át tartó testsúlycsökkenések száma, a BMI növekedése és a túlsúly kockázata közötti dózisfüggő összefüggések eredményei nagy populációalapú ikercsoportban, serdülőkortól fiatal felnőttkorig tartó nyomon követéssel megerősítik számos korábbi tanulmány eredményét. 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11 Ma már jól bebizonyosodott, hogy minél többen foglalkoznak fogyókúrával, annál inkább híznak hosszú távon. A jelen tanulmány újdonsága az volt, hogy képes megkülönböztetni a diéta okozta súlygyarapodást genetikai és környezeti hatások között. Az IWL-ekkel ellentétes MZ ikertestvéreknél az IWL-vel rendelkező ikerpár tagok 25 évesen 0,4 kg m −2 nehezebbé váltak (kb. 1,2 kg egy 170 cm magas embernél), mint azok, akik a 16–40 év közötti hasonló BMI ellenére soha nem fogyottak. 18 év. Ezek az eredmények oksági összefüggésre utalnak, bár klinikailag szerény mértékű, de az IWL és az azt követő súlygyarapodás között.

A súlykülönbség nélküli DZ ikrek fogyásmintázata arra utal, hogy a fogyókúra válasz lehet az elhízásra való hajlamra. A DZ ikrek, akik megpróbáltak lefogyni, már 16 éves korukban szignifikánsan nehezebbek voltak, és 25 évesen is így maradtak, összehasonlítva ikertársaikkal, akiknek korábban nem volt fogyásuk. További bizonyíték a súlygyarapodás genetikai alátámasztására és az azt követő erőfeszítésekre, hogy diétázással ellenőrizzék a súlyt, az MZ és a DZ pároktól származnak, ahol mindkét ikertestvérnek gyakran volt IWL-je: Ezeknek az ikreknek a súlyuk fejlődése sokkal magasabb volt, mint azoknál a pároknál, amelyekben egyik -ketten valaha lefogytak. A fogyókúrázók öröklött hajlamát a nagyobb súlyra az is megerősítette, hogy az IWL-ben szenvedő ikreknek nehezebb a szüle, mint az ikreknek, akiknek nincs diétás kórtörténete.

Javasolták az ismétlődő súlyvesztést és a súlykerékpározást, hogy fokozzák az elhízást azáltal, hogy növelik az anyagcsere hatékonyságát mind az állatoknál, mind az embereknél. Öt normál testsúlyú női alanyon végzett kis kísérlet azt mutatta, hogy két egymást követő 4 kg-os súlyciklus a sovány testtömeg, a szérum-tri-jodotironin és a tiroxin koncentrációjának, valamint a nyugalmi energiafelhasználás jelentős csökkenéséhez vezet. 30 Hasonlóképpen, a normál testsúlyú alanyok minnesotai éhínség-tanulmányának újbóli elemzésében úgy ítélték meg, hogy az éhezés utáni testzsír-túlhaladás és a késleltetett fehérjefeltöltés a termogenezis elnyomásából származik, amely kifejezetten kedvez a zsírraktárak feltöltésének. 31 Elhízott alanyoknál azonban nem figyelték meg, hogy egy egymást követő 32 vagy három egymást követő diéta-ciklus befolyásolja-e a nyugalmi energiafogyasztást vagy a testösszetételt. Tehát a fogyás káros hatásai a kezdetben normál testsúlyú alanyokban tűnnek a legjelentősebbnek. 34 Úgy tűnt, hogy ez a helyzet legalábbis a jelen tanulmány hímeinél.

Bizonyítékot találtunk arra is, hogy a fogyókúra elősegítheti a súlygyarapodást, függetlenül a súlycsökkenéstől eltérő MZ-párok genetikai hatásaitól, bár ezek a hatások valószínűleg nagyon kicsi. Tekintettel azonban a súlyosan megőrzött, jól dokumentáltan magas meghibásodási arányra és a túlzott visszanyerés megfigyelt potenciáljára, egyértelműen külön erőfeszítésekre van szükség a jobb és fenntartható eredmények biztosítása érdekében. Ez csökkentheti a túlzott ismételt fogyókúra nyomását, és ellensúlyozhatja a fogyás mániáját, amely részben felelős lehet a jelenlegi elhízási járványért.

Összefoglalva, eredményeink azt sugallják, hogy a fogyókúra hosszú távú sikereinek egyik fontos magyarázata a súlygyarapodásra való genetikai hajlam. Az MZ ikrek eredményei azt sugallják, hogy diétáznak önmagában a genetikai hatásoktól független későbbi súlygyarapodáshoz további vizsgálatok szükségesek.

Hivatkozások

Ágyú G, Einzig H . A diéta kövérsé teszi. Century Publishing: London, 1983.

Mann T, Tomiyama AJ, Westling E, Lew AM, Samuels B, Chatman J. A Medicare hatékony elhízási kezelésekre törekszik: a diéták nem jelentenek választ. Am Psychol 2007; 62: 220–233.