Hogyan kell rávenni a nyűgös evőre, hogy elkezdjen enni | Tippek Anak Susah Makan számára

A babád nyűgös evő? Stresszesnek érzi magát az etetési idő kapcsán? Ebben a cikkben alapítónk 8 hasznos tippet oszt meg saját tapasztalatai alapján babájával, aki nyűgös evő volt!

Adakah bayi anda susah makan atau sangat memilih makanan? Adakah masa makan amat susah dan memberi tekanan kepada anda? Pengasas kami berkongsi 8 tipp daripada pengalamannya sendiri dengan anaknya yang dulu jenis cerewet makan!

- Malajzia Versi Bahasa -

2 gyermekem van, és ők PONTOS ELLENESEK egymásnak, ha étkezésről van szó. A mai történet az egyik fiamról szól, aki olyan válogatós volt, aki szó szerint szinte semmit sem volt hajlandó enni attól a naptól kezdve, amikor szilárd anyagot kezdett. Bármi is jut eszedbe, megvolt.

Nem evett túl hideg ételeket.
Nem enné meg az ismeretlen textúrákat.
Nem eszi meg az ételeit, ha azok túl „zöldek”.
Nem eszne pépes ételeket.
Élelmiszer-sztrájkokat folytatott, ahol csak körülbelül 2 hétig ivott tejet.

Ahol ekkora öröm volt főzni és ételt készíteni az öccsének, minden nap felébredtem, és rettegtem az időtől, hogy megetetjem a kisebbik babámat, mert ettől mindig tetves anyának éreztem magam.

Ismerősen hangzik? Ha a babád ilyen, akkor abszolút tudom, mit élsz át!

Végül, miután ez hosszú hónapok óta tartott, megráztam magam és azt mondtam magamnak, hogy hagyjam abba a téma mellőzését. Muszáj volt szembesülnöm vele.

Kidolgoztam egy tervet, és felvázoltam azokat a dolgokat, amelyeket a csecsemő etetésével kapcsolatban tennék. Nem valami varázslatos megközelítés volt. Csupán én voltam Fegyelmezettebb és következetesebb a szemléletemben. Meglepetésemre a dolgok javulni kezdtek! A babám valóban elkezdte várni az étkezési időket, és egy héten belül rendszeresen befejezte ebédjét és vacsoráját, nagy lelkesedéssel!

Ha van válogatós étkeződ, próbáld ki!

1. Egy kevés tej étkezés előtt rendben van

Az összes csecsemőtáplálási cikk azt fogja mondani, hogy étkezés előtt ne tápláljon tejet, mert ha a csecsemő jóllakott, akkor kevésbé valószínű, hogy szilárd anyagokat fogad el.

A babám esetében már kezdett idegenkedni az étkezéstől, és rendkívül gagyi lett, amikor nem voltam hajlandó szoptatni étkezéskor. Eljutott odáig, hogy fitneszké alakítsa magát, és semmi mást nem követelne, csak tejet! Ezt követően, függetlenül attól, hogy kit vagy milyen szilárd anyagot próbáltunk etetni vele, mindet elutasította.

Ezen a ponton rájöttem, hogy le kell állítanom ezt az ördögi kört. Úgy döntöttem, hogy újrakezdem, és újból bevezetem a szilárd anyag fogalmát. Tehát amint 11 óra körül felébredt a reggeli szunyókálásból, a mell egyik oldaláról tápláltam, hogy jó kedvem legyen. (Nem mindkét oldal, csak az egyik oldal.) Majd 11.30 körül adom neki a szilárd anyagot. Fokozatosan rájött, hogy senki nem veszi el tőle a múmia tejét, és elkezdte fogadni az étkezést!

2. A mamának meg kell lazulnia és ellazulnia

Hamarosan rájöttem, hogy az étkezések megpróbáltatásokat okozok a babámnak. Először is nagyon szigorú voltam vele szemben, hogy étkezésekor a babaszékben ült, mert szerettem volna népszerűsíteni a jó szokásokat, ezért a babaszékébe kényszerítettem, pedig jajgatott és küzdött. Másodszor, valószínűleg kissé stresszes voltam, mert idegenkedett az evéstől. Mint mondják, a csecsemők nagyon rá vannak hangolva az anyjukra, valószínűleg ezért volt az idő múlásával a babám egyre jobban nem szerette az étkezést.

Végül úgy döntöttem: Felejtsd el a babaszéket. Csak szórakoztatóvá teszem az etetést!

Kezdtem átadni az ételét és odaadni neki, bárhol is volt! Valójában elég hatékony lett; talán a játékszerek figyelemelterelésének vagy az etetés nyugodtabb módjának köszönhetően!

Manapság a kisbabám visszatért a baba székéhez, mert étkezés közben szívesen beül. Alkalmanként azt követeli, hogy menjen le, és megtanultam, hogy ne legyek határozott ebben.

3. Próbáljon meg visszatérni a püréhez

A nagyobbik fiam 9 hónapos korában végzett püréből kásába. Ugyanezt a megközelítést alkalmaztam az öccsével, és onnan kezdtek lefelé haladni a dolgok. Ahogy volt, nem járt remekül a pürével. Voltak olyan napjai, amikor mindent elfogyasztott, és olyan napok, amikor nem nyúlt hozzá. Abban a pillanatban, amikor elkezdtem bevezetni a nem pürésített ételt, azaz zabkását, elkezdődött a hanyatlás, végül étkezési sztrájkba kezdett.

Amint egy napon sajnálom a szerencsétlen helyzetemet a nővéremnek, a nő megjegyezte: „Azt hiszem, nem szereti az étele állagát. Miért nem adsz neki pürét? "

"MIT?" - kiáltottam fel. „Már 1 éves! Hogyan lehet még mindig pürén?

"Miért ne?" volt a válasz.

Visszamentem a püréhez, és mint a varázslat, ő is elkezdett enni!

4. Állítsa be az időzítést

Körülbelül ugyanabban az időben tápláltam csecsemőjének ételeit, mint a felnőttek, 12 és 18 óra volt. Miután elhatároztam, hogy valóban foglalkozom az etetési problémájával, eszembe jutott, hogy…

talán az időzítés nem volt ideális,
… Talán azért volt rosszkedvű, mert túlságosan éhes volt. És ha kapsz egy huncut babát, a baba kevésbé valószínű, hogy kalandvágyó, és nagyobb eséllyel esik vissza a tej kényelmi zónájába.

Úgy döntöttem, hogy megpróbálom étkezési idejét 11 és 17 óra közé tenni.

Ez jól sikerült, és miután folyamatosan módosítottam és módosítottam mindenki szokásait a házban, a babám rendszeres étkezési ideje manapság valahol 11.30 és 17.30 óra körül van.

5. Ne vigyük túlzásba a zöldségeket

Nem tehetek róla. Szorongó múmiás szindrómám van: ez a szindróma, ahol azt akarom, hogy a gyerekeim szeressék a zöldek fogyasztását. Nos, hamar rájöttem, hogy ha úgy döntök, hogy túladagolom a szorongó Múmia-szindrómát, és extra zöld zöldségeket veszek fel a baba püréjébe aznap, akkor a tervem visszaüt, és nem hajlandó befejezni az étkezését.

A moderálás kulcsfontosságú. Végül is sok étkezés van egy nap alatt, és a megfelelő harapnivalókból való rágcsálnivalók a fő étkezésekben kevesebb zöldséget pótolhatnak.;)

6. Új dolgok bevezetésekor tegye következetesen

A nagyobbik fiam minden nap zabot eszik reggelire, én pedig megpróbáltam az öccsét is zabpehellyel etetni, de neki semmi sem lett volna belőle. Minden nap egyszerűen undorodva köpte ki. Ennek ellenére 2-3 naponta próbáltam bevezetni anélkül, hogy arra kényszerítette volna, hogy valóban megegye végül egy hónap múlva 2-3 evőkanál zabot kezdett enni reggelire.

Körülbelül 3 hónap elteltével a babám azt követeli, hogy zabpelyhet fogyasszon, amikor csak látja!

7. Nem baj, ha ugyanazt szolgáljuk újra és újra

Mindig is a változatos étrend híve voltam annak biztosítása érdekében, hogy gyermekeim és a családom különböző típusú tápanyagokat fogyasszanak különböző ételektől.

Amikor azonban második gyermekem válogatósnak bizonyult, rájöttem, hogy nem tudok vitatkozni azzal a logikával, amely:

Ha nem eszel, akkor még esélye sincs tápanyaghoz jutni.

Ekkor kezdtem dokumentálni a kisebbik babám „sikereit”. Ha megtetszett neki a mai zabkása, másnap megismétlem, és másnap, sőt néha akár negyedik napig is. Emlékezik, egyetlen fajta sem jobb, mint az evés.

8. Az ismertség kényelmet és önbizalmat szül

Rájöttem, hogy általában a csecsemők nem különösebben kalandosak, és az ismétlés valóban kényelmet nyújt számukra. (A nagyobbik fiam kivétel ez alól a szabály alól, mert nagyon szívesen kipróbálja az új ételeket.) Tehát, ha van egy nyűgöző étkeződ, ne bombázd őket egész héten válogatott ételekkel. Ehelyett inkább a sikerekre összpontosítson, és mindig ugyanazt szolgálja nekik, amíg fogékonyabbak a szilárd anyagokra. Ezután megpróbálhat új ételt bevinni.

Ez volt az egyik hiba, amelyet az első hónapokban etettem. Folyamatosan mutattam be minden nap új ételeket, mert úgy gondoltam, hogy a babámnak nem tetszik, amit ma főztem, ezért másnap főzök neki valami újat. Kipróbáltam az ázsiai, a nyugati és a fúziós programokat; a zabkásától a gyümölcsön át az omlettig, a rizsig.

Utólag úgy gondolom, hogy ez valóban az, ami elrettentette a szilárd anyagtól. Csak amikor elkezdtem minden nap ugyanazt a pürét adni, fogékonyabbá vált a szilárd anyagok iránt, és végül nagyon lelkes volt az étkezések során. Ha látnád, hogy most eszik, soha nem tudnád, hogy ő valóban válogatós evő, és a csalódottság, amit átéltem!

Remélem, hogy felhasználhatja ezeket a tippeket a csecsemő számára, és sok sikert az etetési út során!

Adakah anda tahu peribahasa rambut sama hitam, hati masing-masing? Begitulah demikai dengan anak sulung dan anak bongsu saya mengenai tabiat makan. Cerita hari ini adalah mengenai anak bongsu saya yang jenis cerewet makan dan memang tidak suka makan semenjak hari pertama bermula makan.

Dia tidak suka makanan yang sejuk.
Dia tidak suka tekstur makanan yang dia tidak pernah Kuba.
Dia tidak makanan yang terlalu ’hijau’.
Dia tidak suka makanan yang terlalu lenyek.
Kadang kala, dia akan mogok dan hanya akan minum susu selama 2 minggu berturut-turut.

Bila tiba masa for memasak, saya akan mozik kerana bimbang dia tidak mahu makan lagi hari ini. Sekiranya anak anda jenis susah makan, saya faham perasaan anda!

Selepas beberapa bulan, suatu hari, saya berkata kepada diri sendiri bahawa saya tidak dapat mengelakkan masalah ini lagi. Saya perlu berhadapan dengan topik yang susah ini.

Saya pun mula membuat rancangan for mengatasi masalah ini. Penyelesaiannya bukan ajaib sangat, tetapi melibatkan DISIPLIN és KETEKALAN. Saya tidak ada apa-apa harapan yang tinggi, tetapi secara tidak disangka, cara saya berkesan! Dalam masa seminggu, si bongsu itu sudahpun mula makan dan kerap menghabiskan makannya dengan penuh semangat!

Sekiranya anda mempunyai bayi yang susah nak makan, cubalah ini!

1. Bagilah sedikit susu sebelum makan

Az összes cikk yang saya baca hasil carian Google mengatakan bahawa pantang sekali bagi bayi susu sebelum makan. Kenapa? Kalau bayi sudah kenyang, dia tidak akan makan!

Ha mondjuk, anak saya hanya mahu minum susu ibu sahaja sebaik sahaja tibanya masa, amely tengah hari. Saya pula enggan bagi dia minum susu kerana mahu menyuap bubur dan keenggannan saya hanya memburukkan mood dia sahaja. Akhirnya, dia akan menangis dan tidak mahu makan apa-apa lagi.

Saya sedar bahawa saya tak boleh teruskan sebegini, maka saya putuskan untuk bermula dari asas and dan memperkenalkan makanan kepada anak saya seperti ini adalah kali pertama. Rutin baru saya ialah for the dia minum susu ibu (dari sebelah sahaja) setelah dia bangun daripada tidur paginya pada pukul 11 pagi. Selepas 30 perc (pada 11:30 pagi), mondjuk akan bagi dia bubur nasi. Dia faham bahawa dia masih dapat minum susu ibu dan lama kelamaan, dia tidak lagi mozik pada waktu makan. Sebaliknya, dia gembira!

2. Ibu-ibu perlu relaks

Saya menyedari bahawa sayalah yang menyebabkan waktu makan masa derita for si siec. Pertamanya, saya tegas nak bayi duduk di atas kerusi bayi (baby szék) jadi walaupun dia nangis dan bergelut, saya tetap memaksanya duduk ke dalam kerusi bayi itu. Keduanya, mondjuk makin stres kerana bimbang dia menolak makanan lagi. Bayi amat sensitif kepada perasaan ibu mereka, oleh itu, tekanan yang dirasai saya sebenarnya sedang menjejas bayi saya.

Akhirnya saya memutuskan for RELAKS. Biarlah kalau bayi saya tidak mahu duduk dalam kerusi bayi. Kalau dia berada di ruang tamu, saya suap dia sahaja di ruang tamu. Kalau dia sedang bermain, saya akan suap sahaja sambil main.

Cara ini berkesan mungkin kerana saya tidak memberi tekanan kepada bayi saya lagi.

3. Kuba kembali kepada püré

Anak sulung saya tidak lagi makan puree selepas umur 9 bulan. Saya cuba menggunakan kaedah yang sama unak bongsu tetapi malangnya, dia terus menolak makanan selepas saya tidak blend lagi makanannya.

Suatu hari, sewaktu saya mengeluh hal ini kepada kakak saya, dia membalas, „Saya rasa dia tak suka tekstur makanan kasar. Kuba kamu keverék makanannya. "

- APA? Dia sudah berumur setahun. Takkanlah masih nak makan püré! ”

- Mengapa tidak? jawab kakak saya.

Saya pun mengambil nasihatnya dan kembali kepada püré. Memang betul kata kakak saya, sebab bayi saya mula makan lagi!

4. Tukar masa makan

Biasanya, masa makan anak saya adalah lebih kurang pada jam 12 tengahari dan pukul 6 petang. Setelah saya betul-betul memutuskan for menyelesaikan masalah pemakanan si bongsu saya ini, saya terfikir bahawa…

… Mungkin masa makan pukul 12 és pukul 6 itu kurang sesuai.

… Mungkin mood si anak saya itu kurang baik kerana terlalu lapar. Apabila mood bayi kurang baik, dia tidak akan berminat untuk mencuba apa-apa yang baru, malah hanya ingin kembali ke zon selesa, iaitu minum susu.

Oleh itu, saya menukar masa makannya kepada pukul 11 pagi dan pukul 5 petang.

Keputusannya bagus and say meeneruskan usaha for mencari masa makan yang faking baik. Akhirnya, mondjuk mendapati bahawa masa makan yang sápadt sesuai adalah di sekitar pukul 11:30 és 5:30 petang.

5. Jangan keterlaluan bagi sayur hijau

Saya ingin anak-anak saya makan sayur hijau, tetapi dalam kes si bongsu ini, saya mendapati bahawa sekiranya sayur hijau itu terlalu banyak, dia akan menolak makanannya untuk hari itu. Oleh itu, saya terpaksa mengamalkan kesederhanaan. Saya sentiasa perlu mengingatkan diri bahawa dalam satu hari, anak saya boleh makan banyak kali dan saya berkesempatan menambah sayur ke dalam sneknya juga.

6. Sekiranya nak intro makanan baru, kena konsisten

Anak sulung saya suka makan zab sarapan pagi, tetapi adiknya pula tidak suka zab. Dia akan muntah keluar setiap kali saya kuba hidangkan zab. Walau bagaimanapun, saya tidak putus asa. Setiap 2-3 hari, saya akan cuba lagi tetapi saya tidak memaksanya makan. Sekiranya dia muntah keluar zab itu, saya akan berhenti dan hidangkan makanan lie.

Selepas 1 bulan sudah berlalu, si bongsu itu mula menerima zab. Setiap kali, dia akan makan sekurang-kurangnya 2-3 sudu zab. Selepas 3 bulan berlalu pula, sekiranya tiada zab sarapan, dia akan menangis!

7. Tiada masalah ungunganganganganan yang sama setiap hari

Saya selalu menasihati ibu bapa menghidangkan pelbagai jenis makanan kepada si kecil for memastikan bahawa si kecil berpeluang mendapatkan nutren yang berlainan. Tetapi nasihat ini langsung tidak berkesan un bongsu saya yang susah makan.

Sekiranya tak makan, apa-apa nutren pun tak akan dapat.

Oleh itu, mondjuk menyimpan diari makanan. Sekiranya remek hari itu berjaya dihabiskan, mondjuk akan menghidangkan makanan yang sama pada keesokan harinya, lusa dan kadang-kadang untuk hari keempat berterusan. Ingat, makanan yang sama setiap hari adalah lebih baik daripada langsung tidak lalu makan.

8. Keselesaan dan keyakinan perlu dipupuk

Setelah adanya anak bongsu saya, saya mula sedar bahawa secara umumnya, bayi lebih selesa dengan pengulangan dalam kehidupan mereka. (Anak sulung saya memang lain jenis kerana dia sangat berminat for mencuba makanan baru setiap hari.) Oleh itu, sekiranya anak anda adalah jenis susah makan, jangan asyik bagi dia kuuba makanan baru setiap hari. Sebaliknya, fokus kepada kejayaan anda dan ulangkan makanan yang dia suka sehingga mereka lebih biasa dengan idea makanan pejal. Selepas itu, barulah anda boleh cuba intro makanan baru.

Ini adalah antara kesilapan yang saya lakukan dalam bulan-bulan awal apabila si bongsu saya mula makan. Setiap hari saya akan intro makanan baru kerana dia asyik menolak makanan. Saya cuba pelbagai menu daripada masakan Asia kepada masakan ala Barat seperti bubur, buah-buahan, telur dadar ala Barat dan nasi!

Bila saya kaji balik, saya rasa bahawa inilah kesilapan besar yang dilakukan oleh saya. Daripada pemerhatian saya, anak saya hanya mula menerima makanan apabila saya memberinya makanan püré yang sama setiap hari.

Sekiranya anna dapat melihat cara dia makan sekarang, rasanya anna tidak akan mengesyaki bahawa dia ialah jenis susah makan pada suatu masa dahulu!

Saya berharap bahawa tippek mondjuk berkongsi di sini berguna kepada ibu-ibu yang ada anak jenis susah makan. Semoga berjaya!