Hosszú távú fogyás fenntartása

Rena R Wing, Suzanne Phelan, Hosszú távú fogyás fenntartása, The American Journal of Clinical Nutrition, 82. évfolyam, 1. kiadás, 2005. július, 222S – 225S. Oldal, https://doi.org/10.1093/ajcn/82.1.222S

ABSZTRAKT

SIKERES FOGYASZTÁSI KARBANTARTÁS

A nagyközönség felfogása szerint soha senkinek sem sikerül a hosszú távú fogyás. Ez a meggyőződés Stunkard és McLaren-Hume 100 elhízott egyénről szóló, 1959. évi tanulmányából ered, amely azt mutatta, hogy 2 évvel a kezelés után csak 2% tartotta meg a 9,1 kg (20 font) vagy annál nagyobb súlycsökkenést (1). A közelmúltban a New England Journal of Medicine szerkesztősége Fogyás: Egy sorsszerű újévi fogadalom (2) ugyanazt a pesszimista üzenetet visszhangozta.

A cikk célja a sikeres fogyás fenntartásának elterjedtségére vonatkozó adatok áttekintése, majd néhány fontosabb megállapítás bemutatása a National Weight Control Registry (NWCR) adatbázisból, amely több mint 4000 egyénből áll, akik valóban hosszú ideig sikeresek voltak -tartós fogyás fenntartása.

A „SIKERES FOGYASZTÁSI KARBANTARTÁS” MEGHATÁROZÁSA

Wing és Hill (3) azt javasolta, hogy a sikeres testsúlycsökkentőket úgy határozzák meg, mint „azokat az egyéneket, akik szándékosan elvesztették testtömegük legalább 10% -át, és legalább egy évet megtartottak”. Ennek a meghatározásnak számos szempontját meg kell jegyezni. Először is, a meghatározás megköveteli, hogy a fogyás szándékos legyen. Számos friss tanulmány azt jelzi, hogy a nem szándékos fogyás meglehetősen gyakran fordul elő, és ennek más okai és következményei lehetnek, mint a szándékos fogyásnak (4, 5). Ezért fontos az intencionalitás beépítése a meghatározásba. A 10% -os kritériumot azért javasolták, mert az ilyen mértékű súlyveszteség jelentős javulást eredményezhet a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázati tényezőiben. Bár a 10% -os súlycsökkenés nem eredményezheti az elhízás nem elhízott állapotát, a 10% -os fogyás egészségre gyakorolt hatása jól dokumentált (6). Végül az 1 éves időtartam kritériumát javasolták az Orvostudományi Intézet kritériumainak megfelelően (7). Nyilvánvaló, hogy a legsikeresebb egyéneknél a fogyásuk 1 évnél hosszabb ideig tart, de ennek a kritériumnak a kiválasztása ösztönözheti azoknak a tényezőknek a kutatását, amelyek lehetővé teszik azoknak az egyéneknek a fenntartását, akik 1 éven keresztül fenntartják fogyásukat, hosszabb időközönként.

A SIKERES Súlycsökkenés-karbantartás prevalenciája

Nagyon kevés olyan tanulmány létezik, amely ezt a definíciót használta a sikeres fogyás fenntartásának prevalenciájának megbecsülésére. McGuire és mtsai (8) egy 500 felnőtt felnőtt véletlenszámú tárcsázási felmérésének eredményeiről számoltak be, akik közül 228 túlsúlyos vagy elhízott [testtömeg-index (BMI) ≥27 kg/m 2] maximális nem terhes súlyánál. Ebből a 228-ból 47 (20,6%) megfelelt a sikeres fogyás fenntartásának kritériumainak: szándékosan elvesztették testtömegük legalább 10% -át, és legalább 1 évig fenntartották. Átlagosan ez a 47 személy 20,7 ± 14,4 kg-ot (45,5 font; 19,5 ± 10,6% a maximális súlytól) fogyott, és 7,2 ± 8,5 évig nem tartotta; A 47-ből 28 normál súlyra csökkent (BMI 2).

Az ilyen felmérési adatok egy személy egész életének perspektíváját szemléltetik, és ezért sok fogyási kísérletet tartalmazhatnak, amelyek közül néhány sikeres volt, más pedig sikertelen. Jellemzőbb a „siker” értékelése egy adott fogyás során. A szokásos viselkedési súlycsökkentő programokban a résztvevők a kezdeti 6 hónapos kezelési program végén átlagosan testtömegük 7–10% -át (7–10 kg) veszítik el, majd ~ 5–6 kg-os fogyást tartanak fenn ( 5–6%) 1 éves követéskor. Csak néhány tanulmány követte a résztvevőket hosszabb időközönként; ezekben a vizsgálatokban ~ 13–20% tartja fenn 5 kg vagy annál nagyobb súlycsökkenést 5 év alatt. A Diabétesz Megelőzési Programban (9) ~ 1000 túlsúlyos, csökkent glükóz toleranciával rendelkező egyént véletlenszerűen intenzív életmódbeli beavatkozáshoz rendeltek. Ezeknek a résztvevőknek az átlagos testsúlycsökkenése 7 kg (7%) volt 6 hónapon keresztül; 1 év után a résztvevők fogyása ~ 6 kg (6%), 3 évesen pedig ~ 4 kg (4%) volt. A vizsgálat végén (1,8 és 4,6 év közötti követés; átlag 2,8 év) 37% fenntartotta a 7% -os vagy annál nagyobb súlycsökkenést.

Így bár az adatok korlátozottak és a definíciók a vizsgálatok során eltérőek voltak, úgy tűnik, hogy a túlsúlyos személyek ~ 20% -a sikeres fogyókúra.

A NEMZETI Súlykontroll-nyilvántartás

Bár gyakran kijelentik, hogy soha senkinek sem sikerül a fogyás, mindannyian ismerünk olyan embereket, akik elérték ezt a bravúrt. Annak érdekében, hogy többet megtudjon azokról az egyénekről, akik sikeresek voltak a hosszú távú fogyásban, Wing és Hill (10) 1994-ben létrehozta az Országos Súlykontroll Regisztert. Ez a nyilvántartás több mint 4000 egyén által önállóan kiválasztott populáció, 18 éves vagy annál idősebb, és legalább 13,6 kg-ot (30 font) fogyott, és legalább 1 évig tartotta. A nyilvántartó tagokat elsősorban újság- és folyóiratcikkek útján toborozzák. Amikor az egyének beiratkoznak a nyilvántartásba, felkérik őket, hogy töltsenek ki egy olyan kérdőívet, amely részletesen bemutatja, hogyan vesztették el eredetileg a súlyukat és hogyan tartják fenn ezt a fogyást. Ezt követően évente követik nyomon, hogy meghatározzák a súlyuk változását és a testsúlyhoz kapcsolódó viselkedésüket.

A nyilvántartó tagok demográfiai jellemzői a következők: 77% nő, 82% főiskolai végzettségű, 95% kaukázusi és 64% házas. A nyilvántartásba vétel átlagos életkora 46,8 év. A nyilvántartó tagok mintegy fele gyermekkorában túlsúlyosnak számol be, és csaknem 75% -uknak van egy vagy két elhízott szülője.

A résztvevők saját maguk jelentik be aktuális súlyukat és maximális súlyukat. Korábbi tanulmányok azt sugallják, hogy az ilyen, önmaga által jelentett súlyok meglehetősen pontosak (kissé alábecsülik a tényleges súlyt) (11, 12). Az NWCR-ben arra kérik a résztvevőket, hogy jelöljenek ki egy orvost vagy fogyásért felelős tanácsadót, aki igazolni tudja a súlyadatokat. Amikor a résztvevők egy alcsoportjában összehasonlították a résztvevők által szolgáltatott információkat a szakember által nyújtott információkkal, az önbevallási információkat nagyon pontosnak találták.

A nyilvántartási jelentés résztvevői átlagosan 33 kg-ot fogytak és átlagosan 5,7 évig tartották meg a minimális fogyást (13,6 kg). 13 százaléka 10 évnél hosszabb ideig tartotta ezt a minimális súlycsökkenést. A résztvevők a maximális 36,7 kg/m 2 BMI-ről 25,1 kg/m 2 -re csökkentek. Így bármilyen szempont alapján ezek az egyének egyértelműen rendkívül sikeresek.

Korábban arról számoltunk be, hogy a nyilvántartás résztvevői hogyan veszítették el a súlyukat (10); érdekes módon körülbelül fele (55,4%) számolt be arról, hogy valamilyen típusú segítséget kapott a fogyáshoz (kereskedelmi program, orvos, táplálkozási szakember), míg a többiek (44,6%) teljesen önállóan vesztették el a súlyukat. Nyolcvankilenc százalék számolt be arról, hogy diétát és fizikai aktivitást is használt fogyás céljából; csak 10% számolt be arról, hogy csak diétát alkalmazott, 1% pedig csak testtömegcsökkentés céljából. A fogyás leggyakoribb étrendi stratégiája bizonyos élelmiszerek korlátozása (87,6%), a mennyiségek korlátozása (44%) és a kalóriák számolása (43%) volt. Körülbelül 25% -uk zsír grammot számolt, 20% -uk folyékony tápszert és 22% -uk csererendszeres étrendet alkalmazott. Így változhat a súlycsökkenés megvalósítása (kivéve, hogy szinte mindig diétával és fizikai aktivitással).

A regisztrációval kapcsolatos legkorábbi publikáció dokumentálta azokat a viselkedéseket, amelyeket a tagok (n = 784) a fogyás fenntartása érdekében használtak (10). Három stratégiáról számoltak be nagyon következetesen: alacsony kalóriatartalmú, alacsony zsírtartalmú étrend fogyasztása, magas szintű fizikai aktivitás és gyakran mérlegelés. Nemrégiben egy negyedik viselkedést azonosítottak: a reggeli napi fogyasztása (13). Ezeket a viselkedéseket az alábbiakban ismertetjük. A nyilvántartó tagjai 1381 kcal/nap evésről számoltak be, a kalóriák 24% -a zsírból származott. Adataik értelmezése során fontos felismerni, hogy a nyilvántartási tagok 55% -a arról számol be, hogy még mindig próbál fogyni, és figyelembe kell venni, hogy az étrendi bevitelt általában 20–30% -kal alábecsülik. Így a nyilvántartó tagjai valószínűleg közelebb esnek az 1800 kcal/d-hez. Azonban még ezzel a kiigazítással is nyilvánvaló, hogy a nyilvántartó tagjai fenntartják fogyásukat azáltal, hogy továbbra is alacsony kalóriatartalmú, alacsony zsírtartalmú étrendet fogyasztanak.

Újabban étrendjük más szempontjait is megvizsgáltuk. Külön érdekesség, hogy a nyilvántartó tagok 78% -a szerint a hét minden napján reggelizik (13). Csak 4% -uk szerint soha nem reggelizik. A tipikus reggeli gabonafélék és gyümölcsök. A nyilvántartó tagjai beszámolnak továbbá 2,5 étkezés/hét éttermekben és 0,74 étkezés/hét fogyasztásáról a gyorséttermekben.

Az NWCR-tagok másik jellemzője a magas fizikai aktivitás. A nyilvántartásban szereplő nők átlagosan 2545 kcal/hét fizikai aktivitással számoltak be, a férfiak pedig átlagosan 3293 kcal/hét (10). Ezek az aktivitási szintek ~ 1 h/d mérsékelt intenzitású tevékenységet jelentenek, például gyors sétát. A leggyakoribb tevékenység a gyaloglás, a résztvevők 76% -a szerint. Körülbelül 20% a súlyemelésről, 20% a kerékpározásról és 18% az aerobikról számol be.

A nyilvántartó tagjai arról is beszámoltak, hogy gyakran figyelik súlyukat (10). Több mint 44% -uk naponta legalább egyszer, 31% -uk pedig legalább hetente egyszer mérlegeli önmagát. Ez a gyakori súlyellenőrzés lehetővé tenné ezeknek az egyéneknek a kis súlygyarapodást, és remélhetőleg a korrekciós viselkedés megváltoztatását.

A testtömeggel kapcsolatos éberség a kognitív visszafogás általánosabb konstrukciójának egyik aspektusának tekinthető (azaz az étkezési magatartás tudatos kontrolljának mértéke). A nyilvántartó tagjait felkérjük, hogy töltsék ki a három tényező étkezési jegyzékét (14), amely magában foglalja a kognitív korlátozás mértékét. A nyilvántartó tagjai magas pontszámot értek el ezen az értéken (átlag 7,1), hasonló szinttel, mint azoknál a betegeknél, akik nemrég fejezték be az elhízás kezelési programját, bár nem olyan magasak, mint az evészavaros betegek. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a sikeres fogyást fenntartók a fogyás után sok éven át továbbra is úgy viselkednek, mint a közelmúltban sikeres fogyókúrák.

A SÚLYHOZ TÖRTÉNŐ TÉNYEZŐK VISSZA ÚJRA

A nyilvántartás résztvevőit idővel követik a fogyás és a fenntartás terén elért sikerekhez kapcsolódó változók azonosítása érdekében. Az első nyomonkövetési vizsgálat eredményei (15) azt mutatták, hogy 1 év után 35% -uk 2,3 kg-ot (5 fontot) vagy többet (átlagosan 7 kg-ot) hízott meg, 59% -uk továbbra is fenntartotta testtömegét, 6% pedig továbbra is sújt veszteni.

A súlyukat (> 2,3 kg) visszanyerő résztvevőket összehasonlítottuk azokkal, akik továbbra is fenntartották testtömegüket, hogy megvizsgálják, vannak-e olyan alapjellemzők, amelyek megkülönböztethetik a két csoportot. A visszaszerzés kockázatának legjobb előrejelzője az volt, hogy a résztvevők mennyi ideig tartották sikerrel a fogyást Asztal 1). Azoknál a személyeknél, akik súlyukat legalább 2 évig nem tartották, jelentősen megnőtt az esély arra, hogy továbbra is fenntartsák súlyukat a következő évben. Ez a megállapítás biztató, mert azt sugallja, hogy ha az egyéneknek sikerül megtartaniuk fogyásukat 2 éven keresztül, akkor közel 50% -kal csökkenthetik a későbbi visszanyerés kockázatát.

A fogyás fenntartásának időtartama és a súlyvesztés 1 éves kockázata visszanyerhető a sikeres fogyókúrák között 1