Ideje tesztelni a fogyás tesztoszteronra gyakorolt hatását?

Abhilasha Singh, Adrian Sandra Dobs, itt az ideje, hogy teszteljük a fogyás tesztoszteronra gyakorolt hatását?, Klinikai kémia, 65. évfolyam, 1. szám, 2019. január 1., 48–50. Oldal, https://doi.org/10.1373/clinchem .2018.289355

A tesztoszteron egy nemi szteroid hormon, amelyet a herék szintetizálnak, és számos szövetre biológiai hatással bír. Az alacsony keringő koncentráció, amely a herék vagy a hipotalamusz – agyalapi mirigy hibáinál jelentkezik, gyakran együtt jár a csökkent szexuális funkcióval, izomtömeggel és a rossz életminőséggel, valamint az oszteoporózis kockázatával. Az elsődleges herékelégtelenség oka lehet heretrauma, kemoterápia, sugárterápia vagy kromoszóma-rendellenességek, bár a másodlagos okok, amelyeket központilag közvetített hipogonadizmusnak is neveznek, összefüggenek az agyalapi mirigy daganataival vagy a hipotalamusz betegségével. Ezen jól ismert etiológiák mellett egyre inkább felismerik, hogy a hipogonadizmus az öregedés, a gyógyszerek és a krónikus betegségek következménye lehet.

A tesztoszteron koncentrációjának fiziológiás csökkenését az élet negyedik vagy ötödik évtizede után jól dokumentálták, és feltételezhető, hogy mind a herék, mind a hipotalamusz – agyalapi mirigy funkciójának csökkenése miatt következik be. Azokban a forgatókönyvekben, amelyekben a betegnek egyértelmű patofiziológiai mechanizmusa van a hipogonadizmusra nézve, a tesztoszteronnal történő kezelés szinte mindig ajánlott a hipogonadizmus tüneteinek enyhítésére és a másodlagos szexuális jellemzők fenntartására (1).

A tesztoszteron terápia lehetséges kockázatai

A szubsztitúciós terápiában részesülő férfiakat ellenőrizni kell a policitémia, a szérum nagy sűrűségű lipoprotein szintjének csökkenése, az alvási apnoe súlyosbodása és a prosztata-specifikus antigénkoncentrációk növekedése szempontjából (2, 3). Mivel a kiegészítéssel történő biztonságosság hosszú távú bizonyítéka még nem bizonyított, a tesztoszteron-terápia nem ajánlott rendszeresen idősebb férfiaknál, vagy olyan férfiaknál, akiknek etiológiája nem tisztázott alacsony tesztoszteron-koncentrációjuk miatt. Mivel krónikus betegségben általában alacsony szérum tesztoszteront észlelnek, előfordulhat, hogy kevésbé invazív módszerek vannak a szérumkoncentrációk természetes növelésére. Ez a körülmény lehetőséget teremt más beavatkozási lehetőségek feltárására, amelyek potenciális mellékhatások hiányában kedvezően növelhetik az endogén tesztoszteron termelést.

Az elhízás laboratóriumi elemzései

A laboratóriumi vizsgálatok értelmezése zavaró lehet a férfiaknál az életkor előrehaladtával és az elhízás miatt, mert mindkét tényező hormon-kötő globulin (SHBG) 3 koncentrációval modulálja a nemet. Az elhízott férfiaknál alacsonyabb a teljes tesztoszteron (TT) koncentráció, elsősorban a csökkent SHBG miatt, és ez a hatás az idő múlásával súlyosbodik. Az öregedés azonban növeli az SHBG-t. Így a TT hamisan normálisnak tűnhet az idősebb férfiaknál, bár a testtömeg-index (BMI) SHBG-re gyakorolt negatív hatásáról megállapították, hogy nagyobb jelentőségű, mint az életkor SHBG-re gyakorolt pozitív hatása (4). Ez a megállapítás magyarázhatja az idősebb elhízott férfiaknál tapasztalt alacsony TT-értéket. Mivel az SHBG változása befolyásolhatja a tesztoszteron koncentrációját, a szabad vagy „biológiailag elérhető” tesztoszteron mérése jobb markerként szolgálhat. Az Endokrin Társaság jelenlegi gyakorlati irányelvei a szabad tesztoszteron becsléséhez a TT mellett az SHBG-koncentrációk értékelését javasolják.

A tesztoszteron társulása az elhízáshoz

Az alacsony szérum tesztoszteronhoz kapcsolódó 2 leggyakoribb társbetegség az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség. Több keresztmetszeti adat olyan vizsgálatokból, mint az Európai Férfi Öregedési Tanulmány és Rohrmann és mtsai. összefüggést mutattak a megnövekedett BMI és az alacsony szérum tesztoszteron között (5, 6).

Rohrmann és mtsai. összefüggést figyelt meg a test zsírtartalmának mértéke és a nemi szteroidok között. A zsírosság három mértéke a BMI-t, a derék kerületét és a testzsír százalékát tartalmazta. Megfigyelték a szabad tesztoszteron (FT) és az SHBG koncentrációjának csökkenését a test zsírosodásának növekedésével, és a csökkenés mértéke mindhárom intézkedésnél hasonló volt (6).

Egy másik keresztmetszeti tanulmány idős férfiak bevonásával hasonlította össze a TT és az FT koncentrációját az egészséges, túlsúlyos és elhízott férfiak között. A tesztoszteront szignifikánsan alacsonyabbnak találták az elhízott populációban, mint a nem elhízottak (7). Természetesen az asszociáció nem mindig jelent ok-okozati összefüggést, de egy nemrégiben készült kétirányú Mendel-randomizációs elemzés alátámasztja azt a hipotézist, hogy az elhízás okozati összefüggésben van az alacsony tesztoszteronnal. A fordított okozati összefüggést azonban nem sikerült megállapítani (8).

A hipogonadizmus mechanizmusai az elhízásban

Az elhízás alacsony tesztoszteronszintjét magyarázó elsődleges mechanizmusról úgy gondolják, hogy a hipotalamusz – hipofízis szintjén közvetítik, ami hipogonadotrop-hipogonadikus állapothoz vezet. Ezt a központi gátlást többféle mediátornak tulajdonították, beleértve az inzulinrezisztencia, a gyulladásos mediátorok és a leptin szerepét, valamint a megnövekedett ösztrogén negatív visszacsatolási szabályozást.

Az elhízás proinflammatorikus állapotot idéz elő, amely megnöveli a citokinek, például az interleukin-6 és a tumor nekrózis-faktor koncentrációját, amelyekről elsősorban úgy gondolják, hogy tompítják a hipotalamusz tengelyét (5). Néhány tanulmány azonban feltételezi a here működésének közvetlen gátlását a Leydig-sejt szteroidogenezisének modulálásával (9, 10).

Egy másik javasolt mechanizmus a tesztoszteron aromatizálása a perifériás zsírszövetben expresszálódó P450 aromatázzal, ami az ösztradiol mennyiségének jelentős növekedéséhez vezet, amely visszacsatolás gátlás révén elnyomhatja a hipotalamusz – agyalapi mirigy – ivarmirigy tengelyt (11). Azonban egyetlen tanulmány sem mutatta be az ösztradiol koncentrációjának növekedését ilyen egyéneknél.

Az elhízás és a hipogonadizmus között egy másik feltételezett kapcsolat az adipokinek szerepe. Megállapították, hogy a leptinnek stimuláló hatása van a rágcsálók gonadotropin-felszabadító hormon termelésére (12). Az elhízásról azonban úgy gondolják, hogy leptin-rezisztens állapotot vált ki, ami magas keringési koncentrációhoz vezet. A magas leptin-koncentráció ezért korrelál a fokozott zsírszinttel és az alacsony tesztoszteronnal (13, 14).

A testmozgás és a súlyváltozás hatása a tesztoszteronra

A szignifikancia paramétere az edzés típusának, az ellenállásnak az aerob és a tesztoszteron koncentrációinak a kapcsolata. A tesztoszteron akut növekedését rezisztencia gyakorlatok indukálhatják; az öregedés azonban csökkent tesztoszteron reakciót eredményez az ellenállóképességre.

Az ellenkező spektrumban a magasan képzett állóképességű sportolóknál alacsonyabb a tesztoszteron-koncentráció, mint a kontroll résztvevőknél, ami arra utal, hogy a szélsőséges testmozgás, a csökkent súly és az alacsony zsírtartalom hipogonadizmust okoz (18). Ez a megállapítás hasonló az anorexia nervosában szenvedő fiatal nőknél megfigyelt hipoösztrogenémiához, akiknél amenorrhoea alakul ki. Ezért van némi bizonytalanság ezen a területen. Figyelembe véve az adipozitás és a tesztoszteron-koncentráció kapcsolatát összekapcsoló tanulmányokat, hihető, hogy az aerob testmozgás, amely csökkenti a zsírt és javítja a kardiorespirációs alkalmasságot, talán előnyösebb lenne, mint a gyakorlatok erősítése (19).

Következtetés

A tesztoszteron normál koncentrációja általában a jó egészség markere. Az alacsony szérum TT és FT összefüggésbe hozható a növekvő BMI-vel és a hasi zsírossággal. Ezen férfiak közül sokan szenvednek a hipogonadizmus nem specifikus jeleitől és tüneteitől, például fáradtságtól és szexuális diszfunkciótól. Pontosan ez a populáció részesülhet nem invazív kezelésekben a szérum tesztoszteronszint növelésében, a tesztoszteron terápiák helyett a súly és a hasi zsírosság csökkentésével. Az elhízásnak számos patofiziológiai mechanizmusa van a tesztoszteron csökkenésének magyarázatára. Az elhízás közvetlen kezelése közvetlen szív- és érrendszeri betegségekkel járhat, és közvetett módon javíthatja a tesztoszteron koncentrációját. Ilyen egyéneknél a tesztoszteron növelésének fiziológiai módszereit megfelelőnek tartják, mivel a tesztoszteron-kezelés kockázattal és fokozott monitorozási szükséglettel társulhat. Bár a testmozgás és a tesztoszteron-koncentráció között még mindig van némi vita, a legtöbb rendelkezésre álló bizonyíték alátámasztja a szérum tesztoszteron emelkedését nagyobb mértékű súlycsökkenéssel, bár ez a változás a bariatrikus műtét után a leghatásosabb.

A jövőbeni vizsgálat irányába nagy, randomizált, hosszabb időtartamú kontrollpróbákat kell foglalni, hogy jellemezzék a testsúlycsökkenés és a testmozgás szérum tesztoszteronra gyakorolt előnyeit, valamint a férfi hypogonadismushoz gyakran társuló jeleket és tüneteket. Ez az irány fiziológiásabb megközelítést nyújthat a szérum tesztoszteron koncentrációjának növelésére, amelynek további előnye a súlycsökkentés, valamint az izomtömeg és a csontsűrűség javítása. Itt az ideje, hogy tanulmányokat ajánljak a szérum tesztoszteron koncentrációjának jelentős növeléséhez szükséges súlycsökkenés dokumentálásához. A cél az lenne, hogy javítsa a hipogonadizmus tüneteit, és biztonságos és hatékony módszert biztosítson az általános egészségi állapot hosszú távú előnyére.