Hüvelyesek: száraz bab, borsó és lencse (hüvelyesek)

amerikai

A hüvelyesek az élelmi rostok legfőbb forrása és számos potenciálisan védő fitokemikálist tartalmaznak, amelyeket polifenol vegyületeknek neveznek.

A rákkutatás

Az étrendi rost, a rezisztens keményítő és az impulzusokban lévő fenolos vegyületek mind támogathatják az egészséget elősegítő bélbaktériumok (a mikrobiom) növekedését. További kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy az egyes különbségek és ezeknek a vegyületeknek a különböző formái miként járulnak hozzá a rák elleni védelemhez.

Az adatok értelmezése

A globális tudományos szakirodalom szisztematikus áttekintése után az AICR/WCRF elemezte, hogy a növényi élelmiszerek és tápanyagaik hogyan befolyásolják a rák kialakulásának kockázatát.

  • A „meggyőző” és a „valószínű” kategóriába sorolt ​​bizonyítékok azt jelentik, hogy erőteljes kutatások mutatják a rák okozati összefüggését - vagy csökkentik, vagy növelik a kockázatot. A kutatásnak tartalmaznia kell minőségi humán vizsgálatokat, amelyek megfelelnek a meghatározott kritériumoknak, és az eredmények biológiai magyarázatát.
  • Meggyőző vagy valószínű megítélés elég erős ahhoz, hogy igazolja az ajánlásokat.
  • Valószínű bizonyíték van arra, hogy az élelmi rostot tartalmazó élelmiszerek CSÖKKENTIK a következők kockázatát:
    • Colorectalis rák
    • Súlygyarapodás, túlsúly és elhízás
  • A „korlátozottan szuggesztív” kategóriába sorolt ​​bizonyítékok azt jelentik, hogy az eredmények általában következetesek az általános következtetésekben, de ritkán elég erősek ahhoz, hogy igazolják a rák kockázatának csökkentésére vonatkozó ajánlásokat.

Folyamatos vizsgálati területek

A laboratóriumi vizsgálatok számos módot találtak arra, hogy a hüvelyesek és számos egészséges vegyületük rákellenes hatást fejthet ki ki.

A száraz babra, borsóra, lencsére és a rák kockázatára vonatkozó humán vizsgálatok korlátozottak és következetlen eredményeket szolgáltatnak. Az USA lakosságán végzett vizsgálatok kihívást jelentenek; kevesen fogyasztják gyakran a hüvelyeseket, és ez megnehezíti a magas és alacsony mennyiséget fogyasztó csoportok összehasonlítását. A hüvelyesek szerepe a vastagbélrák kockázatának csökkentésében származhat az élelmi rostokból és magukból az impulzusok egyéb összetevőiből, vagy származhat az olyan étkezési szokásokból, amelyek korlátozzák a kockázatot növelő ételeket, például a vörös és a feldolgozott húsokat.

Néhány tanulmány a hüvelyesek nagyobb fogyasztását köti össze a vastagbélrák alacsonyabb kockázatával, de az általános eredmények következetlenek. Az AICR harmadik szakértői jelentése a hüvelyesek és a vastagbélrák bizonyítékát „Korlátozott - nincs következtetés” kategóriába sorolta. Az AICR/WCRF Folyamatos Frissítés Projekt elemzése, amely négy megfigyelési kohorszvizsgálatot egyesített, nem talált összefüggést. Egyes kutatók szerint az impulzusoknak lehet a legnagyobb hatásuk a vastagbélrák kialakulásának korai szakaszában. A több hüvelyeset fogyasztókkal összehasonlítva a több megfigyelési tanulmányt ötvöző elemzésben azoknak, akik a legtöbb hüvelyest ették, kevesebb jóindulatú polipjuk volt (a vastagbélrák kezdete).

Egyes adatok összekapcsolják a hüvelyesek rendszeres fogyasztását a prosztata és az emlőrák lehetséges csökkent kockázatával, de további kutatásokra van szükség, és az AICR harmadik szakértői jelentése mindkét rákra vonatkozó bizonyítékot „Korlátozott - nincs következtetés” kategóriába sorolja.

Élelmi rost: Az élelmi rostok és a vastagbélrák alacsonyabb kockázata között talált AICR/WCRF közötti szoros kapcsolaton túl az étkezési rostokkal kapcsolatos egyéb kutatások nem olyan egyértelműek. Megfigyelő populációs vizsgálatok összekapcsolják a magas élelmi rostfogyasztást a vastagbélrák csökkent kockázatával. A 16-20 prospektív kohorszvizsgálatot ötvöző elemzések összekapcsolják az étkezési rostokat az emlőrák alacsonyabb kockázatával. Az AICR/WCRF harmadik szakértői jelentés elemzése azonban figyelembe vette az étkezési rostok és ez, valamint számos más rák társulásának lehetőségét, és a bizonyítékokat túl korlátozottnak találta a következtetés alátámasztására.

  • Az ferelhető rostok az impulzusokban a bélbaktériumaink butiráttá és más rövid láncú zsírsavakká is átalakulhatnak. Ezek a rövid láncú zsírsavak csökkentik a gyulladás és az oxidatív stressz markereit az emberi klinikai vizsgálatok során, és olyan hatásokat mutatnak a génexpresszióban, amelyek csökkenthetik a rák kialakulását. Az ellenálló keményítő egyfajta rost, amelyet emésztőrendszerünk nem tud teljesen megemészteni. Átjut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok fermentálható rostként használják rövid láncú zsírsavak képződésére, amelyek egészségre előnyösek lehetnek. További kutatásokra van szükség, mivel korlátozott számú emberi kísérlet arra utal, hogy a rezisztens keményítő nem minden formája azonos.