Illékony anyag (a proximális elemzés része), szénanalízis, Kentucky Geológiai Felmérés, Egyetem

Az illékony anyag a szénben mért egyik leggyakoribb paraméter. Ez egy szokásos közeli elemzés része. Az illékony anyag lényegében a szénmintából hevítés közben képződő nemvizes gázok mértéke. 950 C ° -ra hevítés közben oxigénmentes környezetben felszabaduló szénminta tömegének (emissziójának) tömeg% -ában mérik, kivéve a nedvességet (amely vízgőzként elpárolog), szabványos hőmérsékleten. Az illékony anyagokat közvetlenül az automatizált proximális analizátorban mérik. Az eredményeket tömegszázalékban adjuk meg.

anyag

Illékony anyag mérése szénben és az illékony anyag különböző komponenseinek szabványainak rögzítése.

A tesztelés előtt a nedvességtartalmat levezetik és a maradék nedvességtartalomként rögzítik. Az illékony anyag vizsgálata a minta megszáradása után történik. A vizsgálat során a szénmintát -60 mesh-re (250 mikron vagy annál kisebb szemcsemérettel) porítjuk, lemérjük, tiszta nitrogéngáz atmoszférában nagy hőhatásnak vetjük alá, majd újra lemérjük. A különbség az égés során kibocsátásként elvesztett tömegszázalék, amelynek az illékony anyagnak kell lennie a mintában (ASTM D3175-11 módszer; American Society for Testing and Materials, 2013, 504–509. O.).

illékony anyag = tömegveszteség a minta% -ában =
(az előmelegített minta tömege - a minta tömege melegítés után) /
az előégetéses minta tömege

A legtöbb illékony anyag a szén szerves komponenseiből származik, de a szénben lévő ásványi anyagok egyes elemei illékony oxidokat is képezhetnek. A szénben a legelterjedtebb illékony anyag a víz, a szén-dioxid és a kén-dioxid.

Az illékony anyag közvetlenül összefügg a szén rangjával; a rang növekedésével az illékony anyagok tartalma csökken (Stach és társai, 1982). Az illékony anyagnak ellentétes tendenciája van a helyhez kötött fix szénnel. Mivel az illékony anyagokat egyre növekvő sorrendben hajtják ki a szénmátrixból, a relatív szén-százalék általában növekszik. Az illékony anyagot és a rögzített szenet egyaránt használják az Egyesült Államok osztályozási rendszerében a magas illékonyságú, közepesen illékony bitumenes és magasabb rendű szénben a szén rangjának meghatározására (ASTM D388-12 módszer; American Society for Testing and Materials, 2013, p. 390–396). A nedvesség és a hamutartalom mellett a szénmintában az illékony anyag százalékos arányára van szükség a szén fix szén-tartalmának kiszámításához.

Számos elektromos szolgáltató az illékony anyag szűk tartományában (25-35%) részesíti előnyben a szenet az optimális lángstabilitás érdekében a kazánban (Thomas, 1992). A nagy illékonyságú anyag társulhat a spontán égéshez is, különösen alacsony rangú szénnél (Fierro és társai, 1999). Ezért az illékony anyagok ismerete fontos a szén biztonsága, kezelése és szállítása szempontjából.

  • Lépjen a Proximate elemzéshez
  • További információt erről az elemzésről a KGS Laboratory Services oldalon talál.
  • Ha konkrét kérdései vannak az elemzéssel kapcsolatban, kérjük, forduljon Jason Backushoz.