Te és a hormonjaid

Mi az inzulin?

Cukorbeteg embernek inzulint adnak be a vércukorszintjének szabályozására.

Az inzulin egy olyan hormon, amelyet a gyomor mögött található hasnyálmirigy nevez. Vannak speciális területek a hasnyálmirigyben, az úgynevezett Langerhans-szigetek (az inzulin kifejezés a latin insula-ból származik, ami szigetet jelent). A Langerhans-szigetek különböző típusú hormonokat termelő sejtekből állnak, a leggyakoribbak a béta-sejtek, amelyek inzulint termelnek.

Ezután az inzulin felszabadul a hasnyálmirigyből a véráramba, hogy az eljusson a test különböző részeihez. Az inzulinnak számos hatása van, de főleg azt szabályozza, hogy a szervezet hogyan használja fel az egyes típusú élelmiszerekben található szénhidrátokat. A szénhidrátokat az emberi test lebontja, hogy egyfajta cukrot állítson elő, amelyet glükóznak neveznek. A glükóz a sejtek által használt fő energiaforrás. Az inzulin lehetővé teszi az izmok, a máj és a zsír (zsírszövet) sejtjeinek, hogy felvegyék ezt a glükózt, és energiaforrásként használják fel, hogy megfelelően működhessenek. Inzulin nélkül a sejtek nem tudják felhasználni a glükózt üzemanyagként, és rosszul működnek. Az extra glükóz, amelyet a sejtek nem használnak fel, átalakul és zsírként kerül tárolásra, így energiához lehet használni, ha a glükózszint túl alacsony. Ezenkívül az inzulinnak számos más metabolikus hatása van (például megállítja a fehérje és a zsír lebontását).

Hogyan szabályozzák az inzulint?

Az inzulin fő tevékenysége az, hogy lehetővé tegye a glükóz bejutását a sejtekbe, hogy energiaként felhasználhassa, és a véráramban található glükóz mennyiségét a normális szinten tartsa. Az egészséges embereknél szigorúan szabályozzák az inzulin felszabadulását, hogy egyensúlyt teremtsenek a táplálékfelvétel és a szervezet anyagcsere szükségletei között. Ez egy összetett folyamat, és a bélben és a hasnyálmirigyben található egyéb hormonok is hozzájárulnak ehhez a vércukorszint-szabályozáshoz. Ha ételt fogyasztunk, a glükóz felszívódik a bélből a véráramba, emelve a vércukorszintet. Ez a vércukorszint-emelkedés az inzulin felszabadulását okozza a hasnyálmirigyből, így a glükóz a sejtek belsejében mozoghat és felhasználható. Amint a glükóz a sejtekben mozog, a véráramban lévő glükóz mennyisége normalizálódik, és az inzulin felszabadulása lelassul. Az élelemben lévő fehérjék és más, a bél által az ételre termelt hormonok szintén serkentik az inzulin felszabadulását. Az akut stressz idején felszabaduló hormonok, mint például az adrenalin, megállítják az inzulin felszabadulását, ami magasabb vércukorszinthez vezet, amely segít megbirkózni a stresszes eseményekkel.

Az inzulin egyidejűleg működik a glükagonnal, a hasnyálmirigy által termelt másik hormonral. Míg az inzulin feladata a vércukorszint csökkentése, ha szükséges, a glükagon feladata a vércukorszint emelése, ha azok túl alacsonyak. Ennek a rendszernek a használatával a test biztosítja, hogy a vércukorszint a meghatározott határokon belül maradjon, ami lehetővé teszi a test megfelelő működését.

Mi történik, ha túl sok inzulinom van?

Ha egy személy véletlenül a szükségesnél több inzulint ad be, pl. mivel több energiát fogyasztanak vagy kevesebb ételt esznek, mint várták, a sejtek túl sok glükózt vesznek fel a vérből. Ez abnormálisan alacsony vércukorszinthez vezet (hipoglikémia). A test úgy reagál a hipoglikémiára, hogy felszabadítja a tárolt glükózt a májból, és ezzel megpróbálja normalizálni a szintet. Az alacsony vércukorszint miatt az ember rosszul érezheti magát.

A szervezet a hipoglikémia elleni kezdeti „visszavágó” választ egy speciális idegkészleten keresztül, szimpatikus idegrendszernek nevezi. Ez szívdobogást, izzadást, éhséget, szorongást, remegést és halvány arcszínt okoz, amelyek általában figyelmeztetik az embert az alacsony vércukorszintre, így ez kezelhető. Ha azonban a kezdeti vércukorszint túl alacsony, vagy ha nem kezelik azonnal, és tovább csökken, akkor az agy is érintett lesz, mert a teljes működéshez szinte teljes mértékben a glükóz, mint energiaforrás függ. Ez súlyos esetekben szédülést, zavartságot, rohamokat és akár kómát is okozhat.

Egyes 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára alkalmazott gyógyszerek, köztük a szulfonilureák (pl. Gliklazid) és a meglitinidek (pl. Repaglinid) szintén stimulálhatják az inzulintermelést a szervezetben, és hipoglikémiát is okozhatnak. A test ugyanúgy reagál, mintha a felesleges inzulint injekcióval adták volna be.

Ezenkívül létezik egy ritka, inzulinómának nevezett daganat, amely millió lakosonként 1–4 előfordulási gyakorisággal fordul elő. Ez a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek daganata. Az ilyen típusú daganatos betegeknél hipoglikémia tünetei jelentkeznek.

Mi történik, ha túl kevés inzulinom van?

A cukorbetegeknek problémái vannak az inzulin előállításával, az inzulin működésével vagy mindkettővel. A cukorbetegség két fő típusa az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség, bár vannak más, ritkább típusok is.

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők nagyon kevés inzulint termelnek, vagy egyáltalán nem. Ezt az állapotot akkor okozzák, amikor az inzulint előállító béta-sejteket antitestek pusztítják (ezek általában olyan anyagok, amelyeket a szervezet felszabadít a fertőzések elleni küzdelem céljából), ezért nem képesek inzulint termelni. Túl kevés inzulinnal a szervezet már nem képes a glükózt a vérből a sejtekbe mozgatni, ami magas vércukorszintet okoz. Ha a glükózszint elég magas, a felesleges glükóz kiömlik a vizeletbe. Ez extra vizet húz a vizeletbe, ami gyakrabban vizelést és szomjat okoz. Ez kiszáradáshoz vezet, ami zavart okozhat. Ezen túlmenően, túl kevés inzulinnal a sejtek nem tudnak glükózt bevinni energiához, és más energiaforrások (például zsír és izom) szükségesek ennek az energiának a biztosításához. Ez elfárasztja a testet és fogyást okozhat. Ha ez folytatódik, a betegek nagyon megbetegedhetnek. A test ugyanis megpróbál új energiát előállítani a zsírból, és savakat termel hulladéktermékként. Végső soron ez kómához és halálhoz vezethet, ha nem kérnek orvosi ellátást. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek inzulint kell beadniuk a túléléshez.

A 2-es típusú cukorbetegséget két fő tényező okozhatja, és súlyossága attól függ, hogy mennyire előrehaladott. Először is, a beteg béta-sejtjeinek problémái lehetnek az inzulin előállításával, így bár némely inzulin termelődik, ez nem elég a szervezet szükségleteihez. Másodszor, a rendelkezésre álló inzulin nem működik megfelelően, mert a sejt azon területei, ahol az inzulin hat, az úgynevezett inzulinreceptorok, érzéketlenné válnak, és nem reagálnak a véráramban lévő inzulinra. Úgy tűnik, hogy ezek a receptorok jobban működnek azoknál az embereknél, akik túlzott súlyt hordoznak. Néhány 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő ember kezdetben nagyon kevés tünetet tapasztalhat, és az emelkedett vércukorszint csak akkor vesz fel, ha más okból rutinszerű vérvizsgálatot rendeznek; más emberek hasonló tüneteket tapasztalhatnak, mint az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők (szomjúság, gyakori vizelés, kiszáradás, éhség, fáradtság és fogyás). Néhány 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek étrendjük javításával és/vagy fogyásukkal kezelhetik a tüneteiket, másoknak tablettákra lesz szükségük, másoknak pedig inzulint kell beadniuk a vércukorszint javítása érdekében. További információkért lásd a diabetes mellitusról szóló cikket.