Ismétlődő pyogén cholangitis a képalkotástól az intervencióig American Journal of Roentgenology Vol
kapcsolódó cikkek
Ajánlás és megosztás
2009. január, 192. évfolyam, 1. szám
Emésztőrendszeri képalkotás
Képes esszé
Ismétlődő pyogén cholangitis: a képalkotástól az intervencióig
- Absztrakt
- Teljes szöveg
- Ábrák
- Hivatkozások
- PDF Plus
- Add hozzá a kedvencekhez
- Engedélyek
- Töltse le az idézetet
CÉLKITŰZÉS. A cikk célja, hogy megismertesse az olvasót a visszatérő pyogén cholangitis szonográfiai, CT, MR kolangiopancreatográfiás és ERCP megjelenéseivel, és röviden áttekintse az intervenciós radiológia szerepét e betegség kezelésében.
KÖVETKEZTETÉS. A visszatérő pyogén cholangitis összetett betegség, amelynek előfordulása növekszik a nyugati országokban. A radiológusoknak tisztában kell lenniük a képalkotás szerepével e betegség diagnosztizálásában, valamint a képalkotás iránymutatásként történő felhasználásával a későbbi beavatkozások során.
AKeleti cholangiohepatitis néven is ismert, a visszatérő pyogén cholangitis egy összetett betegség, amelyet intrahepatikus pigmentált kövek és visszatérő cholangitis támadások jellemeznek [1]. Bár pontos oka nem ismert, szoros összefüggések vannak a visszatérő pyogén cholangitis és a paraziták között, mint pl Ascaris lumbricoides és Clonorchis sinensis; egyéb jelentett egyesületek közé tartozik Escherichia coli cholangitis, táplálkozási hiány és alacsony társadalmi-gazdasági állapot [1-3]. Feltételezik, hogy az epefa parazita organizmusok általi krónikus fertőzése gyulladásos és fibrotikus változásokat indukál az epevezeték falain, ami szűkület kialakulásához, epe stasishoz és intrahepatikus kövekhez vezet [1]. A férfiakat és a nőket azonos gyakorisággal sújtják, leggyakrabban az élet harmadik és negyedik évtizedében [1, 3].
Az intrahepatikus kalkulumok progresszív epeelzáródáshoz és visszatérő fertőzéshez vezetnek, ami viszont több kolangitikus májtályogot eredményezhet; további epeúti szűkület; és súlyos esetekben progresszív májparenchymás pusztulás, cirrhosis és portális hipertónia [4].
Korábban csak az ázsiai országokban elterjedt állapot, az utóbbi évtizedekben Ázsiában a visszaeső pyogén cholangitis előfordulása folyamatosan csökken, ami az életszínvonal javulásának és az étrend nyugatiasodásának tulajdonítható, miközben ugyanakkor jelentős a visszatérő pyogén cholangitis előfordulásának növekedése Észak-Amerikában az endémiás régiókból történő migráció miatt [5]. Ennek eredményeként a radiológusoknak tisztában kell lenniük a képalkotás változatos jellemzőivel, hogy a diagnózist a megfelelő klinikai körülmények között mérlegelhessék, különösen akkor, ha etnikailag sokszínű betegpopulációval foglalkoznak.
A visszatérő pyogén kolangitist figyelembe kell venni, amikor a megfelelő demográfiai háttérrel rendelkező beteg fájdalommal, lázzal és sárgasággal jár. Gyakori laboratóriumi eredmények a leukocytosis és az enyhén emelkedett bilirubinszint. Gyakran a betegek arról számolnak be, hogy korábban hasonló hasi fájdalom vagy lázuk volt, vagy mindkettőjük diagnosztizálatlan volt, vagy nem voltak elég súlyosak ahhoz, hogy a beteget kórházba tereljék [6]. A visszatérő pyogén cholangitis képalkotó tulajdonságai közül egyik sem patognomonikus az állapotban; ha azonban a tipikus klinikai jellemzőkkel együtt látják és a radiológus felismeri őket, akkor a helyes diagnózis általában könnyen felállítható. A visszatérő pyogén cholangitis kezelése multidiszciplináris megközelítést foglal magában, amelynek kulcseleme az intervenciós radiológia.
A visszatérő pyogén cholangitis diagnosztizálásában betöltött szerepe mellett a multitechnikai diagnosztikai képalkotás lehetővé teszi a betegség helyének, kiterjedésének és súlyosságának pontos anatómiai értékelését, amely fontos információ szükséges a megfelelő orvosi vagy műtéti kezelés megtervezéséhez.
Gyakran az első vonalbeli vizsgálat a visszatérő pyogén kolangitiszben szenvedő betegek munkájában, a szonográfia jellemzően az epefa tágulását mutatja. Jellemző, hogy az extrahepatikus és a központi intrahepatikus csatornák aránytalanul tágulnak, a perifériás biliaris csatornák tágulása alig, vagy egyáltalán nem történik meg [1] (1. ábra). A csatorna dilatációjának eloszlása hajlamos diffúz és nincs összefüggésben a kalkulumok helyével. Ennek oka valószínűleg a csatorna falainak széles körű rugalmasságvesztése. A kiemelkedő periportalis echogenitás gyakori megállapítás [7].
Bár az intrahepatikus fogkő a betegek 90% -ánál is azonosítható (2A. És 2B. Ábra), elfedheti őket a pneumobilia, ami szintén gyakori megállapítás a visszatérő pyogén cholangitisben [2, 3]. A fogkő lehet egyszeres vagy többszörös, intra- vagy extrahepatikus vagy mindkettő, és lehet, hogy nem meszesedik, ami változó echogenicitást és akusztikus árnyékolást eredményez.
A szonográfia szerepet játszik a visszatérő pyogén cholangitis szövődményeinek diagnosztizálásában is, és rendszeresen alkalmazzák a betegségben szenvedő betegek nyomon követésében. A fokális májelváltozások kialakulása felveti a biloma vagy a tályog kialakulásának lehetőségét, ha hipoechoikus vagy anechoikus. A rosszindulatú daganatok szonográfiai jellemzői változóak; a kolangiocarcinoma lehet a májhoz képest hipo-, izo- vagy ritkábban hyperechoikus [8].
A perkután aspiráció vagy vízelvezetés szonográfiai irányítással hajtható végre, és bizonytalanság esetén lehetővé teheti a biloma és a tályog megkülönböztetését [9]. A gyanús daganatok perkután finom tűvel történő aspirációja vagy magbiopsziája is elvégezhető szonográfiai irányítás mellett.
A szonográfiához hasonlóan a CT általában az első és a második rendű csatornák dilatációját mutatja, nem szétterített vagy nem vizualizált perifériás csatornákkal [9]. A hepatolithiasis könnyebben detektálható a megnövekedett CT-n, mert a kövek 90% -a normál, megnövekedett máj parenchymában hipersűrűségű [1, 3]. Bár a fogkő elhomályosulhat, a kontraszt-fokozott CT lehetővé teszi a finom intrahepatikus csatorna dilatációjának jobb megjelenítését [9] (2A. És 2B. Ábra). A kalkulumok számát mind a szonográfia, mind a CT gyakran alábecsüli.
A pneumobilia gyakori megállapítás, és nem feltétlenül jelzi a korábbi beavatkozást, bár a betegek többségénél endoszkópos beavatkozás vagy műtét fordul elő [2, 9]. Azoknál a betegeknél, akik nem estek át korábbi beavatkozáson, a pneumobilia általában másodlagos a kalkulus áthaladásával az ampullán keresztül, az enterális gáz visszafolyásával az epefába, bár alkalmanként kialakulhat a gázképző szervezetek által okozott cholangitis miatt, mint pl. Klebsiella pneumoniae vagy Clostridium perfringens.
A máj parenchymás atrófiája a visszatérő pyogén cholangitis közös jellemzője. Leggyakrabban a bal oldalsó szegmensekben fordul elő, a legjobban a jobb hátsó szegmensek következnek leggyakrabban [10] (3A., 3B. És 4. ábra). Ennek oka lehet anatómiai különbségek: az epe elvezetése a többi májszegmensből előnyös mind a fekvő, mind a felálló helyzetben [9].
A parenchymás csillapításban gyakran tapasztalható változás. A zsíros beszivárgás atrófiás vagy nonatrofikus szegmenseket is magában foglalhat (5. ábra). Heterogén fokozással is találkozni lehet, és gyakrabban tapasztalható akut exacerbációk során [9]. Az epevezeték falainak javulása a kontrasztos CT-n is azonosítható, és általában akut cholangitisre utal [9] (6. ábra).
Korábban a visszatérő pyogén cholangitis rendellenességeinek ábrázolására vonatkozó referencia-szabvány [4], a közvetlen kolangiográfia jellegzetesen aránytalan extrahepatikus csatorna dilatációt, kalkulumokat, többszörös intrahepatikus szűkületeket és a perifériás csatornák hirtelen elvékonyodását mutatja az epefa csökkent arborizációjával [1]. 7). A szegmentális vagy a lobáris intrahepatikus csatorna dilatációja nem diffúz dilatáció, hanem általában szoros szűkület vagy ütődött kő miatt következhet be [10]. Az extrrahepatikus szűkület nem gyakori, de jól látható az ERCP alkalmazásával is [10]. Bár invazív, az ERCP bizonyos előnyöket tart fenn az MR cholangiopancreatográfiával (MRCP) szemben, mivel jobb a térbeli felbontása (lehetővé teszi a perifériás csatornák jobb értékelését), és lehetővé teszi a terápiás beavatkozást ugyanazon az ülésen [10]. Meg kell jegyezni, hogy a szeptikus sokk könnyen kiváltható visszatérő pyogén cholangitisben szenvedő betegeknél, akik ERCP-n vagy perkután transz-máj-cholangiográfián (PTC) átesnek, még akkor is, ha IV-es antibiotikumot adtak be, és a kontraszt bevezetésekor ügyelni kell arra, hogy ne tágítsák túl az epefát. médium ezen eljárások során.
A jelenlegi MRCP protokollok gyors technikákat alkalmaznak, amelyek egyetlen lélegzetvisszafogás alatt érik el a képszerzést [10]. Az MRCP általános előnyei az ERCP-vel szemben jól dokumentáltak; A visszatérő pyogén cholangitis képalkotás sajátos előnyei közé tartozik az a képesség, hogy a csatornákat obstrukció vagy szoros szűkület közelében mutatják, valamint az extraduktális betegség ábrázolásának képessége az epeúti szepszis súlyosbodásának veszélye nélkül. A közelmúltban kifejlesztettek technikákat az MRCP térbeli felbontásának javítására, beleértve a légzés által kiváltott 3D gyors spin-visszhang szekvenciákat. Ezeknek az időigényes szekvenciáknak az adatgyűjtési ideje párhuzamos képalkotási technikákkal, például tömb térbeli érzékenységi technikával (ASSET, GE Healthcare) csökkenthető [11].
Bár a nem kalcifikálódott kalkulusok nehezen láthatók a CT-n, az MRCP-n általában egyértelműen kitöltési hibákként jelennek meg [2] (8A., 8B., 9A. És 9B. Ábra). Nehéz lehet megkülönböztetni a kalkuliumokat a pneumobilitól; azonban a fogkő általában az epevezetékek függő részeiben helyezkedik el, míg a gázbuborékok általában nem független helyre emelkednek.
Mint más képalkotó technikáknál, tipikusan a centrális és az extrahepatikus csatorna dilatációja is megfigyelhető. Gyakran csökken a perifériás csatornák arborizációja és hirtelen elvékonyodása [2]. A visszatérő pyogén cholangitisben a csatorna szűkületei általában rövidek (1 cm-nél kisebbek), és a CT-n nem könnyen azonosíthatók; azonban könnyen láthatóak az MRCP-n [9]. Beszámoltak arról, hogy az MRCP a műtéti úton igazolt dilatált csatorna szegmensek 100% -át, a fokális szűkületek 96% -át és a calculi 98% -át mutatja [4]. Az atrófiás májszegmensek a normál máj hipo-, izo- vagy hiperintenzitása lehetnek a T1-súlyozott képeken és izo- vagy hiperintenzívek a T2-súlyozott képeken, és általában zsúfolt, kitágult csatornákkal társulva láthatók [2].
| Orvos BMI és Súlytanácsadó Journal of Ethics American Medical Association
|