Japánnak importra van szüksége ahhoz, hogy táplálékul éljen

írta Kazuaki Nagata

Az élelmiszerek helytelen címkézésével kapcsolatos csalások és a Kínából importált növényvédőszerekkel fűzött „gyoza” gombócok közelmúltbeli megijesztése után a fogyasztók talán minden eddiginél jobban tudatában vannak annak, hogy mit esznek. Sokan rendszeresen ellenőrzik a megvásárolt élelmiszerek eredetét, különösen az importált termékeket, amelyekre Japán nagyban támaszkodik.

Az alábbiakban bemutatunk néhány alapvető kérdést és választ Japán élelmiszer-önellátásával kapcsolatban:

Mi Japán jelenlegi állapota?

Három mérleget használnak az önellátás felmérésére. A leggyakrabban használt kalóriatartalmat, míg a másik kettő az élelmiszertermelés értékét és súlyát használja.

A Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium augusztusban közölte, hogy Japán élelmiszer-önellátása 2006-ban kalória alapján 39, a mezőgazdasági termelés értékét tekintve 68 százalék volt.

13 év után először - 1960 óta pedig csak a második, amelyből összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre - az arány kalória alapján 40 százalék alá esett.

Ez az arány 1989-ben először 50 százalék alá esett, és 1993-ban meredeken, 37 százalékra esett vissza, amikor az ország gyenge rizstermést tapasztalt. Nyolc évig 40 százalékon maradt 2005-ig.

Milyen importált élelmiszer-ipari termékekre támaszkodik Japán nagyban?

Bár Japán önellátási aránya a rizs, a tojás, a bálnahús és a mandarin narancs esetében meghaladja a 90 százalékot, a japán konyha alapvető összetevőinek aránya, beleértve a szójababot is, csupán 5 százalék, a napi szükségletekhez, például étolajhoz pedig csak 13 százalék.

A Japánban fogyasztott húskészítmények fele importált.

Mi a helyzet más országokkal?

Japán élelmiszer-önellátási aránya kalória alapján a legalacsonyabb a 12 fejlett ország között, amelyet a mezőgazdasági minisztérium 2003-ban közzétett nemzetközi összehasonlításban idézett. Ausztrália a lista élén áll, 237 százalékkal, amelyet más élelmiszer-exportáló országok követnek, köztük Kanada 145-tel. százalékkal, az Egyesült Államok 128, Franciaország pedig 122 százalékkal. Az alacsony számadatokkal rendelkező országok között Svájc (49 százalék) és Dél-Korea volt (2002-ben 47 százalék).

Miért ilyen alacsony Japán élelmiszer-önellátása?

Japánban sokkal magasabb volt az élelmiszer-önellátás a múltban. 1960-ban ez az arány 79 százalék volt.

A szakértők számos tényezőt említenek, amelyek hozzájárultak a visszaeséshez. Az egyik gyakori magyarázat a japánok étkezési szokásai és az élelmiszeripar radikális változásai a második világháború után.

Shinichi Shogenji, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági és élettudományi felsőoktatási karának dékánja a mezőgazdasági karon elmondta, hogy Japán étkezési szokásai drámai változásokat tapasztaltak a háború utáni évtizedekben. A húsfogyasztás nagyjából kilencszeresére nőtt 1955 és 2005 között, az olajfogyasztás pedig körülbelül ötszörösére nőtt ebben az öt évtizedben - mutatott rá.

Shogenji az elmúlt évtizedekben a nyugati stílusú étel felé történő elmozdulást idézte. Egészen a háború után a japánok főleg rizst, halat, zöldségeket és miso levest ettek. De mivel a háború utáni gyors gazdasági növekedés során növekedtek a jövedelmük, a nyugati élelmiszerek széles választéka vált elérhetővé az átlagfogyasztók számára - mondta.

Ezek a változások szerinte lényegesen csökkentették a nemzet élelmiszer-önellátását, mert csökkentették a rizsfogyasztást.

"A rizs azon kevés termékek egyike, amelyek esetében biztosítani tudjuk az önellátást" - mondta. A mezőgazdasági minisztérium adatai azt mutatják, hogy az egy főre eső rizsfogyasztás 1960-ban 126,2 kg volt, és 2006-ban 67,4 kg-ra csökkent.

A rizs helyett a japánok több húst kezdtek enni - amiért a nemzet az évek során egyre inkább az importra támaszkodott - és több olajat fogyasztottak, főleg növényi olajat, amelynek összetevőit nagyrészt importálják.

Shogenji rámutatott az állattakarmányok behozatalának növekedésére is. A kalóriaalapú élelmiszer-önellátás kiszámítása alapján a belföldön nevelt tehenek és sertések nem számítanak hazai eredetűnek, ha importált takarmányt fogyasztanak.

Emellett az olyan szolgáltatások növekedése, mint a gyorséttermek és a feldolgozott ételek, valamint az étkezési szokások megváltozása, ahol sok fogyasztó lemond a főzésről, szintén hozzájárult az önellátás csökkenéséhez.

"Amikor egy élelmiszerbolt húsrészében nézünk meg, a hazai hús teszi ki a nagy részét" - mondta. "De csak friss termékként való fogyasztásra való."

A gyorsétterem-láncok és a feldolgozott élelmiszerek nagymértékben támaszkodnak az olcsóbb importált összetevőkre - jegyezte meg.

A Japán Fagyasztott Élelmiszer Szövetség 31 tagvállalat felmérése szerint 2006-ban a 315 436 tonna előfőzött fagyasztott import élelmiszerből 200 634 tonna érkezett Kínából. A mezőgazdasági minisztérium adatai azt mutatják, hogy az abban az évben importált nagyjából 778 000 tonna fagyasztott zöldségből körülbelül 326 000 tonna Kínából és 285 000 tonna az Egyesült Államokból származott.

Tervezi-e Japán az önellátás növelését? Ha igen, hogyan?

2000 márciusában az agrárminisztérium azt tűzte ki célul, hogy az élelmiszer-önellátást 2010-re 45 százalékra emelje, de azóta a 2015-ös célt visszatolta.

A minisztérium tavaly támogatta a rizs és a nyerstejtermékek nagyobb fogyasztását, és megpróbálta helyreállítani a hazai termékek iránti bizalmat. A minisztérium rizsért folyamodott az iskolai ebédeknél, és támogatta azokat a gazdákat, akik termékeiket a feldolgozott élelmiszeriparnak szállítják.

Shogenji, aki korábban a minisztérium élelmiszer-önellátás javításáról szóló konferenciájának elnöke volt, elmondta, hogy a japánok mai étkezési szokásai nem éppen egészségesek, mert túl sok olajat fogyasztanak.

Táplálkozás szempontjából azt mondták, hogy a PFC (fehérje, zsír és szénhidrát) egyensúlya a legjobb, amit egy átlagos japán 1980 körül fogyasztott - mondta Shogenji. Azt javasolta, hogy az étkezési szokások megváltoztatása, ideértve az importált élelmiszerekre való kevésbé való támaszkodást, mind az önellátásra, mind az egészségre jót tenne.

Shogenji azt is elmondta, hogy a japán élelmiszer-önellátás csökkenése nagyjából egybeesett a mezőgazdasági ipar hanyatlásával.

"Úgy gondolom, hogy fel kell éleszteni a mezőgazdaságot, ami növekvő önellátást eredményez" - mondta Shogenji.

Japán 39 százalékos élelmiszer-önellátási aránya azt jelenti, hogy a nemzet naponta körülbelül 2000 Kcal ételt tud biztosítani minden állampolgár számára. Ez szerinte alig haladja meg a veszélyességi szintet.

A 40 százalék alatti süllyedés „ébresztő hívás” Japán számára, tekintettel arra, hogy a globális élelmiszer-kínálat-kereslet helyzet fordulóponton van, és néhány fejlődő ország már kezdi korlátozni az élelmiszer-exportot, hogy biztosítsa a belső kereslet kielégítését. az etanol mint bioüzemanyag iránti növekvő igények kielégítése - mondta Shogenji.

A heti FYI kedden jelenik meg (egyes területeken szerdán). Az olvasókat arra ösztönzik, hogy küldjenek ötleteket, kérdéseket és véleményeket a National News Desknek

A téves és túl sok információ idején a minőségi újságírás döntőbb, mint valaha.
A feliratkozással segíthet nekünk a történet helyes megalkotásában.