Etetni őket

Lee J. Johnston Minnesota Egyetem, Morris, MN | 2007. október 15

jobb

A kocaállomány az a motor, amely egy sertéshústermelő rendszert működtet. Ha a dolgok nem mennek jól a kocaállományban, a következmények hullámzanak, és néha összeomlanak a termelési rendszer többi részében a következő hat hónapban vagy tovább.

Mindannyian tudjuk, hogy minden motornak üzemanyagra van szüksége a megfelelő működéshez, és a kocaállomány elsődleges üzemanyaga a takarmány. A kocáknak a megfelelő formában és mennyiségben jó minőségű takarmányra van szükségük ahhoz, hogy optimálisan teljesítsenek.

A koca táplálkozásának fogalmai

A koca táplálkozásának két alapvető fogalmát el kell ismerni a teljesítménycélok elérése érdekében.

Először is, vegye észre, hogy nincs egyetlen olyan étrendkészítmény sem, amely kielégítené az összes kocaállomány igényeit. A vemhes étrend-összetételeknek a kocák fizikai méretén, várható terhességi súlygyarapodásukon, a szülés során várható alomnagyságon és a kívánt etetési szinten kell alapulniuk.

A laktáció alatt az étrendkészítmények elsősorban az ápolt sertések számán és a kocák várható önkéntes takarmányfelvételén alapulnak. Mivel ezek a tulajdonságok nem minden kocaállományban azonosak, az étrend-összetételek változhatnak. A termelők számára fontos, hogy az állományspecifikus étrend-készítményeket használják.

A koca táplálkozásának második fontos fogalma, hogy a koca szaporodási ciklusának fázisai összefüggenek egymással.

Például a laktációs takarmányozási programokat úgy tervezték, hogy maximalizálják a koca tejtermelését, hogy elválasztáskor nagy, nehéz almokat hozzanak létre. Ha azonban ezt a célt a kocák testéből származó tápanyagok mozgósításával érik el, akkor elvékonyodik az elválasztáskor, és az ivarzáshoz való visszatérése késik vagy akár nem is sikerül.

Ezért tápláljuk a kocákat az aktuális teljesítményre azzal a céllal, hogy megteremtsük a színteret a jövőbeli teljesítményre.

A kocák állapotban tartása

A vemhesség jó alkalom arra, hogy a kocákat megfelelő test állapotba hozza, és felkészítse őket a laktáció kihívásaira.

A vemhes kocáknak tápanyagigényük van a test fenntartására, a fogantatás termékeinek (magzatok, méhlepény, méh, emlőmirigyek) kifejlesztésére és az anya testtömeg-növekedésére. A testfenntartás energiaigénye közvetlenül kapcsolódik a koca méretéhez, és a koca teljes energiaigényének 75–85% -át teszi ki. A fejlődő alomra vonatkozó követelmények viszonylag csekélyek, de nagyon nagy prioritást élveznek.

Miután a fenntartás és a magzat növekedésének követelményei teljesülnek, a maradék tápanyagok az anyai testszövetek növekedésére irányulnak. Ezeket a szöveteket, a zsírt és az izmokat értékeljük a kocák testállapotának meghatározásakor.

Ezek a szövetek energia (zsírszövet) és fehérje (izomszövet) tárolóként szolgálják a tejtermelés táplálkozási szükségleteit az elkövetkező laktációs időszakban.

Olvassa tovább a következő oldalon: Etetés terhesség alatt

Etetés terhesség alatt

A megfelelő etetési mennyiség meghatározása kulcsfontosságú a terhességi etetési program sikeréhez. A megfelelő takarmányadagolás biztosítja a nagy, egészséges almokat, és megfelelő testszövet-tartalékot tesz lehetővé.

Ennek a célnak az elérése érdekében a kocasüldőknek (Paritás 0) az első vemhesség alatt 80–100 font súlyt kell növelniük. Az 1–4 paritású kocáknak 60-80 fontot kell érniük. Az érett kocáknak (5-ös paritás) kb.

A célhát zsírvastagsága a 10. bordánál 0,7-0,8 hüvelyk legyen. Néhány nagyon sovány genotípusnak nehézségei vannak a hátsó zsír vastagságának elérésével.

A fiatal kocák (a kocasüldések a harmadik alom párzása révén) különös figyelmet érdemelnek a vemhesség és a laktáció alatt. Ezek a fiatal kocák még mindig növekszenek, és más tápanyagmennyiséget igényelnek, mint az idősebb kocák.

Általánosságban elmondható, hogy ha a fiatal kocák a fiókodban maradnak a harmadik alom fiasításával, akkor elég nagy az esély arra, hogy ötödik vagy hatodik paritáson élnek. Azok a termelők, akik komolyan gondolják a fiatal kocák szükségleteinek kielégítését, különböző szintű etetéssel látják el őket, mint az idősebb kocák, és felszerelnek egy második takarmánytálcát, amely lehetővé teszi a fiatal, vemhes kocák igényeinek megfelelő étrend etetését az állományban.

A kocatest állapotának és a terhességi etetési program hatékonyságának monitorozására többféle módszer létezik. A szubjektív állapotértékelést gyakran használják, de nem tartják túl pontosnak, mert az azonos állapotpontszámú kocáknak drasztikusan eltérő a háttérzsírszintje. A hátsó zsír vastagságának közvetlen mérése ultrahangos szondával pontosabb, mint az állapot pontozása, de nem veszi figyelembe a testtömeg változását.

Vemhes kocák mérlegelése

Mivel a koca testtömege meghatározza a vemhes koca tápanyagigényének nagy részét, nagyon fontos a kocák testtömegének pontos meghatározása. A legjobb módszer erre a kocák mérlegelése állatállomány mérleggel. Az állatállomány-mérleg egyetlen igazi helyettesítője egy másik állatállomány-mérleg! A testtömeg vizuális értékelése nem pontos.

Számos gazdaságban mérleg telepítése a közös folyosóra a vemhesség és az ellési helyiségek között lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy lemérjék a kocákat, amikor belépnek az ellési helyiségbe, és újra, amikor elválasztáskor távoznak. A mérlegelés többletmunkát igényel, de ezek az információk rendkívül fontosak a vemhességi és laktációs takarmányozási programok értékeléséhez, valamint segítséget nyújtanak a kocák etetési programjainak finomhangolásában.

Minden kocát nem kell lemérni. A gazdaságok kiválaszthatnak kisebb kocacsoportokat, esetleg az év minden évszakában egy hetes termelést a súlyváltozások figyelemmel kísérésére. A kocák lemérése a takarmányozási program megváltoztatása után szintén segít a változás eredményességének értékelésében.

Állattenyésztési skála hiányában a termelők a kocák tömegét szárny-oldal mérőszalaggal becsülhetik meg. Ennek a mérésnek a rögzítéséhez szövetszalagot nyújtanak az egyik hátsó szárból a koca hátán át a szemközti hátsó szárig. Ezt az oldalról oldalra történő mérést a Kansas State University munkatársai által kifejlesztett következő egyenletben használják a koca súlyának becslésére:

Koca súlya, font = 26,85 × (oldalméret, hüvelyk) - 628.

Ez a megközelítés megfelelően kiosztotta a kocákat 75 fontra. testtömeg-kategóriák az idő körülbelül 70% -ában. Noha nem olyan pontos, mint egy mérleg, minden bizonnyal pontosabb, mint a „szemgolyó” koca súlya. Ennek a módszernek a segítségével a termelők meghatározhatják a kocák tömegét és végső soron a kocák megfelelő takarmány-mennyiségét.

A helytelen takarmányfelosztás és a testállapot következményei jelentősek lehetnek. Ha a kocák túl sok takarmányt kapnak és túlsúlyossá válnak, akkor a következő laktációs periódusban csökken a takarmányfelvétel (1. ábra), és csökkentheti a kocák élettartamát. Ezenkívül a magas etetési szint miatt a kocák túl nagyok lehetnek ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek az egyes vemhességi istállókban és a fialó ládákban.

Ezzel szemben az alultáplált kocák nem tudnak megfelelő szövettartalékot fenntartani a normális laktáció támogatásához, különösen, ha a kezelési vagy környezeti tényezők korlátozzák az önkéntes takarmányfelvételt. Ez megnövekedett elválasztási és ivarzási intervallumhoz és csökkent szaporodáshoz vezet.

Olvassa tovább a következő oldalon: Etetés szoptatás alatt

Etetés szoptatás alatt

A terhesség alatti ellenőrzött takarmánybevitel céljával ellentétben a laktáció során a koca takarmányfelvétel maximalizálása a cél. E cél elérése minimálisra csökkenti a test állapotának csökkenését, támogatja a nagy elválasztási súlyokat, elősegíti a rák gyors visszatérését és növeli a következő alom méretét.

A Minnesotai Egyetem kocakutató egységének teljesítményrekordjainak nemrégiben végzett vizsgálata feltárta a takarmánybevitel fontosságát a korai laktáció alatt. Ebben a tanulmányban annak az esélye, hogy a kocát a következő paritás előtt kivágják az állományból, jelentősen megnőtt, ha átlagosan kevesebb, mint 7,5 font takarmány/nap, vagy legalább egy nap volt nulla takarmányfogyasztással a laktáció első 14 napjában.

Egy korábbi tanulmány a Minnesotai Egyetemen kimutatta, hogy minél előbb az ellés után egy koca eléri a napi maximális takarmányfelvételt, annál több takarmányt fog elfogyasztani laktáció alatt, és annál valószínűbb, hogy azonnal visszatér az ivarzáshoz.

Ezért a szoptató kocákat fialás után agresszív módon etesse. A szoptató kocákat a fialás után a 4. vagy 5. napig teljes takarmányba hozzuk, hogy ösztönözzük a maximális takarmányfelvételt.

Ideális esetben a kocák nem szenvednek testsúlycsökkenést az elléstől az elválasztásig az állomány későbbi reproduktív teljesítményének és élettartamának optimalizálása érdekében. A kicsi, 10-20 font súlycsökkenésnek nem lehetnek negatív következményei.

Csökken a szaporodási teljesítmény, ha a koca csökkent táplálékfelvételt és a kapcsolódó negatív tápanyag-egyensúlyt tapasztal a laktáció bármely időszakában.

A fiatal kocáknál különösen fontos, hogy nagy mennyiségű takarmányt fogyasszanak a laktáció alatt, mert hajlamosabbak a negatív tápanyag-egyensúlyra, mint az idősebb kocák. A magasabb tápanyag-koncentrációjú és speciális összetevőket tartalmazó étrendek sok állományban indokolttá válhatnak e fiatal kocák szükségleteinek kielégítésére.

A legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy a porlasztva szárított állati plazma alacsony szintje ösztönzi a fiatal kocák fokozott takarmányfelvételét, különösen nyáron. A fiatal kocák speciális étrendjéhez szükség lehet további takarmánytartályra ezen laktációs étrend ellátásához.

A szoptató kocák összpontosítása a takarmánybevitel maximalizálására:

A szobahőmérsékletet a lehető legközelebb kell tartani a 65 ° F-nál a vetés optimális kényelmének fenntartása érdekében;

Napi többszöri etetés annak érdekében, hogy a takarmány mindig elérhető legyen;

A takarmány friss és tiszta állapotban tartása; és

Annak biztosítása, hogy bőséges vízellátás álljon rendelkezésre.

Ha a kocákat kézzel etetik, ügyeljen arra, hogy rögzítse a felajánlott takarmányokat az elévülési kártyán. Ez lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy nyomon kövessék a kocák helyzetét, és ösztönzi a munkavállalók közötti kommunikációt a kocák etetésének módjáról.

Egyes termelők automatikus táplálási rendszereket telepítettek a laktató kocák számára, amelyek lehetővé teszik a kocák számára, hogy kiválasszák, mikor akarnak enni és mennyire nedvesek. Ezek a rendszerek biztosítják az összes takarmánykoca szükségét az elléstől számított pár naptól az elválasztásig.

Az egyik őszi és téli szezonban végzett vizsgálat összefüggésben állt a koca takarmányfelvételének növekedésével, a laktáció alatt bekövetkezett súlygyarapodással és a malac elválasztási tömegével az automatikus etetési rendszerekkel (1. táblázat).

Forró időben használjon csepegtető hűtőket, állítsa az etetést a hűvösebb napszakokra és adjon hozzá vizet a takarmányhoz, de ügyeljen arra, hogy a maradék takarmány ne savanyuljon meg. Beszéljen a táplálkozási szakemberével a meleg időjárás speciális összetételeiről.

Olvassa tovább a következő oldalon: Víz, etetési módszerek

Ne felejtsd el a vizet

A koca étrendjének legfontosabb tápanyaga a víz. A farm munkatársai gyakran figyelmen kívül hagyják a vizet, mert a csészék vagy a mellbimbók automatikusan ellátják azt. A dolgozóknak nem kell erőfeszítéseket tenniük, hogy vizet juttassanak a kocákhoz, ezért könnyű megfeledkezni róla.

A vemhes kocák 3-6 gal. napi vizet, míg a szoptató kocák akár 9 gal. napi. Ehhez a nagy mennyiségű vízhez olyan ellátórendszerre van szükség, amely biztosítja a kocák kész rendelkezésre állását. A csészékből vagy mellbimbókból származó víz áramlási sebességének legalább 4 csésze/percnek kell lennie. (1000 ml/perc). A korlátozott áramlási sebesség csökkenti a takarmányfelvételt és növeli a laktáló kocák súlyvesztését (2. táblázat).

A víz minősége is fontos. A rossz minőségű víz csökkentheti a bevételt és ronthatja a koca teljesítményét. Az Országos Tudományos Akadémia és mások ajánlották az állatállomány vízminőségi normáit (3. táblázat). A vizet évente ellenőrizni kell.

Takarmány-szállítási módszerek

A takarmány-szállító rendszer elsődleges célja annak garantálása, hogy minden koca megkapja a napi takarmány-mennyiséget. Az alkalmazott módszertől függetlenül fontos a takarmány-szállító berendezés pontossága. A gyakran használt automatizált takarmánycseppeket rendszeresen kalibrálni kell, hogy a kocák megfelelő mennyiségű takarmányt kapjanak. A legtöbb takarmánycsepp mennyisége alapján történik, így a takarmány ömlesztett sűrűségének változása fontos hatással lehet a kocákhoz juttatott takarmány mennyiségére.

Ne feledje, hogy a kocák fontot esznek, nem litereket vagy liter takarmányt. Ideális esetben a takarmánycseppeket havonta kell kalibrálni. Legalább kalibrálja őket a takarmány-összetevők minden változásával, ami befolyásolhatja a tömegsűrűséget és az évszak változását.

Etetési gyakoriság

Néhány tanácsadó javasolta a kocák etetését naponta többször a vemhesség alatt az unalom csökkentése érdekében; csökkenteni kell a sztereotip viselkedések, mint a színlelt rágás, a rúdcsípés és a vákuumrágás előfordulását; és esetleg javíthatja a diéta felhasználásának hatékonyságát. A terepi jelentések szerint a kocák nyugodtabbak, ha naponta többször etetik őket.

A Minnesotai Egyetemen végzett munka azonban nem mutatott különbséget a sztereotip viselkedés vagy az étkezési energia és fehérje emészthetőségében, amikor a kocákat egyszer etették, és naponta kétszer. Hasonlóképpen, a Kansas Állami Egyetem kutatói nem találtak hasznot a kocák napi hatszori etetéséből a napi kétszer összehasonlítva.

Az elektronikus kocaetetők (ESF-ek) nem új keletű ötlet, de megújult érdeklődés övezte őket, mivel a termelők komolyabban fontolják a vemhes kocák csoportos elhelyezését. Az ESZA-k lehetővé teszik a csoportosan elhelyezett kocák önálló etetését. A kocák elfogyaszthatják teljes napi kiosztásukat egy takarmányozáskor, vagy elosztva több takarmányra.

Mint minden koca tartási és kezelési rendszer, az ESZA-val történő csoportos tartás megfelelő kezelése esetén a vemhességhez hasonló kocateljesítményt eredményezhet. Munkaügyi követelmények vonatkoznak az ősanyák képzésére a rendszer használatához; a kocák napi bevitelének figyelemmel kísérése; az elveszett füljelzők pótlása; valamint a kapukat vezérlő számítógép, etetőállomás és kompresszor karbantartása.

A sertések étrendjükben tápanyagokat, nem pedig összetevőket igényelnek. Olcsóbb tápanyagforrások jöhetnek szóba.

Az alternatív összetevők keresése során az attribútumok széles skáláját kell figyelembe venni, mielőtt felvennénk őket a koca-étrendbe (4. táblázat). Legyen különösen óvatos, hogy elkerülje a sertéshús működésének motorjában (a kocaállományban) bekövetkező esetleges zavarokat.

Az etanolgyártás nemrégiben bekövetkezett robbanása hegyvidéket hozott létre melléktermékéből, a desztilláló oldott szárított szeméből (DDGS). Számos kutatási tanulmányt végeztek a DDGS értékelésére, mint a növekvő sertés étrend részeként. Viszonylag kevés munkát jelentettek azonban a DDGS kocák táplálásával kapcsolatban.

Olvassa tovább a következő oldalon: Alternatív takarmány-összetevők, Otthoni üzenet, Referencia táblázatok

Első vizsgálatunkban olyan étrendeket értékeltünk, amelyek 50% DDGS-t tartalmaznak terhesség alatt, és 20% DDGS-t laktáció alatt. Ez a tanulmány kimutatta, hogy a terhességi étrendben a DDGS 50% -a támogatta a koca teljesítményét, amely megegyezik a kukorica-szójabab liszt kontroll étrendjével. A laktációs étrendbe 20% DDGS-t belefoglalva a kontroll étrenddel megegyező teljesítményt támogatott. A kocákat azonban fokozatosan át kell állítani a magas DDGS-étrendre, hogy legyen idő számukra az új étrendhez való alkalmazkodáshoz.

Egy újabb, 2006-ban befejezett tanulmány azt vizsgálta, hogy a szoptató kocák étrendjében akár 30% DDGS-t is be lehet vonni. Az étrendben legfeljebb 30% DDGS támogatta a laktációs teljesítményt, amely megegyezett a kukorica-szójabab liszt kontroll étrendet tápláló kocákéval (5. táblázat).

Az etanol előállítása nem roncsolja a kukoricában esetlegesen jelen lévő mikotoxinokat, hanem háromszorosára koncentrálja azokat. Ez aggályokat vetett fel a táplálkozási szakemberek és a sertéshús-termelők körében.

Úgy tűnik azonban, hogy a DDGS mikotoxinnal való szennyeződése csak csekély, mivel az etanolos növények többsége a bejövő kukoricát minőségi szűréssel vizsgálja, és elutasítja a penészes, nem megfelelő minőségű gabonát. A gyártóknak együtt kell működniük a DDGS szállítóval annak biztosítása érdekében, hogy a mikotoxinok ne okozzanak problémát a táplált DDGS termékben.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a termelők akár 50% DDGS-t is bevonhatnak a vemhes étrendbe és 30% -ot a laktációs étrendbe anélkül, hogy negatívan befolyásolnák a koca teljesítményét.

A biodízel iránti érdeklődés fokozta az érdeklődést a biodízel iránt. A biodízel gyártása során különféle zsírokat kevernek metanollal és katalizátorral a zsírsavak glicerintől való leválasztására. A zsírsavakat a biodízelben használják, a glicerint pedig más felhasználásra hagyják.

A szójaolaj a domináns zsír, amelyet a biodízel előállításához használnak, de más zsírok is felhasználhatók. A glicerin energiaforrásként beépíthető a sertés étrendjébe.

Az óvodai és a tenyészsertésekkel végzett korai vizsgálatok szerint a glicerin energiaértéke nagyon hasonló a kukoricához. A nyers glicerin nagy mennyiségű metanolt és sót tartalmazhat, amelyeket figyelembe kell venni a diétás készítményekben. De magas befogadási arány mellett előfordulhat, hogy a takarmány nem könnyen áramlik a kereskedelmi kezelő és etető berendezéseken keresztül. A koca-diétákban a glicerin értékét még nem határozták meg. A Minnesotai Egyetem sertéstáplálkozási kutatócsoportja jelenleg a nyers glicerin felhasználását vizsgálja a laktató kocák étrendjében.

A korlátozottan táplált vemhes kocák jóléte iránti társadalmi aggodalmak miatt egyesek rosttartalmú étrendet fontolgattak a vemhes kocák számára. A vemhes kocák korlátozott adagolása a súlygyarapodás szabályozásához sztereotip, ismétlődő viselkedéshez vezethet, amelyet egyesek a veszélyeztetett jólétnek felelnek meg.

Az európai kutatók jelentősen csökkentették e magatartás kifejeződését a rostos takarmányok, például cukorrépapép, zabhéj, búzakorpa és más nagyon magas (több mint 45%) befogadási arány mellett. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vemhes kocáknak olyan viselkedési követelménye lehet, amelyet a magas rosttartalmú étrend kielégítés nélkül képes kielégíteni.

Sajnos a sztereotip viselkedést sikeresen kontrolláló diéták nem jól folynak az Egyesült Államok etetési rendszereiben. Nem sikerült csökkentenünk ezeket a nemkívánatos viselkedéseket, amikor a kocákat 40% szójahéjat tartalmazó étrenddel etették, amely kereskedelmi takarmánykezelő rendszeren keresztül áramlott. A jövőbeni kutatások meghatározzák, hogy a rostot hogyan lehet a koca-diétákban az Egyesült Államok körülményei között felhasználni.

Megjegyzendő üzenetet

A kocaállomány etetése összetett vállalkozás, amely számos tényezőt figyelembe vesz. A siker érdekében fontos az odafigyelés az etetési program során. A terhesség és a laktáció alatti megfelelő táplálás megteremti az optimális teljesítmény színterét a reproduktív ciklus következő szakaszaiban.

Az összes kocaállomány nem egyforma. A termelőknek nyitottaknak kell lenniük az új ötletekre, és értékelniük kell a táplálkozási és gazdálkodási megközelítéseket, amelyek gazdaságilag értelmesek az állományaikban.