Kedvenc orosz köles zabkása

A köles zabkása az oroszok hagyományos kedvenc reggeli étele immár évszázadok óta.

köles

Az oroszországi kölest már régóta használják. A köles zabkása mint nemzeti étel szilárdan megalapozott a 12. század elején. A köles zabkása nagyon gyorsan elterjedt, mert a köles könnyen termeszthető, és nem válogatós a talaj és az éghajlat szempontjából, ezért termései mindig hozzáférhetőek és olcsók voltak.

Először is, hogy ízletes köleskását kapjunk, fontos, hogy a köles friss legyen. Ennek a gabonának az a sajátossága, hogy nem tárolható olyan sokáig, mint a többi szem. Idővel a gabona keserű ízt kap, ami nem teszi lehetővé ízletes ételek készítését belőle.

Másodszor, a kölest főzés előtt mindig meg kell mosni. Általában ezt legfeljebb hatszor kell megtenni, vagy amíg a víz a mosás után átlátszóvá nem válik. A köles mosásához szükséges víznek forrónak kell lennie.

Valamennyi orosz kása szempontjából fontos a folyadék és a szemek aránya. A főzés során a szemcsék felszívják a folyadékot, lehetővé téve, hogy megpuhuljanak. Ha nincs elegendő folyadék, a zabkása kemény lesz. Ha túl sok folyadék van - a zabkása vizes és túl puha lesz. A folyadék hozzáadása vagy ürítése a főzési folyamat során nem éri el a kívánt konzisztenciát. A köles zabkása ideális aránya 1–4, vagyis a köles egy részéhez 4 rész folyadékra van szükség. A szakácsok általában vizet és tejet használnak felére.

A megmosott kölest forró vízhez adják, erős tűzre teszik, sózzák. A főzés során a hab megemelkedik, amelyet el kell távolítani. Nagyon magas hőfokon a víz gyorsan elpárolog a kásától. Ezt követően adjunk hozzá forró tejet a zabkásához. Most csökkentse a hőt, és addig főzze tovább, amíg be nem sűrűsödik.

Ha kész a köles zabkása, szép arany színű. Ezért gyakran aranykásának hívják. Vajjal tálalják. Gyermekek számára édes köles zabkása gyakran főtt, friss bogyós gyümölcsök vagy szárított gyümölcs hozzáadásával.