Krónikus gyomorhurut

A krónikus gastritis a mononukleáris sejtek (limfociták és plazma sejtek) szövettani jelenlétére utal a gyomor nyálkahártyájában.

gyomorhurut

Kapcsolódó kifejezések:

  • Szerozitisz
  • Bél Metaplasia
  • Lézió
  • Mutáció
  • Exon
  • Pylorus
  • Gyomorhurut
  • Jejunum fekély
  • Gyomorrák

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Gyomor

KLINIKAI SZEMPONTOK

A krónikus gyomorhurut szövettanon alapuló diagnózis, amely vagy nonatrophiás, vagy atrophiás. A nonatrophiás forma elsősorban H. pylori-hoz kapcsolódik; az atrófiás forma H. ​​pylori-val, környezeti tényezőkkel vagy autoimmun betegséggel társul. 203 Az endoszkópos megjelenés nem tudja megjósolni a nyálkahártya gyulladásának fennállását. A krónikus gyomorhurut különféle rendellenességekkel társulhat, és a szövettani minta nem jósolja meg, melyik rendellenesség van jelen. A H. pylori asszociált gyomorhurut jó példa: társulhat nyombél- vagy gyomorfekélyhez, de sok tünetmentes embernél is előfordul, és az öregedéskor fokozódik. Izgalmas felfedezés volt annak felismerése, hogy a krónikus gyomorhurut legelterjedtebb típusa H. pylori-hoz kapcsolódik. 204 E felfedezés legfontosabb következménye azonban nem a gyomorhuruthoz kapcsolódik, hanem a peptikus fekély patogeneziséhez és prognózisához. Szinte minden nyombélfekélyes beteg H. pylori-val társult antrális mirigy gyomorhurutban szenved, és a szervezet felszámolása jelentősen csökkentheti a nyombélfekély relapszusának mértékét. Ezenkívül a H. pylori a gyomor adenokarcinóma és a MALToma egyik fő kockázati tényezője.

Mint korábban említettük, a peptikus fekélybetegség megközelítése megváltozott a H. pylori azonosításával. A fekélyekre a nyálkahártyán keresztül különböző mértékű nekrózis jellemző (21-16A. Ábra). A két fő akut szövődmény a perforáció és a vérzés. A krónikus szövődmények közé tartozik a szűkület kialakulása. A peptikus fekélyeket tipikusan H. pylori okozza, és fontos tényezők a sav jelenléte és a nyálkahártya védekező mechanizmusainak állapota a savkárosodás megelőzésére. A peptikus fekélybetegség súlyossága az elmúlt 20 évben jelentősen csökkent.

A krónikus gyomorhurut magában foglalhatja az antrális nyálkahártyát egyedül (B típusú néven), egyedül az oxyntikus nyálkahártyát (A típus), vagy mindkettőt (AB típus vagy pan-gastritis). A pan-gasztritisz a leggyakoribb mintázat, de a súlyosság általában nagyobb az antrumban, az oxyntikus nyálkahártyában pedig multifokális mintázat található. A H. pylori általában krónikus gyomorhuruthoz társul, és a krónikus gyomorhuruthoz kapcsolódó dolgok nagy része általában a H. pylori gyomorhurutban tapasztalható változásokat tükrözi.

Emésztőrendszeri patológia

Krónikus gyomorhurut

A krónikus gyomorhurut a gyomor nyálkahártyájának tartós gyulladásos reakciója, amelyet a limfociták és plazmasejtek felhalmozódása jellemez a lamina propriában. A krónikus aktív gyomorhurut azt jelenti, hogy a folyamatos aktív gyulladás károsítja a hámsejteket. A gyomorbiopszián a krónikus aktív gyomorhurut akut gyulladásos sejteket mutat be a gyomor hámjába, valamint a krónikus gyulladásos sejtek beszivárognak a lamina propriában (lásd 9-4B. Ábra). Az Egyesült Államokban messze a krónikus gyomorhurut leggyakoribb oka a gyomor Helicobacter pylori által okozott krónikus bakteriális fertőzése (lásd 9-4C. Ábra). A H. pylori alkalmazkodik a gyomor lumen alacsony pH-jú környezetében való élethez, és a fertőzés gyakori, és gyakran fennáll az egész életen át, kivéve, ha antibiotikumokkal történő kezeléssel felszámolják (gyakran három antibiotikum kombinációját alkalmazzák).

A H. pylori krónikus immunreakciót indít el, amely általában csíraközpontok kialakulását eredményezi a gyomor nyálkahártyájában (antrum és fundus). Míg az élőlények nagy része extracelluláris marad a gyomornyálkahártyához tapadó nyálkahártya rétegben, a folyamatban lévő immunreakció tartós akut és krónikus gyulladást eredményez, a gyomor hámjának folyamatos sérülésével. Idővel a fertőzés a gyomornyálkahártya metapláziájától a vékonybél típusú nyálkahártyáig vagy a speciális gyomorhám elvesztését eredményezheti (atrófia). Néhány Helicobacter törzs intenzívebb immunválaszhoz kapcsolódik, de valószínűleg a gazda tényezők is fontosak. A baktérium felszámolása általában megszünteti a krónikus gyomorhurutot, de atrófia esetén nem eredményezi a normál nyálkahártya regenerálódását. A krónikus Helicobacter gastritis és az ebből eredő oxigén szabad gyökök és gyulladásos mediátorok hajlamosak az adenocarcinoma kialakulására, amely metaplasztikus gyomornyálkahártyában jelentkezhet.

Krónikus gyomorhurut eredhet autoimmun gyomorhurutból (pl. Károsító vérszegénység) is, amely specifikusan elpusztítja a parietalis sejteket, és végső soron gyomor atrófiát eredményezhet az összes savtermelő parietális sejt elvesztésével. Mivel a gyomor már nem savasodott meg, a gasztrin szintje jelentősen megemelkedik a savszekréció stimulálásának kísérlete érdekében. A magas gasztrinszint a neuroendokrin sejtek hiperpláziáját hajtja végre a gyomor nyálkahártyájában. A neuroendokrin hiperplázia nagyon hangsúlyos a káros vérszegénységben, és mikroszkópos neuroendokrin daganatokat (mikrokarcinoidokat) képezhet. A neuroendokrin hiperplázia a krónikus gyomorhurut egyéb formáiból is származhat, de általában sokkal kevésbé súlyos.

Helicobacter pylori fertőzések

Aktív krónikus gyomorhurut

A krónikus gastritis a mononukleáris sejtek (limfociták és plazma sejtek) szövettani jelenlétére utal a gyomor nyálkahártyájában. A szövettani krónikus gyomorhurut nagyon szorosan kapcsolódik a H. pylori-hoz, és kevés olyan beteg van ezzel a lelettel, aki nem rendelkezik ezzel a organizmussal. 45 A nyálkahártya változó mennyiségű neutrofil infiltrációval is rendelkezik, amely jellemzően a nyálkamirigyek nyakába hatol. Ez utóbbi megjelenés az „aktív” vagy az „akut” nevet adja az „aktív krónikus gyomorhurut” tipikus szövettani megjelenéséhez. 46 Mivel a krónikus gyomorhurut oka a H. pylori felfedezése előtt nem volt ismert, a terminológia zavaros és nem szabványos volt. A szakirodalom nagy részében az olyan kifejezések, mint „atrófiás gyomorhurut”, „felszínes gyomorhurut”, „egyszerű gyomorhurut”, „antrális gasztritisz” és „1-es típusú gasztritisz”, mind a H. pylori fertőzés szövettanára utalnak. Az elváltozás különféle osztályozó és leíró kifejezéseit számos cikk jól leírta. 47–49

A gyomor antrumában a H. pylori a hám felszínén (a nyálkaréteg alatt) van a legtöbb, de a nyálkiválasztó mirigyekben is él. A gyomor testében (korpusz) szinte az összes organizmus megtalálható a felszínen. A gyulladás a baktériumok közelében gyűlik össze. Így a korpuszban a „felszínes gyomorhurut” jelenik meg, míg az antrumban a gyulladás mélyebb. Bármelyik helyen az elváltozás társulhat limfoid tüszőkkel. 50

A baktérium kötődése károsítja a hámsejtek citoszkeletonját, így azok kidudorodnak, nem pedig sík luminális felületet tartanak fenn. Periódusos sav-Schiff festés esetén a fertőzött gyomornyálkahártya apikális nyálka tartalma a normálnál kisebb, a sejtek pedig rövidebbek. Ezeket a változásokat a burkoló gyomor hámjának destruktív mucin elváltozásának nevezték. 49, 54

A fertőzött személy élete során a gyulladás tönkreteheti a mirigyes elemeket (atrófia), és a bélsejtek gyakran helyettesítik a gyomor nyálkaelválasztó hámját (bélmetaplazia). Az eredő atrófiás gyomorhurut a H. pylori fertőzés végső „kiégett” fázisa, amelyet általában idősebb embereknél tapasztalnak. A trópusi országokban azonban, ahol a H. pylori már nagyon korán jelen lehetett, fiatal felnőtteknél atrófiás gyomorhurut figyelhető meg, és úgy gondolják, hogy ez a gyomorrák fő kockázati tényezője. 55