Laparoszkópos vese ciszta dekortikáció

Elérhetőség

Urológiai sebészet

330 Brookline Avenue
Boston, MA 02215

Minimálisan invazív műtét a vese ciszták eltávolítására

Az egyszerű vese ciszták gyakoriak és általában nem okoznak tüneteket. Időnként azonban nagyok lesznek, és fájdalmat vagy fertőzést okozhatnak. A kezelési megközelítések közé tartozik a ciszták tűszívása, laparoszkópos ciszta dekortikáció és nyílt műtéti eltávolítás. Míg a tűszívás egyszerű eljárás, amely nem igényel kórházi tartózkodást, a ciszták az esetek legalább 50% -ában megismétlődnek még szkleroterápiás szer bevezetésével is.

Mind a laparoszkópos dekortikáció, mind a nyílt műtét legalább 95% -os hosszú távú gyógyulási arányt kínál. Hatékony módszerek annak meghatározására is, hogy a gyanús veseciszták jóindulatúak-e.

Ráadásul a laparoszkópos eljárás minimálisan invazív, 3-4 apró metszést alkalmaz, szemben a nyílt műtétre jellemző 1 nagy oldalsó metszéssel. A betegeknél rövidebb a kórházi tartózkodás, kevesebb a posztoperatív fájdalom, gyorsabb visszatérés a teljes tevékenységhez és kedvezőbb kozmetikai eredmény.

vese-ciszta

Az eljárás

A laparoszkópos vese ciszta dekortikációját 3-4 1 cm-es hasi bemetszéssel hajtják végre (lásd az 1a. És 1b. Ábrát), vagy egyetlen kis bemetszésként a hasában, más néven egyszeri metszésű laparoszkópos műtétként (SILS ™). A metszéseken keresztül behelyezett laparoszkópos kamera a sebésznek nagyított képet nyújt a veséről, megkönnyítve a ciszta körültekintő elválasztását a környező struktúráktól. Ezután a cisztát vékony, speciális eszközökkel távolítják el, amelyek fontos tapintási jeleket adnak; a sebésznek nem kell kezet tennie a hasába. (lásd a 2. ábrát) A hasüregbe egy kis ideiglenes lefolyót helyeznek, amely 1-2 napig elvezeti a veset.

Előnyök a nyílt műtéttel szemben

  • Javított vizualizáció a műtéti területen
  • Kevesebb fájdalom
  • Rövidebb kórházi tartózkodás
  • Gyorsabb helyreállítás
  • Jobb kozmetikai eredmény

Eredmények

A betegek megközelítőleg 95% -ánál teljes mértékben megszűnik a veseciszta, 90% -uknál pedig a fájdalom.

Vérveszteség

Nagyon kevés a vérveszteség, és a transzfúzió rendkívül ritka.

1b. Ábra
A hagyományos nyílt vese műtétet egy 8-12 hüvelykes bemetszéssel végzik, amely a bordáktól a has felé tart. Az egyik borda egy részét általában eltávolítják a műtét részeként.

Kórházi tartózkodás

A tipikus kórházi tartózkodás 1-2 nap, szemben a nyílt műtét 3-5 napjával. Diéta A betegek a műtétet követő első napon vagy nem sokkal később meggyógyulnak. Műtét utáni fájdalom A fájdalmat azonnal kezelik egy intravénás, beteg által kontrollált fájdalomcsillapító pumpával, amelyet a műtétet követő napon tablettákkal eltávolítanak és helyettesítenek. A lemerülés után több napig fájdalomcsillapító tablettákat adnak, amelyek után általában vény nélkül kapható acetaminofen vagy ibuprofen szükséges. Vizeletkatéter A vizeletkatétert a műtét után 1 napig a helyén hagyják.

A betegek a műtétet követő első napon, vagy nem sokkal később gyógyulnak vissza.

Műtét utáni fájdalom

A fájdalmat azonnal kezelik egy intravénás, beteg által kontrollált fájdalomcsillapító pumpával, amelyet a műtétet követő napon tablettákkal eltávolítanak és helyettesítenek. A lemerülés után több napig fájdalomcsillapító tablettákat adnak, amelyek után általában vény nélkül kapható acetaminofen vagy ibuprofen szükséges.

Vizeletkatéter

A vizeletkatétert a műtét után 1 napig a helyén hagyják.

Hasürítés

A vese területén elhelyezett kis lefolyót általában a műtétet követő első vagy második napon eltávolítják.

Felépülés

A legtöbb beteg 3-4 héten belül képes visszatérni teljes aktivitásához.

Utánkövetés

A betegek 1 hónappal a műtét után, majd 12 és 24 hónap után követik sebészüket, 1 év múlva vese ultrahanggal követik nyomon a kiújulást. A megbeszéléseket telefonon könnyen lebonyolíthatják a Boston területén kívül élő betegek, ideértve a nemzetközi betegeket is.

Hivatkozások

1. Atug F, Burgess SV, Ruiz-Deya G, Mendes-Torres F, Castle EP, Thomas R. "A tüneti veseciszták laparoszkópos dekortikációjának hosszú távú tartóssága." Urology, 2006: 68: 272-5