Lipoprotein (a)

A legújabb kutatások szerint a lipoprotein (a) vagy az Lp (a) vérszintje fontos marker lehet a szívbetegségek kialakulásának kockázatában. Az Lp (a) mérése azonban nem elérhető széles körben, és ritkán alkalmazzák a rutin klinikai gyakorlatban.

A lipidszintek mérését gyakran alkalmazzák a jövőbeni szívkoszorúér-betegség vagy a stroke kockázatának felmérésére. Ezt a két betegségállapotot általában szív- és érrendszeri betegségnek (CVD) nevezik.

A standard koleszterin-, triglicerid- és nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin (HDL-C) vérszintjét mérjük egy standard lipidpanel értékelésekor. Ezeket a számokat használjuk az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C) kiszámításához, amelyről kiderült, hogy szoros összefüggésben van a CVD kockázatával.

Nemrégiben azt találták, hogy az atherosclerosisban részt vevő lipoprotein-részecskék, amelyek a CVD vezető kiváltó okai, nagyon hasznosak a kockázat felmérésében. Ilyen mérések például az LDL részecskeszám (LDL-P), az apolipoprotein B és a lipoprotein (a).

Az Lp (a) a CVD erős kockázati tényezője. A klinikai vizsgálati adatok hiánya azonban azt eredményezte, hogy az Lp (a) -t a CVD megelőzését értékelő klinikai irányelvek nagyrészt figyelmen kívül hagyták.

2010-ben az Európai Ateroszklerózis Társaság (EAS) konszenzus testülete az emelkedett Lp (a) szűrését javasolta azoknál az embereknél, akiknél közepesen magas vagy magas a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. A kívánatos Lp (a) szintek a bizonyítékok egyértelműen alátámasztják az Lp (a) -ot, mint prioritást a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésében, túl az LDL-C-vel kapcsolatosan. A klinikusoknak mérlegelniük kell a statin-kezelésben szenvedő, visszatérő szívbetegségben szenvedő betegek szűrését, a mérsékelt vagy magas szívbetegség kockázata mellett.

Mi az Lp (a)?

A lipoproteinek azok a részecskék, amelyek a koleszterint és a triglicerideket szállítják a véráramban.

A lipoproteinek fehérjékből (apolipoproteinek), foszfolipidekből, trigliceridekből és koleszterinből állnak.

A lipoproteinek a fő lipoprotein és a különböző lipidkomponensek relatív tartalmában változnak.

Az Lp (a) koleszterinben gazdag lipoprotein. Különbözik az LDL-től, mivel további fehérjét, az apolipoproteint tartalmaz (a). Az LDL-hez hasonlóan az Lp (a) részecske egy apolipoprotein B molekulát is tartalmaz.

Mi a normális tartomány az Lp (a) vérszintjének?

Feltételezik, hogy az Lp (a) -t a májsejtek termelik. Ennek az anyagnak a kiürüléséhez vezető utak azonban nem egyértelműek.

Az Lp (a) plazmaszintje röviddel a születés után emelkedik, és a szintek néhány hónapon belül konzisztensnek látszanak.

Felnőtteknél az Lp (a) plazmaszintje nagymértékben változik, 0,2 - 250 mg/dl között mozog. A szint férfiaknál és nőknél hasonló.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy körülbelül minden ötödik személy plazmaszintje meghaladja az 50 mg/dl-t (80. percentilis), és körülbelül minden negyediknek a plazma szintje meghaladja a 32 mg/dl-t (75. percentilis). A 30 mg/dl alatti Lp (a) szinteket normálisnak tekintjük.

Így nézzük az Lp (a) lelevleket a kockázat szempontjából:

Kívánatos:
Határveszély: 14 - 30 mg/dl (35 - 75 nmol/l)
Nagy kockázat: 31 - 50 mg/dl (75 - 125 nmol/l)
Nagyon magas kockázat:> 50 mg/dl (> 125 nmol/l)

A Framingham Heart Study szerint az Lp (a) szint 90. percentilise férfiaknál 39 mg/dl (1,39 mikromo/l), nőknél 39,5 mg/dl (1,41 mikromól/l) (tömegegység)

Az EAS Konszenzus Panel azt ajánlja, hogy az Lp (a) értéket olyan magas kockázatú egyéneknél mérjék meg, mint korai CVD, családi hiperkoleszterinémia, korai CVD és magas Lp (a) családtörténet, valamint a statin terápia ellenére visszatérő CVD.

Lp (a) és a szívbetegség kockázata

Az epidemiológiai bizonyítékok azt mutatják, hogy az Lp (a) összefügg a CVD kockázatával.

A koppenhágai városi szívvizsgálat kimutatta, hogy azoknál az egyéneknél, akiknek az 50 mg/l feletti plazma Lp (a) szintje magasabb, a szívinfarktus (miokardiális infarktus) kockázata 2-3-szorosa volt.

A prospektív vizsgálatok metaanalízise bizonyítékot szolgáltatott az Lp (a) és a koszorúér-betegség közötti kapcsolatra.

A familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő betegek vizsgálata további bizonyítékokkal szolgált.

Tanulmányok azt mutatták, hogy az Lp (a) és a CVD közötti összefüggés küszöbérték nélküli, és nem függ az LDL vagy a nem HDL koleszterin magas szintjétől vagy más kardiovaszkuláris rizikófaktorok jelenlététől. Egyes szerzők szerint azonban az emelkedett Lp (a) kockázata kicsi, ha az LDL-koleszterinszint nem emelkedett.

Hogyan vesz részt az Lp (a) az érelmeszesedésben és a szívbetegségben?

Az Lp (a) és az LDL behatol az artériás fal belső rétegébe, és együtt halmozódnak fel az ateroszklerotikus plakkképződés helyein.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy az Lp (a) szilárdabban visszatartható az artéria falában, mint az LDL. Ezenkívül az Lp (a) olyan oxidált foszfolipideket szállít, amelyek plazmaszintje szorosan összefügg a koszorúér-betegség súlyosságával. Érdekes módon ezek az Lp (a) -hoz kapcsolódó oxidált foszfolipidek gyulladásgátló aktivitással rendelkeznek. Ez lehet az egyik kapcsolat a lipidek és az atherosclerosis gyulladása között.

Van néhány kísérleti adat is, amely azt sugallja, hogy az Lp (a) elősegítheti a vérrögképződést az érelmeszesedéses plakk által terhelt artériákban. Ez lehet az egyik mechanizmus az Lp (a) szívrohamban és stroke-ban való részvételének hátterében.

Hogyan modulálható az Lp (a)?

Az Lp (a) főként genetikailag meghatározott, ezért refrakter az életmódbeli beavatkozásra.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a reális étrendi változások nem befolyásolják jelentősen a szérum Lp (a) koncentrációját. A szokásos étrendi beavatkozás, például az alacsony zsírtartalmú étrend, kevés hatással van a szérum Lp (a) szintjére.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a zsírfogyasztás nem növeli az Lp (a) értéket. Egy tanulmány dokumentálta a plazma Lp (a) szintjének csökkenését telített zsírban gazdag étrendben (pálmaolajjal dúsított étrend) fogyasztóknál. Ennek megfelelően más kutatók az egyének Lp (a) szintjének növekedéséről számoltak be, miután csökkentették telített zsírbevitelüket. Úgy tűnik, hogy az egyszeresen telítetlen zsírok is csökkentik az Lp (a) szintet, amint azt egy tanulmány kimutatta, hogy az Lp (a) szint jelentős csökkenéséről számoltak be azoknál az egyéneknél, akiknek étrendjét mandulával egészítették ki.

A sztatinok Lp (a) -ra gyakorolt hatásainak adatai ellentmondásosak, és ugyanez vonatkozik a fibrátokra is. Kimutatták, hogy a nők ösztrogénpótló terápiája csökkenti az Lp (a) értéket, bár kevesebb, mint 10 százalékkal. Egyéb szerek, amelyekről beszámoltak arról, hogy kissé alacsonyabbak az Lp (a) szintek: aszpirin, l-karnitin, aszkorbinsav/L-lizin, angiotenzin konvertáló enzim inhibitorok, kalcium antagonisták, androgének és antiösztrogének.

A kezelési irányelvekkel összhangban az emelkedett Lp (a) szint csökkentésének másodlagos kezelési prioritásnak kell lennie, az LDL-C maximális csökkentése után.

A niacin körülbelül 30 százalékkal csökkenti az Lp (a) értéket. Ezért az EAS Konszenzus Testület a niacint javasolta elsődleges kezelésként az emelkedett Lp (a) szint csökkentésére. Ezeket az ajánlásokat azonban lehet, hogy a legutóbbi AIM-HIGH és HPS2-THRIVE vizsgálatok eredményeinek fényében át kell értékelni. Ezek a vizsgálatok nem mutattak klinikai előnyöket a niacin statin-terápiához történő hozzáadásával kapcsolatban.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a klinikai vizsgálatokban nemrégiben tesztelt új PCSK9 inhibitorok jelentősen csökkenthetik az Lp (a).