Liraglutid szubkután injekció fogyáshoz: hova illik?

New York-i Orvosi Főiskola, Valhalla, NY, USA

New York Medical College, Valhalla, NY, USA

New York-i Orvosi Főiskola, Valhalla, NY, USA

A. Előzetes szerkesztőségében International Journal of Clinical Practice, három krónikus súlykezelésre jóváhagyott orális gyógyszert hasonlítottak össze 1. Azóta egy új szert is jóváhagytak erre a célra: a liraglutidot, egy szubkután injekciós oldatot, amelyet a Saxenda 2 márkanévvel forgalmaznak. Hatékony a liraglutid? Biztonságos? Hogyan viszonyul a liraglutid a lorcaserin 3, a fentermin topiramát 4 és a naltrexon bupropion 5 kombinációihoz? E kérdések megválaszolásához információkat kivontak a liraglutidra vonatkozó amerikai termékcímkéből, amelyet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) hagyott jóvá, valamint az összehasonlításokat a korábban bemutatott adatokkal 1 .

A liraglutid ugyanazzal a javallattal rendelkezik, mint a lorcaserin, a fentermin topiramát kombináció és a naltrexon bupropion kombináció, nevezetesen csökkentett kalóriatartalmú étrend és fokozott fizikai aktivitás mellett krónikus súlykezelés céljából felnőtt betegeknél, akiknek kezdeti testtömeg-indexe (BMI) 30 kg/m 2 vagy nagyobb (elhízott), vagy 27 kg/m 2 vagy nagyobb (túlsúlyos) legalább egy súlyhoz kapcsolódó társbetegség (pl. magas vérnyomás, 2-es típusú diabetes mellitus vagy dyslipidaemia) jelenlétében 2-5. Az elhízás és a túlsúly világszerte járvány, és kockázati tényezők a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a stroke és más betegségek okozta megnövekedett halálozás szempontjából. Ha az étrend és az életmód módosítása kudarcot vall, a krónikus súlykezelés kihívássá válik az orvosok számára az összes szakterületen. A rengeteg súlycsökkentő szerrel a piacon, a vénytől a vény nélkül kaphatóig, kihívást jelenthet egy klinikus számára, hogy megkülönböztesse, melyik gyógyszer a leghatékonyabb és a legjobban tolerálható.

A termékcímkéből kivonták a kiindulási testtömeg ≥ 5% vagy 10% csökkenésének elérésére vonatkozó hatékonysági információkat, és kiszámolták a kezeléshez szükséges számot (NNT) a placebóhoz képest (1. táblázat). Az összevont NNT és placebó 4 volt a ≥ 5% testtömeg-veszteség kimenetele esetén, és 6 volt a ≥ 10% -os testsúlycsökkenés eredménye.

A NNT ≥ 5% testtömegét (95% CI) elveszítő betegek% -a (NNT ≥ 95% testsúly%) Liraglutide Placebo Liraglutide Placebo

1. vizsgálat (elhízás vagy túlsúly, komorbiditással) * *Liraglutid N = 2487, placebo N = 1244. † Liraglutid N = 423, placebo N = 212. ‡ Liraglutid N = 212, placebo N = 210. CI, konfidencia intervallum; NNT, a kezeléshez szükséges szám.	62.3	34.4	4 (4–5)	33.9	15.4	6 (5–7)
2. vizsgálat (2-es típusú cukorbetegség elhízással vagy túlsúlyos betegséggel) † *Liraglutid N = 2487, placebo N = 1244. † Liraglutid N = 423, placebo N = 212. ‡ Liraglutid N = 212, placebo N = 210. CI, konfidencia intervallum; NNT, a kezeléshez szükséges szám.	49.0	16.4	4 (3–4)	22.4	5.5	6 (5–9)
3. vizsgálat (elhízás vagy túlsúly, társbetegséggel, legalább 5% -os fogyás után diétával) ‡ *Liraglutid N = 2487, placebo N = 1244. † Liraglutid N = 423, placebo N = 212. ‡ Liraglutid N = 212, placebo N = 210. CI, konfidencia intervallum; NNT, a kezeléshez szükséges szám.	44.2	21.7	5 (4–8)	25.4	6.9	6 (4–9)
Összevont	59.3	30.5	4 (4–4)	31.8	13.1	6 (5–7)

*Liraglutid N = 2487, placebo N = 1244. † Liraglutid N = 423, placebo N = 212. ‡ Liraglutid N = 212, placebo N = 210. CI, konfidencia intervallum; NNT, a kezeléshez szükséges szám.

A klinikai vizsgálatokban résztvevők ≥ 5% -ánál jelentett leggyakoribb mellékhatások az émelygés, hipoglikémia, hasmenés, székrekedés, hányás, fejfájás, csökkent étvágy, dyspepsia, fáradtság, szédülés, hasi fájdalom és megnövekedett lipázszint. Kiszámolták a károsodáshoz szükséges számot (NNH) a placebóval szemben (2. táblázat). A 2. táblázat NNH-val összehasonlított 2 nemkívánatos eseménye, szemben a placebóval. Elviselhetőség: a leggyakoribb mellékhatások (a klinikai vizsgálatok résztvevőinek ≥ 5% -ánál jelentettek) és a károsodáshoz szükséges szám (NNH) a placebóval szemben, a termékben közölt adatokból címkézés

Liraglutid (%) (N = 3384) Placebo (%) (N = 1941) NNH (95% CI)

Hányinger	39.3	13.8	4 (4–5)
Hipoglikémia T2DM-ben* *Liraglutid N = 423, placebo N = 212. CI, konfidencia intervallum; NNH, a károsodáshoz szükséges szám; ns, a p-nél statisztikailag nem szignifikáns	23.0	12.7	10 (7–24)
Hasmenés	20.9	9.9	10 (8–11)
Székrekedés	19.4	8.5	10 (8–11)
Hányás	15.7	3.9	9. (8–10)
Fejfájás	13.6	12.6	100 (ns)
Csökkent étvágy	10.0	2.3	13. (12–16)
Dyspepsia	9.6	2.7	15 (13–18)
Fáradtság	7.5	4.6	35 (24–62)
Szédülés	6.9	5.0	53 (32–165)
Hasi fájdalom	5.4	3.1	44 (30–83)
Megnövekedett lipázszint	5.3	2.2	33 (25–48)

*Liraglutid N = 423, placebo N = 212. CI, konfidencia intervallum; NNH, a károsodáshoz szükséges szám; ns, a p 7-nél statisztikailag nem szignifikáns. Az LHH-t úgy számítják ki, hogy a kamatozó NNH-t elosztják a vonatkozó NNT-vel; a magasabb LHH értékeket kívánatosabbnak tartják. Ha a NNT értéke 4 ≥ 5% -os testsúlycsökkenés esetén, és a NNH értéke 19 egy nemkívánatos esemény miatt történő abbahagyás esetén, a liraglutid csaknem ötször nagyobb valószínűséggel eredményez ≥ 5% -os súlyvesztést, mint egy nemkívánatos esemény (azaz LHH) miatt történő abbahagyás. értéke 5). Ugyanakkor a liraglutid ugyanolyan valószínűséggel jár hányingerrel, mint ≥ 5% -os testsúlycsökkenéssel (LHH 1); ez nem feltétlenül zárja ki a liraglutid további megfontolását, ha az émelygés enyhe, átmeneti és könnyen kezelhető.

A liraglutid sok szempontból különbözik a lorcaserin, a fentermin topiramát és a naltrexon bupropion kombinációitól. A liraglutid egy glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonista; A GLP ‐ 1 az étvágy és a kalóriabevitel fiziológiás szabályozója, és a GLP ‐ 1 receptor az agy több olyan területén van jelen, amely részt vesz az étvágyszabályozásban. A liraglutid csökkenti a testsúlyt a csökkent kalóriabevitel révén, és nem növeli a 24 órás energiafelhasználást. A liraglutid serkenti az inzulin szekrécióját és csökkenti a glükagon szekrécióját, ami a vércukorszint csökkenéséhez vezethet.

Az adagolás és a titrálás további különbségei, hogy a liraglutidot naponta egyszer veszik be (például fentermin topiramát kombináció esetén, de ellentétben a lorcaserin és a naltrexon bupropion kombinációval, amelyeket naponta kétszer vesznek be), és hogy a liraglutidnak meg kell titrálnia a terápiás dózisát (például fentermin topiramát kombinációval és naltrexon bupropion kombinációval, de ellentétben a lorcaserinnel, ahol a kezdő dózis a cél terápiás dózis).

A liraglutid NNT és placebo aránya a kiindulási testtömeg ≥ 5% -os csökkenésének eredménye (NNT 4) erőteljesebb, mint amit a lorcaserin és a naltrexon bupropion kombináció (NNT 5) esetében észleltünk, de elmarad a fentermin topiramát kombinációnál tapasztaltaktól (NNT 2). A liraglutid nemkívánatos eseménye miatt az NNH és a placebo abbahagyása 19 volt, így ez a szer potenciálisan jobban tolerálható, mint a fentermin topiramát kombináció (NNH 12) vagy a naltrexon bupropion kombináció (NNH 9), de nem olyan jól tolerálható, mint a lorcaserin (NNH 53). ). A testtömeg ≥ 5% -ának csökkenése és a nemkívánatos esemény miatt történő abbahagyás esetén az LHH csaknem 5 volt a liraglutid esetében, ami majdnem megegyezett a fentermin topiramát kombináció megfelelő LHH-jával (LHH 6), magasabb, mint a naltrexon-bupropion-kombináció esetében megfigyeltnél (LHH majdnem 2), de alacsonyabb, mint a lorcaserin esetében (LHH majdnem 11).

A liraglutid fekete táblával figyelmezteti a pajzsmirigy C-sejtes daganatait és figyelmeztetést az akut hasnyálmirigy-gyulladásra, amely egy kötelező kockázatértékelési és -csökkentési stratégiát (REMS) eredményez (lásd: http://www.saxendarems.com/). Az FDA REMS-t kérhet bizonyos vényköteles gyógyszerekről, amelyek szerintük a termék címkéjén túl biztonsági intézkedésekre van szükségük annak biztosítása érdekében, hogy az előnyök meghaladják a kockázatokat. Az itt tárgyalt gyógyszerek közül a liraglutid és a fentermin topiramát kombinációja is REMS alá esik, ellentétben a lorcaserin és a naltrexon bupropion kombinációval, amelyeknek nincs REMS követelménye. Egyéb szabályozási különbségek közé tartozik az Egyesült Államok Kábítószer-ellenőrzési Ügynökségének fellépése, ahol a lorcaserin és a fentermin topiramát kombinációja a visszaélések lehetősége miatt a IV. Kategóriába tartozik; a liraglutid vagy naltrexon bupropion kombináció esetében azonban ez nem áll fenn.

Az itt bemutatott adatok gondosan lefolytatott regisztrációs kísérletekből származnak, amelyekbe olyan motivált alanyokat vontak be, akik teljesítették a korlátozó befogadási/kizárási kritériumokat. Az ilyen betegek fontos szempontból eltérhetnek a rutin klinikai gyakorlatban tapasztaltaktól. Nem ismert, hogy a szubkután injekció általánosan elfogadható választás lesz-e a súlycsökkentő beavatkozáshoz, tekintettel több orális alternatíva elérhetőségére. Szükség van olyan pragmatikus klinikai vizsgálatokra, amelyek általánosabbak lehetnek annak érdekében, hogy ezeket a súlycsökkentő szereket klinikai perspektívába helyezzék a „való világban” történő alkalmazásuk szempontjából.