Káros a baromfinak való kitettség a gyermekek táplálkozására? Megfigyelési elemzés a vidéki Etiópiáról

Derek Headey

1 Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet, Washington, DC, Amerikai Egyesült Államok

Kalle Hirvonen

2 Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet, Addisz-Abeba, Etiópia

Fogalomalkotás: DH KH.

Adatkezelés: DH KH.

Hivatalos elemzés: DH KH.

Finanszírozás megszerzése: DH KH.

Vizsgálat: DH KH.

Módszertan: DH KH.

Projekt adminisztráció: DH KH.

Erőforrások: DH KH.

Érvényesítés: DH KH.

Megjelenítés: DH KH.

Írás - eredeti vázlat: DH KH.

Írás - áttekintés és szerkesztés: DH KH.

Társított adatok

Ez a tanulmány az etióp Központi Statisztikai Ügynökség (CSA) által összegyűjtött másodlagos adatokon alapul. Az ezen adatok felhasználásában érdekelt kutatók hozzáférést kérhetnek a CSA-tól a megfelelő dokumentumok kitöltésével (letölthető innen: http://www.csa.gov.et/index.php/component/content/article/8-home/121- adat-hozzáférési politikák) és benyújtása a Központi Statisztikai Hatósághoz: e-mailben: te.tenoihte@asc; faxon: (251) 111 55 03 vagy postai úton: P.O. Box 1143, Addisz-Abeba, ETHOPIA.

Absztrakt

Bevezetés

A szegény országokban a gyermekek alultápláltsága régóta összefügg a betegség terheivel, például a hasmenéssel és a légúti fertőzésekkel, de újabban a környezeti bélrendszeri rendellenességgel (EED), egy szubklinikai állapottal, amelyet krónikus bélkárosodás, tápanyagok felszívódási zavar és alacsony immunszint jellemez. a rendszer stimulálása, amely eltereli az erőforrásokat a növekedéstől és a fejlődéstől [1–3]. Az EED és a hasmenés egyaránt szorosan összefügg a székletanyag fokozott expozíciójával. Mivel azonban a klinikai hasmenést okozó leggyakoribb kórokozók közül az emberek jelentik a fő víztározót, a víz-, higiéniai és higiéniai (WASH) beavatkozások és stratégiák döntő többsége elsődleges hangsúlyt fektetett a WC-k építésére és a kapcsolódó higiéniai és vízügyi intézkedésekre, mint például a kézmosás [4–6]. Ezzel szemben kevés a jel arra, hogy a WASH vagy az egészségügyi és táplálkozási programok rendszeresen kiemelt hangsúlyt fektetnének az állati ürüléknek való kitettség csökkentésére [7, 8]. Hasonlóképpen, a táplálkozásra érzékeny állatállomány-intervenciók, amelyek a fejlődő világban egyre népszerűbbek a gyermekétkeztetés szempontjából fontos állati eredetű élelmiszerek miatt [9, 10], alig vagy egyáltalán nem foglalkoznak az állatszéklet ürítésével járó egészségügyi kockázatokkal.

Számos oka van annak, hogy átgondoljuk az állati ürülék elhanyagolását a WASH, az egészségügyi/táplálkozási és a mezőgazdasági szektorban.

Először is, az állati ürüléknek való kitettség a fejlődő világ számos részén szélesebb körű lehet, mint az emberi ürülékkel való érintkezés. 1990–2012 során a legkevésbé fejlett országokban a nyílt székletürítés 45% -ról 20% -ra, a világ egészében pedig 24% -ról 14% -ra esett vissza [11]. De a legtöbb fejlődő országban a vidéki háztartások többsége valamilyen állatállománnyal rendelkezik, csakúgy, mint sok városi háztartás [12]. Noha nincs szisztematikus nyomon követés arról, hogy az állati ürülék milyen mértékben hatja át a tanyai környezetet, valamint a magán- vagy állami vízellátást, India vidékéről származó legfrissebb bizonyítékok arra utalnak, hogy az állati eredetű széklet sokkal elterjedtebb, mint az emberi eredetű széklet [13].

Másodszor, egy nemrégiben készült metaanalízis újból megvizsgálta a kisgyermekek hasmenése és az állatoknak való kitettség közötti összefüggéseket [14]. Megállapította, hogy a 27 alkalmas vizsgálat közül 21 szignifikáns pozitív összefüggést talált az állatállománynak való kitettség és a hasmenés között, annak ellenére, hogy ezeknek a tanulmányoknak a többsége nem kifejezetten egy ilyen kapcsolat megerősítésére törekedett. Így van néhány bizonyíték arra, hogy az állatállománynak való kitettség növeli a hasmenéses fertőzések valószínűségét. Hasonlóképpen régóta ismert, hogy a baromfinak való kitettség növelheti a légúti fertőzések kockázatát felnőtteknél és kisgyermekeknél egyaránt [15].

Végül azt a feltételezést is feltételezték, hogy bármely baktérium - akár nem patogén baktérium - magas koncentrációja a vékonybélben EED-t és csökevényt okozhat [1]. Tehát míg az emberi ürülék nagyobb koncentrációban tartalmazhatja a hasmenést okozó kórokozó baktériumokat [4], az állati ürülék nagyobb gyakorisága a fejlődő országokban nagyobb kockázatot jelenthet az EED-re és az elakadásra.

Bár biológiailag elfogadható, kevés kutatás vizsgálta az állatállománynak való szoros kitettség következményeit a gyermek táplálkozási eredményeire, annak ellenére, hogy a jelenlegi és folyamatban lévő, táplálkozásra érzékeny mezőgazdasági projektek több mint fele az állatállomány valamilyen formájú beavatkozását tartalmazza [9]. Kivételt képeznek Peru [16], Zimbabwe [17] és Etiópia [8] formatív kutatási tanulmányai, amelyek során a kutatók olyan kisgyermekeket figyeltek meg, akik közvetlenül fogyasztották a csirke székletét, és kiderült, hogy rendkívül magas koncentrációban tartalmaznak patogén baktériumokat, például a Campylobacter jejuni és az E. Coli. E formatív kutatás mellett a bangladesi Mirzapur városrészben található Global Enteric Multicenter Study két tanulmánya összefüggésbe hozta az EED-t és a kábítást az anyai geofágia-jelentésekkel [18] és a baromfi bent tartásával abban a helyiségben, ahol a kisgyerekek alszanak [19].

Az állattartás higiéniai dimenzióiról szóló, nemrégiben megjelent szakirodalom mellett újra megjelenik az állati eredetű élelmiszerek (ASF-ek) fontossága a gyermekétkeztetés szempontjából a fejlődő országokban [20–25], valamint számos tanulmány, amelyek megkísérelte közvetlenebbül felmérni az állatállomány tulajdonosi hatását a gyermekek táplálkozására, különös tekintettel a tejelő szarvasmarhákra [26–28]. Egy nemrégiben készült tanulmány a szegény országokban a tojástermelés és -fogyasztás fokozására is alapot vet, azzal az indokkal, hogy a tojás gazdag esszenciális zsírsavakban, fehérjékben, kolinban, A- és B12-vitaminokban, szelénben és más, a fizikai és kognitív fejlődés [29]. Legjobb tudásunk szerint azonban e szakirodalom egyikében sem tárgyalták az állattartás kockázatait a gyomor-bélrendszeri vagy légúti fertőzésekkel szemben.

Ebben a tanulmányban ezt a két külön irodalmat ismertetjük, feltárva az összefüggéseket a háztartási baromfitartás, a gyermekek baromfinak való kitettsége otthon és a gyermek életkorára vonatkozó Z-pontszámok (HAZ) között egy nagy, többcélú háztartási felmérésben vidéken Etiópia. E megfigyelési tanulmány, Etiópia kontextusa több okból is alkalmas. Először is, Etiópiában a gyermekek kaszkadási aránya meghaladja a 40 százalékot [30], és alacsony a higiénia, az étrend sokfélesége és a táplálkozási ismeretek [8, 31–33]. Másodszor, a kisgazdaságok jelentős pénzügyi korlátokkal néznek szembe [34], ami gátolja az állattartó rendszerek korszerűsítésének képességét; ennélfogva a sűrítő rendszerek továbbra is a szokásosak. Harmadszor, Etiópiában az egyik legmagasabb az állatállomány sűrűsége a világon [35], és jelentős minőségi bizonyíték van arra, hogy az etióp gyermekek nagy mértékben ki vannak téve a baromfinak és ürüléküknek [8]. Ennek a tanulmánynak a célja ezért annak a hipotézisnek a kifejezett tesztelése, miszerint a baromfitartás Etiópiában mind pozitív kapcsolatban áll a HAZ-szel (legalábbis részben azért, mert a baromfitartás növeli a tojásfogyasztást), mind az állatállományon alapuló kórokozók fokozott kitettségéből fakadó negatív összefüggés.

Adatok és módszerek

Az etióp Központi Statisztikai Ügynökség által összegyűjtött háztartási felmérési adatokat használjuk a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet technikai segítségével (a felmérés további részleteit lásd: [36]). Erre a nagyszabású felmérésre 2015. június és július között került sor Etiópia öt legnagyobb régiójában (Amhara, Oromia, Szomália, Déli Nemzetek, Nemzetiségek, Népi Régió (SNNP) és Tigray). A felmérés fő célja az volt, hogy beavatkozás utáni (középvonalas) információkat szerezzen az olyan helységekben, amelyek az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) által finanszírozott Feed the Future (FtF) program keretében beruházásokat kaptak a mezőgazdasági termelés és táplálkozás javítására., vagy olyan helységekben, amelyek összehasonlító helyként működtek az FtF értékeléséhez. Ezek az adatok reprezentatívak arra a zónára, amelyen belül az FtF program működik, de nem regionális vagy országos jellegűek. A minta azonban nagy - 6977 háztartás - és széles körben elterjedt, a felmérést 252 faluban végezték el Etiópia 670 vidéki körzetének 84 munkájában (woredas).

Az 1. ábra a tanulmány elemzési kerete mögött álló fő hipotézist írja le. Amint azt a bevezetőben megjegyeztük, a távoli vidéki területeken az állattartás általában feltételezhető, hogy fontos előfeltétele az ASF-fogyasztás növelésének, amely a baromfi esetében elsősorban a tojásfogyasztásra vonatkozna. Azonban emellett feltételezzük, hogy a baromfitartás és a gyermeknövekedés közötti pozitív kapcsolatot negatívan befolyásolja a gyermekek baromfinak való fizikai expozíciója (operatív módon az, hogy az állatállomány egyik napról a másikra a házban meg van-e marva), ami növeli a káros kórokozókkal való érintkezés kockázatát. A mediációs hipotézis tesztelésének egyszerű eszköze az, ha először megbecsüljük a HAZ legkisebb négyzetes regressziós modelljét a baromfitartás függvényében, majd hozzáadjuk a baromfi expozíciós mutatóját egy második modellhez [39]. Ha a beltérben tartott baromfira vonatkozó együttható szignifikáns és negatív, és a baromfitartás együtthatója nagyságrendileg csökken a második modellben, ez összhangban lenne azzal, hogy a baromfinak való kitettség fokozott mediáló tényező az állatállomány-HAZ összefüggésben.

Forrás: A szerzők konstrukciója.

Leíró eredmények

Elemzésünket az etiópiai vidéki táplálkozás, étrend és állattenyésztés néhány leíró elemzésével kezdjük. Az állattartás és a lakhatási gyakorlat az 1. táblázatban található. A várakozásoknak megfelelően azt tapasztaltuk, hogy az állattartás aránya nagyon magas (viszonylag kis regionális eltéréssel; lásd mellékletünk S1 táblázatát). Az országosan reprezentatív, 2011-es etiópiai demográfiai egészségügyi felméréssel [30] összhangban az FtF középvonalbeli felmérése azt sugallja, hogy a vidéki háztartások körülbelül fele rendelkezik baromfival. Megfigyeltük azt is, hogy az állatállomány éjszakai beltérben tartása nagyon gyakori, különösen a baromfitulajdonosok esetében, akiknek majdnem fele ezt a gyakorlatot követi (48%).