Miért olyan sovány ez a ló?

Négy ló osztja a karámot. Úgy tűnik, hogy hárman egyedül élnek a levegőben, míg a negyedik egy csontozat. A három könnyű gondozó alig szippant magba gabonát, éppen annyit, hogy arra ösztönözze őket, hogy jöjjenek az istállóba. A lakó táska o ’csontjait rémálom volt kezelni; minden erőfeszítés néhány font hozzáadására eredménytelen volt. A csalódáson túl a tulajdonos most vudu varázsigékbe, boszorkányságba és kristályokba keveredik, hogy megkísérelje kivágni a zsák csontjait.

Hogyan lehet ilyen különbség a lovak között? Valami baj van a sovány lóval? Semmi sem okoz csalódást annál, mint hogy eredmény nélkül próbáljunk hízni egy lón. Bár a lóra hízás egyszerűen több kalória adagolásával orvosolható, a probléma gyakran alaposabb vizsgálatot igényel, ami okozza a statikus súlyt.

Az elégtelen kalóriabevitel az elsődleges oka annak, hogy a lovak nem képesek fenntartani a kellő testállapotot. A kalóriahiánynak számos oka lehet. Néhány könnyen meghatározható és egyszerűen kezelhető, például parazita terhelés vagy fogprobléma. Másokat lehetetlen diagnosztizálni a ló eutanizálása és boncolása nélkül. Az emésztőrendszer fizikai problémái okozzák ezeket a problémákat, de pszichológiai és környezeti okok is lehetnek.

A belső paraziták a súlycsökkenés vagy a hízás képtelenségének fő tényezői lehetnek, bár a parazitizmus súlyos esetei nem annyira gyakoriak, mint néhány évvel ezelőtt a továbbfejlesztett féregtelenítők és féreghajtó programok miatt. A belső paraziták pusztításának több okból is katasztrofális eredménye lehet. Először is, a paraziták közvetlenül versenyezhetnek az emésztőrendszerben található tápanyagokért, kirabolva a tápanyagokat a lóról. A paraziták károsíthatják a bélbélést is, ami megnehezíti a tápanyagok felszívódását. A bélbélés károsodása csökkentheti az élelmiszer-részecskék felszívódásához szükséges enzimek termelését.

A paraziták által a fehérjékért folyó verseny befolyásolhatja a tápanyagok felszívódását, mert egyesek a fehérjétől függenek, hogy azokat a bélbélésen keresztül szállítsák. A károsodás a bélburok duzzadását is okozhatja, amely visszahúzhatja az elektrolitokat, cukrokat és aminosavakat (a fehérje építőkövei) a belekbe, majd a trágyába. Idősebb lovaknál az izomszövet kimerülése annak oka lehet, hogy a paraziták évek óta károsítják a beleket, megnehezítve a fehérjék és más tápanyagok megfelelő mennyiségű felszívódását. Ezért az állat fehérjehiányossá válik, és elkezdi lebontani saját izomszövetét, hogy a fehérjével ellátja az alapvető testfolyamatokat.

Emiatt az idősebb lovak számára készített étrend fehérjeszintje magasabb. A hatékony féregtelenítő programnak meg kell akadályoznia, hogy a paraziták a fogyás oka legyenek. A székletminták állatorvos általi vizsgálata feltárja a féregtelenítő program hatékonyságát. A féregtelenítési stratégiákat egy olyan állatorvossal kell megbeszélni, aki ismeri a regionális parazita populációkat.

Ha egy ló nem tartja meg a súlyát, akkor először a fogak állapotát kell ellenőrizni. A megfelelő fogazat elengedhetetlen a ló számára az étrend jellege miatt. A lovak olyan durva takarmányokat és növényi rostokat fogyasztva fejlődtek ki, amelyekhez az őrlőfogak alapos őrlést igényelnek az étel részecskeméretének lebontása érdekében. A gyomor-bél traktus enzimjei és mikrobái könnyen emészthetik a takarmányokat, amelyeket apró részecskékké aprítottak. A fogzással kapcsolatos problémák katasztrofálisan befolyásolhatják a ló testállapotát.

Talán a leggyakoribb fogászati probléma az arc, a nyelv vagy az íny irritációja vagy elszakadása a fogak éles szélei vagy pontjai által. A rágás által kiváltott normális kopás átalakíthatja a fogak széleit, néha elég élessé téve azokat ahhoz, hogy belevágjanak a szájrészekbe, amelyekkel érintkeznek. Ez fájdalmasá teszi a rágást. A ló gyakran csökkenti az elfogyasztott takarmány mennyiségét, vagy a normálisnál lassabban eszik. A pontok okozta fájdalmat a fogak lebegésével lehet enyhíteni, amely eljárás során fogpiszkálót használnak az éles élek simításához.

A fiatal lovakra jellemző fogászati probléma az olyan kupakok jelenléte, amelyek nem mozdulnak el megfelelően. Mire a ló érett lesz, két fogsora lesz. Az éretlen lovak tej- vagy tejfogakkal rendelkeznek, amelyeket fokozatosan állandó fogak váltanak fel. A maradandó fogak kitörésével és növekedésével a tejfogak általában kiszorulnak. Bizonyos esetekben a tejfog egy része, egy kupakja megmaradhat. A sapkák megnehezíthetik a rágást, és ha felfedezik, el kell távolítani őket. Azoknak a fiatal lovaknak, akik takarmányt gördítenek a szájukba, és a takarmányt kiömlik a szájukból, meg kell vizsgálni a fogukat sapkák jelenléte szempontjából.

Az íny vagy a fogak fertőzései, repedezett vagy törött fogak és rossz szájkonformáció (súlyos papagájszáj vagy alsó állkapocs) szintén csökkent takarmányfelvételt okozhatnak. Idős lovaknál a moláris veszteség az elsődleges probléma, amikor felismerik a fogyás okát. Amint az idő megviseli a lovat, a fogazat hullámossá válhat, és a fogak kidőlhetnek.

Amikor a ló moláris veszteség vagy rossz rendellenesség miatt nem őrli meg megfelelően az ételt, az étel olyan részecskékkel kerül az emésztőrendszerbe, hogy a vékonybélben az emésztőenzimek, a vastagbélben és a vakbélben lévő mikrobák megfelelő lebontást végezzenek. Ha ez a helyzet, akkor a takarmány kevés energetikai haszonnal jár a ló számára, és súlycsökkenést eredményez. A visszahúzódó metszőfogak, ami az idős lovaknál is gyakori probléma, nehézséget okozhat a fű elszakadásában legeltetéskor. A takarmány nem megfelelő bevitele következik be. Azok az idős lovak, akik egy életen át mászkáltak, kétszeresen hajlamosak visszahúzódó metszőfogakra. Ezen okok miatt számos kereskedelmi szenior takarmányt forgalmaznak, hogy a teljes étrendet, beleértve a takarmányt is, kis szemcseméretben biztosítsák. Ezeket a takarmányokat vízzel lágyíthatják és zabkává készíthetik, így nem igényelnek rágást, hogy a ló számára előnyösek legyenek.

A ló étkezési szokásainak gondos figyelembevétele valószínűleg fogászati problémát tár fel. Lassú étkezés, vonakodás inni a hideg vizet, a fej megdöntése rágás közben, az ételek befalasztása a szájban, mielőtt lenyeli, és az ételeket a szájban golyózza, és mindezt leejtve jelezheti a fog problémáját. Egyes lovaknál azonban nem mutatkozhat rendellenesség a táplálékfelvétel vagy az ájulás szempontjából, de továbbra is fogyhat egy krónikus fogbetegség miatt. A legtöbb ló-állatorvos jártas a megfelelő fogápolásban, és alapos vizsgálatot végezhet a szájban. Az ország kivételesen nagy lóállományú területein lovas fogorvos állhat rendelkezésre a fogászati problémák diagnosztizálására és enyhítésére. Ha a problémák tartósak (például a fogak elvesztése esetén), az étrendet ki kell igazítani a probléma kezelése érdekében.

Emésztőrendszeri problémák

Bármely fiziológiai probléma, amely megakadályozza, hogy az étel a belekbe kerüljön a felszívódás érdekében, súlyproblémákat okozhat. Ha a lenyelés fájdalmas vagy nehéz, a ló nem akar enni. Azok a dolgok, amelyek nyelési problémákat okozhatnak, lehetnek a ló protozoális myelitis (EPM) okozta idegkárosodások, a tályogok vagy a fojtások elzáródásai, valamint a hiperkalémiás periodikus bénulás (HYPP) vagy a botulizmus okozta izomgyengeség. Részleges nyelőcsőelzáródás fordulhat elő rendellenes növekedésekből, fulladásos epizódból származó hegszövetből vagy a torkon elhelyezett idegen tárgyból. A nyelőcső elzáródása beszűkíti a táplálék átjáróját, ami megnehezíti a ló lenyelését. A krónikus fulladást szenvedő lovaknak nyelőcsőelzáródása lehet, amely kiváltja a problémát. A nyelőcső szűkületének hatékony diagnosztizálásának egyetlen módja az endoszkópos vizsgálat vagy a röntgen. Ha nincs mód az obstrukció megszüntetésére, speciális étrend-beállításokat kell végrehajtani annak érdekében, hogy a kínált étel típusa könnyen lenyelhető legyen.

A gyomorfekély csökkent étvágyat okozhat a lovaknál a fájdalmas vagy kényelmetlen gyomor miatt. A végeredmény egy olyan ló, aki nem képes elegendő kalóriát fogyasztani a súly fenntartásához. A lovaknál a fekélyek előfordulása meglepően magas. A teljesítménylovakon végzett felmérések során a versenyző lovak mintegy 80% -ánál fekélyeket és 50% -nál más teljesítményű lovaknál találtak fekélyt.

A nap nagy részén legelőn élő lovaknál ritkán alakul ki fekély. A gyomorfekély akkor fordul elő a lóban, ha a gyomor savassága túl magas. A lovak gyomorfekélyének fő kiváltószere a magas gabona- és alacsony takarmánytartalmú étrend, az étkezés etetése a folyamatos takarmány-rendelkezésre állás helyett, a túledzés és a teljesítmény ütemezésének egyéb stresszei. A gyomorfekélyekkel járó jelek: ingerlékenység, krónikus kólika, hasmenés és képtelenség hízni. Néhány ló rendelkezik az összes jelzéssel, van, akinek csak egy van, és van, aki nem mutat semmit, mégis problémája van. A gyomorfekély gyógyulását elősegítő gyógyszereket fejlesztettek ki, és jelenleg savkötőket forgalmaznak, hogy megakadályozzák a gyomorsav felhalmozódását a gyomorban. Az antacidák alkalmazhatók a fekélyek előfordulásának vagy megismétlődésének megakadályozására is.

Az emésztőrendszer mentén a vékonybélben, a vastagbélben és a vakbélben előforduló problémák befolyásolhatják a ló tápanyagfelvevő képességét. A krónikus hasmenés közvetlenül hozzájárulhat a súlycsökkenéshez, mivel ez jelzi, hogy a tápanyagok túl gyorsan mozognak az emésztőrendszerben, elkerülve ezzel a felszívódást.

A ló hasmenésének számos oka van. Számtalan baktérium él a ló emésztőrendszerében, és a baktériumtípusok között kényes egyensúly áll fenn. Ha a különféle típusok egyensúlya elmozdul, a hátsó bélben az egész ökoszisztéma széteshet. A baktériumok megfelelő működésképtelensége azt eredményezheti, hogy a digesta képtelen elég kis részecskeméretre bontani az abszorpcióhoz. A nem megfelelően emésztett takarmány gyakran hasmenést eredményez. A vírusok a hátsó bél bakteriális populációjának egészségét is megzavarhatják, és káros hatásokat okozhatnak. A vírusos és bakteriális kórokozók szintén károsíthatják a bélbélést.

Nem kerül forgalomba olyan varázsital, amely a hátsó bél baktérium populációját normális állapotba hozza, de néhány termék segíthet. A probiotikumokat gyakran használják a bél hasznos baktériumokkal történő újratelepítéséhez. Az egyik régimódi probiotikus recept egy vödör ürüléket kért vízzel kevert egészséges lóból. A készítményt ezután nasogastricus csövön keresztül juttatták a lóhoz. Manapság vannak rendesebb, de nem feltétlenül hatékonyabb módszerek a hátsó bél mikrobapopulációjának egyensúly helyreállítására. Az állóképesség-rajongókról ismert, hogy a probiotikus hatás érdekében élő kultúrákkal táplálják a joghurtot lovaiknak. Kereskedelmi forgalomba kerülő probiotikus paszták vagy lactobacillus és/vagy Streptococcus faceum folyadékok kaphatók, valamint élesztőgombákkal és napi kiegészítőként tervezett probiotikumokkal ellátott tasakos termékek. A probiotikumok nagyon hasznosak, ha a lovat nyomkövetés, házváltás, féregtelenítés vagy antibiotikum-kezelés okozta stressz. Ha nincs egyértelmű oka annak, hogy a lónak problémája legyen a hízással, néha csak a probiotikumok és az élesztő-kiegészítők hozzáadása az étrendhez meghozza a lovat.

A krónikus és akut betegség megzavarhatja a ló súlymegtartó képességét. Számos betegség befolyásolja a testet a fehérje használatának megzavarásával. Megfelelő mennyiségű fehérje nélkül a test nem tudja újjáépíteni a károsodott szöveteket, nem hozhat létre transzportfehérjéket, amelyek más tápanyagokat visznek át a véren a célhelyekre, nem generálnak alvadási faktorokat a vér számára, vagy számos más fiziológiai funkciót töltenek be. Amikor a ló nem tud elegendő fehérjét kapni az étrendből, a test elkezdi lebontani a szervezetben meglévő fehérjét, hogy a legfontosabb funkcióihoz felhasználja. Az izom a szervezetben a legnagyobb mennyiségű fehérje raktár. Az izomsorvadás a fehérjehiány indikátora, akár étrendi elégtelenségből, akár betegségből fakadó fehérjehasználatot eredményez. A krónikus májbetegség súlycsökkenést eredményezhet a fehérje és a zsír megfelelő kezelésének csökkenése miatt.

Normális esetben az étkezési fehérje és zsír a májba jut, miután felszívódik a belekből a vérbe vagy a nyirokrendszerbe. A máj a tápanyagok fő koordinátoraként működik, irányítja az aminosavakat és a zsírsavakat, hogy a test más részein teljesítsék a feladatokat. Ha a máj nem működik megfelelően, a test számos más rendszerét is befolyásolja a fogyás végeredménye. A májfunkció egyszerű vérelemzéssel értékelhető.

A rosszul működő vesék súlyvesztést is okozhatnak. Az akut vagy krónikus vesebetegség jelentős fehérje kiválasztást eredményezhet a vizelettel. A vesebetegségben szenvedő lovak általában túl sok vizet isznak és gyakran vizelnek. A vese működése egyszerű vérelemzéssel is értékelhető.

A szervezetben előforduló bizonyos egészségügyi problémák rendellenesen megnövelik az energiaeloszlást, amely általában szükséges a normális testfolyamatokhoz. A testüregben lévő tályogok nagy mennyiségű energiát rabolnak el a lótól, ami krónikus fogyást eredményez. A rák ugyanolyan hatással van az anyagcserére. A krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő lovak a lélegzéshez szükséges megnövekedett fizikai erőfeszítések miatt szintén több kalóriát égetnek el, mint a normális légzési szokásokkal rendelkező lovak. Az agyalapi mirigy adenoma (Cushing-szindróma) szintén magas fokozatba helyezheti az anyagcserét, túlzottan égetve a test energiakészleteit. A gyakori betegségek, például a szívzörej, problémákat okozhatnak a véráramlás zavara miatt, amely a testben tápanyagokat szállít.

A lovak olyanok, mint az emberek ebben a környezetben, befolyásolhatják az étvágyat. A kényelmetlen vagy boldogtalan ló inkább egy stabil helyettesnek engedi magát, mint például a cribbing, a szövés vagy az istállóban járás, ezzel értékes kalóriákat pazarolva. Az eredmény káros a ló súlyának fenntartására. Az ideális megoldás annak kiderítése, hogy mi nem tetszik a lónak a környezetben. Ezt gyakran nehéz megtalálni, vagy ha megtalálják, lehetetlen megváltoztatni. A következő legjobb megközelítés az étrend kalóriasűrűségének növelése. Az állomány dinamikája rossz állapotot okozhat, és gyakran a legelő vagy a telek környezete oka. Az alacsony lovas lovak számára csak korlátozott hozzáférést biztosítanak a takarmányhoz a társadalmi hierarchiában magasabb rendű lovak.

A félénk lovak inkább elpazarolják, mintsem megküzdenének az élelemért, ha azt egy csoport dominánsabb lovai halmozják fel. Csoportos etetési helyzetekben a bőséges térnek el kell választania a szénát. Ha a gabonát csoportos etetéssel látják el, akkor a gabonavödröket vagy adagolókat is ennek megfelelően kell elhelyezni. Előnyös lehet egy vagy két extra adag széna vagy gabona szállítása a csoportnak, mert a kevésbé domináns lovaknak több lehetőségük lesz választani, ha egy másik ló megfélemlíti őket. A krónikus fájdalmat gyakran figyelmen kívül hagyják, mint a lovak krónikus fogyásának okát. A test fájdalomra adott reakciója az adrenalin (epinefrin) felszabadulása, amely katabolizmus állapotába hozza a testet. A katabolizmus a test energiakészleteinek lebontását okozza, ami végső soron krónikus fogyást eredményez. A fájdalom csökkentheti a ló étvágyát is.

Számos ok magyarázhatja azt, hogy a ló nem képes fenntartani a testsúlyát, elfogyasztva a kellő kalóriát. Gyors és egyszerű megoldások gyógyítanak néhány problémát, de más problémákra nem lehet más megoldás, mint kezelni az állatot úgy, ahogy van.