Mikor válik a diéta étkezési rendellenességgé?

Jack Dorsey, a Twitter vezérigazgatójának interjúja vitát váltott ki az étkezési rendellenességekről.

Feladva: 2019. április 16

Jack Dorsey, a Twitter vezérigazgatója nemrég megjelent egy fitnesz-podcaston, hogy beszéljen étkezési és testmozgási szokásairól, amelyek magukban foglalják a hétvégi böjtöt, a hétköznapi ételfogyasztás napi egy étkezésre korlátozását és a rendszeres munkavégzéshez öt mérföldes gyaloglást. Dorsey azt állította, hogy rutinja nagyobb összpontosításhoz és hatékonysághoz vezetett (és azt is érezte, hogy hallucinál). Étkezési szokásait az időszakos éhomi étrendek ihlették, amelyek az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, és ezeket tovább kell kutatni. Miután elterjedt a hír Dorsey interjújáról, az emberek aggodalommal válaszoltak arra nézve, hogy étkezési rendellenessége van-e.

A legtöbb esetben a mentálhigiénés szakemberektől hiányzik a közszereplőkkel kapcsolatos diagnosztikai kérdések megválaszolásához szükséges részletes információ. Sőt, a megfelelő ismeretek nélküli spekulációt általában etikátlannak tekintik. Noha nem tudok beszélni a Dorsey diagnosztikai státuszának sajátosságairól, érdemes demisztifikálni azt a folyamatot, amelyet a mentálhigiénés szakemberek általában alkalmaznak ilyenfajta elhatározásra az általuk kezelt emberekkel.

Milyen információkat használnak a mentálhigiénés szakemberek az étkezési rendellenesség diagnosztizálásához?

A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, ötödik kiadás az étkezési rendellenességet úgy határozza meg, hogy „az étkezés vagy az étkezéssel kapcsolatos viselkedés tartós zavara, amely megváltoztatja az étel fogyasztását vagy felszívódását, és amely jelentősen rontja a testi egészséget vagy a pszichoszociális működést”. Számos különböző étkezési rendellenesség diagnózis létezik, beleértve az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a falási rendellenességeket.

1. Jelenlét

Milyen típusú étkezési rendellenességek tüneteit tapasztalja az adott személy? A mentális egészségügyi szakemberek által keresett tünetek közé tartozik az étrend korlátozása (pl. Bizonyos kalóriamennyiségek korlátozása), a mértéktelen evés (azaz nagy mennyiségű étel elfogyasztása, miközben a kontroll elvesztésének érzése tapasztalható), a nem megfelelő kompenzációs magatartás (pl. Önellátás) hányás, hashajtó bántalmazás), a súlygal való foglalkozás (pl. annyira gondolkodni rajta, hogy zavarja a koncentrációt) és mások (pl. az értékérzetet a test alakjára alapozva).

2. Gyakoriság

Milyen gyakran fordulnak elő a tünetek? Ha valaki évente háromszor eszik, az önmagában még nem jelent evészavarot. Eközben a heti háromszoros mértéktelen evés meghaladná a mértéktelen fogyasztási rendellenesség vagy a bulimia nervosa gyakorisági kritériumát.

3. Kitartás

Meddig tartottak a tünetek? Ha valaki túlzottan edzett (például beteg vagy súlyosan megsérült), akkor számít, hetek vagy hónapok kérdése volt-e.

4. Negatív hatások

Csökkentik-e a tünetek a testi egészséget, jelentős szorongást és/vagy hatással vannak-e a működésre? Az étkezési rendellenesség diagnosztizálásához az étkezéssel kapcsolatos magatartásnak jelentős módon be kell avatkoznia, például arra, hogy képes legyen az iskolában jól teljesíteni vagy értelmes kapcsolatokat ápolni.

AZ ALAPOK

5. Egyéb magyarázatok kizártak

Jobban magyarázhatók-e a tünetek más orvosi vagy mentális egészségi állapotokkal (például depresszió, szerhasználat vagy gyomor-bélrendszeri problémák miatti csökkent étvágy) vagy kulturális/vallási magyarázattal (pl. Böjt Ramadán idején)? Ha igen, pontatlan lenne étkezési rendellenességnek nevezni.

Ha egy mentálhigiénés szakember úgy találja, hogy valaki több olyan tünetet tapasztal, amelyek gyakoriak, tartósak, károsodást okoznak, és nem magyarázhatók alternatív okokkal, akkor általában étkezési rendellenességet diagnosztizálnak.

Hogyan gyűjtenek a mentálhigiénés szakemberek diagnosztikai információkat?

1. Szűrés

Az étkezési rendellenességek felmérése gyakran egy szűrőeszközzel kezdődik, amely egy rövid módja annak, hogy kiderüljön, vannak-e valakinek olyan tünetei, amelyek alaposabb feltárást igényelnek.

2. Kérdőívek

Ha egy szűrés felfedi az étkezési rendellenesség tüneteit, mélyebb intézkedést kell alkalmazni. Egy átfogóbb kérdőív, például az étkezési rendellenesség vizsgálati kérdőív (EDE-Q) kitöltése után a válaszokat összesítik és pontozzák annak megállapítására, hogy a tünetek tipikus tartományba esnek-e az általános populációhoz képest, vagy ha a olyan klinikai tartomány, amely közelebb áll az evészavarral küzdő emberekhez.

3. Interjúk

A strukturált interjúk, például az étkezési zavar vizsgálata (EDE; az EDE-Q interjúváltozata) egy másik módszer a diagnosztikai információk gyűjtésére. Az interjúk során a terapeuta kérdéseket tesz fel, és nyomon követi, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a személy tapasztalatai világosak. Más emberek (például partnerek, szülők, barátok) megkérdezése az ember étkezési szokásairól hasznos lehet a teljesebb kép megszerzéséhez.

Étkezési zavarok alapvető olvasmányok

4. Orvosi vizsgálatok

Az étkezési rendellenességek súlyos fizikai egészségi problémákat okozhatnak. Az orvosok a legalkalmasabbak annak értékelésére, hogy voltak-e negatív hatások a testre (pl. Elektrolit egyensúlyhiány, szívritmus-változások, szervműködés).

Ha olyan kérdésekkel küzd, amelyek nem egészen lépik át a rendellenesség küszöbét, akkor is érdemes hivatalos értékelést kérnie egy mentálhigiénés szakembertől. Az étkezési rendellenesség tüneteire hatékony kezelések állnak rendelkezésre a különböző súlyosságú emberek számára, és a korai beavatkozás életmentő lehet.

Ha terapeutát szeretne találni a közelben, keresse fel a Psychology Today Therapy Directory webhelyet.

LinkedIn Image Credit: g-stockstudio/Shutterstock

Facebook-kép: Lolostock/Shutterstock