Milyen adagot esznek a teheneitek?

A papíron létrehozott adag gyakran eltér a leadott, elfogyasztott és megemésztett adagtól.

A szerző a Kemptville-i Guelphi Egyetem docense.

milyen

Csak akkor tudunk maximalizálni az adagban rejlő lehetőségeket, ha optimális termelést és hatékonyságot eredményezünk, ha állandó adagot adunk be és a tehenek a terv szerint fogyasztják.

A tejtermelőket folyamatosan megkérdőjelezik, hogy biztosítsák a tehenek egyenletes és kiegyensúlyozott tápanyag-bevitelét az egészség, a termelékenység és a termelés hatékonyságának elősegítése érdekében. Elméletileg a TMR úgy van megfogalmazva, hogy a gyártók biztosak legyenek abban, hogy jól kiegyensúlyozott étrendet biztosítanak. Sajnos a megfogalmazott TMR nem az egyetlen adag, amely a legtöbb gazdaságban megtalálható. Figyelembe kell vennünk azt a TMR-t is, amelyet a tehén szállít, fogyaszt és emészt.

Drasztikus különbségek figyelhetők meg
A legújabb kutatások során azt figyeltük meg, hogy amint az "adagok" és a megfogalmazott adagok közötti variabilitás növekszik, növekszik annak az esélye is, hogy a tehenek nem teljesítenek az elvárásoknak megfelelően. Míg a legtöbben mindig is azt gyanítottuk, hogy a tehenek nem mindig kapják pontosan azt az adagot, ahogyan megfogalmazták, ez a kutatás az elsők között támogatja ezt az elképzelést és azonosítja a lehetséges következményeket.

Vizsgálatunkhoz a vegyes és szállított TMR-t 22 egymást követő napon, a téli és a nyári hónapokban 22 szabadon álló, szalonba fejett állományon vettük mintába. Ezeknek a takarmánymintáknak a tápanyagelemzését ezután összehasonlítottuk a "papíron" megfogalmazottakkal. A gazdaságokban az átlagos TMR-táplálás nem pontosan tükrözi a táplálkozási szakember véleményét.

Az átlagos leadott TMR meghaladta az energia, nem rostos szénhidrátok, savas mosószer rostok, kalcium, foszfor, magnézium és kálium összetételét. A nyersfehérjét, a semleges detergensrostot és a nátriumot alultáplálták. Elméletileg a túltáplálás nem okozhat problémát, mivel a biztonsági tartalékot általában tartalmazzák a készítmények, hogy figyelembe vegyék az összetevők összetételének bizonytalanságát. A gazdaságokban azonban ez a különbség óriási volt, néhány gazdaságban szinte minden tápanyag esetében 5-10% eltérés volt tapasztalható (pozitív és negatív egyaránt) az etetett és a formulált adag között.

A fizikai jellemzők változnak a legjobban
Megvizsgáltuk a TMR fizikai és kémiai összetételének mindennapi konzisztenciáját és azt, hogy ez hogyan befolyásolta a termelékenységet. A legnagyobb eltérést a visszautasítási arány, a szemcseméret-eloszlás és az ásványi anyag tartalom tekintetében figyeltük meg. A következetesebb adag adagolása javult a termeléssel.

Például a nagyobb szárazanyag-bevitel, a tejhozam és a tejtermelés hatékonysága mind összefüggésben állt a takarmány energiatartalmának kisebb napi változékonyságával. A hosszú takarmány részecskék százalékos arányának alacsonyabb napi változékonysága a nagyobb tejhozamhoz és a tejtermelés hatékonyságához kapcsolódott.

Érdekes megjegyezni, hogy átlagosan a napi változékonyság nagyobb volt az adag fizikai jellemzői (szemcseméret-eloszlás) tekintetében a táplálkozási összetételhez képest. Annak ellenére, hogy ezt a vizsgálatot nem a változékonysághoz hozzájáruló tényezők azonosítására tervezték, ez arra utal, hogy ezt a napi változást a takarmány-összetevők tápanyag- és szárazanyag-összetételének változékonysága okozhatta. Ezenkívül a keverési hibák valószínűleg még nagyobb szerepet játszottak.

Ettől függetlenül ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a TMR összetétel további ellenőrzése az egyes takarmány-összetevők mellett hasznos lehet az etetési stratégia rendszeres összetevőjeként. Ez az adat tovább erősíti a standard feed protokollok és képzés szükségességét.

Tegyük fel, hogy jól értjük a TMR-t, és következetesen szállítjuk a megfogalmazás szerint. Ez nem azt jelenti, hogy a tehenek megeszik ezt az adagot. Jól megalapozott, hogy a tehenek általában a gabonakomponensre és a hosszabb takarmány-összetevőkre válogatnak. Csoportunk korábbi kutatása kimutatta, hogy az ilyen válogatás oda vezethet, hogy az egyes tehenek következetlen adagot fogyasztanak. A teheneknek azt a veszélyt is kockáztatja, hogy depressziókat tapasztaljanak a bendő pH-jában és alacsonyabb tejzsír-százalékos tejtermelésben.

A válogatás aláássa az adagot
Legutóbbi terepi tanulmányunk további bizonyítékokat szolgáltatott a válogatás lehetséges negatív hatásairól. Az állomány szintjén történő kisebb válogatás a hosszú takarmány részecskékkel szemben a jobb termeléssel (zsír- és energiával korrigált tej), valamint a tejtermelés nagyobb hatékonyságával járt.

E hatások miatt elengedhetetlenek a takarmány-válogatás csökkentésére irányuló stratégiák. Míg ennek többféle étrendi megközelítése létezik (a takarmány részecskehosszának megváltoztatása, kevesebb száraz takarmány felhasználása, víz hozzáadása a száraz TMR-hez), csoportunk és mások munkája is megmutatta az etetésmenedzsment fontosságát a válogatás csökkentésében.

Például, ha a TMR-t naponta kétszer vagy gyakrabban juttatja el, szemben a napi egyszeri adagolással, akkor folyamatosan csökken a csoportos szintű rendezés. Az egyik előnye a TMR biztosításának nemcsak az, hogy a tehenek egyenletesebb adagot fogyasztanak, hanem azt is, hogy elősegítsék a bendő jobb emésztését.

A gyakrabban etetett tehenek általában gyakrabban, kisebb és lassabban étkeznek a nap folyamán. Ennek következtében a tápanyagok időben és összetételben következetesebben jutnak be a bendőbe. Míg korábbi kutatások kimutatták, hogy ez jellemzően javítja a rostok emészthetőségét, a bendő hatékonyságát és a tejzsír termelését, kutatásunk azt is kimutatta, hogy ez termelési előnyökkel járhat. A napi kétszeri etetés, szemben a napi egyszeri táplálkozással, 6% -kal nagyobb tejhozammal járt a terepi vizsgálatunkban.

Egy másik feedbunk-kezelési megfontolandó döntés a célzott elutasítási arány. Több válogatás figyelhető meg azokban az állományokban, amelyek magasabb elutasítási arány miatt táplálkoznak. Alapvetően minél több takarmányt tesz a tehenek elé, annál nagyobb a képességük arra, hogy átvegyék ezt a takarmányt és megszerezzék, amit akarnak. Ez azt sugallja, hogy az alacsony megtagadási mennyiségű takarmányozásnak nemcsak a takarmánypazarlás csökkentésével járó gazdasági előnyei lehetnek, hanem elősegítheti a tervezetthez közelebb eső étrend fogyasztását is.

A kérdés azután az lesz, hogy mennyire lehet alacsonyan menni? Egy ideális világban a lehető legkevesebb elutasítást szeretné megcélozni, anélkül, hogy a tehenek jelentős időtartamra üres emelettel maradnának. A kutatók kimutatták, hogy ha a teheneknek korlátozott az idő a takarmányhoz való hozzáférésre egy nap alatt, akkor negatívan módosítják fogyasztási szokásaikat, különösen a túlzsúfoltság esetén.

Terepi vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy az emeletes terület minden tehénenként 4 hüvelykes csökkenése (tehénenként 14–38 hüvelyk közötti tartományban) 0,06 százalékponttal kevesebb zsír termelésével jár. Ez valószínűleg annak a következménye, hogy a takarmánynál a zsúfolás hatással van a tehenek etetési mintázatára.

Összességében fontos, hogy a tejelő tehenek a megfelelő adagot fogyasszák, vagyis azt, amelyet nekik készítettek. Ennek elérése érdekében a takarmányt következetes alapon kell eljuttatni a tehenekhez, és szállításukkor, számukra megfelelő módon kell fogyasztani.