Módosított Qigong légzőgyakorlat az éhségérzet csökkentésére üres gyomorban

Alexander P. Voroshilov

1 „Mediana” Orvosi Központ, Kijev, Ukrajna

Alex A. Volinsky

2 University of South Florida, Tampa, FL, USA

Zhixin Wang

3 Northwestern University, Chicago, IL, USA

Elena V. Marchenko

4 Böjtmegoldás, Clearwater, FL, USA

Absztrakt

Háttér.

A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy egy módosított Qigong légzőgyakorlat képes-e csökkenteni az éhségérzetet, és meghatározni a lehetséges mechanizmusokat.

Mód.

A gyakorlatot végző tesztcsoport eredményeit összehasonlítjuk a mélylégzést végző kontrollcsoporttal. Az értékeléshez a bélnyomás mérését, a gyomor pH-monitorozását és a résztvevők felmérését használták.

Eredmények.

A gyomor pH-értékét 3 (0,2) -el növelték, a bélnyomás 12 (0,5) Hgmm-rel csökkent a kísérleti csoportban, és a kontrollcsoportban nem változott szignifikánsan. A tanulmány szilárd bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a gyakorlat jelentősen csökkentheti, vagy akár elnyomhatja az éhségérzetet éhgyomorra.

Következtetés.

Ez a légzőgyakorlat kényelmet nyújt különböző körülmények között, például a rendszeres étkezés hiányában, a korlátozott mennyiségű vagy a kalóriatartalmú étrendben, és még a táplálék ideiglenes teljes hiánya esetén is a terápiás éhgyomorban.

Az elhízás jelentős egészségügyi probléma az Egyesült Államokban. Az Országos Egészségügyi Intézet (NIH) súlykategóriái meghatározzák a túlsúlyos embereket, akiknek testtömeg-indexe (BMI) 25–29,9 kg/m 2, elhízott, 30–35 kg/m 2 testtömeg-indexű, és súlyosan elhízott, 35 kg-ot meghaladó BMI/m 2. 1 A legfrissebb adatok szerint a felnőttkori elhízás aránya megközelíti az országos 38% -ot, 2 négy államban meghaladja a 35% -ot, 25 államban 30%, és minden államban meghaladja a 20% -ot. Louisiana-ban a legmagasabb a felnőttek elhízási aránya, 36,2%, Colorado-ban pedig a legalacsonyabb, 20,2%. 3

Az NIH szerint az elhízás az egyik vezető egészségügyi kockázati tényező a halálozás és morbiditás szempontjából. Allison és mtsai 4 arról számoltak be, hogy az elhízás-járvány becslések szerint évente becslések szerint 300 000 halálesetet okoz az Egyesült Államokban, amely a dohányzás utáni megelőzhető halálozás második fő oka. 4 Az elhízásnak tulajdonított morbiditás mellett a legelterjedtebb orvosi diagnózis, beleértve a cukorbetegséget, a magas vérnyomást, a szív- és érrendszeri betegségeket, mind a túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódik. Így a túlsúly és az elhízás megelőzésének és kezelésének az egyik legfontosabb egészségügyi prioritásnak kell lennie az egészségügyi eredmények javítása és az egészségügyi dollár megtakarítása érdekében.

A túlzott súlygyarapodást okozó fő okok a magas kalóriatartalmú ételek elérhetősége és bősége, 5 valamint a mozgásszegény modern életmód. 5,6 Az elhízás javasolt kezelései közé tartozik az étrendi terápia, a fizikai aktivitás, a kombinált terápia, a viselkedésterápia, a farmakoterápia, a műtét és egyéb beavatkozások. 1 Ma az étrendi korlátozások és az erőteljes gyakorlatok jelentik az elhízás kezelésének elsődleges eszközét, amelyet az egészségügyi szolgáltatók kínálnak. Ha a diéta és a testmozgás nem hatékony, az orvosok bariatrikus műtéthez folyamodnak. A gyomor léggömbje vagy a bariatrikus műtét, amely csökkenti annak mennyiségét, jóllakottsághoz vezet, ha kevesebb ételt fogyasztanak. 7,8

Úgy gondolják, hogy az éhségérzet az ételbevitel fő motívuma. Sokan azt állítják, hogy ez a túlevés és az ebből fakadó túlsúly legfőbb oka. Fiziológiailag az éhség és a jóllakottság érzetét az állatok és az emberek központi idegrendszere dolgozza fel. A középagyban lévő hipotalamusz szerves funkciót tölt be ezen érzékek kialakulásában, és szabályozóként ismerik el. 9–11 Ezt a 2 érzékszervet alapvető magatartásmotivátoroknak nevezik. A jóllakottság és az éhség közötti egyensúlyhiány az élelmiszer elutasításához és ennek következtében kimerüléshez, vagy a túlevéshez, és ennek következtében a túlsúlyhoz és az elhízáshoz vezethet. 12 Egyes kutatók az éhséget a test biokémiájában bekövetkező változások eredményeként tartják számon. A vér glükózszintjére, bizonyos hormonokra vagy anyagcseretermékekre reagáló receptorok befolyásolják a hipotalamuszt, megváltoztatva az etetési viselkedést. 13 Ezen ismereteken alapulnak a gyógyszerészeti és táplálkozási étrendi ajánlások.

Más kutatók úgy vélik, hogy az éhség és a jóllakottság érzékei közvetlenül kapcsolódnak a gyomor vagy a bélfal nyomására. 14 Például az éhségérzet eltűnik, ha a gyomor kifeszül, és nyomás nélkül jelen van. 15,16 A felfújt léggömb, amely megnyújtja a gyomor falát, gátolja az állatok etetési viselkedését. A modern bariatrikus műtét ezen az elven alapul. 17,18 Az éhségérzet ellenőrzése a sikeres étrendi terápia kritikus első lépése, valamint a bariatrikus műtét célja a testtömeg szabályozása és az elhízás kezelése. Az éhségérzet csökkentésére szolgáló módszerek vegyszerek és műtéti beavatkozások nélkül azonban előnyösebbek, figyelembe véve a gyógyszerészeti megközelítés mellékhatásait és a sebészeti beavatkozások kockázatát.

Az akupunktúra és a Qigong, mint az ősi kínai hagyományos orvoslás, dokumentáltan hatékonyak az elhízás kezelésében. 19 Irodalom, amely azt mutatja, hogy az étkezési vágy és az éhségérzet, valamint az elhízott betegek jövőbeni táplálékfogyasztása jelentősen csökkenthető az akupunktúrával, elektroakupunktúrával kombinálva és a fülcsapolással. 20–22 A gyomor teltségérzetében azonban nem volt szignifikáns különbség az akupunktúrás és a nem akupunktúrás csoportok között. 23

Zhou 24 összefoglalta a kínai irodalmat, és leírta a „yuchan fanlang gong” (玉蟾翻浪功) vagy a „béka hullámokat keltő” nevű gyakorlatot 25, amely a kínai Qigong (气功) éhségelnyomó gyakorlata, és amelyet szerzetesek gyakran használnak. vallási böjtjük alatt. Ezt a gyakorlatot dokumentáltan hanyatt fekvő helyzetben (háton fekve) kell elvégezni. A térd 90 ° -ra hajlik. A bal kéz a mellkasra, míg a jobb a hasi régióra kerül. Tágítsa ki a mellkasát és nyomja be a hasat belégzés közben, és kilégzés közben húzza ki a mellkasát és dudorítsa meg a hasat. Ezután ismételje meg ugyanazt a légzési ciklust, és minden edzéshez 40–60 ismétlés ajánlott, normál légzési sebességgel. 24 Ennek a gyakorlatnak a végrehajtása során a mellkas és a has egy béka légzését utánozva emelkedik és esik, így a kínai nevet kapja, ami azt jelenti, hogy „béka hullámokat dob”. Célszerű csak éhes állapotban, vagy reggeli, ebéd és vacsora előtt megtenni. E gyakorlat után általában könnyű kihagyni az étkezést, vagy jelentősen csökkenteni az elfogyasztott ételek mennyiségét. 25

A tanulmány szerzői ezt a Qigong gyakorlatot fizioanatómiai szempontból módosították. Ennek a tanulmánynak a célja a módosított Qigong légzőgyakorlatok hatékonyságának és lehetséges mechanizmusának kutatása a betegek éhségérzetének ellenőrzése és a táplálékbevitel csökkentése érdekében a testtömeg-kezelés és az elhízás kezelésére. A módosított Qigong légzőgyakorlatok feltételezett mechanizmusa a betegek éhségérzetének szabályozásában a gyomor-bél rendszer nyomásának megváltoztatásával, valamint a gyomor-bél élettani környezetének és tevékenységeinek megváltoztatásával történik.

Anyagok és metódusok

A vizsgálatban 60 ember vett részt (28 férfi és 32 nő). A következő antropometriai mutatókat mértük: magasság, súly és BMI. A résztvevők vizsgálatba történő felvételének kritériuma a BMI volt> 25 kg/m 2. A kizárási kritériumok a következők voltak: súlyos komorbiditás, hemodinamikai dekompenzáció és szénhidrát-anyagcsere-rendellenességek. A kutatás elvégzéséhez szükséges összes engedélyt Ukrajnában szerezték be. A tanulmányokat az ukrajnai Kijevben, az „Emberi jogok és emberi méltóság védelméről szóló egyezmény a biológia és az orvostudomány alkalmazásában” és az Orvostudományi Világszövetség helsinki nyilatkozatának és az orvosi kutatás etikai alapelveinek megfelelően folytatták le. Humán tantárgyak." Az alanyokat nem kompenzálták a tanulmányban való részvételért. A résztvevőket véletlenszerűen két, 30 fős csoportba osztották, kísérleti és kontroll csoportként. Minden csoport 14 férfiból és 16 nőből állt.

A módosított Qigong légzési gyakorlat

A gyakorlatot álló helyzetben, vagy módosított álló helyzetben, előre hajló csomagtartóval és kétoldali felső végtagokkal a munkalapon kell végrehajtani, az 1. ábra szerint. Kiindulási helyzet: Álljon fel a lábakkal vállszélességre, a kezét nyomja le a test mentén, vagy tegye a tenyerét a hasra (1a. Ábra). Vegyen egy mély lélegzetet, négyzetre emelve a vállát, és egyszerre húzza be a hasát. Tartsa lélegzetét 3-4 másodpercig, miközben a hasat maximálisan összehúzódó hasizmokkal tartja (1b. Ábra). Kilégzés, így a vállak visszatérnek a kiindulási helyzetbe, míg a mellkas és a hasizmok ellazulnak. Ismételje meg ezt a gyakorlatot 10-szer. Jegyzet. Ha a gyomrot nehéz fekvő helyzetben megrajzolni, például elhízás esetén, akkor a gyakorlatot úgy lehet elvégezni, hogy mindkét keze támaszon nyugszik (1c. És dd. Ábra).

Légzési gyakorlat. 1. lehetőség: a) kiinduló helyzet; b) 3-4 másodpercig tartó lélegzetvisszatartás, miközben a has visszahúzódik. 2. lehetőség elhízott emberek támogatásával: a) kiinduló helyzet; b) 3-4 másodpercig tartó lélegzetvisszatartás, miközben a has visszahúzódik.

Közbelépés

A kísérleti csoportot megtanították ennek a légzési gyakorlatnak a végrehajtása előtt a kísérlet előtt. A kontrollcsoport olyan emberekből állt, akik nem ismerik ezt a technikát. A kísérletek során minden csoport megfelelő utasításokat kapott: tartózkodjon az ételtől 24 órán át, és éhes állapotban végezze el ezt a légzési gyakorlatot a fent leírtak szerint (kísérleti csoport), vagy mélyen lélegezzen (kontrollcsoport). A kontrollcsoportra vonatkozó utasítások a következők voltak: Vegyen egy mély lélegzetet, szögletre emelve a vállát. Tartsa lélegzetét 3-4 másodpercig. Kilégzés, így a vállak visszatérnek a kiindulási helyzetbe, míg a mellkas és a hasizmok ellazulnak. A mély légzés sebessége körülbelül 6-10 lélegzet/perc. Ismételje meg ezt a gyakorlatot 10-szer.

Az elfogultság csökkentése érdekében a betegeket elmondták, hogy részt vesznek a figyelemelterelés és az újrafókuszálás kísérletében, hogy tanulmányozzák az éhségérzetre gyakorolt hatásukat. Megjegyzés: Az eredeti utasításokban 25 nem említette a lélegzet visszatartását, de tapasztalataink szerint ez nagyon fontos. Minden alany figyelmeztetett arra, hogy a gyakorlat csak akkor hatékony, ha nincs élelmiszer a gyomorban. A víz ivása egész nap megengedett volt.

A beavatkozás éhségérzetre gyakorolt hatásait a következő paraméterekkel értékeltük.

Az éhségérzet intenzitása

Az adatokat a nap folyamán pontokban gyűjtöttük a felmérés eredményei alapján. A vizsgálat résztvevői értékelték másnap reggel az elmúlt nap egészségi állapotát. Azt válaszolták, hogy az ételektől való tartózkodás milyen hatással volt rájuk, figyelmükre, kényelmükre, teljesítményükre, hangulatukra és társasági viszonyaikra. Ezt a hatást 0-tól (nem érintett) 5-ig (teljes mértékben érintett) skálán fejeztük ki. A kérdőív teljes szövegét a melléklet tartalmazza.

Gyomorsav

A gyomorsavképző funkciókat intragasztrikus pH-mérésekkel értékeltük a módosított légzőgyakorlat előtt és után (kísérleti csoport), valamint mélylégzéssel (kontrollcsoport). Expressz pH monitorozást alkalmaztunk a gyomor bazális savasságának mérésére. 26 Nasogastricus csövet illesztettek a nyelőcsőbe, elérve az alsó nyelőcső záróizomot. A szonda kezdeti hosszát nagyjából a páciens fülcimpája és a xiphoid folyamat vagy a felső ajak és a köldök közötti távolság határozta meg. Ezután centiméterenként pH-méréseket végeztünk a szonda további behelyezésével. Összesen 20 pH-mérést végeztek 3 perc alatt. Ezután a szondát rögzítettük és 10 percig visszatartottuk a gyomorban. 10 perc elteltével a próbát részben kivontuk, és a pH-t centiméterenként mértük. 27.

A kísérleti csoport résztvevőit arra kérték, hogy végezzék el a módosított légzési gyakorlatot 10-szer a 2 pH-mérés között. A kontrollcsoport alanyait arra kérték, hogy 1 percig mélyen lélegezzenek a 2 pH-mérés között. 2-3 perc elteltével a vizsgálatot ugyanazon eljárással ismét elvégeztük. 28,29 A legmagasabb mért gyomorsavértékeket használtuk a módosított légzési gyakorlat és a mély légzés eredményeinek összehasonlítására.

Nyomás a kettőspontban

A méréseket akkor hajtották végre, amikor a tesztcsoport tagjai elvégezték a légzési gyakorlatot. Ugyanezeket a méréseket végeztük a kontroll csoporttal, amikor mélyen lélegeztünk. A vizsgálat ezen részében 15 ember vett részt a kísérleti csoportból és 15 a kontroll csoportból. Egyik betegnek sem volt ellenjavallata ennek a vizsgálatnak.

Az intraabdominális nyomás és annak dinamikájának becsléséhez Kron és mtsai 30 és Iberti és mtsai 31 által javasolt technikákat alkalmaztuk a hólyag nyomásának mérésével. Ez a módszer azonban aszeptikus urológiai körülményeket és képzett személyzetet igényel. Sőt, hagyományosan az intraabdominális nyomást akkor mérik, amikor a beteg vízszintes helyzetben van. A szerzők a vastagbélben az intraabdominális nyomás mérésének módszerét használták, mivel ez kevésbé igényes eljárás és nem igényel képzett urológusokat. Valamennyi résztvevő megtisztította a belét, ami nagyban leegyszerűsítette a nyomásmérést. 32 A különböző intraabdominális nyomásmérési módszerekkel nyert adatok összehasonlíthatóságát referenciák igazolták. 33,34

Nyomásmérési technika

A betegeket a következő módon készítették fel a kísérletre. A mérések előtt minden kutató megtisztította a belét úgy, hogy Epsom só hashajtót (MgSO4x7H2O) ivott, 0,5 g Epsom só/1 kg testtömeg dózisban. A nyomást Benetech GM510 digitális manométerrel mértük. A Foley katétert a manométerhez csatlakoztatott szilikon csőhöz rögzítették. A katétert vízzel töltötték meg, mielőtt a vastagbélbe helyezték volna, hogy megakadályozzák annak elzáródását a béltartalom által. A manométert USB-kábellel csatlakoztatták a számítógéphez, hogy a kísérletek során 1 Hz frekvencián rögzítsék a nyomás adatait. A kísérletek előtt a manométert megfelelően kalibrálták.

Miután a katétert behelyezték a beteg végbélébe 15-20 cm mélységig, 32 nyomást regisztráltak rendszeres légzés közben álló helyzetben. A következő 60 másodperc alatt a kísérleti csoport alanyai hajtották végre a légzési gyakorlatot, a kontroll csoport alanyai pedig mélyen lélegeztek. A nyomásméréseket differenciál üzemmódban hajtották végre, amely lehetővé tette a nyomás változásának rögzítését a nullázott értékhez képest.

Valójában a katéter elülső vége körülbelül 15 cm mélységben, vagyis a sigmoid vastagbél területén helyezkedett el, mivel a végbél hossza átlagosan 12 cm. 35 Emlékeztetni kell arra, hogy a bélnyomásmérések során a hidrosztatikus nyomáskomponens nem nyújt hasznos információt. A hidrosztatikus nyomás csak az ember magasságát és relatív testhelyzetét tükrözi. A nyomásváltozások számszerűsítéséhez ki kell választani a „nulla értéknek” tekintett referenciapontot. Ha az alany feláll, akkor a manométert megfelelő magasságban kell elhelyezni, hogy az mérhesse a légköri nyomást, amikor a légzés és a hasi izmok ellazultak a kilégzés után. Jellemzően ez a szint megfelel a gyomor felső határának, a szegycsont xiphoid folyamatában. A belekben a légzés és a hasizmok relaxációs állapotában mért nyomás, a légzés és a hasizmok relaxációs állapotában, „nulla nyomásnak” számít.

Statisztikai analízis

A kísérleti adatokat a StatSoft Inc. (USA) STATISTICA szoftvercsomagjával elemeztük. Az adatokat átlagértékként (szórás) vagy alsó tartomány – felső tartományként (szórás) jelentik.

Eredmények

A vizsgálatban 60 résztvevő vett részt. BMI-jüket az NIH súlykategóriák és az Egészségügyi Világszervezet 1997-es osztályozása szerint értelmezték. A vizsgálatban 10 férfi és 12 nő BMI-je volt 25–29 kg/m 2 (túlsúlyos), 13 férfi és 15 nő BMI-je 30–34,9 kg/m 2 (első fokú elhízott), 4 férfi és 3 nő BMI-je 35-39,9 kg/m 2 (második fokú elhízott), 1 férfi és 1 nő BMI-je> 40 kg/m 2 (harmadik fokú elhízott).

Minden résztvevő önként vállalta, hogy 24 órán keresztül tartózkodik az ételtől a fogyókúrás program részeként. Valamennyi résztvevő korábban kipróbálta a vízi böjtöt vagy a kalória-korlátozott étrendet. Minden résztvevő kitöltötte a kérdőívet, amely a vízböjt végén értékelte egészségi állapotát az elmúlt 24 órában. Valamennyi résztvevőt véletlenszerűen két, egyenként 30 fős csoportba osztottuk. A kísérleti csoport résztvevőit arra utasították, hogy miként hajtsák végre a légzési gyakorlatot, próbálva elkerülni a szuggesztív vagy vezető kijelentéseket. Utasításokat kaptak arra, hogy 1 percig végezzék a légzőgyakorlatot minden alkalommal, amikor éhesnek érzik magukat, és tudomásul veszik az érzés változását.

A kontrollcsoport résztvevői nem ismerték a légzési gyakorlatot. Arra kaptak utasítást, hogy mélyen és lassan lélegezzenek, amikor éhség érzik magukat, és vegyék figyelembe az érzésük változását.

A légzőgyakorlatok hatása az éhségérzetre

A felmérést arra használták, hogy mindkét csoport esetében összegyűjtsék a betegek éhségérzetét az egyes beavatkozások előtt és után. A felmérés a következő paramétereket foglalta magában: figyelem, kényelem, működőképesség, hangulat és társasági viszony. A kísérleti csoport olyan betegekből állt, akik megtanították a légzési gyakorlat végrehajtását. A kontroll csoport olyan betegekből állt, akik nem ismerik ezt a technikát.

Amint az a 2. ábrán látható, a kontroll csoportot negatívabban befolyásolta az éhségérzet, mint a kísérleti csoportot. A kísérleti csoport tagjai az éhségérzet szubjektív érzékelésének jelentős csökkenéséről számoltak be a légzőgyakorlat elvégzése után. Jelentős változásokat nem jelentettek a kontrollcsoportban mély lélegeztetés után.