Négy általános tévhit a Bulimia Nervosáról

A bulimia nervosa olyan étkezési rendellenesség, amelyet bingelési epizódok jellemeznek, amelyet kompenzációs öblítési magatartás követ, például önindukált hányás, vizelethajtó és hashajtó bántalmazás és túlzott testmozgás. A bulimia nervosa ugyan nem olyan gyakori, mint a mértéktelen étkezési rendellenesség, de gyakoribb, mint az anorexia nervosa, de minden korosztályú és fajú férfit és nőt egyaránt érint. Az alábbiakban bemutatjuk a bulimia nervosa-val kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket.

1. tévhit: A bulimia nervosa megegyezik az anorexia nervosával, kivéve, ha magatartást tisztít

A bulimia nervosa és az anorexia nervosa közötti fő különbség a súly. Az anorexia nervosa-ban szenvedő egyének többsége alulsúlyos, a bulimia nervosa-ban szenvedőké pedig normál vagy túlsúlyos. Bár a bulimia nervosa-ra jellemző a binging epizódok, majd a kompenzációs öblítési epizódok, létezik az anorexia nervosa altípusa is, amelyet a binging és a purhing is jellemez.

2. tévhit: Csak ránézve elmondhatja, hogy az egyén bulimia nervosa-val szenved

A bulimia nervosa-ban szenvedő egyének többsége normális testsúlyú vagy túlsúlyos. Azonban csak azért, mert valaki normális vagy túlsúlyos, még nem jelenti azt, hogy étkezési rendellenessége van. Ugyanez vonatkozik azokra az egyénekre is, akik alacsony súlyúak. A súly önmagában nem határozza meg az étkezési rendellenességet, és nem is az étkezési rendellenesség oka. Az étkezési rendellenességeket inkább a viselkedés alapján diagnosztizálják. A bulimia nervosa kialakulásáért általában a mögöttes kiváltó tényezők, például depresszió, szorongás, bántalmazás, trauma és alacsony önértékelés felelősek.

3. tévhit: A bulimia nervosa az élelemről szól

A bulimia nervosa és más étkezési rendellenességek nem az ételről szólnak. A bulimia nervosa súlyos pszichológiai rendellenesség. A bulimia nervosa-ban szenvedő személyek arról számolnak be, hogy az ételek élvezetét egy elnyúló epizód alatt pillanatnyilag rövid ideig élik meg. Mivel egyszerre rendellenesen nagy mennyiségű ételt fogyasztanak, gyakran kevés gondot fordít arra, hogy milyen ételeket esznek. Bármilyen élvezetet gyorsan a teljes tehetetlenség és az undor érez önmagával szemben. A bulimia nervosa és más étkezési rendellenességek szorosan kapcsolódnak a korábbi érzelmi traumákhoz, depresszióhoz, szorongáshoz, alacsony önértékeléshez és a kontroll elvesztéséhez az egyén életének minden egyéb vonatkozásában.

4. tévhit: A bulimia nervosa csak a nőket érinti

Míg a bulimia kezelésében részesülők többsége fiatal nő, a férfiak is fogékonyak. A férfiak statisztikája kevésbé megbízható, mert úgy gondolják, hogy kevesebb férfi kényelmesen kezeli a kezelést.

Étkezési rendellenességek kezelése

A pszichoterápia az anorexia és a bulimia nervosa, valamint a mértéktelen étkezési rendellenességek kezelésének legfőbb kezelési módja, és a következőket tartalmazza:

Kognitív viselkedésterápia (CBT)
Interperszonális pszichoterápia (IPT)
Csoportterápia
Családalapú terápia (FBT)

A fluoxetin (Prozac) az egyetlen ismert SSRI, amelyet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) hagyott jóvá bulimia nervosa és mértéktelen evési rendellenességek kezelésében. A legtöbb étkezési rendellenességet szoros járóbeteg-monitorozással lehet kezelni heti súlyméréssel, táplálkozási tanácsadással, kognitív viselkedésterápiával és olyan ismeretterjesztő csoportokkal, mint az Anonymous Overeaters. Anorexia és bulimia nervosa szélsőséges eseteiben azonban kórházi vagy bentlakásos bentlakásos kezelésre lehet szükség.

Jogi nyilatkozat

Ez a blog csak tájékoztatási célokat szolgál, és nem helyettesítheti az orvosi tanácsokat. Megértjük, hogy mindenkinek egyedülálló a helyzete, és ez a tartalom az étkezési rendellenességek átfogó megértését szolgálja. Ezek a rendellenességek nagyon összetettek, és ez a bejegyzés nem veszi figyelembe az egyes egyének egyedi körülményeit. Ha konkrét kérdése van az Ön vagy a szeretett személy egészségügyi igényeivel kapcsolatban, kérje egészségügyi szakember segítségét.