Neurogén hólyag

, MD, Sidney Kimmel Orvosi Főiskola a Thomas Jefferson Egyetemen

Bármely olyan állapot, amely károsítja a hólyag és a hólyag kimenetének afferens és efferens jelátvitelét, neurogén hólyagot okozhat. Ennek okai lehetnek a központi idegrendszer (pl. Stroke, gerincsérülés, meningomyelocele, amiotróf laterális szklerózis), perifériás idegek (pl. Cukorbetegség, alkohol vagy B12-vitamin hiány neuropátiák; herniált lemezek; kismedencei műtét miatti károsodások) vagy mindkettő ( pl. Parkinson-kór, sclerosis multiplex, szifilisz). A hólyag kivezetésének elzáródása (pl. Jóindulatú prosztata hiperplázia, prosztatarák, székletpiszkálás vagy húgycső szűkület miatt) gyakran fennáll, és súlyosbíthatja a tüneteket.

Ban ben petyhüdt (hipotonikus) neurogén hólyag, térfogat nagy, nyomás alacsony és összehúzódások hiányoznak. Ennek oka lehet perifériás idegkárosodás vagy gerincvelő károsodás S2-S4 szinten. Akut zsinórkárosodás után a kezdeti petyhüdést hosszú távú petyhüdtség vagy görcsösség követheti, vagy a hólyag működése javulhat napok, hetek vagy hónapok után.

Ban ben spasztikus hólyag, a térfogat általában normális vagy kicsi, és akaratlan összehúzódások lépnek fel. Általában a T12 feletti agykárosodásból vagy gerincvelő károsodásból származik. A pontos tünetek a lézió helyétől és súlyosságától függően változnak. A hólyag összehúzódása és a külső vizelet záróizmai relaxációja általában nem koordinált (detrusor-sphincter diszinergia).

Vegyes minták (petyhüdt és spasztikus hólyag) számos rendellenesség okozhatja, beleértve a szifiliszt, a cukorbetegséget, az agy vagy a gerincvelő daganatait, agyvérzést, az intervertebrális lemez megrepedését és a demyelinizáló vagy degeneratív rendellenességeket (pl. sclerosis multiplex, amiotróf laterális szklerózis).

Tünetek és jelek

A túlfolyó inkontinencia az elsődleges tünet a petyhüdt hólyagban szenvedő betegeknél. A betegek visszatartják a vizeletet, és állandóan túlcsorduló csöpög. A férfiaknak általában merevedési zavaruk is van.

A spasztikus hólyagban szenvedő betegeknél előfordulhat gyakoriság, nokturia és érzéki hiányokkal járó spasztikus bénulás; a legtöbbnél időszakos hólyag-összehúzódások vannak, amelyek vizeletszivárgást okoznak, és ha nincs érzékelésük, sürgős. Detrusor-sphincter diszinergiában szenvedő betegeknél a sphincter spasm az ürítés során megakadályozhatja a hólyag teljes kiürülését.

A gyakori szövődmények közé tartoznak a visszatérő húgyúti fertőzések és a vizeletkő. A vesicoureteralis reflux mellett hidronephrosis léphet fel, mert a nagy vizeletmennyiség nyomást gyakorol a vesicoureteralis csomópontra, diszfunkciókat okozva a reflux és súlyos esetekben nephropathia esetén. A magas mellkasi vagy nyaki gerincvelő elváltozásban szenvedő betegeknél fennáll az autonóm dysreflexia (rosszindulatú magas vérnyomás, bradycardia vagy tachycardia életveszélyes szindróma, fejfájás, piloerekció és izzadás a szabályozatlan szimpatikus hiperaktivitás miatt) veszélye. Ezt a rendellenességet kiválthatja a húgyhólyag heveny duzzanata (a vizelet visszatartása miatt) vagy a bél kitágulása (székrekedés vagy székletelzáródás miatt).

Diagnózis

Postvoid maradék térfogat

Általában cisztográfia, cisztoszkópia és cisztometrográfia urodinamikai vizsgálatokkal

A diagnózist klinikailag gyanítják. Általában a posztvoid maradék térfogatot mérik, vese ultrahangvizsgálatot végeznek a hidronephrosis kimutatására, és a szérum kreatinint mérik a veseműködés értékelésére.

További vizsgálatokat gyakran nem végeznek olyan betegeknél, akik nem képesek önkatéterezni vagy nem kérik a mosdót (pl. Súlyosan legyengült idősebb vagy poszt-stroke betegek).

Hidronephrosisban vagy nephropathiában szenvedő betegeknél, akik nem súlyos állapotban vannak, általában cisztográfia, cystoscopy és cystometrográfia ajánlott, urodinamikai vizsgálatokkal, és ez további terápiát szolgálhat.

Cisztográfia a hólyag kapacitásának értékelésére és az ureter reflux kimutatására szolgál.

Cisztoszkópia a retenció időtartamának és súlyosságának értékelésére szolgál (a hólyag trabekulációjának mértékének kimutatásával) és a hólyag kimenetének elzáródásának ellenőrzésére szolgál.

Cisztometrográfia meg tudja határozni, hogy a hólyag térfogata és nyomása magas vagy alacsony; ha a gerincvelő sérülése után a petyhüdt hólyag helyreállítási szakaszában történik, ez segíthet a detrusor funkcionális képességének értékelésében és a rehabilitációs kilátások előrejelzésében (lásd Tesztelés).

A üreges áramlási sebesség urodinamikai vizsgálata a záróizom elektromiográfiával megmutatja, hogy a hólyag összehúzódása és a záróizom relaxáció összehangolt-e.