Gynecomastia: Kórélettan, értékelés és kezelés

Társított adatok

Absztrakt

A gynecomastia, amelyet a férfi emlőmirigy szövetének jóindulatú proliferációjaként definiálnak, általában megnövekedett ösztrogén aktivitás, csökkent tesztoszteron aktivitás vagy számos gyógyszer alkalmazása miatt következik be. Habár az alapellátás körében meglehetősen gyakori és főként jóindulatú etiológiájú prezentáció, a betegek jelentős szorongást okozhat. A kezdeti lépés a pseudogynecomastia kizárása gondos kórelőzmény-felvétellel és fizikai vizsgálattal. A lépésenkénti megközelítés, amely képalkotást és laboratóriumi vizsgálatokat tartalmaz a neoplazmák és az endokrinopátiák kizárására, megkönnyítheti a költséghatékony diagnózist. Ha az összes vizsgálat eredménye normális, idiopátiás gynecomastia-t diagnosztizálnak. A bizonyítékok ezen a területen főként megfigyelő jellegűek és gyengébb minőségűek.

A gynecomastia a férfi emlő mirigyszövetének jóindulatú proliferációja. 1 A tünetmentes gynecomastia nagyon gyakori és trimodális koreloszlású, újszülött, pubertás és idős férfiaknál fordul elő. A tünetmentes gynecomastia előfordulása újszülötteknél 60-90%, serdülőknél 50-60%, 50-69 éves férfiaknál pedig 70%. 2-5 A tüneti gynecomastia előfordulása jelentősen alacsonyabb. A gynecomastia szűrése 214 kórházban fekvő, 27 és 92 év közötti felnőtt férfi között feltárta, hogy 65% -uk gynecomastia volt, amelyet ebben a tanulmányban 2 cm-nél nagyobb csomóméretként definiáltak; egyikük sem volt tüneti. 3 A jelentett prevalencia változása a vizsgálatokban a gynecomastia meghatározásához használt tapintható mellszövet méretének és a populáció jellemzőinek, például az életkornak és a kezelés beállításának (alapellátás vs beutaló klinikák) változásainak tulajdonítható. Az ebben a cikkben bemutatott értékelési és kezelési perspektívák nem az újszülöttek és a serdülők fiziológiás eseteire vonatkoznak, hanem inkább tüneti tünetekkel küzdő felnőttekre vonatkoznak, akik értékelést és kezelést kérnek.

Noha az emlőrák ritka a férfiaknál, a gynecomastia-ban szenvedők gyakran szoronganak és orvoshoz fordulnak, így ez a bemutató meglehetősen gyakori az alapellátásban. Ezen esetek diagnosztikai értékelése költséges lehet, laboratóriumi és radiográfiai vizsgálatokat foglal magában; ezért a diagnosztikai algoritmus, amely megkönnyíti a lépésenkénti értékelést, költséghatékony lehet, és csökkentheti az ezzel járó beteg szorongást. Ez a cikk ismerteti a jóindulatú gynecomastia patofiziológiáját, gyakori mechanizmusait és okait, valamint bevezet egy diagnosztikai algoritmust az alapellátási körülmények között jelentkező tüneti esetek értékelésének és kezelésének megkönnyítésére.

PATHOPHIOLÓGIA

Úgy tűnik, hogy a gynecomastia fő etiológiája az emlőszövet szintjén az ösztrogén hatásának az androgén hatásához viszonyított egyensúlyhiánya. 6 A szérum ösztrogénszintjének emelkedése az ösztrogént szekretáló neoplazmák vagy azok prekurzorainak (pl. Leydig vagy Sertoli sejtdaganatok, humán koriongonadotropin [hCG] - termelő daganatok és adrenokortikális daganatok) következménye lehet, de gyakrabban a az androgének ösztrogénekké szöveti aromatáz segítségével (mint az elhízásnál fordul elő). A szabad szérum tesztoszteron szintje csökken a nemi mirigyek elégtelenségében szenvedő betegeknél, amelyek lehetnek elsődlegesek (Klinefelter-szindróma, mumpsz orchitis, kasztrálás) vagy másodlagos (hipotalamusz és agyalapi mirigy betegség). A tesztoszteron bioszintézisében részt vevő enzimek káros aktivitásának következtében fellépő androgénrezisztencia szindrómák szintén társulhatnak gynecomastia-val. 7

A szabad tesztoszteron és az ösztrogén közötti egyensúlyt befolyásolja a nemi hormon - a kötő globulin - szérumszintje is, amely a gynecomastia javasolt mechanizmusa bizonyos körülmények között, például hyperthyreosisban, krónikus májbetegségben, valamint egyes gyógyszerek, például spironolakton alkalmazása esetén. 1 Az androgének receptorainak genetikai hibái is lehetnek, vagy bizonyos gyógyszerek (pl. A prosztatarák kezelésében alkalmazott bikalutamid) blokkolhatják, és az ösztrogének receptorai bizonyos gyógyszerekkel vagy környezeti expozícióval aktiválódhatnak. 1 Megjegyzendő, hogy a pubertás gynecomastia-ban szenvedő betegek normális szérum ösztradiol-, tesztoszteron- és dehidroepiandroszteron-szulfát-szinttel rendelkeznek, és normál ösztrogén-tesztoszteron arányban vannak. Azonban ezeknél a betegeknél a szabad tesztoszteronszint alacsonyabb, mint a gynecomastia nélküli kontrolloké. 8.

Végül a hormonális egyensúlyhiány kitettség a mirigyszövetek szaporodásához vezet, azaz ductalis hiperpláziához.

Klinikai megnyilvánulások és diagnózis

ASZTAL 1.

A betegtörténet és a fizikai vizsgálat elemei, amelyek relevánsak a gynecomastia értékeléséhez