4. fejezet Az utazással kapcsolatos fertőző betegségek

Norovirus

Cristina V. Cardemil, Aron J. Hall

FERTŐZŐ SZER

A norovírusfertőzést a Norovirus nemzetség nem burkolt, egyszálú RNS vírusai okozzák, amelyeket „Norwalk-szerű vírusoknak”, Norwalk-vírusoknak és kicsi, kerek szerkezetű vírusoknak is neveznek. A norovírus a vírusos gasztroenteritis oka, amelyet néha gyomorinfluenzának is neveznek; nincs azonban biológiai összefüggés az influenzával vagy az influenza vírusokkal.

TERJEDÉS

Az átvitel elsősorban a széklet-orális úton történik, akár közvetlen személyes kapcsolat útján, akár közvetett módon szennyezett étel vagy víz útján. A norovírus a hányás aeroszoljain, valamint a szennyezett környezeti felületeken és tárgyakon keresztül is terjed.

JÁRVÁNYTAN

A norovírusfertőzések az egész világon gyakoriak, és világszerte a legtöbb gyermek 5 éves koráig ≥1 fertőzést fog tapasztalni. A norovírusfertőzések egész évben előfordulhatnak, de mérsékelt éghajlaton a norovírus aktivitása télen tetőzik. A norovírusok mind a fejlődő, mind a fejlett országokban gyakoriak. Becslések szerint globálisan a norovírus okozza az akut gastroenteritis esetek 18% -át, és évente körülbelül 200 000 halálesetet okozhat. Az Egyesült Államokban a norovírus az orvosilag látogatott gyomor-bélgyulladás és a gasztroenterenteritis kitörésének fő oka; a becslések szerint évente 19–21 millió megbetegedést okoz, és az összes élelmiszer-eredetű betegség kitörésének mintegy 50% -a.

A norovírus kitörése gyakran fordul elő olyan helyeken, ahol az emberek közel laknak, és könnyen megfertőzhetik egymást. Noha a legtöbb norovírus-járvány az egészségügyi, iskolai és étkezési helyszíneken fordul elő, járványhajókon, szállodákban, táborokban és kollégiumokban is. A norovírus az utazók hasmenésének jól ismert oka; bizonyos körülmények között a prevalencia nagyobb, mint másokban. Mivel a norovírus koinfekciója és tünetmentes fertőzése gyakori, további ellenőrzött vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a norovírus milyen gyakran okozza a betegséget.

A fertőzésveszély bárhol fennáll, ahol az ételeket egészségtelen módon készítik, és szennyeződhetnek, vagy az ivóvizet nem megfelelően kezelik. Különösen veszélyesek a „fogyasztásra kész” hideg ételek, például szendvicsek és saláták. A nyers kagylók, különösen az osztrigák is gyakori fertőzésforrások, mivel a szennyezett vízből származó vírus koncentrálódik ezen szűrőadagolók bélében. A fertőzött jég a járványokban is szerepet játszik.

Az élettelen tárgyak vagy a környezeti felületek (fomitok) vírusos szennyezése kitörés alatt és után is fennmaradhat, és fertőzés forrása lehet. Például a tengerjáró hajókon a környezeti szennyeződések visszatérő norovírus-járványokat okoztak az újonnan felszállt utasokkal folytatott egymást követő körutazások során. A norovírus repülőgépeken történő átviteléről beszámoltak mind a belföldi, mind a nemzetközi járatok során, és ez valószínűleg a mellékhelyiségek vagy a kabinban lévő tüneti utasok szennyeződéséből származik.

KLINIKAI ELŐADÁS

A fertőzött embereknél általában heveny hányás jelentkezik, vér nélküli hasmenéssel. Az inkubációs periódus 12–48 óra. Egyéb tünetek: hasi görcsök, hányinger és néha alacsony fokú láz. A betegség általában önmagában korlátozott, és a legtöbb beteg számára 1-3 nap múlva várható a teljes gyógyulás. Bizonyos esetekben a kiszáradás, különösen nagyon fiatal vagy idős betegeknél, orvosi ellátást igényelhet.

DIAGNÓZIS

A norovírus fertőzést általában a tünetek alapján diagnosztizálják. A norovírus diagnosztikai teszteket nem széles körben végzik az egyes betegek klinikai kezelésének irányításához, de a közegészségügyi ügynökségek járványkitörései során laboratóriumi vizsgálatokat alkalmaznak.

A PCR-alapú multipathogen diagnosztikai panelek egyre inkább rendelkezésre állnak klinikai és kutatási célokra; ezek a panelek jó érzékenységgel és specifitással rendelkeznek a norovírus kimutatására. Az állami közegészségügyi laboratóriumokban és a CDC-ben alkalmazott leggyakoribb diagnosztikai teszt az RT-PCR, amely gyorsan és megbízhatóan kimutatja a vírust a székletmintákban. Számos kereskedelmi enzim immunvizsgálat (EIA) is rendelkezésre áll a vírus székletmintákban történő kimutatására. Az EIA specifitása és érzékenysége viszonylag gyenge az RT-PCR-hez képest. A laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokról és a mintagyűjtésről további információt a www.cdc.gov/norovirus/lab-testing/index.html oldalon talál.

KEZELÉS

A szupportív ellátás a norovírus betegség kezelésének alappillére, különösen az orális vagy intravénás rehidráció. Gyermekeknél az akut gasztroenteritis rutinszerű kezelésére hasmenéscsillapítók és hányáscsillapítók nem ajánlottak, mivel nem állnak rendelkezésre magas színvonalú bizonyítékok a hatékonyságról és potenciális toxicitásukról. Felnőtteknél az antimotilitás, a szekréciót csökkentő és a hányáscsökkentő szerek hasznos kiegészítői lehetnek a rehidrációnak. Az antibiotikumok nem használhatók norovírusos betegek kezelésében.

MEGELŐZÉS

Jelenleg nem áll rendelkezésre vakcina, bár az oltóanyag-fejlesztési erőfeszítések haladnak. A norovírusok gyakoriak és nagyon fertőzőek, de a fertőzés kockázatát minimalizálni lehet a gyakori és megfelelő kézmosással, valamint az esetlegesen szennyezett étel és víz elkerülésével. A kézmosás szappannal és vízzel legalább 20 másodpercig a norovírus-szennyezés csökkentésének leghatékonyabb módja; az alkohol alapú kézfertőtlenítők hasznosak lehetnek a kézmosások között, de nem tekinthetők szappan és víz helyettesítőinek.

A kézmosás mellett a norovírusok átjutásának megakadályozására irányuló intézkedések az együtt utazó emberek között magukban foglalják a széklet anyagának vagy hányásának gondos megtisztítását, valamint a szennyezett felületek és a WC-k fertőtlenítését. A termékeket a Környezetvédelmi Ügynökségnek jóvá kell hagynia a norovírus fertőtlenítésére; vagy hígított fehérítő oldatot (5–25 evőkanál fehérítő/gallon víz) lehet használni. A szennyezett ruhadarabokat a lehető legnagyobb ciklushosszon kell mosni, és gépi úton szárítani nagy hőfokon.

A norovírusok terjedésének megakadályozása érdekében fontolóra lehet venni a tengerjáró hajókon és intézményi körülmények között élő betegeket, beleértve a kórházakat, a tartós ápolásra alkalmas intézményeket és az iskolákat.